Tolnavármegye, 1894 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1894-03-04 / 10. szám

1

1894. március 4.

TOLNA VÁRMEGYE.

A szegzárdi t. ház.

(A keddi szónokok.)

Egy fia parlament — ellenzék nélkül.

Volt ott függetlenségi, nemzeti párti, mame- luk, hanem a hazafiság szent tüze a szabadelvüség fujtatójával összeolvasztotta őket, s a közös lelkesülésben egyesültek mind.

Dehát csoda-e, hiszen Deák Ferenc hagyománya találkozik Kossuth Lajos óhajával, s múltak dicső napjainak nagy testamentomát hajtja végre a jelen nemzedék.

Egy -szent eszme, egy tiszta ideál lelkesítette azt a másfélezer embert, nem vegyült abba a harmóniába diszonancia, azt a méltóságteljes manifesz- tációt nem háborgatta szenvedély s Tolnavármegye ötvenéves hagyományának megnyilatkozását nem feszélyezte személyeskedés vagy visszavonás.

Egy szívvel, egy lélekkel és nehány szónoklattal emeltük fel a lobogót. Mennyi méltóság, nyugalom és öntudat ülte meg a lelkeket a szabadelvüség szolgálatában. Ez nem lehet igaztalaa ügy, ez nem lehet hazafiatlan mozgalom, ez nem lehet istenkáromló demonstráció, a hol egy megye szine- java áll ki a síkra.

Végig viharozta a termet az éljen egy menydörgése, a nap bőse, a megye dédelgetett kedvence, P e r c z e 1 Dezső lépett be.

0 volt az első szónok.

Modern ember. Egyszerű, keresetlen eszközökkel tud hatni; természetes, hamisítatlan szavakkal tud gyújtani Megnyerő dialektikája és meggyőző észjárása szinte magával ragadja az embert; az eszmék szinte hömpölyögnek, mint a sziklából fakadó dús forrás, de vele szüleralik meg a szóbőség kerekded kifejezése, mint mikor a csermelynek elég bő a medre.

Beszéde átlátszó, tárgyilagos és könyed; azok között a jóképű vidéki atyafiak között, a kik zsinó- ros mándliban s ráncos csizmában hallgatták a mél- tóságos ur méltóságteljes baszódót, egy sem akadt, a ki az ő szavain ne tudott volna elindulni, oly tőrül-fokra elmagyarázta a polgári házasság történetét és féleségeit.

A kitűnő jogász, a parlamenti orátor, a mól- tóságos alelnök, ma népszerűén beszélt, habár ő maga már régen népszerű.

A meggyőződés ereje, a lángoló honszeretet varázsa, s a tiszta liberálismus szövétneke övezték ót körül, ez volt az ő hatásának titka. Nem nagyhangú frázisok, nem is cikornyás képbeszéd, de még csak nem is szónoki fogások voltak az ő eszközei. a melyekkel magával ragadta a hallgatóságot, pusztán az eszme maga s az ő rajongó hazaszeretete s tántorithatlan elvhüsóge lelkesítette a hangulatot és lajzotta fel a kedélyeket.

Milyen rokonszenves alak volt oda fent azon a dobogón is. Nem szédült el a politikai magaslaton, le tud szállni régi hívei közé, s marad a régi, az a jóízű magyar karakter, az ő zamatos kedélyességével, az ő nyílt őszinteségével s megnyerő lelkű létével.

Kedély és őszinteség, ezek az ő fegyvertársai s ezekkel hódította ő meg újra a sziveket, azzal az egy, rövid, gyors és magától jövő szónoklatával!

