Tolnavármegye, 1894 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1894-02-11 / 7. szám
1894. február 11. TOLNAVÁBMEGYE. 8. Agyonlőtt csendőr. Egy megdöbbentő hir járta be múlt vasárnap este Szegzárd városát, az t. L, hogy Simon Pál csendőrt orvvadászok agyonlőtték. S a hir valónak bizonyult. Simon Pál, egyik legderakabb s legbuzgóbb csendőr csakugyan áldozata lett hivatásának. Mindenkit megdöbbentett ez a hir, nemcsak a tragikus veget ért fiatal ember sorsa miatt, mert hisz a vaskatona mindig háborúban él, ha az országban béke uralkodik is, de főleg azért, mert Simont, ki már több mint négy éve volt Szegzár- don, igen sokan s mindannyian igen derék, ügybuzgó csendőrnek és nagyon tisztességes embernek ismerték. Mindenki kiváncsi volt a szerencsétlen eseményről valamit megtudni, s a hány ember, annyiféleképpen tudta s beszélte el a dolgot, úgy hogy csakhamar egész chaosz lett belőle. Alábbiakban adjuk az egész ügy lefolyását a teljes valóság szerint. * Folyó hó 4-én délután Simon Pál és Krémer József csendőrök a szegzárdi őrsről kivezényeltelek orvvadászok elfogására Szegzérd mellé, a Kemete- kápolna tájékára. A csendőrökkel egy Máté Ferenc nevű városi fegyveres rendőr is kiment. A mint a kijelölt helyre érkeztek, alakokat láttak maguk felé közeledni, mire Simon Pál csendőr rájuk kiáltott: „Álljanak meg, mert lövök !“ a gyanús alakok erre futásnak eredtek, s mivel többszöri felszólításra sem álltak meg, Simon utánuk lőtt; ezt a menekülők közül egy azonnal viszonozta, igy azután támadók s a megtámadottak közt valóságos harc fejlődött ki. Az orvvadászok a csendőrök ellen 4 lövést tettek a csendőrök és a rendőr pedig, folytonos üldözés mellett hatszor lőttek. Egyet Simon futás közben utóiért s megállásra szólította fel. De ez, a helyett, hogy megállt volna, egy nagy almafa mellé húzódva, kétcsövű puskájából 2 lövést tett Simon jobb s balmellébe, minek következtében az 2 jajkiáltással összerogyott és meghalt. (Igen jó célpontul szolgállak ueki a sötétben fénylő gombok.) A közelben levő csendőrtársa a gyilkos irányában többször lőtt, de a sötétség miatt nem jól látott, s igy nem is talált. Ezután Krémer a társa mellett maradt őrizetül, mig a rendőr a városba sietett, hogy jelentést tegyen a dologról a csendőr szakaszparancs* nokságnak, a honnan a Faddon nyomozó Buday Gyula hadnagyot lovas küldönc utján értesitették. A hullát másnap behozták s törvényszókileg felboncolták. A vizsgálatot Oláh András központi vizsg. biró vezette. Buday Gyula hadnagy, Várady János őrmester, Kerecsényi György őrsvezető a többi csendőrökkel a nyomozást a tettesek után a legnagyobb kitartás mellett foganatosítva, sikerült a tetteseket Csófányi József, Ranga István, Lukác» Sándor és Szeremlei Szebó József személyében kideríteni, kik 4-ón egész nap vadásztak, egy őzet lőitek és ennek 4 részre osztott húsát vitték haza. Ezeket szólította volt meg Simon. A 4 tettes közül Csötönyi, ki már egyszer ugyancsak emberölésért 6 évig be volt zárva, nemcsak azt tagadta, hogy ö lőtte volna meg a csendőrt, hanem még azt is, mintha ő egyáltalán ott lett volna. De Kerecsenyi őrsvezető kora reggeltől egész délután 4-ig a meglőtt csendőr hullájától elindulva Csötönyi nyomán elcsapázott egészen azon kunyhóig, a melyben az őz negyedrésze volt eldugva s kukori- cacsutával eltakarva, hogy feltalálható ne legyen. — Buday hadnagy természetesen nem nyugodott, mig hasonló módon a többi három tettest, azok fegyvereit, tarisznyáit a hússal együtt elő nem kerítette. * Kedden délután 4 órakor volt Simon teme tóse a Ferenc kórházból. Már órákkal előbb tömegesen gyülekezett a közönség a báttaszéki utcába, hogy a meghalt bajnoknak a végtisztességet megadja, úgy hogy csakhamar meg kellett szüntetni