Tolnavármegye, 1895 (5. évfolyam, 1-53. szám)
1895-05-12 / 20. szám
V. évfolyam. TOLNAVÁRMEGYE SO. szám. Szegzárd, 1895. május 12. Előfizetési ár: Egész évre . . 6 fit — kr. Fél évre . . . 3 » — » Negyed évre . . I » 50 » Egy szám..................12 > Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó- hivatalon kívül elfogad Krammer Vilmos könyvkereskedése Szegzárdon. POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Meg-jelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Széchenyi-utca 1085. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : . Segédszerkesztő: Dr. LEOPOLD KŐRNÉL. SZÉKELY FERENC. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető köz* lemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szer* kesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékelten megállapított árszabály szerint számíttatnak. —lk. Két részre oszlik a napirenden levő válság kérdése. Az egyik rész abban kulminál, hogy Bánffy miniszterelnök volt-e jogosítva a képviselőházban Terényi interpellációjára adott válaszban a pápai nuncius eljárását az összkormány részéről birálat tárgyává tenni, továbbá, hogy jogosan hivatkozhatott-e a külügyminiszternek állásfoglalására ez ügyben és hogy a magyar kormány helyesen és jogosan jár-e el akkor, a midőn a tiltakozó diplomáciai jegyzéknek Rómába küldését követeli ? A másik része a kérdésnek az, hogy minő elégtételre tarthat a magyar kormány és a nemzet igényt Kálnoky otromba támadásával szemben ? Az 1867. XII. t. c. 8-ik és 27-ik §. világosan megadják a választ a fölvetett kérdésekre. Mert habár az 0 Felsége uralkodása alatt álló összes országokat együtt illető kérdésekre nézve a külügyek közös vezetése meg van állapítva, ezen körülmény legke- vésbbé sem érinti Magyarországnak a kiegyezésben szigorúan fentartott alkotmányos közjogi és beikormányzati önállását. Már pedig Magyarországnak az közjogi és belkormányzati ugye, ha egy idegen nagykövet látogatásokat tesz az országban és ez alkalommal a napirenden levő belpolitikai kérdések bírálatába avatkozva a törvényhozási elintézést váró törvényjavaslatok és a kormány egyéb program mja ellen izgató beszédeket tart. Csak a magyar állam ellenségei, állíthatják azt, hogy a kormánynak nem áll jogában az ilyen külbeavatkozások ellen tiltakozni.. A ki ezt állítja, az megtagadja Magyarország önálló államiságát. Ilyen magyarázatot és felfogást a kiegyezésbe beleolvasztani és belecsempészni nem engedünk. Ez a praecedens igazolja azt is, hogy az ul- tramontán táborban lakik egyúttal a közjogi reákció. Bölcsen és öntudatos államférfiuhoz méltóan és az önérzetes politika követelményei szerint járt el tehát Bánffy és a kormány, á midőn az ország belügyeibe való jogtalan külbéavatkozás ellen férfiasán fölemelte tiltakozó szavat. - Bánffy miniszter- elnöknek határozott és nyílt fellépése Magyarország méltóságát reprodukálta. És miután Kálnokynak a magyar kormányhoz intézett jegyzékében a kérdés lényegére nézve teljes összhang uralkodott a külügyi és a magyar kormány felfogása között, ennélfogva Bánffynak beszéde formai részében is és minden részletében helyes és korrekt volt. Önkényt következik az elmondottakból, hogy a kormány törvényes alapon áll, a midőn a visszamaradt, vagy jobban mondva visszatartott tiltakozó jegyzéknek Rómába való elküldéséhez nemcsak ragaszkodik, hanem azt erélyesen követeli. Ha a külügyminiszter ur más nézeten méltóztatik lenni, akkor tessék demissziónál nia komolyan és határozottan, mert a magyar kormány akaratának keresztülvitelét semmiféle közös külügyminiszter meg nem hmsithatja. A dualizmus ebben akadály nem lehet. Ám ha Ausztriának tetszik a római befolyás az ő ügyeibe, hadd tessék, ez nem lehet ok arra, hogy a