Tolnavármegye, 1894 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1894-03-18 / 12. szám
TOLNAVÁRMEGYE. 1894. március 18. zést felépíteni. A Kossuth által épített falakat Deák hozta fedél alá, de más fedél alá, mint a hogy Kossuth tervezte ! Az egyház- politikai törvényjavaslatok elfogadásával teljesedik be minden Kossuth programmjából, ami teljesedhetett; a többi, egy szép, egy nagy, de elérhetetlen eszmény ; — a többi az illúzió politikájává vált, ma csak is egy uj, egy kétes eredményű állami megrázkódtatás árán volna elérhető, a mi pedig ma, amikor állami életünk a 67-es kiegyezés után oly erős, oly szilárd alapon áll, teljesen ki van zárva. A 48-as Kossuthnak minden reménye és terve teljesült, a 49-es Kossuth pedig csak egy ideál, aki fennen ragyog, de akit lehozni a mindennapi politika tömkelegébe nem szabad 1 S épen ezért a KosswíA-kultusz nálunk igen különös helyet foglalt el. Kossuth neve nem lehet egy párt szabadalma, Kossuth nimbusa nem lehet egy politikai frakció elveinek a szentesítése ; Kossuth nézeteit ideálként vallhatja egy párt, de az ő neve, az ő eszméi és az ó fénye közkincse a nemzetnek, a melytől ép úgy nem szabad visz- szariadni a hivatalos köröknek, mint ahogy nem szabad velők visszaélni politikai köröknek. Kossuth mithoszi alak ; a harc elült, a csaták vihara elviharzott, az ő hősei a nemzet hősei lettek, akik iránt ma már szent kegyelettel kell viselkedni minden jó ma- evarnak ! 2.^:; ‘ • . ; . • " ' is, Hunyadi nos ma a loroKUK eion rs, i»i- leyrand nagy férfiú volt ellenséges országok előtt is, s Kossuth nevéről is leválik majd minden előítélet, régi emlék, minden visszavonás és gyűlölködés s megmarad a nagy államférfiu szent emléke a nemzet kincseként. Nagy, válságos napok ! Lehajnallóban a magyar nemzet legdicsőbb napja s abból a Oh azok a férjek! — A TOLNAVÁRMEGYE eredeti tárcája. — Személyek: br. Gyömörey Kázmór. br. Gyömörey Kázmérné. Feleség. Eddig uram s ne tovább 1 Megtelt bűneinek serlege színig s az utolsó csepp nagyon is maró volt! Itt ketté válnak életűnk útai. Oh én igen jól tudom, hogy ön engem rútul megcsalt, bogy ön engem nem szeretett, oh ne is tagadja ! Hanem persze önöknek férfiaknak könnyű! Ha mi nők egy szerencsétlen pillanatban megfeledkezve magunkról, oda dobjuk magunkat a csábítás ördögének, ha mondom, mi nők csak kis okot szolgáltatunk kételyre, gyanúsításokra, oh mennyi hűhó1 Párbaj, válás ! És tisztelt jó fejecském, azt hiszi, hogy önöknek férfiaknak szabadalmuk van bennünket megcsalni? Azt hiszi ön, drága jó uram, hogy az, ami nekünk bűn, az önöknek erény ........... oh ön csalódik, most én vetem szemébe e szót: álnok; most én zúgom fűiébe, hogy: áruló. Férj. Kedves kis . . . Feleség. Ne m'entegetődzék I Tudja a francia közmondást: aki mentegetődzik, az vádolja magát! Talán csak nem akarja eltagadni, hogy önnek viszonya van egy ... Férj. Kérlek kedves ... Feleség. Ne szakítson félbe ! Önnek igenis viszonya van egy ballerinával, ön engem megcsalt és mi elválunk 1 Férj. Már megbocsáss . . . zivataros napok fellegeiból előtör a szivárvány : a szabadság, az alkotmány, a szabad sajtó, a magyar nyelv, a népképviselet, a jogegyenlőség, és a szivárvány hetedik