Tolnavármegye, 1895 (5. évfolyam, 1-53. szám)
1895-05-19 / 21. szám
V. évfolyam. 21. szám. Szegzárd, 1895. május 19. TOLNAVÁRMEGYÉ Előfizetési ár: Egész évre . . 6 írt — kr. I Fél évre . . . 3 » — » Negyed évre ., . I » 50 » Egy szám..................12 » | Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadóhivatalon kívül elfogad Krammer Vilmos könyvkereskedése Szegzárdon. POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Széchenyi-utca 1085. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: r Dr. LEOPOLD KÖPNÉL. Segédszerkesztő: SZÉKELY FERENC. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető köz* lemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékelten megállapított árszabály szerint számíttatnak. 4 szabadelvflpárt diadala. Az elmúlt hét a szabadelvű eszmékre és azok lelkes képviselőjére: a magyar kormányra nézve eléggé jól végződött. Az egyházpolitikai törvényjavaslatokból fenmaradt két vándorló törvény annyira- mennyire épen került ki a főrendiház itólő- széke elől is. Elvben már érvényre vannak emelve a szabadelvű eszmék kitartó harcosainak javaslatai ; a hátralevő néhány fejezet egy íjabb séta után — melyet a képviselőház és a muzeum között fog megtenni — bizonyára teljes épségében szintén ben fog maradni a törvényben; habár ez már úgyszólván mellékes kérdésnek mondható, mert a vallás szabad gyakorlatáról szóló és a recepciót magában foglaló törvények egyéb, már elfogadott szakaszaiban elszórtan, de azért elég határozottan legnagyobb részt benne vannak azok a rendelkezések, melyeket a Zichy Nándor magas államférfim bölcsessége jóvoltából legutóbb kihagyott szakaszok magukban foglalnak. A gyakorlati jogéletnek ezentúl már alig is volna szüksége az imént nagy nehezen leszavazott szakaszokra, mert az ezekben elősorolt elvek már a többi elfogadott fejezetben benne vannak; úgy, hogy a szabadelvű eszmék diadalát már most is befejezett ténynek tekinthetjük. Azonban az előterjesztett törvényjavaslatok sértetlen elfogadását mintegy a zászló becsülete hozza magával; tehát mégegyszer meg kell járnia azt az utat, melyet Zichy Nándor és társai mulattatására már három- izben megtétetett vele az önmagával tehetetlen, s a legújabb események által teljesen megtört ultramontán-klerikális gárda, melynek papirmachéból készült szinpadi vértjeit teljesen eláztatta az a zuhany, mely Bécs- ből hullott rájuk nagy álmélkodásukra. Az elkésett fagyos szentek szinte meg- dermesztették a hős Don Quichotteok üvegesedé szemeit, midőn Bécs felöl váratlanul oly fagyasztó hideg légáramlat ütötte meg lázas arcukat, mely legszebb álmaikat egyszerre tönkre silányitotta 1 Arra már nem mertek gondolni ezek a vérszemet kapott keresztes hadak, hogy az ö főfőpatronusuk, akinek szomorú emlékű'regime alatt valóságos cynismussal és elbizakodott vakmerőséggel támadtak a liberalizmus tiszta zászlaja ellen, ilyen hirtelen és váratlanul lemozdittassék arról a pie- destálról, melyen tatalmával és befolyásával a szabadelvű és nemzeti ügyeink kárára annyiszor visszaélt! A kétszínű játékot űző hatalmas Kál- noky, kiben összpontosult az ő bizalmuk, a politikai halottak szomorú seregét szaporítja a múlt hét csütörtökje óta! Elérte a nemezis sújtó keze, mely mindig példásan meg szokta büntetni azokat, kik az emberi jogok és szabadságok elnyomására föl merik emelni szentségtöró kezeiket ! A szabadelvű eszmék halottja Kálnoky, a birodalmi centralizióra törekvő olygarcha, ki nem tudta, nem akarta megérteni azt, hogy a szabadság diadallal rohanó szekerét nem lehet főitartóztatni semmiféle kétszínű játékkal, és hogy Magyarország az ö állami tekintélyét és közjogát sérteni nem engedi. A modern jogállam eszméjében gyökeredző általános