Tolnavármegye, 1895 (5. évfolyam, 1-53. szám)

1895-05-12 / 20. szám

1895. május 12.

TOLNAVÁRMEGYE.

3.

igazgató Zsombolyán, Szegfy István m. kir. honvéd főhadnagy. Simon István jegyző, Reisner Béla jegyző, Part Adolf jegyző, Szegzárdi polgári olvasókör, Melhard Gyula mernyei plébános, Schneider Gábor alügyész, Huszár Dezső sárbogárdi főszolgabíró, Bezeródj Andor földbirtokos, Pécsi kereskedelmi és iparkamara, Sztánkovánszky Mária, Sztán- kovánszky János, (2 példány.) Kempelen Imre, Jeszenszky Ilma, ifj. gr. Széchenyi Imre, Yizsolyi Ákos földbirtokosok, Szilassy Aladár pénzögyi köz- igazgatási biuó, Gyönki reform, gymnásium, Du- lánszky Nándor pécsi püspök, Bóbits Antal ügyvéd, Fejér Gyula, Biróy Béla törvényszéki biró, Gyúk Ferenc aljárásbiró, Brázay Kálmán Budapest, dr. Pálföldy Lajos ügyvéd, Pécs szab. kir. város pénztára, Gróf József jegyző, Farda Vincze;

TÖRVÉNYKEZÉS.

4 szegzárdi kir. törvényszéknél végtárgyalás.

1895. évi május hó 14-én.

Antal Pál ellen sikkasztás miatt.

Csenterics Béla, Osenterics János, Csenterics Jánosné ellen okirat hamisítás miatt.

Simon Pál ellen csalárd bukás miatt.

Fijas Ferencz ellen okirat hamisítás miatt.

Kupa János, Kurta István és Gallai Mihály ellen lopás miatt.

Szabó Sándorné ellen hatóság elleni erőszak

miatt.

Hirsch Ferencz ellen csalás miatt.

1895. évi május hó 16-án.

Benkő József ellen csalás miatt.

Gyimóti Mihály ellen lopás miatt.

Balázs György, Osiedel Lajos és Balázs Györgyné ellen lopás miatt.

— Il ik parancsolat: Ne találj lopott tárgyakat. A szentirásban ugyan csak 10 parancsolat van, de talán nem ártott volna egy ilyen ll-ikkel megtoldani, tán kevesebben találkoztak volna, kik lopott tárgyakat „úgy szoktak tVlálni'', s akkor Schönfeld Just, felsőnánai vendéglős sem került volna a dutyiba, a miért egy zsák lopott árpát meg mert találni a pincéje ajtaja előtt. A nagytormási pusztán arató felsőnánai munkások közös arató részéből u. i. még 1893. augusztus 8-án éjjel eltűnt egy zsák árpa. Az aratók mindjárt a nevezett vendéglőst vették gyanúba, de ez hallani sem akart a dologról. Midőn pedig házkutatást rögtönöztek nála, a hiányzó árpát a pincében, a zsákot pedig a vendéglős ágyában elrejtve tajálták. IjlZ avval védekezett, hogy az árpát a pinee ajtajában találta, amit hihetőleg valami adósa vihetett oda adóssága tör lesztósére. A zsákról meg egyszerűen nem tud semmit, tehát nem is érzi magát bűnösnek. A szegzárdi kir. törvényszék azonban úgy látszik, más nézeten volt, mert Schön feld Justot a folyó hó 9-én tartott végtárgyaláson 8 napi fogházra és 2 frt 60 kr költség megtérítésére. Ítélte. Az elitéit az ítéletben megnyugodott, de az ügyész - súlyosbítás végett felebbezóst jelentett be.

Mintha nem volnék, biztos benne, hogy fested a hajad I

Ákos megrezzent egy kicsit, de nem szólt egy szót se.

— Tudasd velem, kérlek alásan, folytatta Agenor, hol színezik ilyen pompásan a fejet? Senki se hinné, hogy nem csupa természet. Ez a módja a festésnek félrevezetheti nem csak a nagyközönséget, hanem — a mi a fődolog! — a nőket is. És pedig a legbizalmasabb érintkezésben is !

S mialatt ezt mondá, nem minden imperti- nencia nélkül vájkált az Ákos gazdag, barna hajzatában.

, — Kiváncsi vagy a címére annak a vegyésznek, a ki megfestette a hajamat? kérdezte Ákos némi gondolkozás után.

'-X Mint egy kávénénike, oly kiváncsi vagyok rá.

Nos hát jegyezd fel magadak ezt az adreszt:

J. Marigny, Paris, Rue Moliére f4/b.

— Te most felülhetsz engem, Ákos!

— Eszem ágában sincs, Agenor. Nézd csak ! nyugtatta meg a kétkedőt Ákos.