színeként most pirkad: a szabadelvü- ség! Ez a hét szinü szivárvány borul arra a beteg szemre, amely három évszázad után felgyújtotta a szunnyadó nemzetet. — Széchenyi a legnagyobb magyar, Deák a haza bölcse, Kossuth meg a ,,legjobb hazafi“ volt, akit e haza tiz évszázada eddig szült. Közel vagyunk még hozzá, tehát az ő intenzív fénye vakít; de fog jönni egy kor, amikor a magyar nemzet szent háromsága az ó három honalapítója lesz! Árpád alapította a hazát; IV. Béla újra teremtette azt, és Kossuth Lajos háromszázados szunnyadás és elnyomatás után alkotta meg az „uj. Magyarországot.“ S Kossuth neve e nemzettel él, hal. Ma még a mienk. Imádkozzunk érette ! Vértes József. Vármegyénk hatodik járása. Az uj dombóvári járás. Magyarország területi beosztása, értve a vármegyéket, ma túlságos egyenlőtlen. Például az egy Biharvármegye, vagy a mint tréfásan nevezik: Biharország területre és népességre nagyobb, mint egy pár hajdani német fejedelemség; viszont Ugocsa, vagy az egyesítés előtt a kis Torna, valóságos liliputi vármegyék a többiekkel szemben. Ez a terület egyenlőtlenség! természeV' ~iL — 1-----1 ;-ul'‘\n fokozódik, „r ásokra való ugyanis vár- ■rs kétszer, sőt ~-----------------_.» „ ___iknál. S ha tekinte tbe vesszük, hogy az ily aránytalanul nagyobb területű és népességű helyeken, jóformán ugyanoly számú hivatali személyzet adminisztrál és törvénykezik, mint másutt, — tisztában vagyunk a helyzettel, s látjuk azokat az óriási hátrányokat, melyek a jogkereső közönségre, ezekből a célszerűtlen beosztásokból háramlanak s fogalmunk lehet arról a tetemes kiadásról is, mely a tőle távol eső központra utalt köFeleség. Bocsáuat, ez nem is rossz, avagy kételkedik abban, hogy mindent igen jól tudok, mint csalt meg a legrútabb módon, ára legyen, majd ón bizonyítékot nyújtok. Tessék kérem helyet foglalni és majd elmondom a férjem uram kalandos regényeinek azt a fejezetét, mely előttem mindent elárult. Férj. Már csak . . . Feleség. Csöndet kérek. Gyönyörű őszi délután volt. A leszálló nap utolsó sugarai búcsúztak a csalfa férjek e világából és az esti szürkületet és a bús-borongós ködöt csak a lámpák lángjai világították meg. Hiszen ön, mint éji lepke, vagy az éj lovagja, hogy ne ismerné ezt a képet ? A váci utcán sétáltam. Azon a csatamezőn, hol az ön- féle szeladonok hóditó hadjáratot indítanak gyönge ellenségekre. Én is sétáltam. Mert sajátságos dolog, hogy a bontonhoz tartozik épen ebben az utcában sétálni, ahol nemcsak at egész világ, hanem a fél-világ is találkozik. Kocsim utánam léptetett. S a mint igy a fónyósebbnól fényesebb kirakatokat nézegettem, megálltam a Monaszterly és Kuzmik-é előtt. Férj. De végre is . . . Feleség. Semmi félbeszakítást! S ön uram nem is pirul ? még nem ? pedig tudhatná a regény tartalmát; de én istenem, ön oly körökben forog, hol a pirulást csak a festéktől nyerik! nem csodálom. Hallgasson tovább. Benéztem a kirakatba és ott egy gyönyörű fehér toilettet láttam. Tudja, zönsóg s legkivált a szegényebb néposztály zsebéből évente kivétetik. A vármegyék közigazgatási és törvénykezési szempontból leendő kikerekitése égető szükség, de mig megtörténik, sok vizet fog zavarni. Le kell számolni a vármegyék járásai