a kocsiközlekedést. Régen volt Szegárdon ilyen temetés. Egymásután küldtek a koporsóra bajtársai, barátai, Bezerédj Pál, a M. Á. Y vonatkísérői, az asztaltársaság, mely fekete zászlóval testületileg vonult ki, az apácák stb. gyönyörű koszarukat, melyek az elhunyt fegyvereivel díszített koporsót egészen eltakarták. Ott láttuk Simontsits Béla alispánt is. —* Érdekes jelenet volt, midőn az elhunytnak csendőrtársai, vagy 24-ón, Buday Gyula hadnagy, szakaszparancsaok vezetése alatt a kórház elé érkeztek. Mindegyiknek az arcán látszott a meghatottság, mert hisz ez a sors mindegyiküket érhette volna s ki tudja, még idővel kiről mi van a sors könyvébe írva. A beszentelés után az impozáns tömeg a tűzoltói zenekar gyásziudulója mellett megindult s ki- kisérte a holtat végső útjára. A koporsót közvetlenül az elhunyt anyja, nővére és férfi testvére kisérték, kik sürgönyiieg értesittetvén, reggel érkeztek meg Keszthelyről. A temetőbe érkezéskor nemcsak a csendőrök szemében láttunk könnyeket csillogni, de a nézők között is számosán törölgették könnyes szemeiket. Megérdemelte, derék ember volt! Szegzárdi élet. A nőegyleti bál. (Beggeli nyolcig.) Finita la komédia, Carneval herceg komédiája 1 A farsangi szimfóniának méltó epilógja volt a keddi bál, mert hiába, gyöngéd női kezekben van a siker 1 A jókedvű adakozót szereti az isten, hát még a táncoló adakozót 1 A szegények javára, hanem a mi mulatságunkra rendezték lelkes hölgyek a bált, volt is csapongó jó kedv, pajzán játszi hangulat. Mintha álom volna az egész! Álom, a melyről apáink regélnek csodaszép meséket, a letűnt szép világbeli bálokról; ezeregy éj bűbájáról; fényről s pompáról ; amely ma ismét kápráztatta szemeinket, s a mely abba a régi szép világba varázsolja az embert, amikor a sárga parketten találkozott a vármegye arisztokráciája s zsentrije, midőn a zene hangján eltudott ülni a pártküzdelmek vihara, mint lágy dajka danára afé- kezhetlen gyermek, s abban az ölelésben, mely a karcsú derekat az izmos vá.hoz köti, el volt temetve gond, bú, gyülölsóg, minden ! A mikor még daliás leventék kopogósán ropták a Kállay-kettőst és délceg ifjak sarkantyusan járták a toborzót.. . ennek az antik képnek, egy modern, egy miniatűr kiadása volt a keddi bál. Végig lejtette az első pár az első táncot s a villanyos erő, mely a fiatal izmokat úgy sarkan- tyúzza, s az illatterhes áramlat, mely a fiatal sziveket hangulatba ejti, nem apadt ki reggelig! Belehevültek. Mintha valami zabolázatlan fér- geteg zúgta volna át a termet, oly csapongó, oly pajzán lett a kedv 1 Emelt a zene ritmusa, ösztökélt a hangulat s vonzott a darázsderék! Csupa báj, csupa kecs volt az a félszáz táncosnő ! Igézettel töltötte szivedet, de kifárasztotta lábaidat I Mikor mosoly derült a kipirult arcokra, szinte elbűvölök lelkedet, s idegeidet valami forró láz lepte el: magaddal forgatni azt a szemre való alakot 1 S keringtek lázas izgalommal s forogtak heves szenvedéllyel. Mintha a lengyelke andalgá- sára ébredt volna az a titkos érzés, mintha keringő alatt kerengett volna az egész világ veled, s mintha a csárdásban szédület fogna el I Márvány nyakat engedett látni diszkrétül de- koletirozott derék; dudoros karok nyúltak ki a rövid újból s a huncutkás hajfodrok mámoritó tömkelegéből egy lángoló szempár perzselt ki. . . valami sajátságos áhitat üli meg a lelket, a báli termeknek az az ünnepies áhítata, amely oly lélekemelő, s oly lábfárasztó 1 A szünóra után a szupé csárdásban azután kicsapott a láng! S véget se akart érni! Kuszáit már a frizura, letépve a fodor, foszolva a virágdísz, gyűrött a csipke, s átizzadt a tenyérnyi tűllkeszkenő I Álmatagon huzza a cigány, szundikál a gardedám,, az ablakon bekandikál a nap, bicegnek a lábak, hanem