Tolnavármegye, 1895 (5. évfolyam, 1-53. szám)

1895-07-14 / 29. szám

2. TOLNAVÁRMEGYE. melyek eddig is igen sok tehetséges, ambi­ciózus embert elriasztottak a közigazgatási pályától, mert sok szomoru példa lebegett szemeik előtt, midőn a megyei klikk-rend­szer áldozata lett a legkiválóbb tehetségek­kel biró tisztviselő is. Tolnavármegyóben a küszöbön álló, s valószínűleg utolsó restauráció csöndesen fog lefolyni, mert a mostani tisztikar mun­kás, képzett és ambiciózus tagokból áll, kik a belügyminiszter követelményeinek megfelelnek; ha még esetleg akad selejtes elem, úgy az is remélhetőleg a választások tisztitórostáján át ki fog hullani a gépezet­ből és az állami közigazgatás már kipróbált, modern erőket fog találni, melyek az ad­minisztráció magasabb igényeinek is meg fognak felelni. A belügyminiszter körrendeletére azon­ban sok helyütt nagy szükség lesz; s re­méljük, hogy ezeket a kemény szavakkal ki­mondott igazságokat kellőleg méltatva és megszívlelve igyekezni fognak az összes törvényhatóságok illetékes elemei arra, hogy az utolsó restauráció . a modern jogállam követelményeinek megfelelő, hivatásuk ma­gaslatán álló, szakképzett és kötelességér­zettel biró tisztviselőket adjon majdan az állami közigazgatásnak. Simontsits Béla főispán beik­tatása Szatmárnémetiben. Simontsits főispán Szatmárra szombaton dél­előtt a 9 órai vonattal érkezett. A szépen fellobo­gózott indóháznál a megjelent nagy közönség élén Böszörményi Károly kir. tanácsos polgármes­ter üdvözölte, kinek beszédjére a főispán rövid sza­vakban válaszolt, mely után diszes kocsisor kísére­tében vonult be a városba, s mint M e s z 1 é n y i Gyula püspök vendége a püspöki palotába szállott. Fél 11 órakor a székesegyházban „Veni Sancte“ volt, melyen a püspök celebrált, s 11 órakor kez­dődött a diszgyülés. A terem zsúfolásig tömve volt emberekkel, kik a belépő főispánt zajosan éljenez­ték. Az eskü letétele után a következő beszédet mondotta: pedig a vár alját mosó tóra s a tavon túl fekvő ó-francia park nyírott lomb falaira néznek. — Az örök kulcs csörgetóse hivott el bennünket e pom­pás látványtól, mely egyszersmind berekeszté dá­niai program munkát. Legközelebbi állomásunk Kiel volt, hol min­denek előtt a hadihajók vonták magukra érdeklő­désünket ; — azért csónakba szállva a nemrég vízre bocsátott Hagen acélbordáihoz eveztüuk. — A fedélzeten egy fiatal hadnagy, inspekciós tiszt fogadott és franciához méltó szívességgel mutatta meg a hajó orrán és hátulján felállított, gőzgéppel forgatható Vj2 métermázsás lövegeket szóró ágyu­kat, a fedélzeten és az alsó helyiségekben elhelye­zett kormányokat, végig vezetett a legénység függő ágyai közt, levitt a forró levegőjű gépházba, elma­gyarázta a torpedó csövek kezelésének módját, be mentünk a virág csokrokkal díszített tiszti ebédlőbe és midőn már semmi mutatni valója sem volt, biz­tosítva bennünket a magyarok iránt érzett simpa- tiájáról elbúcsúzott, mi pedig eveztünk viszsza a parthoz. Es most ki az észak-keleti csatornához, — Európa ezen panama nélkül épült Panamájához 1 A helyi gőzös tüszszögve kerüli meg a Hohenzollem yacht fehér falait, csendesen siklik tova a Kaiser Adler mellett és Holtenaunál partra tesz bennün­ket. A kiszálló helytől 200 lépésnyire nyílik bele a csatorna a kiéli öbölbe, közepén egy 100 méter hosszú fal által ketté osztva, ez egyik nyíláson ki, másikon bejárnak a hajók, mindkettőt hatalmas zsilipek zárják el. — 77 millió kbm. földet kellett eltávolítani és 156 millió márkát ráfordítani, hogy Tekintetes törvényhatósági bizottság! 