Tolnavármegye, 1895 (5. évfolyam, 1-53. szám)
1895-08-18 / 34. szám
2. TOLNAVÁRMEGYE. Zavartalan öröm töltse el a magyarság lelkét a mai napon mindenütt, mert szeretett uralkodója iránti tiszteletét és ragaszkodását ünnepélyesen nyilváníthatja most is, az ö hatvanötödik születése évfordulóján. — A szentágothai uradalmi bérlet. A néppárti és hozzá nagyon közel álló Ugrón-párti ellenzék annyira elvesztette önuralmát s oly annyira liijján van a politikai belátásnak és józanságnak, hogy már attól sem riad vissza, hogy ép olyan nemtelen, mint alaptalan és légből kapott rágalmakkal illeti a kormány tagjait. Legújabban a *. Fejérmegyei Naplón., a néppárt hivatalos közlönye és nyomában a «Magyarország« az Ugron-párt lapja azt kürtölik világgá, hogy Perczel Dezső belügyminiszter kieszközölte, hogy a vallás- és tanulmány alap tulajdonát képező szentágotkai puszta bérletet Szulyovszky D. zső kapja bérbe ama érdemek megjutalmazására, melyeket Szulyovszky mint a második nyitrai választás elnöke magának a nyitrai választás alkalmával a szabadelvű párt érdekében szerzett. Az ultramontán táborban már nagyon üres lehet a ládafia, ha már ilyen szemen- szedett hazugságokra szorulnak. Először is tudvalevő, hogy az egész dolog nem tartozik a belügyminiszter reszortjába, hanem a vallás- és közoktatásügyi miniszterébe, ki a vallás- és tanulmány alap főfelügyelője és kezelője s a ki igen helyesen cselekedett, hogy a szentágothai bérletet a legfőbbet ígérő Szulovszky Dezsőnek adta oda, ha bár Szulyovszkynak véletlenül meg van az a nagy bűne, hogy kormánypárti. A szentágothai pusztát nyilvános árverés utján adta a vallás- és közoktatásügyi miniszter bérbe. Az erre vonatkozó bérbeadási hirdetmény előzőleg megjelent a legkülönbözőbb napi lapokban, több fejérmegyei és toluamegyei lapban is és az írásbeli zárt ajánlatok felbontatván, annak eredménye az volt, hogy az összes versenyzők közül Szulyovszky Dezsőnek ajánlata volt a legkedvezőbb, a legmagasabb, holdanként két forinttal ígért többet, mint az utána következő ajánlatot tevő\ — akkor Wlassits közoktatásügyi miniszter nagy hibát és igazságtalanságot követett volna el. ha Szulyovszkynak legelőnyösebb ajánlatát el nem fogadja csak azért, mert az ajánlattevő kormánypárti egyén s véletlenül a Dyitra; képviselő választásnak elnöke volt. Az a kormány, mely az ellenzéki terrorizmusnak ilyen mértékét tényleg eltűrné, valóban nem környékbeli szegényebb sorsú nemességet a vármegye gyűlésekre, — ott aztán látta az alkotmányos küzdelmeket; — az ablak és fejbeveréseket, a zápfog kiveréseket, a disz-átillák szárnyainak le- tépését, a kövezet feltépését; a vármegyeház ablakaiból ledobált kortesek repülését. — Látta az Esz- terházy Károly főispánsága alatt lefolyt harcokat, a Kubinszkyak, Pejacsevicsok véres verekedéseit, s tökéletesen át értette a tyukodiak, csenyeriek, óno- diak ama országszerte ismeretes definícióját, hogy „a verekedés netn egyébé mint háború kicsinyben, s háború nem egyéb, mint verekedés nagyban. “ Benne voltak hát a jó kölesdiek az alkotmányos jogok gyakorlásának végzésében annyira, hogy az 1848-ik évben megejtett első képviselő választás alkalmával úgy vették az egész dolgot, mintha a sor mindig igy lett volna. A kölesdi választó kerületben Zsivora György volt az első, aki fellépett. Ki ne ismerné Tolna vármegyében e nevet? Derék, jellemes férfiú, geniális ész, erős akarat, a legmesszebb menő humanitás, de mindez föleresztve bizonyos aulikus érzelmekkel, a melyek akkor nem igen voltak kelendők. A kik Zsirovát nem óhajtották, azok éppen a tizenkettedik órában Perezel Miklóst, a liberális párt egyik kitűnőségét kiáltották ki követjelöltül. Megkezdődött aztán a szavavás. A kölesdiek Perczel emberei voltak, a kis- t'ormásiak Zsivoráért lelkesültek. Az