Tolnavármegye, 1894 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1894-02-11 / 7. szám

2. TOLNA VÁRMEGYE. 1894. február 11. nyos többség ellen, s ennek körüljárásával; a mely petíciónál Zichy Nándorhoz, a reak­ció ez oszlopos hőséhez, s a demokratikus s liberális elvek e makacs ellenségéhez 1 Nem beszélünk a polgári házasságról, ha­nem csakis az ellene irányuló mozgalomról. Szembe állították a hazafíságot a val­lásossággal, a helyett, hogy összeegyeztet­ték volna 1 Azt mondják: a ki jó hazafi, az nem lehet hű fia az egyháznak s for­dítva ! Azt mondják: első az isten, aztán a nép 1 első a vallás, aztán az állam ! első az egyház, aztán a nemzet I Hiszen ily gőg­gel nem beszéltek Kómában Canossa ide­jén sem 1 Hát oly nagyon rendben van már a szénánk ? Ezer a dolgunk, s ime egész erőnket, időnket, figyelmünket és fáradozá­sunkat ez a meddő harc veszi igénybe ! Mert igazán meddő harc! S ki is van az ellentáborban ? A dákórománok s pánszlávok; meg starcsevicsánusok, a papok, a fanatizált tö­meg s az a nehány sport mágnás! Mellette van a király, a nemzet, a kép­viselőház, az intelligencia, a tisztviselők, a megyei s városi hatóságok! Van tehát többség: a nemzet színe java! De középkori setétség ne is buktassa meg a liberalizmust I A polgári házasságot behozzák, igenis behozzák! S ha a főren­diházban még se menne át, akkor ez a nemzet nem érdemli, hogy művelt nemzet­nek tartassák, akkor ez országnak az ez­redéves ünnepen szégyenkezve és pirulva kell megjelennie a világ előtt 1 Spektátor. A Wosinszky-ügy. Közöltük, hogy Wosinszky teljes elégtételt követelt a kerületi papság és a „Magyar Állam“ ellen a megyés püspöktől. A pécsi püspök ez ügyben a következő le­velet intézte Wosinszkyhez. 62. SZ./1894. Admodum Reverende Domine Vädiacone et Paroche. Ad litteras DVae ddto 25. Januarii a. c. sub nr. 49. et 25. Januárii sub nr. 50. horsura diree- tas, quibus fratribus districtualibus in negotio Per- czeliano silentium imperari et pro resultate moven- dae investigationis satisfactionsm sibi dari petiit hisce respondeo. Animorum exulceratio. quae major ex insti- tuenda investigations exurgeret, certe május malum esset, quam quaestionem eruendae culpabilitatis sive intuitu DVae, sive intuitu Fratrum districtua- lium in dubio relinquere. Nee fratrum in tuendis eclesiae juribus zelum et justam suae existimationis defensionem, ne suis partibus desint, nec DVae circumspectam ta- citurnitatem, ne rei acclesiasticae obsit, sive vitu- perare, sive animositatem, quae ex utraqüe parte interluxit, probare meum esse potest. Quidquid tarnen huic negotio exuleeratus in­ter Vadiaconum et Fratres districtuajes animus inepti*et a re alieni immiscuit ad illud antiquum reducendum videtur: Qabent sua fata libelli. Si DVa incriminatäs litteras e latebris illico ad lucem prodire curassct, causa controversiae ces- sasset. Interim bonam fidem neutra in parte mani- festa causa admittit in quaestionem vocare. Id ipsum autem non dissociandis consiliis, sed reconciliandis animis incitamentum sit oportet. DVa sane in tuendis contra nefarios assultes ecclesiae libertatibus dux districtualium commilito- num fuit ; merita praecedentia nobiliore quodam jure in bis praeprimis temporum angustiis sibi vin- dicant: ut pro insito, quem majorem esse eccle­siae, quam sui oportet, amore in gratiam et amid- tiam cum districtu redire, cum ephemeride M. A. rem amicabiliter componere et conjunctions studi- orum inita paecedentium meritorum laudem texere satagat juxta illud: Concordia res parvae crescunt, discordia maximae dilabuntur. Caeterum