Tolnavármegye, 1894 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1894-02-11 / 7. szám
Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illeti közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. IV. évfolyam. 7. szám. Szegzárd, 1894. február 11. 1DLNAVÁRMEGYE Előfizetési ár: Egy évre •. . 6 frt — kr. Pél évre. . . 3 „ — „ Negyedévre . I „ 50 „ Egy szám ... . 12 „ Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó- . hivatalon kivtll elfogad Krammer Vil- ] mos könyvkor eskedése Szegzár dón. POLITIKAI ES VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Széchenyi-utca 1085. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dr. LEOPOLD KORNÉL. Főmunkatárs: BODNÁR ISTVÁN. Hirdetések mérsékelten megállapított árszabály szerint számíttatnak. Csata előtt. Nagy napja volt a nemzetnek február hatodika 1 A liberalizmus győzelmének, a szabad- elvüség diadalának nagy napja ! E napon lépett nemzetünk a nyugati művelt nemzetek sorába, s a magyar nemzet álladalmi életében 1867. óta nem is volt ily fényes nap! Teljesítettük a haza bölcse: Deák Ferenc hagyományát s leróttuk tartozásunkat, a melylyel a civilizációnak tartoztunk ! A nap fényes sugarai áttörtek a setétségen, a szabadelvű eszmék leteperték az ósdi előítéletet, mert annyi veszély s viszály után végre a képviselőház elé került az uj házassági törvényjavaslói. S ennek igy kellett jönni! A liberalizmus haladását, a korszellem érvényesülését nem tartóztatja fel soha, sehol, semmi! még elévült előítéletek s dogmákba való kapaszkodás sem 1 Ennek igy kellett jönni! A mi társadalmi életünk fejlődésének konzekvenciája volt ez: magyarosodás, konszolidáció s liberalizmus ! Ez volt a sorrend ! ,, Nem Wekerle, hanem a század eszméinek pressziója; nem Cs%, hanem a korszellem nyomása; s nem Szilágyi, hanem a nemzet művelődésének a haladása vitte e javaslatot a ház elé! A király, a nemzet, a képviselóház, a sajtó, tudnának-e igaztalan dologért síkra szállani ? TÁR CZ A. —— Ó, ne jöjj el . . . Ó, ne jöjj el többé kikelet, Ne lássam fényes arcodat, Hisz halálra gyötrl e szivet, Ha rózsa nyíl, bimbó fakad. Ez életben nem hoztál nekem Üdvöt, boldogságot, soha, Jól tudom most is csak gyötrelem, Amit rejt arcod fátyola. A tavasz langy csókja nem csupán A lombokat támasztja fel, A szivben lehellete nyomán, A bánat is életre kel. S ősszel a hervadás idején Á lombok mind elhullanak, Kis levél, virág pihenni mén, He a bánat mindig megmarad .. . VESZELEI KÁROLY. Avagy igaz ügy lehet-e az, a melyért három év óta olyan áldásnélküli harcot folytat a klerikálisok tábora ? Mert ha az emberiség történetében egy bizonyos körmenet létezik, a mely alapon a történelem eseményei bizonyos határozott időközben, ujra-ujra felmerülnek, akkor mi, a század végén, s az ezredéves fennállás fordulóján szerencsésen épen a középkorba értünk ! Gratulálhatunk magunknak! A nemzeti konszolidálásnak nagy munkáján volt a sor 1 A 67-es események most kezdették meg teremni gyümölcseit; az alkotmányos élet alatt feléledi: a nemzet; újra kezdett felemelkedni; kezdtünk közel jönni a nyugati civilizációhoz; anyagilag megerősödve, szellemileg kifejlődve néztünk az ezredéves nagy mű utolsó munkájához: a nemzetiségi egységesítéshez, s ime a töröknél — tatárnál — németnél veszedelmesebb hármas veszedelem. kisérti ezt a nem- ’zetet : a reakció, a vallási villongás, meg a nemzetiségi agitáció ! A reakció külellenség, ezzel szembe szállunk, ezzel könnyen végezünk! A nemzetiségi agitáció veszedelmes tünet, hanem a magyar faj szívóssága, a magyar faj he* gemoniája s főleg a magyar nemzet ragaszkodása tradícióihoz elég védelmet nyújtanak e paraziták ellen is ! De még veszedelmesebb annál az a fekete kisértet, az a setét szörny, a mely legújabban annyira felverte fejét: az ultramontanizmus! Mi ez