*

G e i s z László negyvennyolcas típus 1 Csupa szenvedély, csupa lelkesedés. Kigyúl a rakéta s szikrázik, tüzfolyam pattan ki belőle, egyet sivít, világit lő s elhangzik. Minden szava tiszta hév, tiszta tűz. Belehevül, elragadja az eszme iránti rajongás, s ilyenkor valami őserő, valami tömör akarat nyilatkozik meg szavában. Mint függetlenségi ember bizalmat s elismerést szavaz a kormánynak. S marad elvhű mert jobban szereti hazáját, semmint gyűlöli a kormányt. A hetvenes évek függetlenségi embereinek egy típusa; olyan mint a svéd gyufa, csak a maga skatulyáján gyűl ki, de jól ég: csakis hazafias eszmékért tud lelkesedni, hanem azután lángol! *

Bor zsák Endre. Van hangja s hangulata, s szónoklata is egy költői kedélynek a megnyilatkozása csengő dalárda hangon. Mintha csak egy versét szónoklat alakjában énekelné. Mert a mit mondott, az vers is volt, olyan költői gondolatok voltak benne! szónoklat is volt, oly igazságokat mondott s ének is volt, olyan lágyan csengő hangon volt elmondva. Gúny, ostorozás és intelem váltakoznak. Poézis ölelkezett az eszprivel; a szatíra járt karöltve az elméssógóvel. Szó kimondó volt, hanem a mellett kíméletes, és csak olyan pengével vágott, a mely nem roncsol, mint a csorba bicska. Azt mondta el, a mit jó mindnyájan gondoltunk, hogy a kath. gyűlés olyant mondott, a milyet e hazában nem mondtak Bocskai korában sem. S változott hangja is; tudott ünnepélyes, zivataros, áhitatos és lesújtó egyaránt lenni, s nem félt attól sem oda vágni: hogy a testvérszeretet közé oda dobták az üszköt. Volt ő kedélyes Bandi; volt ő komoly Endre; volt feddő pap; s a polgári kormányt dicsérő c i t o y e n; volt é g i lángot lövelő poéta, sőt szójátszó cimbora is, s ha szerinte a reakció akciót szül, akkor az ő akciója méltán zajos taps reakciót szült.

*

Sch wecz Antal igazi népszónok. Sok temperamentum, igazi verv volt szónoklatában. Lágyan, simán folyó szavai erősbödtek, izmosodtak; hangja emelkedett s a mikor a demokrata kormány liberalismusát dicsérte, akkorra mór elragadta az áradat, akkorra már érzelmei uralkodtak rajta s szavain. Ez volt a meggyőzés igaz hangja. Ezért tetszett is. Egész megjelenése, arculata és modora a puritán jellem az a fajtája, mely nehezen melegedik, hanem azután gyújt. Függetlenségi s jó katholikus ő, de csak mint jó magyar jött ide. — Ideges lázassággal és izgatott hévvel beszélt a szabadságról s az egyenjogositásról, mert egész lényét s valóját áthatotta a tiszta szabadelvüség, meg a szabad elvhűség.

*

S á n t h a Károly is pap. Az imént nyert pályadijat. Beszéde is lírai költemény volt, sok érzéssel, de poént nélkül, sok melegséggel, de minden felindulás nélkül.. Egy szubjectiv nézlet kifejezése, egy meggyőződés megmondása. Költői megnyerő arc, a mely az indás lugas, vagy a folyon- dáros tornác közepette poetikus hangulatot áraszt. Az ő kis lantos költeményének sok volt az a másfél ezer ember a hallgatásra, de nem volna sok tíz annyi az olvasásra.

*

D ö r y Pál a megyei zöld asztal egy prototip alakja. Nyugodt, higgadt és egyszerű, csak néha- néha tesz az egyszerű, de Ízletes menühez kompó- tot is; s ezek a cifra gondolatok vagy szóképek annál jobban hatnak. Ajánl két elnököt — a ki ne vezesse a küldöttséget s egyet a ki vezesse. Olyan volt az ő beszéde, mint a kitűnő halpaprikás : nagy bográcsban egy darab harcsa, és sok, igen sok paprikáslé, csakhogy ez a paprikáslé, paprikás is (hazafisággal vau paprikázva) és nagyon zamatos is. Ezért hallgatták azt a rövid indítványt hosszabb beszédével is oly érdeklődéssel s tetszéssel.