uradalmi nagyvendéglőben folyt a szavazás. Fönt az emeleten, a táncteremben. A kölesdi választó polgárok a lépcsőzeten állottak jobbról balról, két oldalt s mikor egy-egy Zsivorára szavazó kistórmási választó végig ment közöttük, mindnyájan egyet-egyet csíptek rajta, úgy volna méltó .arra, hogy megmaradjon állásában. Az ilyen és hasonló tartalmú néppárti közlemények nem fog|ák megtéveszteni sem a kormányt, sem a közvéleményt, legfeljebb csak azt világítják meg újból és folyton, hogy a néppárti politika milyen fegyvereket használ. — — A * Fejérmegyei Naplót hivatkozott közleménye a következő: >A nyitrai hősök jutalma. Mindenki az országban tudja, hogy Szulyovszky Dezső ur a második nyitrai választás alkalmával mily remekül imitálta 7amóczy Gusztávot és mily nagy szolgálatokat tett ifj. Zichy János gróf megbuktatása által a liberalizmusnak és a kormánynak. Perczel Dezső belügyminiszter, a ki a liberalizmus körül szerzett érdemeket, mindig kellőképen tudja megjutalmazni (az anyakönyvi felügyelők kinevezésekor is tapasztalhattuk ezt) nem feledkezett meg Szulyovszky ur „érdemeiről“ és mint igen megbízható forrásból értesülünk, kieszközölte, hogy a vallás- és tanulmány alap tulajdonát képező szentágotai (Fejér megye) puszta bérletet Szulyovszky ur kapta meg holdanként 6 forintért. Hogy mily további kedvezményekben részesült az uj bérlő, ki a jövő évi novemberben veszi át a pusztát, azt nem tudjuk, hanem az már mégis botrány, hogy dúsan jövedelmező bérletekkel jutalmazza meg a liberális magyar kormány azokat, a kik inkább a vádlottak padjára valók.“ — Még megjegyezzük. hogy Szulyovszky holdanként nem 6 frtot, hanem 6 frt 60 krt fizet és hogy a szerződés „további kedvezményeihez“ tartozik az is, hogy az ingatlanok után járó összes adókat szintén a bérlő viseli, mi holdanként 2—3 frtot tesz ki. VÁRMEGYE. — A községjegyzői szigorlat. A belügy- minister valamennyi vármegye közigazgatási bizottságához a községjegyzői szigorlat tárgyában a következő rendeletet intézte: Körrendelet valamennyi vármegye közigazgatási bizottságának. A községjegyzői szigorlat tárgyában 1894. évi november hó 5-én 58285. sz. a. kelt belügymi- ministeri szabályrendelet (R. T. 1777 lap) pótlása gyanánt ezennel megállapítom, hogy folyó évi október hó 1. napjától kezdve a házassági jogról szóló 1894. évi XXXI. a gyermekek vallásáról szóló 1894. évi XXXII. és az állami anyakönyvekről szóló 1894. évi XXXIII. t.-cikk, valamint az őzen törvénycikkekhez kiadott és kiadandó összes utasitáhogy a szegény megesipkedett jajgatva menekült az alkotmányos jogok gyakorlásának színhelyéről. Ebben a szobában, a hol most ezeket a sorokat irom, ebédeltek a mi vendégeink: Perczel Miklós, Zsivora György, Bezerédj- István, Zichy Fer- dinánd gróf, Vizsolyi Gusztáv, a két Paczalay, Dob- rovszky János, a Pesth'ek, a Sassok. Egyszerre csak óriási riadalom hangzik fel az ablak alatt. Egy incarnátus zsivora-párti úri ember a Percei emberei közé ment s elkiáltotta magát: — Éljen Zsivora. Nem kell Perczel! No hiszen lett hadd el haddl — Üsd nem apád! kiáltozták a kölesdiek, s a merész Zsivoristának nem volt mást tenni, mint megpróbálni a futást, a mely ugyan szégyen, de már sokszor hasznosnak bizonyult be. Az üldözött férfiú egyenesen a parochia kapujának tartott, erősen vagdalkozván esernyőjével. Nagy szerencse volt, hogy az ebédnél ülők a zaj hallatára azonnal az ablakhoz rohantak megnézni, hogy mi zaj riad, mi nép tolong. Gróf Zichy Ferdinand és Paczalay Antal egy perc alatt a kapunál termettek. Akkorra mára mi kocsisunk kinyitotta ugyan a kiskaput, de az üldözött nem tudott odáig eljutni az őt körülvevő néptömeg miatt. Ferdinánd gr. ekkor átnyalábolta a Zsivoristát s be dobta a parochia udvarára, — Paczalay Antal pedig hamarosan bereteszelte a kis kaput. A kis ijedelmen kívül egyéb baj nem történt. Aztán nemsokára felhangzott a riadás: — Éljen Perczel Miklós követünk l így végződött 1848-ban az első alkotmányos képviselő-választás Kölesden. ♦ * * sok is a jegyzői szigorlat tárgyát képezik, továbbá, hogy ugyanazon időtől kezdve az állami anyakönyvi felügyelő is lagja a jegyzői képesség megbírálására hivatott szakbizot'ságnak mindazon vármegyékben, melyekre hatásköre kiterjed. Erről a vármegye közig, bizottságát tudomás és miheztartás végett értesítem. Budapesten. 