Tolnavármegye, 1895 (5. évfolyam, 1-53. szám)

1895-07-28 / 31. szám

TOLNAVÁRMEGYE

POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP.

Megjelenik minden vasárnap.

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Széchenyi-utca 1085. sz.

Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Segédszerkesztő

Dr. LEOPOLD HŐÉNÉL. SZÉKELY FERENC.

V. évfolyam. 31. szám. Szegzárd, 1895. július 28.

Kéziratok vissza nem adatnak.

A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők.

Hirdetések mérsékelten megállapított árszabály szerint számíttatnak.

Előfizetési ár:

Egész évre . . 6 frt — kr.

Fél évre . . . 3 » — »

| Negyed évre ... I > 50 » Egy szám» . . ... 12 >

I Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó- | hivatalon kívül elfogad Krammer Vilmos könyvkereskedése Szegzárdon.

Az uj alispán.

Holnapután választja Tolnavármegye törvényhatósága első tisztviselőjét — betölti az üresedésben levő alispáni széket.

Nagy fontosságú e választás, mert az alispáni állás kiváló jelentőséggel bir a vármegye önkormányzati életében.

Az alispán képviseli a törvényhatóságot és a vármegye közönségét, ő vezeti és ellenőrzi a vármegyei közigazgatást, végrehajtja a kormánynak rendeletéit és a közgyűlések hztározatait, rendelkezik a törvény- hatósági tisztviselőkkel és egyéb széles alapokon nyugvó jog és hatáskörrel bir.

Az alispáni állás tehát a milyen fontos, ép olyan nehéz és felelősséggel teljes.

A mi vármegyénk méltó büszkeséggel és önérzettel tekinthet ama kiváló férfiak díszes névsorán végig, akik az alispáni széken eddigelé ültek.

Kétszeresen nehéz feladatnak tekint tehát elé a Perczel Dezsőnek, Vizsolyi Gusztávnak, Döry Dénesnek, Sirnöntsits Bélának utóda — Döry Pál, a ki a vármegye közönségének osztatlan bizalmából egyedüli jelölt az alispáni székre.

Tökéletes megnyugvással fogadjuk Döry Pál megválasztatását és jogosult bizalom mal tekintünk alispáni működése elé.

Hosszú, közel 18 éves közigazgatási tisztviselői pálya van mögötte.

És köztisztviselői pályafutásának minden részét és idejét kifogástalanul, mindenkor koüioly ambícióval töltötte be.

Jelleme, tehetsége, műveltsége és gazdag közigazgatási ismeretei és tapasztalatai alapos reményt, komoly és nagybecsű biztosítékot nyújtanak arra nézve, hogy az alispáni állás az ö vezetése alatt továbbra is megmarad ama előkelő színvonalon, a melyre azt a kitűnő elődök emelték.

Nem kételkedünk benne, sőt benső meggyőződéssel hisszük, hogy Döry Pál az alispáni működéséhez és személyéhez fűzött összes jogos várakozásoknak és nagy fokú igényeknek nem csak hivatalos állásában, hanem közéletünkben és a társadalmi életben egyaránt híven meg fog felelni.

Hisszük, hogy a közügyeknek buzgó, példát adó munkása, a közigazgatásnak és a vármegyei önkormányzatnak tevékeny és lelkes vezetője és istápolója, tisztviselőtársainak bár szigorú, de azért igazságos főnöke lesz, kikkel szemben nem ridegséget, hanem méltányosságot fog tanúsítani \ meggyőződésünk, hogy hatáskörében föltétlenül •a közérdeknek fog hódolni és nem indul egyéni rokonszenv vagy ellenszenv; után és hogy minden irányban, nem tekintve rangkülönbséget és osztályérdekeket, a tiszta és határozott szabadelvüség szellemében fog eljárni, a mi az egészséges fejlődésnek és együttműködésnek nemcsak a hivatalos életben, hanem a társadalmi téren is elengedhetetlen föltétele.

Működését akkor fogja általános elismerés és siker kisérni, ha tevékenységével nemcsak a hivatalos és közszolgálati téren fog maradni, hanem, ha a társadalmi élet mozgalmaiban is tőle -telhetőleg részt veend

és erejét és befolyását társadalmi életünk .élénkítésére és egységesítésére, életerős társadalmi viszonyok teremtésére fogja felhasználni.

f

Es mert a mi alispánjelöltünkben meg vannak mindama föltételek, a melyeket eme célok megvalósítása igényel, mert ót múltja, elvei és hajlamai egyaránt ennek az üdvös iránynak követésére és betartására buzdítják — ebben a tudatban és biztos reményben őszinte örömmel üdvözöljük Döry Pált, mint Tolnavármegye leendő alispánját.

Madarász Elemér.