és községeinek évszázadok óta táplált összetartozandósági érzetével,^ szét kell tudni választani s viszont újból összeegyeztetni az érdekközösség, a közvagyon, sokszor a helyi hazafiság, sót családi tradíciók összekuszált gorduisi csomóját. íme látjuk: egyes, jelentéktelen kis községeknek más vármegyéhez való csatolása is mily heves opponálásokra ad alkalmat, egy-egy uj székhely kérdése pedig évtizedeken át tanácskozási tárgya, s fel-fel bukkanó tengeri kigyój;a egyes törvényhatóságoknak. — Mig tehát az úgynevezett kikerekitesnek jogosult kérdése végleges megoldást nyerne, addig is örömmel, elismeréssel s bizonyos hála érzettel kell fogadni minden oly törekvést, mely megkímélve a vármegyék területi épségét, azon munkálkodik, hogy legalább a járások nyerjenek a körülményékhez kepest egyenlő területű és népességű beosztást, hogy igy a jogot és igazságot kereső nép vitális érdekei is kielégitessenek. Tolna vármegye 4 járása nagyságra nézve egymással eléggé arányos. A népesség tekintetében sem találunk feltűnő nagy különbséget. Legtöbb a dunaföldvári járás lakossága 54742, legkevesebb a völgységi járásé: 37191. — Hanem az ötödik járás, a dombóvári már terület tekintetében any- nyira túlszárnyalja az elébb említetteket, — hogy körülbelül akkora, mint a központi és völgységi járás együttvéve; lakossága pedig 64678, tehát 27487-tel több, mint a legkisebb a völgységi járásé. Ha hozzá vesz- szük mindehhez azt, hogy az utóbbi járásnak ugyanolyan személyzetű főszolgabírói és járásbirósági hivatala van Bonyhádon, mint a milyen a dombóvári járásnak T a- m á s i b a n, tisztán látjuk az aránytalanságot s el kell ismernünk azt a sok hátrányt, a mely vármegyénk legnagyobb járására köz- igazgatási s törvénykezési szempontból hárul. Ezt a célszerüetlen, s a jogkereső közönségre határozottan káros beosztást s visszás helyzetet vármegyénk figyelmeztetésére észrevette már maga az igazságügyi, sőt a belügyminisztérium is. Ennek a következménye az a miniszteri leirat, a mely a múlt héten érkezett a vármegye közönségéhez. azok közül a párisi modell-toilettek közül valót, a melyek a szalonokban is feltűnést keltenek és irányt szabnak a divatban. Férj. Már most igazán . . . Feleség. Nem érdekli talán ? Nos hát ez a modellruha nekem igen megtetszett. Drága, az igaz, gondolám, de ha megtetszett! ah önök férfiak, ha önöknek valami megtetszik — például egy kis --------— nem nézik azt milyen drága. Fé rj. Legyen oly kegyes . . . Feleség. Ne türelmetlenkedjék kérem. A ruha megtetszett, bementem az üzletbe. — A kirakatba lévő ruhát óhajtanám. — Sajnáljuk; de már nem szolgálhatunk.vele. — Az a fehér ruha . . . — El van adva — S ki ve:te meg? — Méltóságos báró Gyömörey Kázmér ur. — Báró Gyömörey Kázmér ? kérdezem csodálkozva a boltostól. Köszöntem s eltávozám. Férj. Ez igazán kezd . . . Feleség. Csak most kezd ? oh én drága báróm, a kezdet önnél egy kicsit furcsa és nem lehet valami nehéz, mert ott az opera kuliszái mögött, a ballettársalgóban más légkör van, tele amb- rával, ambróziával és szerelmi mámorral, mely édes kábulatba szenderit, ugy-e kedves báróm ? — No de ez mellék dolog. Az én budoirom nem ilyen és önnek az a másik légkör tetszik jobban.
