Tolnavármegye, 1895 (5. évfolyam, 1-53. szám)

1895-04-07 / 15. szám

posta-utánvéttel fogják kézhez venni, de lefizet­hető ctz előfizetési összeg előzőleg is egészben vagy kötetenként részletben a varmegyei főpénztárban Szegzárdon. A jelentkezést legkésőbb f. é. április hó Végeié kérjük, mert a nyomatost legközelebb meg kell kezdem. — Szegzárd, 1895. már­cius lg. — A kiküldött bizottság nevében az elnök: Simontsits Béla, alispán. Felhívjuk olvasóink figyelmét erre a nagy- érdekü és nagybecsű munkára, melyhez fogható nemcsak megyénk területén nem jelent meg eddigelé, de mint már lapunk egyik múlt szá­mának vezércikkében felemlítettük, Europa- szerte is csak Dél-Franciaországiban adtak ki 0 hasonló kiállítású és becsű müvet. Az értékes mü ára éppen azért van oly olcsóra szabva, hogy annál szélesebb körben megszerezhető le­gyen. A mü kiállítása 22 frtba kerül példá­nyonként s az előfizetők ezt csak 10 forintért fogják megkapni, mert az Öt kötetben megje­lenendő munka kötetenként 2 frtért lesz meg­szerezhető. Azt hisszük, hogy hazafias büszke- séggel fogja megszerezni megyénk minden in­telligens tagja ezt a ritka becsű müvet, mely minden könyvtárnak becsét emelni fogja. Az előfizetési felhívást a megyei levéltár a napok­ban fogja szétküldeni a legszélesebb körben, .hogy mindenkinek alkalma legyen tudomást venni a mü megjelenéséről és módjában legyen az előfizetést idejekorán eszközölni. Előfizetési megrendeléseket különben lapunk szerkesztősége is közvetít, valamint a megyei levéltári hiva­tal, hol már is szép számú jelentkezők Írták alá az előfizetési felhívást. VÁRMEGYE. — Tolnavármegye közigazgatási bizottsága folyó hó 10-én ülést tart. — Jóváhagyott kulturadő. A belügyminiszter a napokban leérkezett leiratával jóváhagyta a me­gye törvényhatósági bizottságának a múlt évben hozott ama határozatát, mely szerint a millenium emlékére a megye közönsége a szegzárdi főgimná­18^5. április 7. zium létesítéséhez 100.000 frttal járul, a gyönki és bonyhádi gimnázium segélyezését szintén meg­felelő tőkével mozdítja elő, s ezenkívül a magyar­nyelv terjesztésére kulturalapot létesít, s ezek meg­valósítására a felveendő kölcsönök után járó évi kamat és törlesztési részletek fedezéséül évenkint 13.000 frt pótadó vettetik ki. Az ezen határozat ellen beadott fellebbezéseket a miniszter elutasította. — A jegyzői vizsga. A folyó hó 3-án tar­tott jegyzői vizsgálat alkalmával a következők ta­láltattak képesitendőknek: Szepessy László bony­hádi, Fehér Imre naki, Ugrosdy Aladár cikói és ifj. Fugertk Károly tolnai lakos. TÖRVÉNYKEZÉS. — Nem volt bebizonyítható. Szebényi Mi­hály, báttaszéki ember fiatal felesége tavaly meghalt, a mi senkinek sem tűnt fel. De csakhamar kezdték rebesgetni, hogy a fiatal asszony nem természetes halállal múlt ki, hanem magzatelhajtásnak lett ál­dozata, s ebben az asszony saját édesanyja s Ribli Józsefné „tudálékos“ asszony voltak segítségére. A vizsgálat alkalmával a megholt asszony ágyában találtak is egy üveget olyan folyadékkal, melyről az orvosszakórtő azt állította, hogy tartalma köny- nyen előidézhette az asszony halálát; de ez orvos­ságról egyik asszony sem akar . tudni semmit. Az Volt a hiba, hogy a hulla exhumálását csak 8 hét­tel később foganatosították, a midőn már nem le­hetett a'magzatelhajtást megállapítani. így a szeg­zárdi kir. törvényszék a vádlottakat, nem találván a vádbeli cselekményt beigazolva, felmentette. 4 szegzárdi kir. törvényszéknél végtárgyalás. 1895. évi április hó 9-én. Csapó János és Csapó Jánosné ellen súlyos testi sértés miatt, Móricz János és Kállai Sándor ellen hivata­los hatalommali visszaélés miatt. Nagypeti Kovács István és Kéri György ellen sikkasztás miatt. Zuger Józsefné, Zuger István és Zuger Erzse ellen rablás miatt. 1895. évi április hó ll-én. Nagy Sándor István ellen súlyos testi sértés miatt. Kozma János, Zuber Istvánná és Kovács Sán- dorné ellen csalás miatt. Ifj. 