Madarász Elemér, megyénk érdemekben gazdag főjegyzője, ki 16 évi közigazgatási szolgálata alatt a megfeszített munka és lelkiismeretesség embere volt, s kinek alapos elméleti tanulmányokkal egybekötött, gazdag gyakorlati ismeretekkel bővített szakképzettsége nagyban hozzájárult ahhoz, hogy megyénk közigazgatásának menete mindig pontos, kifogástalan és á mai kor kívánalmainak megfelelő színvonalon állott, s ki életének javát a megye közigazgatásának odaadó szolgálatában töltötte: lemondott főjegyzői állásáról és búcsút mond Tolnavármegyének, ahol életének legszebb éveit töltötte és megválik a megyei közigazgatástól, amelynek egyik oszlopos, fáradhatlan munkása volt.

Pályáját 1879. évben kezdette megyénkben, amidőn is junius 10-én tiszteletbeli aljegyzőnek neveztetett ki. Ugyanazon év

TÁRCZA.

—«fői#—

Fényes napok, zord. éjszakák.

— Visszaemlékezések 1848—49-re. —

Irta: KÁLMÁN DEZSŐ.

— A „TOLNAVÍRMEGYE“ eredeti tárcája. —

II.

A tolnavármegyei német ajkú honpolgárok az 1848—49-iki szabadságharcban igen szépen viselték magukat. Buzgóság, lelkesülés, áldozat készség nem hiányzott náluk. Sőt még a szomorú emlékű Bach-korszakban is nem egy találkozott közülök, aki a 48-ból nem engedett semmit.

Egy kistormási polgártárssal történt meg a következő eset. Még pedig a „prima fúriában.“ Mikor a bebörtönzések, akasztások még napirenden voltak.

Eltalálta szólni magát az atyafi, valahol, és olyan formát mondott, arai felségsértésnek is beillett. Persze hogy hamar elcsípték és törvény elé idézték.

Az atyafi a tárgyalás folyama alatt folyvást csak * Franz Joseft-ről beszólt, vas következetességgel elhagyva mindiga »császár és király* titulust. A bíróság egyik tagja, aki sportot űzött abból, hogy a rebellis svábot magyar nyelven vallassa; egyszer kegyetlenül rárival:

— Hát kendnek még annyi esze sincs, hogy midőn Ferenc Józsefet ernlit, egyszersmind oda is tegye, hogy „Felséges király és császár ?“

— Az se nem király, se netfi császár nem fan meg I

— Mért nem, te rebellis ?

— Azért nem fan meg királnak, mert nincs neki sipka.

Azt értette az alatt az atyafi, hogy ő felsége nincs megkoronázva.

Sajnálom, hogy nem tudom ennek a derék embernek nevét,'aki megérdemelné, hogy neve az utókor előtt megörökiitessék.

És most csináljunk ide hármas csillagot.

*

. - * *

A gyönkiek is pompásan viselték magukat a szabadságharcban. Lelkesülten mentek Ozorára s egy cseppet sem féltek a némettől, sem a horvát- tól. Azonban őközöttük is találkozott egy incarna- tus »schwarzgelb.« Nem irom ki a nevét. Az utódai nagyon jó magyarok, kár volna őket compromit- tálni.

Nevezzük a fent tisztelt polgártársat Szepi bácsioak, amint hogy ez is volt a kereszt neve.

Ott volt a pincéje a régi temető hegy alatt.

Szívós német természete volt az öregnek, — szidta Kossuthot, mint a bokrot és az át-átvonuló magyar katonaság elől elbujdosva pincéjének mélyébe, ivott a császáriak győzelméért soló, mert nem akadt companistája.

Történt egyszer, hogy egy dragonyos szakasz vonult keresztül Gyönkön. No iszep, volt nagy öröme Szepi bácsinak. Dacára a hétfői napnak újra borotválkozott, hófehér pisztoly nadrágot húzott, s még a háza tájékát is tisztára sepertelte. Azután bejelentette magát az ezredesnél. Elmondta, bogy I az egyedüli gutgesinnt az egész rebellis faluban. Adjanak hát neki kvártélyra egy egész káplár alja katonát, ő azokat urasan ellátja étellel, itallal, estére meg kiviszi őket a szőlőhegyre s ott fognak nagyokat inni a császár egészségéért. Természetes dolog, hogy az ezredes legnagyobb örömmel tel- jesité.

Estére kelve aztán olyan riadalom volt a Szepi bácsi pincéjében, hogy még a harmadik faluba is áthangzott. Az érdemes svalizsór urak, a kik az egész vonalon csak savanyu arcokkal, kelletlen muszáj vendégszeretettel találkoztak, felhasználták a kedvező alkalmat, s ettek torkig, ittak rogyásig.