Tolnavármegye, 1895 (5. évfolyam, 1-53. szám)
1895-07-28 / 31. szám
2. TOLNAVÁRMEGYE. 1895. július 28. október 14-én 11-od aljegyzőnek választatott meg; 1883. évi december 28-án pedig I-sö aljegyzőnek lépett elő. Perczel Dezsőnek az alispáni székből történt eltávozása óta, — vagyis 1887. évi október 4-tól pedig a vármegyei főjegyzői állást töltötte be. A főjegyzői állásban kifejtett érdemei köztudomásúak ; — példát adott a lelkiismeretes munka, kötelességérzet és pontosság dolgában tiszttársainak; teljes idejét és erejét hivatalának szentelte, melyet egész ambícióval és ügyszeretettel töltött be. Eme kiváltó tulajdonokat méltányolta benne Perczel Dezső is, midőn az ország első kerületében az anyakönyvi felügyelői állást bízta rá, hol bizonyára époly kifogástalanul fog megfelelni a beléje helyezett bizalomnak, mint főjegyzői székében. Szükségesnek tartjuk ezt külön is kiemelni a fővárosi nemzeti párti és hasonló ultramontán lapok otromba megjegyzéseivel szemben, kik benne csak a protekció egyik teremtményét akarják látni. Tolnavármegye közönsége ismeri a kitűnő közigazgatási erőt, szorgalmat, fáradhatatlan munkásságot magában egyesitő tisztviselőt, ki uj állásában is díszére fog válni az uj intézménynek és ha megismerik : bizonyára gratulálni fognak Perczelnek is a szerencsés választásért. Tolna vár megyében elvitathatlan érdemeket szerzett, mint köztisztviselő, s kellemes emlékeket hagy hátra, mert kötelességtudó, pontos, munkás tagja volt a megyei közigazgatási tisztikarnak ; teljesen a hivatalának élt, a scrupulositásig menő lelkiismeretességgel végezte teendőit, sokszor egészségének veszélyeztetésével is. A munka volt éltető eleme. Mint 28 éves fiatal ember ült a főjegyzői székbe és nyolc évi szolgálat után a folytonos megfeszített munka és fáradhatatlan tevékenység mély barázdákat ültetett homlokára, — külsőleg legalább 25 évvel öregbitette. Ideálista volt a fogalom legnemesebb jelentősége szerint. Lelkének nemes ideálizmusát mindvégig tisztán, hajthatatlanul megőrizte és ha ez okozott is neki a mindennapi élet eseményei és válságai között keserűséget és csalódást, azért tiszta ideálizmusát, mint lelkének zománcát, továbbra is érintetlenül meg fogja őrizni. Éjfél felé járt már az idő, midőn egy rezes orrú kapitány s néhány kiéhült lajdinand is oda vetődött. Erre aztán Szepi bácsi egészen oda lett az örömtől. Horjdatta a iegjobb bort, kinálta a friss kalbászt, pecsenyét, hófehér kalácsot, s az oda rendelt trombitás bandával fuvatta a Eadetzky marsot. Nem sok idő múltával az egész kompánia tisztesé- gesen be volt rúgva. Danoltak, táncoltak, ordítoztak ; tisztek, közlegények összecsókolóztak Szepi bácsival. Egyszer aztán Szepi bácsi, a mint rá néz a hancurozó vasas német kompániára, önkénytelenül elmosolyogja magát, s igy szól nagy csöndesen : — Na! Wenn der Kossuth kummen tket, ta macht ihrhipsze\ (Ha most jönne Kossuth, tudom, hogy eleblábolnátok.) Olyan lassan *volt ez mondva, hogy alig hallhatta valaki. A dragonyosok másnap délután útra készültek. Szépen fel voltak állítva a piac közepén. A bámészkodó falusiak kíváncsian várták az indulást. Egyszer aztán hangzik a rezes orrú kapitány szava. — Wo ist der Spion? (Hol a kém.) Legjellemzőbb tulajdonságai: a szerénység és az egyszerűség. Soha nem kereste a külső hatást, a külső sikereket, tisztviselői pályája nem volt egyéb, mint a csendes és zavartalan, de kitartó és ernyedetlen munkásságnak gazdag