Kivett az Íróasztala egyik fiókjából ' néhány jegyzéket, levelet, körözvényt, számlát és egyéb kétségtelen okiratot. S aztán igy folytatta:

— Minden évben kétszer keresem föl Páris- ban Marigny urat, a ki úgy preparálja a fürteimet, hogy saját vallomásom nélkül örökké csak gyanakodhattál volna, de soha rá nem jöttök a titkomra. De mert téged nagyon szeretlek, édes Agenor, s te olyan jó fiú vagy, hát neked elárultam.

— Kolerában elhalt egyének meg nem engedett elszállítása miatt a budapesti büntető járásbíróság és felebbezés folytán a bpesti kir. tábla és curia is Ágoston Ferencz szegzárdi lakos és hajó- tulajdonost^ három heti fogházzal sújtotta. Nevezett ugyanis még 1892. november 19-én Budapesten egy hajóján elhalt foktűi embert minden bejelentés és hatósági intézkedés és engedély nélkül, titokban elszállított Budapestről Foktő község határáig.

Hírek.

— A szegzárdi főgimnázium épületéoek tervezése és az építés keresztülvitelével a vallás és közoktatásügyi minister Pártos Gyula budapesti építészt bízta meg, ugyanazt, aki a szegzárdi nagyvendéglő épületét is készítette. Pártos a napokban már Szegzárdra érkezik, hogy a szükséges felméréseket megtehesse.

— Kinevezés. Gr. Széchenyi Sándor főispán ő excellentiája a dombóvári járási szolgabiróságnál megüresedett járási irnoki állásra Sárközy József szegzárdi születésű, m. kir. honvédhuszár számvevő őrmestert nevezte ki, aki 1893. évben a jegyzői szigorlatot is letette.

— Tanulmányút. Boda Vilmos országgyűlési képviselő, Nits István, dr. Hirling Ádám és Tóth Károly a napokban meglátogatják az aradmegyei paulis baracskai mintaszőlőtelepet; ezt a nagy kiterjedésű, 2000 holdnyi telepet eddig az állam kezelte, most azonban egy consortium vette át az államtól és mint hírlik, nagy befektetésekkel bámulatos eredményeket tudnak felmutatni; jelenleg egy millió oltványt készítenek, s igy igen alkalmas időt választottak a telep megtekintésére.

— Esperesi látogatás. Sághy Pál agárdi esperes plébános tavaszi iskolalátogatási kőrútjában, Szegzárdon az összes róm. kath. népiskolákat e hó 7-én meglátogatta és alapos vizsgálat alá vette. A tapasztalt rend és előmenetel fölött teljes megelégedésének adott mindenütt kifejezést.

— A katonaság köréből. A magyar királyi lótenyésztő intézetek tiszti létszámában bonyhádi Perczel Dénes Il-od oszt. százados I-ső osztályú századossá léptettetett elő.

— Főispáni jubileum. Eszterházy Móric gróf, veszprémi főispán 10 éves főispáni működésének megünueplósére Veszprém megye meghívása folytán vármegyénk képviseletében a folyó hó 6-án megtartott ünnepélyeken Simontsits Béla alispán vezetése alatt Döry Jenő, Kovács Sebestyén Endre és dr. Kämmerer Ernő országgyűlési képviselő vettek részt, hol is megyénk köldöttsége nagy kitüntetésekben részesült.

• — Köszönöm, kedves barátom, nagyon köszönöm 1 Oly szívesség ez, a melyet soha se fogok elfeledni, és ha egyszer elfelejteném, akkor kérlek, juttasd eszembe ... Most pedig rohanok az éjjeli vonattal Párisba, Rue Moliére 14/b., Marigny úrhoz. Csak arra kérlek, ne mondd meg senkinek, hogy mi járatban vagyok.

— Hallgatni fogok, mint a harangok nagy pénteken, ígérte Ákos.

S nem minden keserűség nélkül tette hozzá:

— Már hogyan fecsegnék ? Hiszen közös érdekünk mind a kettőnknek, hogy a világ meg ne sejtse, mitől vagyunk — fiatalok.

— Persze, hogy persze, nevetett Agenor. Ha tudnák, hogy fested a hajad, nem tudnál többé hódítani. Nem bolondithatnád akkor a kis lányokat, mint például a szegény Dárday Aliszt, a mi igazán nem járja .....

— Ne többet erről, szakitá félbe a fecsegőt Ákos. Szerencsés utazást és jó mutatást!

Agenor elsietett, hogy koffert "pakoljon — fiatalságot vásárolni még egy pár esztendőre. Ákos pedig, a mint egyedül maradt, igy szólott magában:

— Ez az Agenor nagyon kellemetlen fickó. De néha ilyen emberek teszik a legjobb szolgálatokat.

III.

Néhány nap múlva a Dárdaiók csütörtökjén nagy társaság suttogott, pletykázott, íiirtözött és téázott a kedélyes lakás termeiben.

