Tolnavármegye, 1894 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1894-03-04 / 10. szám
1894. március 4. TOLNAVÁRMEGYE. csájtotfc ki, ily szép számmal jelentek meg, még pedig vallás, párt és osztály különbség nélkül. Annak az 53 aláírónak az volt a célja, hogy épen azon felekezet szempontjából, a melyhez tartozónak a történtek után is büszkén vallom magamat, a helyzetet tisztázni kell. Ez az 53 aláíró mint független ember irta alá a felhívást, s habár a főispán ur ő méltósága s az alispán ur ő nagysága is helyeslik elveinket, mégsem akartunk annak hivatalos színezetet adni, mintha az a hivatalos megyéből indult volna ki. — Ez a mozgalom tulajdonkópen nem tőlünk indult ki, a január 6-án megtartott katholi- kus nagygyűlés provokálta a mozgalmat mert ott oly határozatok hozattak, melyeket nem irhát alá minden katholikus; csak egyet említek fel: „hogy ott azt határozták el, hogy ezentúl mindig s mindenütt csakis katholikusokra fognak szavazni," ez maga is kritikát provokált. Ezt csakis tisztán katholikus államban, vagyis oly államban lehetne hirdetni, ahol a lakosság tisztán katholikus, már pedig nálunk az intelligencia egy részét a protestán-, sok, zsidók és más felekezetek hivei képezik. 370 katholikus gyűlt össze akkor, ezekből indult ki a mozgalom, tehát csupa katholikus állapította meg, hogy járjanak el, tehát épen azok az emberek, akiken nem volt az a pápaszem, amelyen át a dolgokat elfogulatlanul kellene nézni. Nincs veszedelmesebb egy országra nézve, mint mikor politikai pártok vallási súrlódásba elegyednek, ott lehet 30, vagy 7 éves háború, de békesség nem 1 E kérdés megbeszélésére hivatott össze e nagygyűlés, nem kérdezve, ki, hogyan imádja istenét, csak azt, hogy e kérdésben mily álláspontot foglal el. Országszerte megindult a mozgalom, amilyenre a negyvenes évek óta nem is volt példa, s ime itt is szűk e terem a közönség befogadására 1 Az egyházpolitikai mozgalom nem másféléves, mint mondani szoktuk, de. régóta veti hullámait; már e megye is megbízta követeteit, Bezerédj Istvánt s Percei Mórt 1843-ban, mint azt egy megyebizottsági gyűlésen szerencsém volt levéltári adatok alapján kifejteni az önrendelkezési jog elnyerése után is felszínen volt a kérdés, és 1873-ban nem kisebb államfér- fiu, mint Deák Ferenc indítványozta, hogy a polgári házasság ügyében javaslat tétessék; akkor "boldogult édes apára volt az igazságügy miniszter, s akkor azt mondották, az időpont még nem alkalmas, várjunk még 10 óveti A vegyes házasságokból eredt villongások megszüntetésére alkották az 1868. évi 53. t. cz.-et mely szerint a vegyes házasságból származó gyermekek a szülők vallását követik, nem szerint. Ez azon- bah csak papiroson volt meg; tényleg a kath. papság kezdte az elkeresztelést, de tagadhatlan, a többi felekezetek papjai is, úgy, hogy a panaszok növekedtek. E panaszok orvoslására adta ki a kormány az úgynevezett februári rendeletet, mely tulajdonképen a 68-iki törvénynek akart érvényt szerezni. Ez azonban a katholikos klérusban újra elégedetlenséget Szült, s kezdték azt kívánni, hogy a februári rendelet vonassák vissza ! Azonban lehefetett ezt tenni ? Ez annyit jelentett volna, hogy az állam meghátrált, már pedig áz államnak nem szabad meghátrálnia, s a kormány nem is vonta vissza rendeletét! Az elégedetlenség nőtt s végül a kath. papok a 1868. évi 53. t. c. megváltoztatását óhajtották, ezt azonban ismét a protestáns papok ellenezték. Ekkor határozta el a kormány, hogy behozza az állami anyakönyveket a vegyes házasságokra nézve. A kath, klérus ezt is sérelmesnek tartotta, -és .akkor azt mondották, akkor inkább hozzák be az általános állami anyakönyvvezetóst. E között a viszonyok között nyújtotta be Irányi Dániel az ő határozati javaslatát a kötelező polgári házasság és az állami anyakönyvek ügyében, amelyet a ház el fogadott s ez alapon a kormány be is nyújtotta a házassági jog törvényjavaslatát! Ma a pártalakulás olyan, hogy az egész képviselőházban csak 7 pap és 2 világi képviselő van ellene mindennemű polgári házasságnak, a többiek három csoportra oszlanak. 