láncolata. Az embereket inkább kerülte, mint kereste; de a ki megismerte, csak tisztelni tanulta, szelíd, nyájas modoráért és szilárd, szeplőtlen cha- racterjeért. Hisszük, hogy uj állásában is méltányolni fogják kiváló tulajdonait s rövid idő alatt tanúságot tesz arról, hogy Perczel Dezső választása nagyon is helyes volt akkor, midőn őt ama kényes, nehéz és egész embert igénylő állással megbízni jónak látta, Megyénk közönsége őszinte szívvel biicsu- zik kitűnő főjegyzőjétől, ki uj állásában is mint megyénk szülötte és hosszú időn át érdemeket szerzett köztisztviselője rövid idő múlva igazolni fogja a beléje helyzeti reményeket. Vármegyénk közönségének őszinte ro- konszenvét, elismerését és tiszteletét viszi I magával és mi a magunk részéről is szerencsét és boldogságot kívánunk neki uj pályáján és uj hazájában. — A megtámadott belülgymiszter. A nemzeti párti sajtó, élén a Budapesti Hírlappal', magas hangon megtámadja Perczel Dezső belügyminisztert, a miért Madarász Elemért, vármegyénk főjegyzőjét Budapestre anykönyvi felügyelővé nevezte ki, sőt még azért is a belügyminisztert teszi felelőssé, hogy D'őry Pál lesz a tolnai alispán. Nagy elégtételére lehet a kormány tagjainak, hogy az ellenzék egyéb vádpontok hiányában már az e fajta támadások inscenálására szorul. — Nagy szegénységi bizonyítvány ez a t. nemzeti párti lapok számára. A ki a helyzetet és a személyeket ismeri, nagyot nevet a nemzeti párti sajtónak ép olyan fö- lületesen megirt, mint vétkes könnyelműséggel világgá bocsátott kirohanásain. Vagy hét vármegyéből a főjegyzőt nevezte ki anyakönyvi felügyelővé a belügyminiszter. Ez helyes volt és nem fér hozzá szó. De mert a hét között benne van véletlenül a tolnamegyei főjegyző is, e.zért már a gonosz protekció és korrupció vádjával illetik a minisztert, aki igen helyesen, igazságosan és bölcsen járt el akkor, a midőn épen Budapestre azt a férfit nevezte, akit ó személyesen ismer és kit kiváló képzettségénél, rendkívüli munkásságánál fogva erre Erre aztán a tisztelt vasasnémet urak kicipelnek a község házából egy derest, utána unszolják a holtra ijedt Szepi bácsit, lekapják a tiz körméről, ráfektetik a deresre, s két káplár olyan ol- vasatlan huszonötöt hegedül a pisztoly nadrágjára, hogy annak foszlányai menten alkalmatosakká váltak a bankó készitésérére. Mikor Szepi bácsi felkelt a deresről, akkor már határozott republikánus volt. 0 volt az első és utolsó schwarzgelb Gyünkön. Lámpással sem találni azóta ott csak egyet is. És most csináljunk ide néhány gondolat jelet Ezek a gondolat jelek jelentsék azt, hogy fmíndig édes örömmel gondolok reátok édes gyönki / atyámfiai. Életem legszebb időszakát töltöttem köz- tetek, s a ti községtek nekem második otthonom. Most egyelőre búcsút veszek tőletek; de majd nemsokára ismét találkozunk a visszamlékezések lapjain, a midőn elmondandom, — hogy illő tempore nem találkozott Gyönkön olyan ember, aki elment volna az ellenség elé kegyelmet kérni. 