Tolnavármegye, 1895 (5. évfolyam, 1-53. szám)
1895-04-07 / 15. szám
TOLNA VÁRMEGYE. Van ugyan egy ilyen esetben egy elfogadható tárgy — a reminiszcencia. Az egy nagy vagy első siker poetikus története olyan emberek, jobban mondva nevek részérói, kik a sikert bőven, sőt untig Ízlelték és szívesen beszélnek az időről, mikor anoak még mód nélkül tudtak örülni; de mikor az én irodalmi kontárkodásom mezején olyan aratásom nem volt; nevem (irodalmi) nincB, sót még egy kötet novellám sem jelent meg „Bánáti Tarka“ ál* név alatt, miről a „Pesti Hírlap“ azt irta volna, „a rendkívül ízléses kötés magasrangu úrnőt enged sejtetni, ajánljuk a kötetet, mint a szalonasztal kiváló díszét.M De hopp 1 — mégis vannak „reminiszcenciáim 1“ 1880. február hóban a meglehetősen ziman- kós idő dacára nagy közönség gyűlt össze a Nemzeti színház néző terén. Egy ismeretlen szerző első színpadi kísérletét mutatták be. A budapesti közönség szine-java jelent meg, érdekkel lesve, nevet-e, tapsol-e, fütyül-e majd? Mindenütt tündéri fény, a „korifeusok“ a zártszékekben, sok gyönyörű leány a páholyokban. A függöny felgördül, lejátszódik a hatalmas velőtrázó dráma. Márkus Emilia haja patakzott, mint a folyékony arany. Jászai szava el- állitolta a lélegzetet. Náday szikrázott a szellemtől, és Nagy Imre reménytelen szerelmes volt — a hatás percről-percre nőtt, a végjeiénetben érte tetőpontját, sohasem hallott örömrivalgás. éljen, taps; hívták a szerzőt — én voltam 1 A lámpák előtt álltam, elkábitott a mámor, a dicsőség — a proscenium páholyban ott ült királynénk, fehér rózsa koszorút dobott felém, lassan szállt a virág, én ih- letődve, kábultan nyúlok utána és — leesem az orchestrumba; nem, csak az — ágyamból estem ki a nevelőintézet hálótermében I Akkoriban volt egy kis folytatása a jelenetnek. Alkalmilag konstatáltük, a nevelőnők éjjeli jelmezben egészen másképen néztek ki mint nappal, kivált a francia kisaszszony, ki, a riadalomban haj és fog nélkül jelent meg — — — boldog idők 1 — Saját sikereimnek, sajnos, nem volt folytatása; — most már félve tapogatózom... Szívélyesen üdvözli a szerkesztőt Nogáll Z. Vilma. Hirek. — A húsvéthétfői műkedvelői előadásra serényen folynak a próbák özv. Länderer Arthurnó szakavatott útbaigazítása és felügyelete alatt. A szereplők kedvvel és aniraóval gyakorolják magukat s az eddigiekből Ítélve igen élvezetes estét fog4. __________________________ nak szerezni a közönségnek. Színre kerül Bérezik Árpád mulattató vigjátéka : a „B á 1 k i r ály n ő“. A szerepek következőleg vannak kiosztva: Füleki Belizár — Matzon Kálmán, Natália neje — Varga Margit, Jozefiu leányuk — Borsódy Iza, Fodor Taszilló — Szigeth Nándor, Szabó Elemér — Heczler Gyula, Gyarmathy Pista — Varjas Ödön, Kereszthy Abris — Gyenis Antal, Teraesy Laci — Mirth László, pincér — Tőrök Ottó. A „Fal tövében“ cimü 1 felvonásos vígjátékban: Tris- tán — Heczler Gyula, Gábriellé — Török Blanka, kertész — Török Ottó. „Szerenád“ cimü monolog : előadja, Kron Matild. — Az előadás iránt már eddig is széles körökben nagy érdeklődés mutatkozik s így remélni lehet, hogy a husvét hétfői estély