magyar nemzet az ö tiltakozó szavát illetékes helyre el ne juttassa. Magyarország állami önállóságának és közjogi függetlenségének egyik kifejezője : a magyar felelős parlamenti kormány. Ennek a kormánynak tehát az ő ünnepélyesen kinyilatkoztatott akaratát meg kell valósítania, ha gr. Kálnoky ur áldozatul esik is. Mert utóvégre egy embernek bukása vajmi jelentéktelen epizód egy nemzet méltóságával és jogos követeléseivel szemben. A magyar kormány nemzeti ügyünket védelmezte. A kormány tekintélyének, a nemzeti önérzetnek, az ország közjogi önállásának, sza- badságszeretetünknek nem szabad csoTbát szenvednie. Az ultrámontánok kivételével az egész művelt világ rokonszenve és helyeslése velünk és mellettünk van. TÁR CZ A. Szélcsönd. Egyhangú, szürke unalom . . . Te is megórzed, kis dalom t A te szárnyadat is lehúzza Nyomott kedélyem nyűge, súlya. Virág nyílik, napfény ragyog . . . Én fáradt, kedvtelen vagyok; Felhőtlen ég mosolyg le kéken, Borús felhőjét mégis érzem. j Ein nem gyötör, nincs bánatom, Csak tespedés ez, unalom. Fejemben rajzik annyi eszme, De megszületni semmi kedve. A mit magasztalt annyi dal, A régi tűz lassan kihal. Nem sírok már, nem is remélek: Halál-e ez már, vagy csak élet? Ez az egyhangú méla csend, Tűnődőm, vájjon mit jelent? — Ha szellő nem leng, lomb se reszket, Olyankor nagy vihar közelgőt. BUDAY LÁSZLÓ. áldozat. Irta: Milkó Izidor. Ha az ember negyvenhárom esztendős és nem esett éppen a fejelágyára, akkor mindeure inkább gondol, semmint arra, hogy fiatal leányt vegyen nőül. Mende Ákos is inkább hitt volna akármit, mint egy ilyen lehetetlenséget. S most előtte állott ez a kényszerűség. A dolog igy történt. I. Á szép Dárdainé, a kivel való állandó viszonyát már-már szentesítette s egy tisztességes házasság becsületes színvonalára emelte a türelmes társaság, a szép Dárdainé megjelent nála a múlt hét egyik napján olyan időben, amikor nem várta, idegesebben mint bármikor, s igy szólott hozzá; — Ákos, mondok magának valamit... Vegye el Aliszt! •— Minő bolond gondolat, Louise! kiáltott Ákos. Nőül vegyem a leányodat? — Kérem, ne tegezzen mostan, idegeskedett az asszony. A dolog egyáltalában nem tréfa . . . Komolyan kívánom és kérem, vegye nőül a szegény gyermeket, a ki szerelmes önbe 1 — Szerelmes? Belém! kórdó Ákos ijedten, Hallatára e meglepő hirnek, nem érzett semmit abból a lovagiatlan elégültségből, ama gyáva elbizakodottságból, mely büszkévé teszi olykor a legbecsületesebb lelket is, ha arról értesül, hogy egy ártatlan leánysziv dobog érette, — csak a balsors villámát látta, mely e néhány szóból először ijesztett rá, a mióta éli szép világát. Szomorúan ismételte: — Szerelmes? Belém? Hogy történhetett ez ? Dárdainé kedvetlenül vouta meg a vállát. — Ezek a naiv kis lányok, mondta azután, mindig érett férfiakért rajongnak. — De hát ón sohse udvaroltam neki, mentegette magát Ákos. Mindig úgy beszéltem vele, mint tiz év előtt, amikor még pici kis jószág volt, amikor ... Halkan tette hozzá*' — A mikor megismerkedtem önnel. Louse mélyen, fájdalmasan sóhajtott. — Nem , teszek szemrehányást, mondá. Maga igazán nem oka semminek ... De a baj megtörtént ... s én, ki annyi áldozatot hoztam önért, most azt kívánom cserébe, hogy ön is áldozza fel magát: vegye el Aliszt 1 Ákos föl s alá járkált a szobában, szinte megfeledkezve arról, hogy nincs egyedül. Boncolgatni kezdte magát, s akár az elméjét, akár a szivét vizsgálgatta, mindenfelől csak ezt a szót ballá: Lehetetlen 1 Végre e szavakkal fordult a veudégóbez: — Bizonyos ön a dologban, Louise? Szomorúan felelte a szépséges asszony: — Bárcsak tévedhetnék 1 De teljes bizonyság van kezeimben. Ő imádja önt ... S ón ismerem Aliszt, ő meghal, ha nem lehet azé, a kit szereti