— A Garay-szobor ügye. Számovszky Ferenc, & Garay-szobor készítője levelet intézett a szegzárdi szoborbizottsághoz, — melyben indokolja, hogy a szerződésileg kikötött harmadnagyságu szobor miutát azért nem bírta a kikötött időre, a folyó május hó első napjaira elkészíteni, mért a rendelkezésére bocsátott fénykép után szinte lehetetlen a hasonlatosságot a szobron megalkotni; hanem neki szüksége volna Garay Jánosnak a Ga- ray-család birtokában levő eredeti olajfestésü képére. De ígéri, hogy a kikötött szobormintát a jövő hó közepéig igy is okvetlen elkü'di Zalához Budapestre, a hová a bíráló bizottság tagjai fel fognak rándulni, hogy a .szobormintát megbirálhassák.

— Tolnán folyó hó 9-én és 10-én br. Ga- gern Ottó altábornagy, lovassági felügyelő az ottani lovasság felett vizsgálatot tartott.

— Pesthy Elek, gyönki járási főszolgabírót a budapesti kir. törvényszék Antal Péter és társai pénzhamisitási ügyében tanúként beidézte a május 13-án megtartandó végtárgyalásra; ennélfogva május 12., 13. és 14-én nevezett főszolgabírót a központi járásból kirendelt Bajó Bál szolgabiró fogja helyettesíteni.

— Hivatal elfoglalás. Dr. Böhm Alajos szegzárdi kir. alügyész uj állását folyó hó 8-án elfoglalta.

— A szegzárdi r. k. ovodát és gyermekmen- helyet fentartó egyesület f. hó 5-re hirdetett közgyűlést nem tartotta meg, amennyiben nem volt szavazatképes, az újabb közgyűlés megtartását f. hó 12-én d. e. 11 órára tűzte ki, melyre az egylet t. tagjait tisztelettel meghívja az elnökség azon megjegyzéssel, hogy eme második közgyűlés a tagok számára való tekintet nélkül is meg fog tartatni. A gyűlés tárgysorozata; 1. Elnöki jelentés és pénztári számadás előterjesztése. 2. Tisztujitás. 3. Költségvetés megállapítása. 4. Egyéb indítványok.

— .Amerikából. Az „Amerikai Magyar Híradó“ ápril 26-iki számában a következőket olvassuk: „Nogállné Zemplényi Vilma asszonyt, akit lapunk olvasói szellemes cikkei után is ismernek, súlyos csapás érte. Atyja Zemplényi Adolf ur, az osztr. államvasutak nyug. főmérnöke Temesváron meghalt. Nogállné úrnő, amint halljuk, családi ügyek rendezése végett legközelebb hazánkba utazik.“

— A szegzárdi m. kir. pónzügyigazgatóság- nál megüresedett III-ad oszt. hivatalszQlgai állásra Szajkó István bonyhádi lakos neveztetett ki.

— A szegzárdi országos vásár e hó 19. és 20 án lesz.

A lányok csoportjának központja Alisz volt, a ki fehér ruhájában, halvány arcával, hosszú nyakával, szivalaku piciny szájával és szenvedő kifeje- zésü barna szemeivel ügy nézett ki, mint egy beteg angyal. A körülötte forgolódó Zákány Aladár tapadó tekintettel cirógatta végig a bájos leánykát, a kinek egész télen udvarolt. Ez a gyöngéd tekintet, mert tele van a szerelem legforróbb vallomá- m $ •

saival, az Alisz merengő, kissé szórakozztt nézésével, találkozik, s aztán mintha elrestelné, hogy nem kelt viszontérzést, elvész a rózsaszínű lámpákkal világított terem finom illatú levegőjében. Fájdalommal érezte Aladár, hogy ez a két tekintet nem ölelkezett egy pillanatra se. Az ő szemének melegétől elmenekült mindig az Alisz pillantása, legtöbbször az ajtó felé, a honnan Ákost várta.

Louise sem találja föl magát ezen a fatális csütörtökön. Nagyon idegessé tette az Alisz naplója, meg Ákosnak Ígérete, mely úgy szólt, hogy ma fog nyilatkozni. 0 is nyugtalanul, türelmetlenül várja a lánya megmentőjét,, s izgatottságában nem teljesiti háziasszonyi teendőit azzal a korrektséggel, mely máskülönben az ő kiváló erénye. Szemei kétfelé révedeztek: a bejárás irányában, a melyről Ákost leste, s Álisz felé, a kit Aladár iparkodott mulattatni.

—- Mondja csak, Alisz, kérdezte a szerelmes fiatalember, vétettem magának valamit, hogy oly figyelmetlen, s rám se hallgat, a mikor beszélek?

— Ah, semmit, semmit, viszonozta Alisz zavartan. Maga oly kedves, jó fiú .. a világértsem