igen látogatott és sikerült lesz. — Áthelyezések. Nagy István győnki szolga- biró Bonyhádra, br. Rudnyánszky István bonyhádi | szolgabiró pedig Gyönkre helyeztettek át. — Wosinsky az ázsiai expedícióval. Megírtuk nemrég, hogy Zichy Jenő gróf meghívta Wosinsky Mór, szegzárd-belvárosi esperes-plébánost és hires archaeologust, hogy csatlakozzék az ő ázsiai expedíciójához. Wosinsky Arcoba utazott, hogy a püspöktől kikérje erre az engedélyt. — Dulánszky püspök beleegyezett, hogy Wosinsky a grófot elkísérhesse kutató útjára. — Kinevezés. Mirth László végzett joghallgató a szegzárdi kir. törvényszékhez díjas joggyakornokká neveztetett ki. — Bycicle-club Szegzárdon. Múlt vasárnap több szegzárdi sportsman és különösen a bycicle- sport iránt érdeklődők gyűlést tartottak, hogy bycicle- clubot alakítsanak. A gyűlés, az ügy tüzetes megbeszélése után, dr. Steiner Lajos ügyvédet kérte fel, hogy a helyi viszonyok tekintetbe vételével a club alapszabályait dolgozza ki, a mit dr. Steiner, szokott előzékenységével, szívesen magára is vállalt. — Kitüntetett tolnamegyei kiállítók. Az országos gazdasági egyesület által a Tattersallban e hó 5-én rendezett IX. tenyészállatvásár alkalmával díjszást nyertek Tolnavármegyéből a következő kiállítók: Simmenthali fajtájú bikáért arany érmet nyert Döry Vilmos bikacsoportja és „Pimasz“ nevű bikája, ezüst érmet ugyancsak Döry Vilmos „Bőgős“ és „Eduard“ nevű bikáiért, ugyancsak esüst érmet nyert gr. Apponyi Géza „Karikás“ és „ Ural“ nevű bikáiért. Borzderes fajtájú üszőkért állami arany érmet nyert özv. br. Jeszenszky Jánosné Hidvégről, finom gyapjas juhokórt pedig második díjat, állami ezüst érmet nyert br. Dräsche Bichárd tolnai uradalma. Ezen kívül Döry Vilmos kezelő tisztjének Jagicza Istvánnak az általa kiállított Dörw-kollekcióért dicsérő oklevelet ítélt oda a bi- zottság. — Halálozások. Weininger Sándor szegzárdi pénzügyőri biztos hosszas szenvedés után e ho 2-án elhunyt. Halálát özvegye és . egyetlen gyermeke: Gizella gyászolja. Temetése szerdán délután nagy részvét mellett ment végbe A család^ a következő gyászjelentést adta ki: „Alulírottak melyen szomorodott szívvel jelentik a szeretett férj, illetve atyjának, Weininger Sándorra. l$ir. pénzügyőri I.oszt. biztosnak folyó évi ápril hó 2-án reggeli 7sy órakor hosszabb szenvedés után életének 60-ik évében történt gyászos elhunytát. A drága halott hült tetemei folyó évi april ho B-án délután 3 órakor fognak a Virág-utca 479. számú házhói az ág. ev. szertartás szerint az ev. ref. temetőbe örök nyugalomra tétetni. Szegzárd, 1895. épril. hó 2-án. Áldás és béke lengjen porai felett! Weiuinger Sándorné szül. Kováts Irma, mint neje. Weininger Gizella, mint leánya.