0 császári és apostoli felsége dicsőségesen uralkodó királyunk magyar kormányának előterjesz­tésére engem Szatmárnémeti sz. kir. város főispán­jává legkegyelmesebben kinevezvén, midőn főispáni székemet elfoglalom, fogadja a tekintetes törvényha­tósági bizottság őszinte és meleg hazafias üdvözle­temet. /■ Ez alkalommal szükségesnek tartom nagy kör- vonakban legalább jelezni intentioimat és a célokat, melyeknek elérésére törekszem, valamint megjelölni az eszközöket, melyeket használni kívánok. . A törvényhatósági élet intenzivitását fejlesz­teni s a közigazgatás correct működése utján a vá­ros szellemi, erkölcsi és anyagi fejlődését minden téren biztosítani kívánom; a politikai pártok felett fogok állani, de az egyéni meggyőződés tiszteletben tartását, — mint az öntudatos közélet nélkülözhet- len követelményét elengedhetetlennek tekinteni; a vallásfelekezetek közötti szeretetteljes béke és türel- messóg embere vagyok a közérdeket pedig minden más fölé helyezem. íme tekintetes törvényhatósági bizottság, ezek intentióim és céljaim; eszközeim pedig az átgon­dolt cél felé való nyílt és kitartó törekvés, igazsá­gos erély és munkaszeretet. Ezeknek gyakorlati alkalmazása körül annyi­val inkább száraitok a tekintetes törvényhatósági bizottság hazafias és odaadó közreműködésére, mert kétségtelennek látszik előttem, hogy a magyar al­kotmány sáncaiban megérdemelt helyét elfoglalt polgári elemet képviselő ezen bizottságnak elodáz­hatatlan teendőjét képezi, annak szakadatlan mun­kássággal és tényekkel való documentálása, — hogy a polgári elem hivatásszerű nemzeti feladatát teljes mértékben felismeri. Csak úgy lesz bistositható beváltása az orszá­gos várakozásnak, melyet az önálló törvényhatósá­got képező városok közönségével szemben méltán támasztanak s melynek sikeres megoldása érdeké­ben Szatmárnémeti sz' kir. város közügyeinek fel­virágoztatása és minden iránybani haladása céljából az én teljes mértékű lelkes közrehatásomra számit hat a tekintetes törványhatósági bizottság. Kérem ezért a közügy érdekében bizalmukat. A beszéd után felhangzott éljenzés csillapul­tával a polgármester állott fel és üdvözölte a főis­pánt a város közönsége nevében. A főispán pár szóval megköszönte az üdvöz­letét, a gyűlést berekesztette és visszavonult lak­osztályába, hol a tisztelgő küldöttségeket fogadta. az 1. Vilmos alatt >neg kezdett nagy munkája ha­talmát még növelje. — Hogy mit veszt e csatorna által Dánia és Kopenhága azt a közel jövő fogja megmutatni. Az egész környéket öltöztették már a meg­nyitási ünnepélyhez. — A munkások deszka bódéit szedték széjjel, a túlsó partról sürü kalapács csat­togás hallatszott, a müve t világ képviselőit fedele alatt vendégkép fogadó nagy deszka alkotmányon dolgoztak, a holtenaui parton pedig a tribünök egész sora fehérlett. — A zsilip felügyelőségnél nyert engedélylyel végig sétáltunk a kővel kirakott egész Brunsbüttelig villanynyal világított parton, megtekintettük a naponként 8000 kbm. földet ki­emelni képes kotrógépet; a szétnyitható vashídon kiéli oldalra kerülve, bejártuk Kiel görbe utcáit és folytattuk utunkat Lübeck felé. Lübecknek múltja nagy; — erről regél a Holsten kapu mögött fekvő ó-német stílben épített város, ezt hirdetik a városháza oszlopcsarnokai, ezt búgják a dóra bushangu harangjai. — A régi fényt lenne hivatva visszavarázsolni a most megkezdett Trave-Elbe csatorna, de Kiel marad a győztes e küzdelemben és habár köztársaság marad is az egy­kori büszke Hansa-fő, kikötője másodrendűvé sülyed. Kifogyva időből, vasúti jegyből és pedig ösz- szetörve éltünk vissza Berlinbe, hogy holnap ismét halljuk Hübler professorunk komoly ajkairól, mint fekszik ágyba az urát személyében képviselő orosz követ, a betegen fekvő nagy választó fejedelem mellé, nehogy sértés essék a fehér cár méltóságán, ha ő állva tárgyal a fekvő fejedelemmel. Délután 1 órakor a társaskör helyiségeiben diszebód volt, hol