140—150 többségre tehető a kötelező polgári házasság melletti szavazat, s ez abból áll, hogy ha házasodni akarsz, menj el az állami közeghez, jelentsd ott be, s azután ha tetszik menj el a paphoz, az rád adja egyházi áldását. — A második a megengedett pvlgári házasság, ez azt mondja: választhatsz, ha akarod, esküdhetsz az állami hatóság előtt, ha akarod a pap előtt, mind a kettő jogos s egyformán érvényes. Ezt azonban a katholikus papok maguk is sérelmesebbnek tartják, mint a kötelezőt, mert az állami hatóság olcsóbb lévén, mindenki ahhoz fordul, s ez esetben a papság a stólától elesnék. A harmadik fajta az Apponyi gróf által ajánlott szükségbeli polgári házasság, araelysze- rint, ha a pap, bármi oknál fogva össze nem ad, fordulj az állami hatósághoz, az összead; tehát van elsőrendű s másodrendű házasság, azaz, ha az elvált férj uj feleséget akar venni, vagy a keresztény férfi zsidó feleséget, akkor az egyházi hatóság előtt nem kelhetnek egybe, hanem az állami hatóság előtt igen! Ez a házasság van behozva Ausztriában is, és amig ott egyházilag 18 ezer ember kel egybe, addig polgári házasság utján 167 1 A ki tehát nem kétezer év előtti viszonyok szerint lát, annak be kell látnia, hogy az állami eszme egyesítésének s erősbödésének csakis az általános kötelező polgári házasság felelhet meg. — Nincs ebben a vallásra vézve semmi sértő, sőt ellenkezőleg, ma muszáj a pap elé menni, tehát ebben nem mutatkozik vallásos érzelem, mert kényszer, hanem, ha majd nem kell az oltár elé lépni, akkor az, aki jószántából megy a pap áldásáért, az igazán vallásos érzelmű embernek fog bizonyulni 1 Ne hirdessék tehát a papok, hogy ez ágyas- ság, amelyet kénye-kedve szerint felbont az ember 1 Ez jogos s törvényes házasság lesz, s a válás annál nehezebb lesz, mint most, mert az uj törvény csakis a legszükségesebb esetben engedi meg, amikor az együtt élés már teher, holott most, ha valaki válni akar, lerázza vallását, mint a rossz szűrt s el van választva ! És azért ón a kötelező polgári házasságot tartván egyedül helyesnek s jogosnak, van szerencsém a t. értekezletnek a következő határozati javaslatot beterjeszteni elfogadás végett: Mondja ki ezen értekezlet, mely nem hivatalosan, preszió gyakorlásával hivatott össze, hanem szabad polgárok értekezlete, hogy igenis mi, akik itt jelen vagyunk, hozzájárulunk azon liberális mozgalomhoz, mely hagyományát képezi Bezerédj István, Sztankovánszky, Vizsolynak és tiszta meggyőződéssel csatlakozunk ahhoz, küldünk a mi kebelünkből küldöttséget, mely nem a hivatalos Tolnavármegyót, hanem Tolnavármegye összes szabadon gondolkozó polgárát képviseli. (Szűnni nem akaró, viharos éljenzés.) Geisz László beszéde. Tisztelt uraim 1 Önök valamennyien tudják, mik voltak az ón politikai nézeteim a múltban, s tudják azt is, hogy én az én politikai elveimből egy tapodtat sem engedtem, mert ma is azt vallom, a mit politikai pályám kezdete óta vallottam. De azért ezen kormánynak a szabadelvüsé- gét el kell ismernem, s ezzel, úgy hiszem, nem sértem meg a pártomat, mely maga is a szabad- elvüsóg álláspontján áll, s a függetlenségi eszmék épségben tartása mellett a szabadelvű ség szent eszméit is a zászlajára irta. (ügy van I igaz 1) S ezért bátran merem kimondani, ha ezerszer függetlenségi vagyok is, ezt a kormányt, mely ezen javaslatokat százszoros nehézségek közt idáig vitte, teljes lel- kemből támogatni kötelességemnek tartom. De én nemcsak a párt embere, hanem vallásom, a katholikus vallás fia, még pedig pregnáns katholikus vagyok. De azért felemelt fővel hirdetem, hogy a tárgyalás alatt levő törvényjavaslatok vallásos érzületemet nem sértik, s nem tartóztatom magamat annak kijelentésétől, hogy ón, ki vallásomból egy hajszálnyit semmiért el nem engednék, ebben vallássértést nem látok, sőt nem habozom kimondani, hogy ón úgyis mit katholikus, úgy is mint függetlenségi párti nemcsak a javaslatot fogadom el, hanem megtoldom azon határozati javaslatommal, hogy a kormánynak köszönetét, s bizalmat szavazzunk. (Éljenzés) Végül pedig még kijelentem, hogy magam