piis ad aram precibus commenda- tus sum. Qu-Ecclesiis, die Januarii 1894. DVae addictus FERDINANDUS, eppus. A. R. Dno Mauritio Wosinsky Vadiacono et Paroche Apar. Magyarul: A főtisztelendő esperes-plébános urnák! A Főtisztelendőséged által folyó évi január hó 25-ón 49. és ugyancsak január 25-én 50. sz. alatt hozzám intézett levelére, melyben arra kór, hogy a Perczel ügyből kifolyólag a kerületi Testvéreket hallgattassam el, és hogy a tényállás kiderítése vé­gett vizsg. rendeljek, hogy Főtisztelendőséged ma­gának elégtételt szerezhessen, a következőket vála­szolom : A kedélyek felkorbácsolása, a melyet a meg­indítandó vizsgálat nagy mértékben vonna maga után, feltétlenül nagyobb baj lenae, mintha az iránt maradna fenn kétség, hogy a ke[de®5 tisztelendőséged, vagy pedig a kerületi Testverek követtek-e el hibát. Sem a Testvéreknek az egyház jogainak meg­védésében kifejtett buzgalmát és velemenyoknek jogos védelmét, sem Főtisztelendoseged körültekintő hallgatását, ha azok az egyház javára szolgáltak volna, akár gáncsolni, akár pedig a mindkét oldal­ról nyilvánuló aniraozitást elbírálni nem az en fel­adatom, A mit pedig ebbe, az Esperes és a kerületi Testvérek közti ügybe a hozzá nem értők es ide­genek felkorbácsolt indulata belevegyitett, arra rá­illik az a régi mondás, hogy: Habent sua fata libelli.,. Ha az Esperes ur a kérdéses leveleket kellő időben nyilvánosságra hozta volna, nem lett volna ok a félreértésre. cvill/cÁcrf Alpi! . tlOf?V 3i köFflOSöS dO" nassék Most pedig nem a viszály megújítása, hanem a meghasonlott kedélyek kiengesztelése időszerű. Kétségtelen, hogy Főtisztelendőséged az egy­ház szabadságának védelmezésébeu az istentelen támadókkal szemben a kerületi harcosok vezére volt; régebbi érdemei a valódi nemesség parancsolata szerint a jelenlegi nehéz időkben arra utalják, hogy eleget tegyen a mondatnak. Concordia res parvae crescunt, discordia maximae dilabuntur, azzal hogy bejutna abba a szeretetbe, a melynek nagyobbnak kell lenni az egyház irányában, mint önmagunk iránt, térjen vissza a kerületével, való régi jó indu­latba és barátságba, a Magyar Állammal felmerült ügyét intézze el oókésen és kapcsolja össze régebbi érdemeinek dicséretét ezután kifejtendő buzgalmá­val. Egyébiránt stb. FERDINAND s. k. POLITIKAI HÍREK. — A polgári házasság képviselőházi tárgya­lásának megkezdését hétfőhöz egy hétre, február hó ig-ére határozták el. — Perczel Dezsőt a képviselőim pénteki ülé­sén 214 szavazattal 138 ellen újból a képviselőház alelnökévé választották. Ezen választás legfényesebb cáfolata ama ellenzéki híreszteléseknek, hogy a sza­badelvű pártnak nincs meg a többsége az ellenzéki pártokkal szemben, mikor az összes ellenzék, be­leértve a puroszokat is, csupán 133 szavazatra tu­dott szert tenni. Hiába, pechje van az ellenzéknek. Nagyon rosszul foly a dolga. Mindenben az ellen­kezője történik annak, a mit a zavaros jövendő­mondásoktól toporzókoló Kaas Ivor a Pesti Napló­ban hirdetni szokott. A svihákólet egy bizonyos korig tart, a tel­jes megkomolyodás, vagy módjuk a teljes megfér- hasodasig. Azontúl már nem svihák az ember, ha svi- hákoskodik, hanem szélhámos, szeleburdi vagy szé­delgő, mert e korban már rendesen a foglalkozás­sal jár, mint, hogy többet ne mondjak: az utazóknál. A földrajzi elterjedés szerint azonban ismét merőben eltérő jellemvonásaik vannak. Leghíreseb­bek a sárosi, a nyitrai, a bácskai, a hajdumegyei, az abauji, a somogyi s a honti svihákok. * Némely svihák rokonszenves alak. Volt idő, amikor a magyar zsönesz dóré igen hires volt. Még emlékezem ez érdekes korra. Pár­bajok