'Bévárdi János, Monus János és Sípos Balázs ellen lopás miatt. Ifj. Heronyányi József, Toka Horváth János Soponyai István, Bitter György és Pálinkás János ellen lopás miatt. Beer Mihály és Wittgruber József ellen sú­lyos testi sértés miatt. Csépi Ferenc és Púpos Imre ellen lopás miatt. __________TOLNA VÁRMEGYE._________ cot, k i legönzetlenebb jóltevőjük az intelligens polgári elem ellen, jj— Vagy talán arra töreksze­nek a társadalom ezen megmentéi, hogy a nagy­iparos, a gyáros, a nagy vállalkozó nyereségét egyenlő arányban velők megossza ? veszteség vagy anyagi tönk beálltával ők bizonyára ott fogják hagyni, mint a patkányok a sülyedő hajót. Már pedig a hol egy nagy tődével berendezett iparág fölött folyton a Damokles kardja csüng ; a hol a munkás szeszélyétől függ egy vállalat prosperálása vagy pangása, — ott bármily kedvező előföltótelek alatt indult is az meg, biztos és zavartalan jövőnek alig nézhet ez elébe. Ahol az alárendelt személy­zetnek mindig a divide et irapera, vagyis osztoz­kodjunk és uralkodjunk devisétől a vállalkozónak tartani kellett, ott ugyan a kölcsönös bizalomnak meg kell szűnni. És ki állhat jót, hol és mikor fog­nak ezen szociálistikus eruptiók végződni, vérsze­met kapva a kicsikart siker nagyságától, és a gyá­vák meghunyászkodtatása által ? Végre ki adhat ele­gendő biztosítékot, hogy ezen sociálisitikus lavina, melynek moraja az óceánok partjairól áthallatszik, nem fogja-e mindazt maga alá temetni, a mit a cultura és a civilizáció a 19-ik században össze­gyűjtött ? Csak attól lehet tartani, hogy ezen pir- husi győzelem árát leginkább azok fogják meg­fizetni, akit ezen retrográd társadalmi evolutiókat előidézték. Én a stratégiához ugyan keveset értek, de annyit mégis hallottam, hogy minden hadsereg három részből áll.— Az előőrsök és poriyázók, a hadsereg szervezett zöme és az ariér garde, vagyis a hátrész. Ezen harmadik részben a legtarkább szí­nezetű combattansok verődnek össze. Itt vannak a szekerészek, hordágyasok, sebkölők, markotányosok és velük egyidejűleg a harcmező hiénái. — Ezen utóbbiak rendesen arra valók, hogy a tehetetlen,, súlyos sebesülteket kifosszák és minden értékeset elraboljanak. A szigorú fegyelem és büntetésnek da cára ezen fosztogató hiénák mindig ott vannak. — Mig egy hadsereg két első részéhez a legvitézebb és legalkalmatosabb állományt választják ki, a har­madik részénél nem igen ügyelnek a megbízható­ságra, oda boldog, boldogtalant besoroznak, mert ezen harmadik része ritkán menti meg a zászló becsületét. A 19-ik század vívmányainak felforgatására és megsemmisítésére dac és véd szövetséget kötött hadsereg szintén ilyen jelzett három részből áll. Mint már emlitém, a portyázókból az anarchisták azok, a kik előre lovagolnak, mindent lekaszabol­nak, ami utjokat állja, nem törődve a jajkiáltások­kal, melyek kiskorú gyermekek és tehetetlen öz­vegyek ajkairól utánuk röpködnek. A második rész­ből, a nagy combattans, és fegyelmezettebb zöm­ből áll. Ezen két első rész parancsszóra dolgozik. Fi­gyel, támad, kellő hadicsellel él és az ellenség gyenge positióit kilesi, bátor és a legnagyobb ve- szólylyel szembe s/.áll, szóval nyílt sisakkal harcol. Sorai közé csak azokat fogadja be, a kikről meg­győződik, hogy oda való, és zászlóját nem fogja gyáván odahagyni. Egymásért teljes szolidaritást vállalnak és épp azért egymást folyton evidentiá- ban tartják. Legveszedelmesebb alakjai azonban a 3 rész- bán találhatók; a mennyiben ezek közt vannak az anyagi és szellemi korifeusok. Mig az általam vá­zolt Umsturz hadsereg első két részében az egyen ruhát rögtön felismertük a muakiszubbonyban, a A newyorki ^Magyar Hiradó“-M.