Tolnavármegye, 1894 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1894-02-25 / 9. szám
1894. február 25. TOLNAVÁRMEGYE. 5. — Halálozás. Özv. Borsitzky- Jánosáé, szül. Madarász Anna úgy saját mint gyermekei: Dezső és neje Borsitzky Gizella, úgy ennek gyermekei: Béla, Dezső és Gabriella; Jolánka és férje Bajó Pál; Béla és neje szül. Kupi Anna nevében fájdalomtól megtörve jelenti szeretett férje, atyjuk, nagyatyjuk, illetve apósuk Borsitzky János bírósági végrehajtó, 1848/49-iki honvéd-huszár hadnagynak élete 67-ik, zavartalan, boldog házasságának 42 ik évében Tamásiban folyó hó 18-án esti 9 órakor hosszú szenvedés és a hallott' szentségek ájtatos felvétele után történt gyászos elhunytát. A boldogult hült tetemei folyó hó 20-án délután Ya^ órakor fog a róm. kath. szertartás szerint beszenteltetni és örök nyugalomra tétetni. Az engesztelő szent mise áldozat február hó 21-én fog a tamásii róm. kath. templomban az egek urának bemutattatni. Nyugodjék békében! — Jókai nemzeti diszkiadása. Jókai ösz- szes műveinek kiadói elhatározták, hogy a nemzeti diszkiadást a nagy közönség és kevésbbé vagyonos osztály számára is hozzá férhetővé teszik. A kiadás 100 kötetből álland. Egy-egy kötet átlag 20 ives lesz. Az egész mű 2000 iv terjedelmű. Évenként 20 kötet fog megjelenni és pedig fólóvenkint 10—10 kötet. Az első tiz kötetes csoport 1894. tavaszán fog megjelenni. Megszerezhető havonkénti 4 forintos részletfizetés mellett. Megrendeléseket elfogad Kram mer Yilmos szegzárdi jónevü könyvkereskedő. — Rósz termés következményei. A gazdakörökben most már általánosan és mindenütt tudják, hogy a, múlt évi répamagtermés a gócponton t. L egész Északnémetország termelő helyein nagyon rosszul ütött ki. A nagy hiányt sokan, — kik répamaggal kereskednek, — mindenféle módon, leszállított árakon, és olyan áruval igyekeznek pótolni, a mely a „jó“ és „megbízható“ jelzőt semmikép sem érdemli meg, mert az idei viszonyok közt tárva-nyitva az ajtó oly üzlemeknek, melyek a gazdára nézve — végzetessé válhatnak. Ilyenekkel szemben csak akként lehet a gazda érdekeinek helyes ínegóvására nézve megnyugvás* ha az-idei viszonyok közt egyátalán nem bízza másra rendeléseit, mint épen csak elsőrendű cégre, amely megbízhatóságánál vezérszerepet játszik növénytermelésünk terén. De látjuk különben, hogy a valódi fajazonos magvaknak termelői is állást foglalnak már a számos hamisításokkal és visszaélésekkel szemben : a ma megjelent lapokban következő nyilatkozatot tesz közzé egy világhírű külföldi rópamagter- melő: A Borries-féle eckendorfi (északnémetországi) nemesbirtokok központi igazgatósága ezennel közhírré teszi, hagy a kitűnőnek bizonyult eredeti eckendorfi takarmányrépa-magjának kizárólagos és egyedüli eladását Ausztria-Magyarország részére — Mauthner Ödön budapesti magkereskedő cégre ruházta át és ennélfogva . csakis ezen cég egyedül képes a valódi eckendorfi répamagot szállítani. VIDÉK. — A tolnai csolnakázó egyesület folyó évi február hó 11-én tartotta évi rendes közgyűlését. A közgyűlést báró Eliatschek Ede egyleti elnök vezette. A megnyitó beszéd és a múlt évi jegyzőkönyv felolvasása után a titkár jelentéséből kitűnt, hogy az egyesületnek ez idő szerint 45 tagja van (20 nő és 25 férfi tag). A múlt évi számadás 466 frt bevételt s 410 frt kiadást