a szókhelykérdés rontotta egy da­rabig a hangulatot. Tolt sok szónoklat, de bizony csak kevésnek jutott az a szerencse, hogy meghall­gatták. A publikum valósággal rakoncátlankodott s igazán tu!lépte a határokat, mikor egyik-másik szó­nok beszédjét a zajos lármával elnyomta. Beszédet mondottak: a főispán a felséges ki­rályi párra, majd később válaszolva a polgármester szavaira, dicsőítette a munkát és éltette a város közönségét. A polgármester a város közönsége ne­vében, dr. Fejes István ügyvéd a polgárság ne­vében éltették a főispánt. T a b a j d y Lajos az idegen küldöttségekért, D omahidy István a fő­ispánért, Nagy László Szatmár városért, dr. Serly Gusztáv a városi polgárokért, Kovács Jenő Jan- drisics János apátplebánosórt, aki aztán egy szép beszédben a főispán nejét és fiát éltette. Uray Géza sürgönyileg üdvözölni indítványozta a főispán nejét. Dénes Lajos a kir. ügyészség nevében üd­vözölte a főispánt, dr. Kelen Samu ügyvéd az alispánért emelte poharát. A főispán 4 óra tájban eltávozott, de az ün­neplő közönség még azután is jó darabig együtt maradt. Simontsitsról a következőket Írja egyik szat­mári ujságkollegánk: „Egészen a mi Ízlésünk szerint való ember. Határozott.jellem, a kinek minden szavából látszik hogy a mit mond, azt nem csak gondolja, de érzi is, s hogy azt az utolsó betűig készpénz gyanánt lehet elfogadni. — Beszédéből hiányzik mindenfele frázis, a mivel az üres emberek szoktak dobálódzni, de van benne világosság, hogy mindenki megért­heti. Erős akarat sugárzik szavaiból, — mintha mondaná: igy akarom és fogom csinálni ón s igy fogják csinálni mindazok, akiknek én parancsolok. Mert parancsolni fog, az bizonyos, de eredménye­ket elérni csak igy lehet: a patriarkális fraterni- zálás nem csinál a rosszból jó közigazgatást. A főispáni állás nem arra való, hogy a kor­mánynak képviselőket szállítson és idehaza a hiva­talokat az atyafisággal betöltse, hanem igenis arra hogy az állam minden terhét viselő nép érdekeit folyton szem előtt tartva, azokat minél inkább meg- vódelmezze, ez pedig csak úgy lehetséges, ha éber szemekkel őrködik a közigazgatás gépezetének min­den legkisebb alkatrészére, a romlottakat jóval cse­réli ki, s maga részéről is elkövet mindent, hogy a gép működése állandó és szabályos legyen. Száz­ezreknek boldogsága vagy boldogtalansága van az ő működésével összekötve, s jó közigazgatás csak olyan főispán alatt képzelhető, aki nemcsak rang­ban, de munkában és kötelességtudásban is első ember a megyéjében. A bizalomnak már az első alkalommal oly szép megnyilatkozása mutatja, hogy a közvélemény az uj főispánt ily embernek ismerte fel, s hogy nem is fog benne csalatkozni azt ösztönszerüleg érzi mindenki. Nem sokat beszélt, de azért mégis sokat mon­dott. Jelszava: „Minden Deraosthenesnól szebben beszél a tett.“ Útlevelébe, a mit Tolnából hozott, a munka van beírva, s mi erre fektetjük a súlyt, mert aki dolgozik attól és csakis attól lehet várni minden jót. Az ünnnepségek leírását mellőzük, mert azok minden hasonló alkalommal többnyire egyformák szoktak lenni. Egyedül és kizárólag vele foglalko­zunk, mint aki ez ünnepségeknek a központja volt. A megye is, a város is elkövetett mindent, hogy az idegenből jövő embernek az uj otthont már a legelső alkalommal kellemesnek mutassa be. A megye küldöttséget küldött elébe Debrecenig; Nagy-Károlybau a polgárság fáklyás zenével tisz­telte meg; volt diadalkapu és óriási lelkesedés, üdvözlő beszédek, melyek mindegyike bizalommal halmozta el a megérkezőt. Volt diszbankett, hol szebbnel-szebb beszédekben ünnepelték, amikre ő mindannyiszor talpraesetten válaszolt, de a magva az egésznek mégis a főispán székfoglaló beszédje volt.“ 1895. július 7.

Next

/
Thumbnails
Contents