alkalomból nem a polgári házasságról akarunk beszélni; hiszen mit kell-A. svihAlcolc(Második közlemény.) Hát a leányok! Bodroshaju fejek égszínkék szemei csodát látnak a svihákban. Fiatal leányzók lobbanékony szivei bamar tüzet fognak ily érdekes firmáktól. Leáoy- sziv a regényes felé bajlik ; as>zonylélek kalandokra szomjas. Ábrándos szivii leányok éjbosszanta elmerengnek a svibák viselt dolgain; s amikor a holdvilág ezüst fehéres szürkülete reáborul a patyolat párnákra, amelyek közzé dudoros karral betétemet- kezett a selyemhaju fejecske, akkor ott tündérálom szövődik aranyfonalakból. Amiket az ügyes svibák a tegnapi sétán elmesélt, azok ott felélénkülnek. Egy délceg lovag amint egy leányért párbajt viv; majd egy daliás levente, aki titkon szereti a leányt érte küzd, kész érte meghalni. Ób azok a regényes kalandok, miket a svibák elplausolt, oly regé- sen hangzanak s amint lebunyódik a selyemes pilla az ábrándos gesztenyeszemre, valami szövétnek környékezi a leány előtt a svibákot; vakon hisz neki, belészeret, s évek múltán tán az övé is lesz! S még mint asszony se ábrándul ki álmaiból, mert egy ölelő asszony kar a legjobb medicina a svibakiz- mus vulgáris nevű járványos betegség ellen. itt bizonyítani ? Franciaország, Olaszország, Belgium s a többi nemzet nem művelt nemzet ? Nincs ezeknek jó papsága ? S nincs-e ott rég behozva a polgári házasság! A melyik nézet ellentétbe helyezkedik a világnézettel ; a melyik elv ellenkezik az általános áramlattal, az nem igaz, az nem helyes ! Ez a dolog kritériuma! Franciaország s Európa legnagyobb része van olyan jóhitü, mint Magyarország? Azon nemzetek papsága van olyan jámbor alattvalója Rómának, mint a mienk, s mégis nem lázadnak, nem forrongnak, nem ütnek pártot! Dogmáról van szó szüntelen! Hiszen a dogmát is csak teremtették talán! A törvény talán csak még szentebb a dogmánál s azt is lehet változtatni! Már pedig az álladalmi életben csak törvény van, dogma nincs 1 S hogy mennyire dogma a házasság, bizonyítja az a körülmény, hogy VII. Piusz pápa maga annyira tisztelte e dogmát, hogy a francia papoknak megparancsolta, hogy csak is oly egybekelésre adják reá az egyházi jóváhagyást, a mely előzetesen már az állami törvények szerint köttetett meg 1 Soha veszedelmesebb mozgalom nem veszélyeztette ez országot! Voltak politikai kérdéseink, a hol a parlamenti vitatkozás fonalát kivitték az utcára! Voltak belügyi kérdéseink, a mikor az utca népe akarta befolyásolni az alkotmányos többséget, de nem ütötte arcul a nemzet képviseloházát, e legszentebb kincsét, egy mozgalom sem úgy, mint ez az agitáció, a mely petíciónál a főrendiházhoz s a királyhoz az alkotmáAsszonyoknál sem kevesebb a szerencséjük. A svihák rendesen szellemes csevegő és ötletes udvarló, s akkor jobban hódit száz generálisnál. Veszedelmes állat az asszony. Böpitgeti maga körül a gyertya pillét, had perzselje meg a szárnyát, csak azt nem veszi észre, hogy ő maga is belekerült a szerelembe. Asszonykeblek ritmikus dobbanásán elzihál a férfi lélegzete, de a svihák nem esik ki szerepéből, mond egy nagyot s azt mondja: „szeretlek!“ Tömjénezés, körülrajongás az asszonyok csalétke; férfiút tespedui látni a vágytól, epedni a szerelemtől, ez az ő szemüknek kéjes látvány, lényüknek bűvös tudat. A svihák minden asszonyba belészeret, hogy megszerettesse magát, mindegyiknék felajánlja egy életét, mindenkinek örök hűséget esküszik néháDy hétre. Svihák csak svihák, tudja ő mi az asszonynak a tilos édes, s ha beleharapott az almába, fordul egyet s egy kalanddal több a mésélui való! Hogy asszonyt vesz a nyelvre, oda se neki! * S mégis tiszavirág-élet a svihák élet. Legényélet-svihákólet. A forrongó lélek, az erjedő kedély, a felsarkantyuzott képzelet, olyan mint a bor, mely erjedése közepette habzik, de azután elcsöndesedik.