“ — Özv. Ellmann Mi- hálynó, néhai Ellmann Miklós ügyvednek édesanyja, e hó 5-én elhunyt Szegzárdon, 86 éves korában. A 86 éves kort elért tisztes matrónának temetése tegnap délután 5 órakor ment végbe. A család a következő gyászjelentést adta ki: „Alulírottak fájdalommal telt szívvel tudatják tostvérje, anyósa, nagyanyjuk, illetve dédanyjuk özv. Ellmann Mihályné szül. Schubert Annának folyó évi ápril hó 5-én reggeli 5 órakor, hosszas szenvedés és a halotti szentségek ájtatos felvétele után, élete 86-ik évében történt gyászos elhunytát. A boldogult hült tetemei folyó hó 6-án délután 5 órakor az alsóvárosi temetőben fognak örök nyugalomra helyeztetni; — az engesztelő szentmise-áldozat pedig folyó hó 6-án reggeli 9 órakor fog a belvárosi rom. kath. templomban a Mindenhatónak bemutattatni. Szegzárd, 1895. évi ápril hó 5 én. Béke poraira! Schubert József, testvérje. Kamarás Bélánó sz. Kovács Janka, Ellmann Elvira, Ellmann Anna, Ellmann Ödön, Ellmann Béla, Ellmann Erzsi, unokái. Kamarás Józsa, Kamarás Zoltán, Kamarás Béla, Kamarás Jolán, Kamarás Géza, mint dédunokái. Özv. Ellmann Miklósné szül. Könczöl Emilia, menye. Kamarás Béla, unokaveje. — Áthelyezés. 0 Felsége a király Elheniczky Emil drt, a Tolnán állomásozó II. Ferenc, mindkét Szicília királyának nevét viselő 12. számú cs. és kir. dzsidás ezredbeli I. oszt. ezredorvost saját kérelmére a m. kir. honvédség tényleges állományába áthelyezte. — A „Dunántúli Közművelődési Egyesület“ április 7-én, vagyis ma délelőtt 11 órakor Budapesten, a régi városház tanácstermében közgyűlést tart. — Pályázat. Az államépitészeti hivatalok létszámában a kereskedelemügyi miniszter 40 állam - építészeti hivataltiszti állásra pályázatot hirdet 500, 600 és 700 frt fizetéssel és megfelelő lakpénzzel. Pályázati határidő március hó 27-től számított 6 hót. 1895. április 7. gyos és lyukas köpenyeivel födik magukat, hogy azon belül ékszereiknek csillogását, bársony és selyem ruhájuk suhogását elrejtsék. Mig a 19-ik század felforgatóinak két első része anyagi prédájából egyenlő osztalékot juttat a részvényeseknek, addig a magas aristokracia, a tulvilági boldogsággal akarja megtéveszteni a kövér földi boldogság után vágyó szenvedélyeket. Ezek azok, kik a szabadelvüség csataterén elvérzett ellenséget még félholtan is a szellemi tőkéből ki akarják fosztani; ezek azok, akik a nagy hontalanokat sirjukban is hontalanná akarják tenni, feldúlják a még meg nem száradt hantokat, hogy azokból sarat gyúrva, a társadalom közé dobva, az egyenetlenség szennyét vele előidézzék. Ezek azok, kik ősidőktől fogva minden nemzetnél, és minden alkalommal ugyanazon szerepeket osztogatják. Ezek azok, kik sohasem felejtenek, sohasem tanulnak. Ezek azok, kik folyton biznak, hogy az idők kerekét vagy megállítják, vagy visszafelé fordítják. Ezek azok, kik Galileinek meg akarták tiltani, hogy a föld ne mozogjon, de ö elég bátor volt visszakiáltani : eppur si muove 1 (és mégis mozog a föld.) Végre ezek azon felforgató sereg arier gárdája, kik a 19-ik század végén minden eszközt jónak, célszerűnek és hasznosnak találnak, csak a cél szentesítésére szolgáljon. A szellemi vívmányok I ragadozói eleinte csak a sötétség kellő védelmében bátorkodtak egy-egy kirohanást megkockáztatni, imitt-amott számítva a gyengébbek gyávaságára, a könnyen hívók megtántoritására és az elégedetlenek irigységére, azok sorai közt keresgéltek kontingensük kiszélesbitésére alkalmatosakat. Idővel vérszemet kapva nem várt sikerük felett és természet ellenes szövetségeseik