Tolnavármegye, 1895 (5. évfolyam, 1-53. szám)
1895-05-19 / 21. szám
belátta azt, hogy a magyar nemzet intelligens többségének oly impozánsan nyilvánított kívánságát többé meg nem hallgatni — tovább már nem lehet; belátta azt, hogy hatalmával, befolyásával visszaélve — maga a külügyminiszter olyan szarvashibákat követett el, melyeket csak elbocsátásával lehetett helyreütni. Belátta azt, hogy a magyar kormány kívánsága jogos; és elégtételt kell adnia nemcsak a kormánynak, de az egész magyar nemzetnek is Kálnoky sértő és megalázó eljárása miatt. És a nemeslelkü uralkodó, kit egész Európa a legbölcsebb, a legjobb souverainenak ismer, ismét jelét adta annak, hogy nem akar félreértést a nemzet és a korona között 1 Inkább feláldozza egy régi emberét, ki a világpolitikai kérdések megoldása körül hasznos szolgálatokat tett neki a monarchia érdekében hosszú éveken át, de a ki a magyar nemzet kívánalmait nem akarta megérteni, s a kinek ezen elfogultsága miatt le kellett lépni a legmagasabb állásról, melyre egykor az uralkodó bizalma fölemelő ! Kálnoky bukása fényes elégtétel nekünk, a szabadelvű eszmék híveinek, kiket a legutóbbi események erős megpróbáltatásokon és az önuralom nehéz gyakorlásán vonszoltak keresztül; de egyúttal tanulságos és üdvös példaadásul szolgálhat Kálnoky politikai pályája az ő utódainak is; megérthetik ezek az ö tragikus sorsából azt, hogy a monarchia érdeke csak akkor teljes, ha azt Magyarország speciális érdekével is öszsze tudja egyeztetni, és ha Magyarország bel- ügyeibe a külügyi kormány semmiféle befolyást nem gyakorol, mert ha ellentétbe kerül velünk: akkor buknia kell a rendszernek, mint megbukott a hatalmas Kálnoky, ki nem tudta eléggé megérteni azt, hogy milyen sulylyal bir Magyarország tekintélye, érdeke a monarchiában. Reméljük, hogy Kálnoky utóda nem ad alkalmat arra, hogy állami önállóságunk és a magyar szabadelvüség ismét nehéz harcot folytasson a Bécsben összegyülem- lett láthatatlan reakcionárius elemekke', melyeknek hydrafejét a szabadelvüpárt kebeléből kinőtt kormány az elmúlt héten ismét sikerrel tette ártalmatlannál 2. _____________________________■ az ért a lap „Zalai Közlöny“ címmel a régi szerkesztővel most is él.) — Látogasson meg fiatal barátom, én Thaly Kálmán vagyok — szólt az az ur, a ki váltamra ütött. Azután Thaly figyelmeztetésére egymásután tüntettek ki megszólításukkal — jól emlékszem — Ipolyi Arnold, Toldy Ferenc, Tóth Lőrinc — és édes szavakkal biztattak, hogy ők már régen észrevették az én jelenlétemet az üléseken (bizony sokszor, csak másodmagammal voltam) — hanem ezentúl ne a térdemen írjak, hanem üljek a hirlap- tudósitók asztalához . . . Oda ültem . . . Azóta is sok igaz és zavartalan örömöm az volt — midőn a fővárosba felkerült iskolás gyermeket annyi jóakarattal az akadémia kiváló tagjai észrevették, buzdítottak és felkaroltak ... E percek emléke örökké él keblemben és érzem, tudom, mivel tartozom ennek az emléknek. Wlassios Gyula, vallás- és közoktatásügyi miniszter Kérés Magyarország asszonyaihoz. Tündór8zóp Erdélyünk, Magyarország jobbkeze, még mindig ismeretlen. Természeti szépségei, kincsei, gazdasága, az erdők, hegyek, havasok csodás látnivalója elrejtve feküsznek, elhagyatottan, kiaknázatlanul. A természet változatosságainak pazar szépségű ritkaságai hozzáférhetetlenek. A nép maga a hegyekben, havasokban nomád életet él, szegénységben, az élet küzdelmeitől elcsigázottan. A kultúra, felvilágosodás nem tud behatolni az úttal an havasokba. Évszázak óta van ez igy és ebből magyarázható meg, hogy miért könnyű ez országrészben