*

Elől kellett volna említenem az elnököt: D ö r y Dénesi. Kipróbált ember, volt alispán is, képviselő is. Mint alispán megtanulta, hogy kell egy gyűlést vezetni, mint követ eltanulta a szónoklat mesterségét. Keveset beszól, de sokat mond; arca és megjelenése is mintha az elnöki székre lenne teremtve. Kifejezésteljes magyar zsenty arc, melyben megfér az erély komolysága,' a kedély nyájasságával. — Hangja is olyan, a ki ellen beszél, annak érdes és komor; de a ki számára beszól, annak acélos ugyan, de peneg, mint a megütött acél. Mint elnök igazi tükre volt az egész gyűlésnek. Egy igazán független ember, a kit a tiszta s minden befolyástól ment meggyőződés visz a politika terére ; egy jóhitü ember, a kit lelkiismeretónek teljes szabadsága visz a szabadelvüség mesgyéjóre. A vármegye oszlopos alakja, a régi jó zsentry-világ egy előkelő mintája, ő ült ott az elnöki széken, s előtte demokratikus eszmék kergetődtztek, s előtte liberális eszmék villantak, s ő nem félt, ő büszkén, nyugodtan ült ott. Nem félt, hogy ősei megrezegnek a cínteremben, mert a tolnai zsentry nem áldozza fel a modern eszméket az ósdias előítéletnek, s mert ők nem a hatalomhoz, hanem a hazához ragaszkodnak.

*

Yolt még egy szónok: a méltóságos nép. Égy szavával mennyit mondott Egy szavával mennyi lelkesedést, érzést és rajongást fejezett ki. Egy szavával hogy demonstrált a fekete század fel-feltűnő kisórtete ellen. Egy szavával hogy beigazolta, hogy szerette, imádta az ő lelki vezetőit, de még jobban a hazát. Egy szavával meny- dörgött s a tetszés lágy danájára is kezdett. Egy szavával elitéit és magasztalt és ez az egy szó, a „szabadelvüség“ s a „haza“ után mindig felharsogó éljen!

V. J.

A szabadelvű Tolnamegye.

{A keddi gyűlés.)

Szegzárd utcái régóta nem láttak ilyen hem- zsegést, ilyen nyüzsgő mozgást, mint kedden. Az égen feketéllettek a tova röpülő fellegek, a földön feketéllett a hullámzó népáradat 1

A Garay-tóren jóképű vidéki cívisek és mo- kány képű vidéki celebritások váltakoztak ;• sujtásos magyar nadrág és gigerlisre vasalt magyar pantallók vegyest talkállottak !

Mind a Szegzárd szálló nagyterme felé fordult! S az a nagy terem, a hol nemrég tündéries fényben karcsú leányok és délceg ifjak lejtették a táncot, most oly komor, olyan setét képet öltött ; pedig a felvilágosultság derengett benne, a szabadelvüség gyújtotta meg fáklyáját 1

80 pár — mily nagy summa! — volt farsang idején ; s most böjt idején majd 800 pár szorult ott össze, hogy kifejezzék: „nem járjuk úgy a táncot, amint Kómában fütyülnek I“

Tizenegy után megindult a bucsujárás, s néhány pillanat múlva megtelt a terem, sőt szűknek

bizonyult! S lassanként felvonultak a megyei élet kitűnőségei, mindegyik külön egy élő felkiáltó jel képében: a haza minden előtt, még Róma előtt is !

Végig raorajlott a termen az első éljen és azontúl, mintha minden szívben külön ‘kigyult volna a liberálizmus mécse, emelkedett és lelkes lett a hangulat, valami különös diadalöröm járta be a termet, előlegezvén a gyűlés nagyszerű sikerét 1

Végre bevonult az intózoség, s a mikor Perczel Dezső belépett, falat rengető tapsvihar s éljenzés fogadta őt. Tolnamegye ezzel önmagának tartozott; mert amelyik megye nem becsüli nagyjait, az nem méltó nagyjaihoz 1 Nem az a két centime- ternyi seb, hanem ez a manisfesztáció volt az elégtétel egy méltatlan bántalomórt 1

Egy hang felkiáltott, éljen Döry Dénes, mint elnök, s ezer torokból viszhangzó éljen emelte a kir. tanácsost az elnöki székbe. Ezek után közfelkiáltással választották meg jegyzőknek •: Dús Dánielt, Erdős Gábort és dr. Leopold Kornélt, s azon a helyen, ahol a színpad szokott állani, következett egy nemzeti társadalmi színműnek egy jeleneté, a mely tele volt hazafias páthoszszal s lelkesedéssel.