napirenden, lovagias ügyek utón — útfélen, az igazi zsentry világ járta. A viszonyok változtak; nagybirtokos legényeink ma alig vannak, hát lábra kapott a svihák kultusz, még.pedig a legártatlanabb fajtája. Mind vezérszerepet akar játszani, mind szel­lemóriás, s a maga kisvárosias, copfos gondolko­dásával, azt hiszi, hogy a ruha, meg az a kravatli, a melyik őt díszíti, az kifogás tatamii elegáns, s hogy az ő modora minden izében fővárosi. A kis városban hasába lát egyik ember a másiknak. No már engedőimet kérek, érett észszel már egy kicsit komikus dolog, ha egy szegény hi­vatalnok, a kinek nincs annyi fizetésé, mint a meny­nyi egy elegáns pesti szabónál egy végruha, mon­dom, ha ilyen ember elegáns akar lenni, egyene­sen rosszul áll neki. Az emberrel egy adag hiúság vele születik; mindenki jó véleményt akar a társadalomban maga iránt kelteni, ez a természetes hiúság kezdete; s akiben ennyi hiúság sincs, az vagy ignoráns, vagy rendetlen ember. De tessék most elképzelni egy svihákot. Oly dolgokkal akar hatni s tetszést aratni, melyek nemcsak nem az ő érdemei, de melyek, nem is tudnak hatást kelteni; egy csinos vörös kravátli már csak nem az egyén érdeme, mert hiszen 75 kron Pityi Palkó is megvásárolhatja, de ott is látható a kirakatbeli próbababán. íme ez a svihák lényege, hogy oly dolgokkal akar tetszést aratni, melyek nem az ő érdemei! * Nagyon jámbor alakok a mai svihákok. El­mulatnak egy szál cimbalom mellett s rabvallató karcos izén. Elkibicel szép téli éjszakát a tripla makaó mellett, vagy írja a 100 parti poénjeit. Ki­kijár néhány kortyra a pincébe is, nem tesz kárt semmiben, hanem azért mitmachol mindent. Le­génykedés, virtuskodás, ez a fő. Fontoskodással s nagyképűsködéssel ej dehogy bántja a társadalmat. Azonban szellem, szikra, ötlet vagy humor szinte ismeretlen fogalmak. Nem mersterkélik a léhasá­got, csak az úrhatnámság fúrja szörnyen az olda­lukat s azt hiszik, hogy jól állana nekik, nagy ur­nák lenni. Azonban vörös fonalként húzódik végig a svi- hákon, valami különös, angolos nembánomság, va­lami különös blazirt hányavetiség. Fővárosi svihá­kok a mágnásokat utánozzák ezzel, kisvárosban úgy tűnik fel a dolog, mintha felül akarna emelkedni mindenen. S e nembánomság meg van udvarlásuk­ban is. Némely svihák udvarlásában van sok eredeti természetesség és keresetlen mesterkóletlenség. S ez különlegesség, hanem abban a percben* amikor az udvarlástól elmarad az ildomosság, az a bizo­nyos finomsága a modornak, mely olyan mint a szilva hamva; abban a percben, amikor a parasz­tosat akarjuk imitálni, a mesterkéletlent mesterkélni, a keresetlent keresni, abban a percben az udvar­lás modorossá, durvává válik s ebben nincs ere­detiség egy pici sem. Innen van, hogy a társaság báljairól ritkán vezet az ut az oltárhoz, mert az udvarlók nem bírnak a leányok szivében nyomot hagyni, * vagyis a svihákok a leányok számára jók udvarlóknak, de férjeknek nem! Honny sói qui mai y pense 1 En szives elnézésüket esedezem, ne törje­nek pálcát, amiért igaz vagyok. Higyjék el, hacsak ügy vonást is olyat kellett volna Írnom, amelyik sértő, nem írtam volna e tárgyról. Hanem hisz ár­tatlan dolog, de nagyon. Átesik a svihákkoron min­den ember, sőt megkockáztatom azt az állítást, hogy amelyik ember nem volt legény korában egy kicsit se svihák, az bárgyú, együgyű ember, ab­ban nincs élÓDkség, abban nincs jó vér; az olyan ember nem forrja ki magát, s olyan az csak, mint az alma, amely nem tudott megérni, mert nem érte verőfényes napsugár. Honny sóit qui mal y pense 1 Gróf Almaviva.

Next

/
Thumbnails
Contents