a nemzetellenes izgatás, miért tud népünk leikéhez férni a hazafiatlan eszmékért való lelkesedés. Ezeknek megszüntetésére alakult pár évvel ezelőtt az Erdélyrészi Kárpát-Egyesület. Eddigi működése mutatja, hogy ha csak két évtizeddel hamarább kezdte volna meg működését, most sok kérdésben másként érezne, másként cselekednék az erdélyrészi idegen ajkú nép. De igy se késő. Kitartó munkával, a társadalmi érintkezés erejével most is megszüntethetjük a létező bajt. A küszöbön álló évezredes kiállítás épen kapóra jő, hogy mindenekelőtt ismeretessé tegyük e bájos földrész természeti szépségeit a nagy közönség előtt. Lefestetni óhajtjuk tehát Erdólyrészün- ket hírneves művészek által és megfelelő díszes keretekben e festményeket az ezredéves kiállításon bemutatni szándékunk. A szép és művészi kép vonzani fogja a hazai és külföldi közönséget, hogy megtekintse a még szebb és bajosabb eredetit is. így Erdély megnyílik a kultúrának, a felvilágosodásnak ; népe kenyérhez jut, mert uj keresetforrás nyílik meg a turistaság nyomán és értékesítve lesz erdő,’ hegy havas kincse, gazdagsága. Ehhez kérjük mi Magyarország asszonyainak támogatását. A nagy mp körülbelül 30.000 frtba kerül. — Minden magyar asszony adjon valamit, akármily csekélységet és az ezeréves ünnep alkalmából elhagyatott, szegény Erdélyünk ismertté, látogatottá leszen. A nő érző szive tudja, mit tesz kenyér nélkül lenni; a magyar nő azt is tudja,, hogy miképen kell segíteni a bajon. A mi tervünk megvalósítása nem csak pillanatnyi segélyt ad, de állandóan foglalkozáshoz, keresethez segíti a szegény éhező és fázó népet és itthon tartja a külföldre kivándorlót, a legbecsesebb és legértelmesebb emberanyagot, a székely népet. Bizalommal teszszük le kérésünket a magyar nő kezébe és kérjük, hogy gyűjtő ívvel ismerőseit felkeresve, lelkesítsen, buzdítson az adakozásra. A hazafias nő önként fog a szép célra áldozni, a férfi nem fogja visszautasítani a nő kérését. A gytij tőivek eredmény nyel együtt, akár közvetlenül, akár a kiosztó testület utján folyó évi május 30-ig az Erdélyrészi Kárpát-Egyesület főtitkári hivatalához küldendők Kolozsvárra. Kolozsvárt, 1895. április 28. Honfiúi üdözlettel Gróf Bethlen Bálint, orsz. képviselő elnök. Br. Feilitsoh Arthur, Badnóti Dezső, titkár főtitkár. Mezőgazdasági kajáink. Lévay Henrik főrendiházi tag, az Első magyar általános biztosító társaság igazgatója, a magyar közgazdaság ügyének egyik elismert előkelő munkása, hosszabb idő óta nem szólalt fel a nyilvánosság előtt. Akik Lévay kitartó, vasszorgalmu munkásságát s minden közügy iránt éber érdeklődését közelebbről nem ismerik, már-már azt hihették, hogy a kitűnő férfiú az alkotó munkába belefáradt s ifjabb erőknek engedte át mindazon eredmény nyel működő intézmények tovább vezetését, a melyek alapköveit nagyrészt Ő rakta le. Örömmel vettünk azonban tudomást arról, hogy Lévay még korántsem fáradt bele az alkotó munkába és kész mély belátását, munkaerejét, lankadatlan tevékenységét felajánlani minden nagyobb _________TOLNAVÁRMEGYE.