tüntetett ki. A leltár szerint járművekben 700 frt, csóuakházban 600 frt értékű vagyon van, melylyel szemben 400 frt ta- karéktári adósság áll fenn. Áz 1894. évi költség- vetés 390 frtban állapíttatott meg. A közgyűlés több uj egyes csónak beszerzését és a csónakház átfestését határozta el. Az egyesület pünkösd hétfőn nagy csónakázó versenyt fog rendezni. Az alapszabály szerinti sorsolás utján a választmányból két tagot kisorsolt a közgyűlés. Az 1894. évre a tisztikar, illetőleg a választmány a következőleg alakult egyhangúlag. Elnök : báró Eliatsckek Ede ; igazgató : Matejka Károly ; titkár : Roboz János ; pénztáros : Dobrovits Sándor; választmányi tagok: dr. Varga Pál és Rozmayer Ferenc lettek. A közgyűlés után tartott választmányi ülésen uj tagokul fölvétettek: Fischer Mici k. a., Oppenheimer János és Breitnekker Alfréd urak. Az 1894. évben nőknek 5 frt beiratási díj és 4 frt tagdíj, idl. Tolnán tartózkodó uraknak, vidéki tagoknak és katonatiszteknek 5 frt beiratási díj és 7 frt tagdíj, állandóan Tolnán tartózkodó uraknak 10 frt beiratási díj és 7 frt tagdíj lett megállapítva. — A báttaszéki önk. tűzoltó testületbe folyó évi február hó 18-án tartott rendkívüli közgyűlésében beléptek, alapitó tagoknak: Rüll Nándor, Hohmann József (kereskedő), Szániel János és Nyers Pál urak; pártolót tagoknak pedig : Gy'óry Yilmos, Mészáros Mihály és Jäger József urak. — Hitközségi elnök választás. A báttaszéki gör. kel. hitközségnek körülbelül kilenc tagja az ottani oklevél nélküli tanítóval az iskolájukban ösz- szejöttek és egyhangúlag Petkó Antalt választották meg világi egyház-tauáöselnöknek. A hitközségnek több tagja ezen szabályellenes választás ellen fe- lebbeznek, mert ők ezen megtisztelő állásra mást óhajtanak. — Magyarositó egylet Báttaszéken. A Bát- taszéken alakult „Magyarositó-egyletu folyó évi február 18-án tartotta első tisztújító közgyűlését. Megválasztattak, elnöknek : Dörnyei Ferenc ; alelnök- nek : Kopáry Gyula; jegyzőnek: Janosits Károly; pénztárosnak: Hradek Károly; könyvtárosnak: Joó Károly. Választmányi tagoknak pedig: Hohmann József (kereskedő), Büll Nándor, Wallner Gyula, Schuler József, Győry Vilmos, Biegl Bálint, dr. Kovács Bálint és Engel Mór választattak meg. — Jótékony adomány. A báttaszéki kerületi takaréktár ismét megmutatta, mily nemesen érez az ottani önk. tűzoltó-testület iránt, a mennyiben a folyó évben a humánus testületnek 60 frtot küldött. Igazán elismerést érdemel nevezett intézetnek igazgatósága. Elfogott betörő banda. Fényes lakodalmat ült Borsodi József a múlt év júliusában Dombóváron, pedig úgy ő, mint menyasszonya, Kónya Teréz valósággal ágról szakadt szegények voltak. Fel is tűnt ez az ott mulató vendégeknek, a kik mindenre el voltak készülve, csak erre a nagy bőségre hem. Beszéltek róla nemcsak ott, hanem még a lakodalom után is s sok mindenféle gyanús sejtelmekkel hozták összeköttetésbe. Ezt megtudták a csendőrök is, és ezentúl észrevétlenül nagy figyelemmel kisérték a fiatal pár minden mozdulatát, s különösen Hollós Vilmos őrmester dombóvári örsparancsnok s Horváth József csendőr feladatukká tették, hogy a rejtély nyitjára akadjanak. így feltűnt nekik, hogy a fiatal menyecske rövid időközökben többször utazgat a vonaton, még pedig mindig Magyar-Hertelendre, a hol pedig semmiféle rokona nem