‘ Tisztelt Szerkesztő ur t A napokban azzal állít be a férjem, tisztel- teti a szerkesztő ur, küldené be arcképét és egy cikkecskét a március 15-iki számba. ........... Leírnám, mondám, de lehetetlen; an ynyit tudok, csak egyetlen egyszer életemben dobogott úgy a szivem— menyaszszony koromban. Sokáig tartott,' mig a mámoros öröm után gondol­kozni tudtam. És oh kaján sors, az első érzé6 az egekig törő öröm után a legnagyobb kétségbeesés volt. Uram, Ítélje meg, lehet e ilyen pechje egy aszszonynak: tiz, sőt öt év előtti arcképeim mind Európában vannak. „Arckép ügyem“ tehát határozottan rosszul dőlt el. Hátramaradt az aratandó babér. Az iro­dalmi babérral mi nők úgy vagyunk, (mert a kony­hában egyforma bölcs takarékossággal használjuk;) a fiatal leány bájosan szemlesütve fogadja, a szép fiatal aszszony mosolyogva nyúl érte — mert „ke­ret“, de a vénülő aszszony, ki már nem tud vonzó képet nyújtani a keret mellé, az ugyancsak félve tapogatódzik utána. A mit ő ir, annak „színvonalon“ kell állania. Nemzeti szabadságunk ünnepe háládat- lan foglalkozás az aszszonyi tolinak. Ugyan, ha Szerkesztő uram lapja angol volna, könynyen se­gíthettem volna magamon — „magasztos irálylyal, finom ízléssel (?) nőies találékonysággal“ leírtam volna a Gould kisaszszony harisnyakötőit; nem ta­lálhattam volna népszerűbb és „színvonalasabb“ tárgyat. De mi magyarok vagyunk : ha még vete­mednénk is az indiszkréció bűnére, már nemzeti ünnepünket nem szenteljük a hölgyek bár legke­csesebb toilettecikkeiknek sem. Milyen szégyen már most bevallanom: a „tárgyhoz szólani“ épen nem tudok. Még a nók szerepét is március 15-ike körül ezren megírták, jobban és szebben mint én. * A newyorki „Magyar Híradó“ március 15-iki ün­nepi számából vesszük át N 0 g á 1 1 Károly ne szül. Zemp- lényi Vilma úrnő fenti cikkét; reméljük, hogy olvasóinkat ez Írónő iránti meleg érdeklődésnél fogva ez a közlemény érdekelni fogja. N o g á 11 n é jelenleg New-Yorkban tartóz­kodik férjével együtt, ki a „Magyar Híradó“ newyorki kép­viselője. A newyorki magyar társalgó és betegsegélyző-egy- let március 16-án együttesen ülte meg március 15-ét és Kossuth halálának évfordulóját hangversenynyel és emlék­beszéddel egybekötve , ezen a hangversenyen N o g-á 11 Károlyné szintén résztvett, mint az a „Magyar Híradó“ hozzánk érkezett számából kitetszik. ____________________________________________ ha rmadik részbeu már csak sejteni kell. — Azok egyenruhája a bíboros köpenytől le a legdurvább fekete darócig terjed. A grófi koronát is úgy lát­juk tündökölni az ariergárdában, mint az ügyvédi, orvosi diplomát és a képviselői immunitást. Itt már nem találkozunk egyöntetű baj- és fegyvertár­sakkal, ezek nem vállalnak egymásért sem anyagi, sem erkölcsi szolidaritást. Ezeknek nincs ideáljuk, akár minő kárhoztató is. — Ezeknek csak kettő a végcéljuk: hatalom és butítás. Ezeket csak a köl­csönös ellenség hajtott egy közös tábori sátorba. Ezek csak ideig-óráig maradnak együtt, és akkor megint egymás ellen szítanak. Itt láthatjuk, hogy a zsidó orthodox rabbinus hogy ölelkezik a protestáns Muckerral, hogy csókolódzik az oláh pópa a leghazafiasabb hetzkáplánnal. Hogy nyújt­ják egymásnak karjaikat ezen jó urak, magok közé véve a világ minden arra való árnyalatát. Ezek aztán egyike sem mer nyílt sisakkal harcolni, ke­zeiket glace keztyübe bujtatják, nehogy az eszkö­züknek használt kedves nép valamelyike puha ka­csójukat munkás reszelős keze érintse. Ok csak a fényes salonok parkettjein harcolnak, a templomok szószékeiről fújják a harcriadót. A nyílt csatára csak akkor lépnek ki, mikor az ellenség már hal­doklik, hogy szellemi kincseiből annál könnyebben kifoszthassák. És mig a bomhavető anarchistánál, a vagyont fos/togató szoeiálistánál a nyílt és őszinte hadüze­net képezi büszkeségüket; mig híveiket bár tévta • nokkal is, »de leplezetlenül toborozzák, addig az ál­szenteskedő klerikális és feudális népboldogitók mindig az agyoncsigázott és agyon adóztatott nép védszúrnyai alatt keresnek menhelyet. A nép ron-

Next

/
Thumbnails
Contents