Döry Dénes megnyitó beszéde.

Tisztelt értekezlet! Első szavam a köszönet szava, a miért csekélységemet, ki a megye szűk keretén belül működik, az értekezlet vezetésével megtisztelni szíveskedtek. De hogy a tisztikar teljes legyen, kérek magam mellé néhány jegyzőt választani. (Jegyzőkül meg választatnak : Dús Dániel, Erdős Gábor és Dr. Leopold Kornél.)

Döry Dénes: Tisztelt értekezlet 1 Engedjék meg, hogy a mai értekezletünk létrejötte, s összehívásának történetéről pár szóban számot adjak a

t. gyülekezetnek. — Az egész ország közvéleményét a szőnyegen forgó egyházpol. kérdés foglalkoztatja, s az ország számos helyén tartanak most a polgárok értekezleteket, melyeken a múltak eseményeit és további magatartásukat megbeszélik.

Ennek a sok gyülekezésnek az első lökést a tisztán felekezeti szempontból összehívott kath. nagy• gyűlés adta meg, melynek következtében nemcsak az ország fővárosában, hanem minden törvényhatóság területén megindultak a liberális mozgalmak is.

A mi törvényhatóságunk is, mely már a 48-as alkotásokat megelőző korban, ha nagy küzdelmek árán is, de mindenkor az elsők közt volt azok közt kik a haladás s a szabadelvüség zászlaja alatt harcoltak, ha liberális, hazafias, s a nemzet javát célző eszmék keresztül viteléről volt szó.

Ez indította a mi törvényhatóságunk független, minden presssiótól ment s szabadon gondolkozó fórfiait arra, hogy az egész országban nyilvánult azon óhaj, mely szerint jövő hó 4-én Badapesten minden vallás és pártszinezet nélkül tartandó nagygyűlésen a mi megyénk is, mely mindenkor a szabadelvüség által vezéreltetett, ott képviselve legyen.

Ezen közérzületnek mintegy kifejezése volt a múlt héten »ártott gazdasági egyesületi ülésen hozott határozata, mely csakhamar egy felhívásban nyert külső kifejezést, hogy t. i. adassák alkalom a megye függetlenül és szabadon gondolkozó fórfiainak, kik minden hivatalos és vallási színezet nélkül, csakis ezen ügynek helyes és méltó megoldását, a mint az tervezve volt, óhajtják, hogy a fővárosban tartandó ilyen gyűlésen megfelelő küldöttségről gondoskodjék.

E pár szóban volt szerencsém előadni a mai gyülekezésünk okát, és ezzel az értekezletet megnyitódnak nyilvánítom. (Zajos éljenzés.)

Perczel Dezsőt akarta hallani a közönség I Perczel nem volt reá elkészülve, hogy beszélni fog, hanem engedett a közóhajnak és felállott a dobogóra. A szűnni nem akaró óljentől alig tudott szóhoz jutni.

Perczel Dezső beszéde.

Engedelmet kérek, hogy én vettem magamnak bátorságot elsőnek felszólalni; én azt az ügyet, melynek megbeszélésére összejöttünk a kezdetétől fogva ismerem s csirájából láttam felnőni, ennélfogva ismerem is, s önöknek is tudomására akarom hozni annak mibenlétét 1 Először is élénk örömömnek kell kifejezést adni a felett, hogy arra a felhívásra, melyet a múlt heti hitelbanki s a gazdasági egyleti közgyűlésen jelenvoltak egy része bo-