lakik. S rájöttek arra is, hogy mindig valami Szél Andráshoz megy, a honnan rendesen csakhamar ismét visszafordul s egyenesen hazautazik. Szerelmi kaland ki volt zárva, mert az asszonyt férje is szokta a vonathoz kisérni és visszajövetelkor megvárni. Egy ilyen visz- szajövetel alkalmával Horváth csendőr „véletlenül“ szintén az állomáson volt, s midőn Borsódiné meglátta, elhalaváoyult, rögtön az ablakhoz szaladt s azon valamit kidobott. A csendőr erre tisztában volt a helyzettel. Itt valami rejtegetni való van. A kidobott csomag egy kendő volt s benne 40 frt. Ha valaki egy csendőr láttára az ablakon 40 frtot kidobott, az a pénz nem lehet becsületes szerzemény, az asszony pedig nem lehet becsületes aszszony. A mint hogy nem is volt. Hogy erre a csendőr rögtön rátette a kezét az asszonyra s az ügyről azonnal hivalalos jelentést tett B u d a y Gyula csendőrhadnagynak, az természetes. De alig kapta meg B u d a y hadnagy az értesítést s olvasta az elfogott nő nevét, rögtön eszébe jutott, hogy a múlt évben kirabolt Wurm Albert dombóvári földbirtokosnak, kitől 3000 frt készpénzt s vagy másfélezer frtnyi értékpapírt loptak el, hasonló nevű cselédje volt, kit akkor ki is hallgattak, de ki — állítása szerint — semmiről sem tudott. S mert B u d a y azóta is még folyton, de titokban, kutatta, kereste az összekötő szálat, most megörült, mert mindjárt tudta, hogy azt végre megtalálta. És nem csalódott. A nő.t rögtön vallatóra fogta, ki végre beismerte, hogy ő nemcsak tudója, de részese is volt a betörésnek, melyet Pandur György egyházbéri és S-z é 1 András magyar-hertelendi lakosok segítségével követett el. A menyegzői költségek is ebből kerültek ki, meg a későbbi utazásoknak is az volt a célja, hogy Széltől pénzt hozzon, a mi rendesen meg is történt. Szél András jelentéktelen, vagy legalább is még ismeretlen ember a bűnesetek krónikájában, de annál nevezetesebb ember Pandur Gyurka, ki a szakály-hőgyészi rablógyilkosság elkövetésének gyanúja alatt is áll. O követte el mintegy 12 óv előtt Pécsett azt a vakmerő betörést is, mely hosszú ideig izgatottságban tartotta a kedélyeket. Egy téli viharos éjszakán u. i. betört özv. Kovácsicsné órásüzletébe s a Wertheim-szekrónyt ellopta. Har- raadmagával végezte ezt a bűntényt. Hónapokig mélységes titok födte az esetet. Véletlen műve volt az egész, hogy a nyomára akadtak. Az ellopott 100 és egy-néhány drb órából egy, valamelyik falusi gyermek birtokába került. Ez lett az egész bűnesetnek az árulója. Pandur társaival börtönbe került. De innen megszökött s közvetlenül a szökés után lovat lopott. Rajta csípték, becsukták s 5 évet töltött a fegyházban. Ezt a Pandúrt s Szélt kellett tehát elcsípni. B u d a y személyesen utazott a nevezett helyekre, s mind a kettőt vasra verve Sásdra szállíttatta, a hol vallatóra fogta őket. Eleinte mindent tagadtak, de Borsódinéval való szembesítés után beismerték a betörést, és 3000 írtról, melyen földeket vettek, be is számoltak, a többiről nem akarnak felvilágosítást adni. Kihallgatás után a csendőrségi laktanyába kisérték őket, a hol Pandur öngyilkosságot kísérelt meg. Először meg akart szökni, majd fel akarta magát akasztani, de jól vigyáztak rá; egy őrizetlen pillanatban azonban a kályha előtt álló szenesládához lehajolt és addig köszörülte a nyakát a deszka