is örömmel csatlakozom a képviselő küldöttséghez. (Élénk éljenzés.) Borzsák Endre beszéde. Tisztelt értekezlet! Az előttem szólott urak, megyénknek eme kimagasló alakjai, mint kedves volt alispánjaink, volt képviselőnk s az ő bölcsen és szépen előadott szavaik után, melyeket oly lelkes éljenzéssel fogadtak, az én szavaim nagyon gyengék lesznek s talán kellő visszhangra sem találnak. De mert felszólittattara, kötelességemben állónak tartom, hogy pár szóval e fennforgó kérdéshez hozzá szóljak. Sokan kétségbe vonják azt, hogy ez a mi mai gyűlésünk itt és általában országszerte nem volna meg okolva; hogyjegosult-e, szabad-e ? Sőt városunkban is terjedt el a mi mai gyűlésünkről olyan hir, hogy ez csak a protestánsok és a zsidók kezdményezé- sére hivatott össze (Felkiáltások: Nem úgy van I nem igaz !) Hogy ez nem igaz, a mint most is sokszorosan hallom, bizonyítja, igazolja azon körülmény, hogy itt e gyűlésen legnagyobb részben katholi- kusok vannak, (ügy van 1) Igazolja, hogy ezt a vallásosságáról és hazaszeretetéről egyaránt ismeretes Döry Dénes (Éljenzés.) hívta össze. Igazolja, hogy Percei Dezső, k't nemcsak tisztelünk és becsülünk, hanem bálványozunk, épen most manifestálta igen szép *n, hogy megfér egymás mellett a hazaszeretet a hitbuzgalom egetverő lángjával, (ügy van j Éljen I) Geisz László, szeretett volt képviselőnk is ez érzelemnek adott kifejezést, s e 3 nagy férfiú szavai fényesen cáfolják meg azt, mintha itt e gyűlés akár a protestánsok, akár a zsidók érdekében hivatott volna össze. Jogos és szent a mi összejövetelünk, jogos, mint ő méltósága, Perczel Dezső (élénk éljenzés) constatálta, mert nem azon álláspontra helyezkedik, mint a kath. nagygyűlés, mely az egész ország nevében hozott határozatokat, mintha csakugyan az egész ország lakossága érzelmeit tolmácsolta volna, midőn kimondotta, hogy csak tisztán felekezeti álláspontra helyezkedjenek s csak kipróbált katholikusra adják szavazatukat. Ilyen szűkkeblűén még sohasem ítéltek Magyarországon, hogy más felekezeteket nem létezőknek tekintettek volna, még a Bákócziak, Bocskaiak idejében sem, hisz tudjuk, hogy a nádori széken is ültek jó protestáns férfiak. A vallás Magyarországon a polgárok közt sohasem volt választó fal, mig valaki közéjük a viszály üszkét oda nem dobta. Magyarországon az egyes felekezetek egymást mindig testvéreknek nevezték, s csak a jelen felvilágosult korszaknak volna fenntartva az a dicsőség, hogy a hol tisztán a polgárok jólétéről van szó, ott vallási villongásokkal lehesen mindent meghiúsítani ? Ezt mi nem engedhetjük; tehát jogos a mi mostani értekezletünk, és jogos lesz a márc. 4-iki nagygyűlés, mert ezt is ők tették szükségessé, a kik tisztán felekezeti álláspontra helyezkedtek és Magyarország polgárai közé az átkos viszály üszkét kísérelték meg oda dobni. De ez nem sikerült, sőt épen az ellenkezője történt, a mit ők akartak : itt a reakció szülte az akciót! Nekünk meg kell mutatnunk, hogy a budapesti nagygyűlés, mely azt a rosszakaratú, gonosz határozatot meghozta, annak meg kell mutatnunk, hogy sok ezer meg ezer buzgó katholikus, sok ezer meg ezer magyar polgár nem adta szavazatát ahhoz a budapesti nagygyűléshez. Jogosult tehát a mi gyűlésünk is és szent, mert épen ezáltal bizonyítjuk azt, hogy bennünket az ő ellenséges határozatuk sem le nem ver, sem viszongyülöletet ellenük nem szit, hanem ellenkezőleg, mi is szövetkezni akarunk Magyar- ország összes lakosságának boldogitására, még pedig minden vallás s pártkülönbség nélkül. A ki múltamat ismeri, tudja, hogy én mindig a függetlenségi párthoz tartozónak vallottam magamat, s ugyanezt teszem büszkén ma is. Nem csináltam titkot pol. hitvallásomból, s nem csinálok ma sem. • De ennek a kormánynak, mely Magyarország igaz javát akarja, s azt törvényekkel szentesíti, annak a kormánynak köszönetét és bizalmat szavazok. Hozzájárulok tehát az előttem szólották lángszavaihoz, s óhajtom, hogy ebből a mi impozáns gyűlésünkből egy soktagu küldöttség menjen a március 4-iki nagygyűlésre. (Éljenzés.) ___________________________________3^