emberi jogok és szabadságok érvényesülését manap már nem akadályozhatja meg semmiféle diplomáciai cselfogás, vagy alattomos taktikázás; aki azoknak el- lentáll: azokat elsöpri a legnagyobb erő, a jogegyenlőség és szabadelvüség tisztitó viharja ! Kálnoky bukása termékenyítő májusi eső gyanánt hatott a magyar szabadelvüség százados fájára, és remélni lehet, hogy most már életerős, uj hajtásokat fog hozni a magyar nemzeti állam eszméjének örömére ; a szabadelvű eszmék megvalósulásának egyik erős akadálya hirtelen' porba hullt előttünk: az a remény és hit éleszt tehát bennünket, hogy a jövóben már kevesebb küzdelemmel és sikeresebben emelhetjük diadalra azokat a szabadelvű eszméket, — melyekért mi szabadelvűek lelkünk egész hevével, legbensőbb meggyőződéssel és lankadatlan erővel küzdöttünk a derék küzdőkkel és az elkeseredett ellenfelekkel! Hálát adhatunk az isteni gondviselésnek, mely a mi bölcs, áldott jószivü uralkodónkat is fölvilágosította arról a veszedelmes játékról, melyet állami önállóságunk, nemzeti érdekeink és a szabadelvüség ellen egyes elvakult körök folytatni iparkodtak, Mikor én vidéki levelező voltam. TÄRCZA. Emléksorok * egy cimbalmozó leánykának. Kezed alatt örömében, Sir s nevet a cimbalom, Mikor oly vígan szökell az, Mint madár az ágakon. Hangjait, mint lágy madárdalt, G-yöny örköd ve hallgatom. S gondolom: ha e darab fa, Ha az éré húr igy rezeg, És belölök ilyen szép dalt Tud kicsalni kis kezed: Hát, ha majd egy érző szívnek Húrját érlntendi meg! Érd meg azt is, jó leányka, Érd vidáman s ily údénl Nyisson szived rózsa-ága Piros pünkösd ünnepén, S’ boldogságod megái dója — Kérlek — hadd lehessek én! SZÁSZ KÁROLY. * A „Fővárosi Lapok“ szerkesztőségétől vettük. A szerk. (Levél a „Fővárosi Lapok“ szerkesztőjéhez.) Kedve8 szerkesztő úri Becses felszólítására készséggel nyúlok tollhoz . . . azaz: hát nem is nyúlok . . . csak a kezemben tevő tollal folytatom az írást, hisz én mindig leveleket írok . . . Most már egy levéllel több vagy kevesebb, az mindegy . . . Már magam is elhiszem, annyiszor olvastam és talán épen a „Fővárosi Lapodban, hogy nekem szenvedélyem a levélírás . . . De dologra! Akadémiai vonatkozású visz- szaemlékezésről kért szerkesztő ur néhány sort. Szívesen — a legkedvesebb emlékkel szolgálok. Mint tizenötéves fiú a vidékről a fővárosba jöttem a főgimnáziumra, mert a mi városunkban csak négy osztály volt . . . Abba a házba kerültem, melyben Beöthy Zsolt is lakott. 0 már akkor — mint órrttségire készülő ifjú — beszólyeket irt. írói körben otthonos volt. Elvezetett engem is az akadémia hétfői üléseire . . . ö talán már akkor is tárcákat irt az akadémia üléseiről. Lehet, hogy épen a „Fővárosi Lapok“ számára. Közöltem vele eszmémet, hogy talán az ülésekről én is Írhatnék ... a „Zala- Somogyi Közlönyébe, mit Koboz, később Bátorfi szerkesztett. — Bizony jó lesz — legalább együtt járunk az ülésekre. A legközelebbi hétfőtől, talán két esztendeig a „Zala-Somogyi Közlönyében megjelentek a hétfői levelek. (Már akkor is. levelek!) Én az én 15—16 évemmel nem mertem a hirlaptudósitók díszes asztala mellé ülni. A korlát mögött a publikumban a térdemen a Szepessy Imre latin nyelvtanának, vagy Szvorényi mondattanának kemény tábláján írtam a jegyzeteket . . . néha közbe-közbe a másnapi lecke megtanulására is maradt idő. Egyszer elmélyedve a jegyzetekbe, vállamra üt valaki — kis fiam, maga minden hétfőn jtt van, mit ir? — Akadémia tudósítást kérem. —| Melyik lap számára ? — Talán nem is tetszik a lapot ismerni. Egy szerény vidéki lap: a „Zala-Somogyi Közlöny“ számára. (Azt hiszem, akkor fogytak meg az előfizetői — tizenhat éves munkatárs és még akadémia levelek — ez sok is egy szegény vidéki lapnak, de