éléhez, mig nagy sebet nem ejtett rajta. Csak akkor vették észre a dolgot, mikor már a földön elterülve hörgött. Rögtön kórházba szállították. Az orvosok nem bíznak felgyógyulásában. Hogy mi vitte az öngyilkosságra, azt nem lehet tudni, de ez a kis betörés bizonyára nem; az érdekeltek tehát nagyon óhajtják a felgyógyulását, mert nagy dolgokat sejtenek ez öngyilkossági kísérletek mögött. TAN ÜGY. Az audiatur et altera pars-féle elvnél fogva a szakadáthi r. kath. iskolaszék hozzánk küldött válasziratát egész terjedelemben közöljük. A szakadáthi r. k. hitközségi iskolaszék elnökségétől. — Szakadáth nagyközség t. c. elöljáróságának, helyben. — A vármegyei kir. tanfelügyelő urnák folyó évi január 21-én 184. sz. a. kelt átiratára, melyet a tisztelt elöljáróságtól folyó hó 8-án átvettem, s melyhen a tanfelügyelő ur Staud András szóbeli és Staud Jakab s társai írásbeli panasza alapján a panaszlott iskolaszék minden elő- leges meghallgatása nélkül, mint tényálladékot konstatálja, hogy az itteni iskolaszék a másodtanitói állomás betöltése körül mulasztások róvhatók fel, az iskolaügyek körül „a szabálytalanságok és törvénytelenségek sora észlelhető,“ már másfél óv óta Pech Jakab nevű kőműves van alkalmazva, s a tanítói állomás egy képesítés nélküli egyén számára keresetforrásul alacsonyittatott le az iskolaszék által, mely törvénytelenség az „ifjú nemzedék elcse- nevószedésének nyit tárt kaput,“ — ámbár erre, mint egy végérvényes, megfelebbezhetlen ítéletre válasz sem kívántatik, — indíttatva érzem magamat az iskolaszék nevében a következőket kijelenteni. A másodtanitói állomás 1893. évi február 11-én megürülvén, a pályázat ápiilis 9-ig terjedő határidővel az egyházmegyei VI. számú körlevélben kihirdettetett, azonban eredmény nélkül. Junius 23-án a pályázati hirdetmény aug. 13-ig terjedő határidővel úgy az egyházmegyei hatósághoz, mint a „Néptanítók Lapjá“-hoz beküldetett; mire Bá- lintfy Béla tanitókópezdót végzett egyén jelentkezett, kit az iskolaszék meg is választott, ki azonban nehány nap múlva lemondott. Ennek folytán újra kilett hirdetve a pályázat okt. 1-ig terjedő határidővel úgy az egyházmegyei körlevélben, mint a „Néptanítók Lapjá“-ban; azonban az egyetlen jelentkező is: Reisner Béla oki. tanító, kérvényét a határidő letelte előtt visszavonta. Ismét kihirdettetett a pályázat az előbbi módon nov. 1-ig, de eredmény nélkül. Ezután az iskolaszék, nehogy a gyermekek minden oktatás nélkül maradjanak, egyelőre Pech Jakabot, ki a községben nemcsak mint példás magaviseletü egyén, hanem mint olyan is ismeretes, ki szabad idejét állandó szorgalommal szellemi önképzésre fordítja, kiről bizton várható volt, hogy ha nem is bir szakképzettséggel, a gyermekeket legalább hasznosan foglalkoztatni s a legszükségesebbekre tanítani képes lesz ; tehát őt bízta meg a másodtanitói teendők végzésével, megszavazván részére az állomással járó dijt, olykép, hogy abból bizonyos összeget Hiller Mihály kántortani- tónak tartozik átszolgáltatni, ki őt a tanításban vezetni fogja és a felelősséget is elvállalja. — Pech Jakab csakhamar bekövetkezett betegség folytán a tanítást csak december hó elején kezdhetne meg. E közben az iskolaszék a pécsi tanítóképezdei igazgató utján is megkísérelte az állomásra alkalmas I egyén kinyerését, de eredmény nélkül.