által, folyton bátrabban kezdtek fellépni és mindig nagyobb területre vetették ki ténykedésük hálóit. És ma már nem kerülő utakon találkozunk az ily stigma- tizált népboldogitóval, hanem mindenütt, ahol haladás, szahadelvüség és az exact tudomány bástyáin csak egy kis rést fedeznek fel, rozsdás középkori alabárdjaikkai neki mennek, hogy annak tégláit kiszedhessék és azokból, hamis cégér alatt, a rég ledöntött társadalmi válaszfalakat újra felépítsék. Ma már nem csempészve árulgatják dugárui- kat, hanem elbizakodva a pillanatnyi látszat mámorától, győzelem ittasan kinálgatják kendőzetlenül a középkori sutból előszedett dohos portékájukat. Nehogy légből kapott frázisok használatával vádoltassam, konkrét esetekre, megcáfolhatatlan tényekre leszek bátor állításaim alapját fektetni. Egy francia publicista, valami monsieur Brunetier, nem a muH századból való, hanem még jelenleg is él, és jó egészségnek örvend, nem is egy cernagorez zuglapocska hasábjain, hanem egy nagy világlap columnái közt és pedig a „Revue de deux mondes“-ban jóakaratulag, kellő szép és tiszta francia stílusban a romlott és erkölcstelen világnak azt a tanácsot osztogatja, hogy az iskolából az exact tudományok exkoraunikáltassanak, és helyettök a vallástan és biblia tanittassék. Sem többet, sem kevesebbet nem akar ezen szerény kívánságával elérni, minthogy a természettudomány és a vele kapcsolatos tudományok ágozatait töltsük meg di- namittal és robbantsuk fel foszlányokra, mert szerinte ezen tudományok minden vallástalanságnak, minden erkö'cstelenségnek s/.ülő magjait magukba rejtik. El kell tüntetni a föld hátáról a természet- tudományt, a technikát és mind ama magasztos vívmányokat, melyek a 19-ik századot erkölcsileg jellemzik. Ki merné állítani, hogy az ilyen merénylet megkísérlése és szóbahozatala nem-e százszorozza a népvándorlás vandalizmusát ? A másik konkrét eset, mely a napokban nem Khinának falai közt, hanem a világ legnagyobb kulturállamában, nem is a sörös kancsók közt, hanem az Újonnan épült Gesammtreischrath-haus szószékéről inditványoztatott: az Umsturzvorlage paragrafusai közé vétessék fel, hogy -mindazok, akik az isten létében és formájában, a lélek halhatatlanságában, a házasság szentségében kételkedni mernek és ebbeli gondolataikat szavakban két tanú előtt merik kinyilatkoztatni, 600 márkáig büntettes- senek meg. Ezen indítványt valami Reutelen ur nemcsak a maga nevében, hanem azon nagy országos autonom párt nevében, — egy oly országban tette, mely országnak egyik királya már több, mint 100 óv előtt azt nyilvánitá, hogy „Jeder möge nach seiner eigenen Fagon selig werden.“ Ezen uraknak végcéljuk az, hogy a 19-ik század végén mesterséges agylágyulás, idiotismus és cosmopolitikus kretinismus suggeráltassók. Evvel szeretnének a 19-ik század végének borravalóul és a 20-ik századnak foglalóul szolgálni. Elfelejtik, hogy ha ezelőtt több ezer évvel, a mikor az ősemberiség az otthonát a földhútán rendezni kezdte, ilyen Umsturz paragrafusok léteztek volna, — sem Mózes, sem Krisztus, sem Sokrates, sem Aristoteles, sem Ciceró és Julius Caesar, sem Luther és Spinoza, I