__________ szabású oly vállalat létesítésére, a mely valóban közszükséget pótol. A többek közt a mezőgazda - sági válság szanálásának nagyfontosságu kérdése hosszabb idő óta foglalkoztatja Levayt s e csendes, de annál gyümölcsözőbb vizsgálódás eredménye ama tanulmány, a melyet Lévay Henrik „Néhány szó mezőgazdasági bajaink orvoslásáról“ cim alatt a napokban kibocsátott. Lévay abból indul ki, hogy a szinte mindén . európai államban érezhető mezőgazdasági válság okai nálunk nem teljesen azonosak azon okokkal, a melyek a nyugateurópai országokban panaszolt agrár-bajokat előidézték, minélfogva csak oly gyógyszerrel leszünk képesek a mezőgazdasági válságot elhárítani, a mely a magyar mezőgazdasági elemek sajátos jellemének és az egész magyar közfelfogásnak megfelel. Ez okból szerző az agrárbajok megszüntetése végett eddig javaslatba hozott tervek egyikét sem helyesli, és azon nézetének ad kifejezést, hogy alkalmas intézmény létesítésére a magyar társadalom és közélet legjobb elemei érdeklődésének felköltése utján kellene törekedni és nem kell attól tartani, hogy az intézmény pénzügyi tekintetben gyönge lesz, ha nem a modern spekuláció révén létesül. Ezek előrebocsátása után Lévay, kiemelve azt, hogy a mai mezőgazdasági válság nem csupán a nagy- és középbirtokosokat sújtja, de sújtja az Alföldöu azon földműveseket is, a kik maguk földdel nem rendelkeznek, de a mezőgazdaságból élnek: oly hitelintézet létesítését tartja a mezőgazdasággal foglalkozók minden rétegében pusztító baj elenyésztésére egyedül alkalmasnak, a mely képes a földbirtokosok tökéletlen hitelviszonyaiból eredő sürü földbirtokos-pusztulás megszüntetésével a kis- birtok szerzés végtelen nehézségeiből eredő agrár- szociálizmust is orvosolni. E feladatának megoldását a kontemplált hitelintézet azon ismert körülményre alapítaná, mely szerint nálunk a föld hitelképessége az egész földbirtok értékének csak feléig terjed, minélfogva, ha például az 1000 holdas birtok földhitelét teljesen kimerítette, azaz, ha birtokát 500 hold értékének megfelelő jelzálog terheli, földje révén megszűnt hitelképes lenni és legfeljebb csak személyi hitelt élvezhet, noha 500 hold meg nem terhelt földnek még mindig tulajdonosa. Az ilyen földbirtokos aztán gyakran ki van téve a tönkremenésnek. A létesítendő hitel- intézetnek elsősorban az ily birtokosokat kellene gondjai alá venni, akként intézve annak ügyeit, hogy részére a birtoknak még tehermentes félerészét minden körülmények közt megmentse. Ezt a feladatát az intézet csak a jelzálog teher összegének megfelelő birtokrósz megvásárlása utján oldhatná meg és itt lépne előtérbe az intézet második főfeladata, t. i. az, hogy azokat, kik földbirtok szerzésére vágynak és arra képesek, eme óhaj megvalósításához eljuttassa s ekként a ma elégedetlenkedő agrár-szocialistákat szorgalmas birtokosokká avassa. A nagyobb birtokosoktól adóssági terheik megszüntetése végett birtokterületeket ugyanis parcellákra osztva az intézet eladná; földet vásárló klientéla minden kétséget kizárólag bőven állana rendelkezésre, miután az agrár-szociálismusnak ép az az egyik főoka, hogy a földmivelő -osztály olcsóbb rétegeiben meg van a vágy, sőt vagyoni képessége is a földbirtok vásárlásra, de eladóvá tett kisebb területek hiánya miatt e kívánság nem teljesülhet. Ezekben szerző az általa kontemplált mező- gazdasági hi1 elintézet célját gyakorlati irányban megismertetve, rámutat azon figyelemre méltó ellenvetésre, hogy az intézet a jelen körülmények közt ép ott nem fejthetne ki a jelzett irányban sikeres működést, hol arra legnagyobb szükség lenne. A mondottak szerint ugyanis az intézet célját azzal oldaná meg, ha a parcellákban való birtokeladásokkal a földmivelő proletáriátus terjedésének-gátat vet, s a földbirtokos-osztályt lehetőleg megnöveli. Az agrár-szociálizmusra hajló földmivelő proletariátus azonban ép az Alföldig van leginkább elterjedve, ott, ahol a földbirtok nagy része szilárd kezekben van s ezektől a hitelintézetnek vajmi kevés alkalma lenne birtoktesteket parcellázás végett magához váltani. Eredeti, zseniális és a 1895. május 19.