1895. évi augusztus hó 1-ón, a miniszter helyett. Latkóczy Imre, s. k. államtitkár. — Az anyakönyvvezetők hivatalos órái. Tolna vármegye közigazgatást bizottságának 1895. évi augusztus hó 14-én tartott üléséből. 778/kb 1895. Olvastatott a nagyméltóságu m. kir. belügy- ministeriumnak folyó évi 67.900. sz. alatt kibocsátott rendelete, melyben a közigazgatási bizottságot, a folyó évi junius hó 29-én 60.000 sz. a. kibocsátott utasítás 9. szakaszának rendelkezéséhez képest felhívja, hogy az állami anyakönyvvezetők hivatalos óráit a helyi viszonyok figyelembe vételével állapítsa meg, hangsúlyozván, hogy az anyakönyvvezetők minden nap — vasár- és ünnepnapokat sem véve ki, — meghatározott hivatalos órákat kötelesek tartani; megjegyezvén, hogy oly anyakönyvi kerületekben, melyekben körjegyző az anyakönyvvezető, helyettes pedig nincs, célszerű lenne a hivatalos órákat egyes napokon délutánra tenni, a mikor is az előző nap reggeli órái és a szóban forgó napok délutáni órái közé eső időközben a körjegyző a székhelyen kívül fekvő községekben körjegyzői teendőivel kapcsolatos hivatalos utazásait elvégezheti. Különös tekintettel arra, hogy az anyakönyvi esetek bejelentésére kötelezettek a hivatalos órák meghatározása által minél kevésbé korlátoltassanak. tekintettel másrészt arra, hogy a hivatalos órák az anyakönyvvezetők által szigorúan betartandók lesznek, hogy a vármegye területén — e tekintetben is összhang és egyöntetűség hozassák létre, kimondatni határozatott, hogy mindazon anyakönyvi kerületekben, hol a kinevezendő anyakönyvvezető nem körjegyző lószen, az anyakönyvvezető hivatalos órája minden nap reggel 8-tól.déli 12 óráig, azon anyakönyvi kerületekre pedig, melyekben körjegyző lesz az anyaköuyvvezető, annak hivatalos órája kedden, csütörtökön és szombaton délután 2—5 óráig, a többi napokon pedig szintén reggel 8-tól’. déli 12 óráig tart; kivételt képeznek az ünnep és vasárnapok, a melyeken mindkétrendü anyakönyvi kerületben a hivatalos óra reggel 8-tól délelőtt 10 óráig tart. 1895. angnsztas 18. Fényes napok, zord éjszakák. Most még mindig a fényes napok sugarai verőfénylenek ...... .... De már kezd belebugni a zord éjszaka üvöltése . . . .;. * ❖ $ .... A kölesdi városház előtt két kocsi állott meg. 1 ' Egyiken egy nagy nehéz deszka láda volt. A másikon Paczalay Gyuri ült, egy nemzetőr tiszttel. Aztán már indult a városházához, midőn belép az ajtón Paczalay Gyuri, sírva, zokogva ......... .............Abban a deszka ládában volt Gróf Zi chy Ferdinand holtteste. A ráczok lőtték le orvul a kukorica vetések között, s bajtársai alig tudták megmenteni a drága tetemeket. Az előkelő családok sarjai közül ketten nyitják meg hosszú sorát azoknak, a kik a szabadság korában dicső halált haltak a nagy eszméért, — a nemzet szabadságáért. Gróf Zichy Ferdinánd és Br. Fiáth Pompejus. . , . . Mindkettő magasra törő ifjú, — daliás termettel, nemesen érező lélekkel, erős, törhetlen akarattal, ábránddal a múltra, tettel a jelenre, reménynyel a jövőre. Typikus alakok. «Napkelet ifjainak*. méltó utódai. A legelső golyók őket találták. Zöldeljen sírjaik felett az emlékezet cserko- szoruja, — s a nemzet áldó kegyelete legyen örökké égő fáklyaláng felettük .... (Folytatása következik.)