azért „hogy volt I“ — Soha jtöbbet! — Csak most I Hangzik a csárdásozó gomolyból 1 Hurszakad* tig, kivilágos kivirradtig! De még annál túl is, mert a hajnal világosan kivirradt, eljön a reggel is s odafent még húzták — még járták mindhalálig t Nyolc órakor — amikor a hívek már ham- vazni indultak az isten házába, találkozott velők a bálból haza induló társaság 1 Ilyen bál volt a keddi, ilyen vér van a mi fiatalságunkban 1 Ez egészséges, életre való generáció, nem pedig csenevész, elpusztult nemzedék! De hát száz szónak is egy a vége : jelen voltak: Benes Mila (rózsaszín ottomán, aranyporos fekete csipke kelmével), Bodnár Istvánná (rózsaszín atlasz, fehér csipkével), Borsody Lajosné (kék selyem, fehér csipkével), Boross Gyulánó és leánya Ilona (rózsaszín selyem), Bergmann Emilné és leánya Vilma (rózsaszín selyem), özv. Börzsönyi Mi- hályné és leánya Irén (rózsaszín krep), özv. Duzs Sámuelné és leánya Maris (kék selyem), Dőry Pálné (fehér selyem, kék diszszel), Fejős Károlynó és leánya Emma (rózsaszín gáz), Gruber Flóra (sárga selyem), Dr. Györky Lajosné és leánya Mariska (fehér moaró), Göttmann Ilona (halványzöld szüra), Gyüszü Istvánná és leánya Flóra (fehér krep), Dr. Hangéi Ignácné (szürke csikós, világos sárga selyem, gáz újakkal) Halász Gézáné és leánya Emilia (rózsaszín gáz), Dr. Haidekker Béláné (kék ottomán), báró Jeszenszky Anna és Emma (szürke plüsben és fehér selyemben, kék diszszel), Jásek Etelka (rózsaszín ottomán, aranyporos fekete csipke kelmével), Kovách Lászlóné (kékes szürke moare sárga diszszel) és leánya Margit (fehér selyem, fehér illúzióval áthúzva), Dr. Leopold Kornélné (rózsaszín, virágos selyem, krep de sin újakkal), Leopold Sándorné (bordó bársony brémeléssel), Leicht Lajosné (fehér ottomán, kék plüs tabliévél s arany kalász diszszel), Leitersdorfer Józsefné és leánya Mariska (rózsaszín selyemben), Madarász Elemérné (fekete virágos bordó selyem), Madarász Laura és Margit (rózsaszín és fehér gáz), özv. Martin Fe- rencné és leányai Szidónia és Olga (fehér krep), Márkus Elvira (rózsaszín gáz), özv. Mayer Károlynó és leányai: Melanie, és Mariska (rózsaszín krep), Mehrwerth Ferencné (sárga csikós krém selyem, rózsaszín gáz ujjak), Módly Ida (sárga selyem), Nagy Istvánná (rózsaszín atlasz, fehér hattyupróm- mel), Örffy Lajosné (acélkék selyem, csipkével), Dr. Papp Józsefné (zöld csikós krep, fehér tablie, csipke áthúzással), Perczel Kezsőné és leánya Emma (kék szüra), Perczel Teréz (rózsaszín gáz), Pirnitzer Au- talné és leánya Ella (fehér selyem), Sole Józsefné (fekete selyem, csipke diszszel), Simon Istvánná és leánya Jolán (égszin selyem, gázzal) Scherer Gusz- távné és leányai: Lala és Emma (fehér selyem, kék szallaggal), Szendrődy Károlynó és leánya Sarolta (fehér atlasz, krep de sínnel áthúzva), Szondy Istvánná (rózsaszín brokát csipkével), Steinsdörfer Józsefné (rózsaszín szüra) Tekus Yilmosné (rózsaszín selyem, fekete körzettel), Tóth Károlynó (narancs szín selyem), özv. Totth Istvánná és leánya Ida (fehér selyem, gázzal), Thodorovics Lajosné (fekete selyem), Török Bslánó (sodrónselyem), Uj- falusy Lajosné és leánya Ilonka (rózsaszín selyem, krep de sínnel), Walter Károlynó (világoskék, világos selyem, kék plüssel.) A bálon gróf Széchenyi Sándor főispán is megjelent és ott huzamosb időt töltött. TÖRVÉNYKEZÉS. A szegzárdi kir. törvényszéknél yégtár- gyalásra kitűzött bűnügyek: 1894. évi február hó 15-én. 5648/1893. Fülöp János, Kőszegi 'György, Simon István és Eprényi Károly ellen lopás miatt. 5732/1893. Liebhauser István és Gőbelt György ellen hamis tanuzás. 1894. évi február hó 17-én. 410/1894. Hein Jakab ellen súlyos testi sértés miatt. 411/1894. Pete Tóth Lajos, Csajági Mihály és Berta János ellen lopás miatt.