0 De előbb még az 1848 iki kölesdi követ választásról kell szólanom. (Folytatása következik.) az állásra alkalmasnak talált és a mely kinevezésért, épen mert a ki nevezettet régtől fogva jól ismeri, legkönnyebben vállalhatja el a felelősséget. Mintha bizony valami fényes sinecura és kedvező előléptetés volna egy vármegyei főjegyzőre ez a VH-ik rangosztálybeli állás, a melynek viselője az év nagy részét fáradságos és költséges faluzással lesz kénytelen eltölteni. Hasonlóképen mulattató és ostoba vádaskodás, amely- lyel a B. H. a belügyminisztert Döry Pál alispáni megválasztatása miatt illeti, mintha bizon Döry Pál főszolgabírót, a 18 éves közigazgatási tisztviselőt, volt árvaszéki elnököt alispánná meg nem választanák abban az esetben is, ha véletlenül nem Perczel volna a belügyminiszter. Hiába, az ilyen ellenzéki vezércikkelyek igazolják legjobban, hogy benne vagyunk az uborka saisonban. Egyébként az ilyen vádak hagyományt képeznek a mi ellenzékünknél, amely annak idején Tisza Kálmánt hasonló vádakkal illette, a midőn egv-egy állást biharmegyei emberrel töltött be, kit személyesen ismervén, arra az állásra alkalmasnak talált. De amint Tisza Kálmán és a többi miniszterek föl sem vették eme alaptalan gáncsokat és vádakat, épugy hisszük, mosolylyal fogadja azokat a mostani belügyminiszter, aki véletlenül, bár a mi nagy örömünkre és dicsőségünkre, tolnamegyei. Szegzárdi temetkezési egylet. A szegzárdi temetkezési és betegsegélyző egylet módosított alapszabályait a napokban hagyta jóvá a belügyminiszter; ebből az alkalomból célszerűnek látszik tehát, hogy ezzel a humánus célú egylettel részletesebben is foglalkozzunk. Erről a jó irányú és emberbaráti célokat szolgáló egyletről eddig a nyilvánosság terén keveset lehetett hallani; majdnem azt mondhatjuk, hogy szinte titokban működött! Üléseiről, működéséről, fejlődéséről a lapokban sohasem lehetett olvasni; még a tisztviselőiről sem igen tudott a publikum. Pedig ez az egylet megérdemli, hogy a hir- nélküliség szerény helyzetéből a nyilvánosság világossága elé kerüljön és a nagy közönség szélesebb körben is megismerkedjék ezzel a hasznos és célszerű egylettel. A mostani temetkezési egyletbe bele olvadt az 1851. évben alakult úgynevezett „Halotti társaság,“ melynek 82 tagja belépett az uj egyletbe s csekély vagyonát átruházta az uj egyletre. Jelenleg 1300 tagja van az egyletnek; taka- róktárilag kezelt alaptőkéjűk 12 ezer forint. A befizetési illeték évenként 2—8 forintra rúg, s ha valamely'tag már 40 forintot befizetett: akkor a további fizetési kötelezettségtől felmentetik. Eme kötelezettség fejében az egylet szegényebb sorsú tagjai betegség esetén gyógyszereket ingyen kapnak; az egylet minden tagja pedig halálesetére jelenleg 70 frt temetkezési járulókban részesül. Ez a temetkezési járulók, a tagok számaránya szerint növekszik, s 2000 taggal már 100 frtra fog fölemelkedni. Amint látható tehát, ez az egylet valóbau- hasznos és humánus célokat szolgál, s ajánlatos volna minden csekélyebb jövedelmű hivatalnoknak, iparosnak, kereskedőnek, hogy az egyletbe belépjen, s ez által megmentse családját esetleges halál esetén a kellemetlen anyagi zavaroktól, melyek hatása alatt sokszor a tisztességes, eltakarítás föltételeit is nélkülözik, s család tagjainak kétségbe esetten kell futkozni fühöz-fához, hogy a temetésre szükséges összeget előteremthessék. Nagyon szükséges tehát, hogy az egylet vezetői gyakrabban adjanak életjelt magukról és a . nyilvánosság terén fölhívják a közönség figyelmét erre a pártolásra méltó egyletre; akkor aztán rövid idő múlva megkétszereződik a tagok száma s a halálozási jutalékot is föl lehet emelni. Az ilyen egyletek terjesztésénél, fölvirágozat- tásánál első kellék a vezetők mozgékonysága, a cél iránti lelkesültsóge s ennek folytán az egyletnek folytonosan napirenden tartása, nehogy a publikum érdeklődése a& egylet iránt lanyhuljon; ébren kell
