Tolnavármegye, 1894 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1894-12-09 / 50. szám
IV. évfolyam. 50. szám Szegzárd, 1894. december 9. TOLNAVÁRMEGYE POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Széchenyi-utca 1085. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dr. LEOPOLD SÖRNÉL. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendő k. Hirdetések mérsékelten megállapított árszabály szerint számíttatnak. Előfizetési ár: Egész évre . . 6 frt — kr. Fél évre . . . 3 » — » Negyed évre . . I > 50 » Egy szám. .. . . . 12» El&iizetéseket és. hirdetéseket a kiadó- hivatalon kívül elfogad Krammer Vilmos könyvkereskedése Szegzárdon. kerlén és társain, hanem a magyar nemzet önérzetén és becsületén is csorbát ejtene. Mi nem abban látjuk a válságot, hogy a szentesítés elmarad — ez merő abszurdum — hanem abbao, hogy a főrendiház minden valószínűség szerint ismét el fogja vetni a még hátralevő két javaslatot. Mi lesz akkor ? Harmadszor és ki tudja még hányszor visszaküldeni a javaslatokat, nem volna célravezető és ismét csak izgalmakat keltene. A kormánynak — ezt tartják legtöbben —le kell mondania. Az egyházpolitikai törvényjavaslatok megvalósítását vette programmjába, ez volt a programm sarkpontja, ha pedig azt keresztül vinni nem tudja — így szólnak — helyéröl távoznia kell. Mi ezt a nézetet nem osztjuk. Sem parlamentáris szempontból, sem pedig egyéb okokból. — A kormánynak meg van a többsége a képviselőházban; az egyházpolitikai javaslatokra, főleg a szóban levő kettőre, hatalmas többsége volt a képviselóhazban, ' a király előzetesén jóváhagyta a kormány programmját — alkotmányjogi.felfogás szerint tehát ezt ä kormányt a főrendiház veto szavazata meg nem buktathatja. Miért, mondjon le ,a kormány egy olyan kérdés miatt, a mély kérdésben Veié van a képviselöház és a nemzet jelentékeny többsége és az uralkodónak az előzetes engedéllyel és azóta is ünnepélyesen kinyilatkoztatott akarata. Azért érthetetlen, hogy a szabadelvű \párt körében is a kormány lemondásáról és válságról kezdenek beszólni. Ilyen körülmények között egy uj kabinet alakítására jogcímet nem találunk. És nézzük mi következnék a Wekerle kormány után? Úgy az uj kormánynak, mint Weker- lének el kell ejtenie a még hátralevő két javaslatot. Helyes. De azután mi lesz ? Szívesen lemondunk erről a két javaslatról, csak maradjanak meg Wekerle és Szilágyi, igy legalább a mostani nemzeti politika, a szabadelvű és demokratikus szellem a kormányzásban továbbra is épségben marad. De mit várhatunk egy Bánffy Dezsőtől, egy Festetich Andortól stb., kiknek hivatott- Ságát a kormányszékeken — egyéniségüknek tiszteletreméltóságát egyébként teljes mértékben respektálva — el nem ismerjük. — Vagy mit várhatunk a Szapáry Gyula és Zichy Nándor-féle aranygyapjas vitézektől? ^ V Sem Bánjjy, sem Szapáry, vagy Kállai nemzeti és szabadelvű politikára hivatva nincsenek. Ezek az urak fognak szembeszállni, ha kell (és úgy látszik gyakorta kell) Bécscsel ? Ezek pótolják Wekerlének lángeszét és a pénzügyekben utolórhetlen sikereit ? éZek kövessék Szilágyi Dezsőt, a ki mint szónok, államférfin és tudós egyaránt olyan kimagasló piedesztálon áll, a minőre kevés em— A Széchenyi Sándor gróf főispán nr jubileuma alkalmából ma megjelent külön ünnepi számunk miatt rendes számunk ezúttal kivételesen csak négy oldalra terjed. A szabadelvű párthoz. Badarság és botorság arra gondolni, vagy azt még elképzelhetőnek is tartani, hogy a mi alkotmányos érzületü királyunk nem fogja szentesíteni ama törvényjavaslatokat, a melyeknek beterjesztéséhez előzetes beleegyezését adta és a melyeket a magyar képviselőház óriási többséggel szavazott meg és a főrendiház is elfogadott. A mi uralkodónkról, a ki bölcs kormányzása alatt a kísérletezésnek nem volt soha barátja, a ki alkotmányunkat tiszteli és szigorúan betartja, a ki népének jólétét annyira szivén viseli, államcsíny elkövetését föltételezni bűn volna. Azért az ellenzék részéről a szentesítés elmaradására való örökös hivatkozás, a ine- lyet Wekerle nyilatkozata sem szüntetett még, nem egyéb, mint humbug, mint az arra való célzatos, de talán nem is nagyon hazafias törekvés, hogy a kormányt országvilág előtt kompromittáltnak mutassa be. Nem szabad elfelejtenie az ellenzéknek, hogy a magyar kormány nem egyedül a szabadelvű páninak kormánya, hanem Magyar- országé és ha a szentesítés netáni elmaradásával folt érné a kormányt, az nemcsak WeTÁR CZ A. Mese az uj világról.* %•.. Gsak nézem, nézem ezt a szép könyvet, melynél a tábláján álomszerű fátyol vonja be a büszke háromárboeos tengeri gályát. ■Nézem és eszembe jut az én gyerekkori ostobaságom. Mikor Juliskával kötődve azt hittem, hogy nem lehet nagyobb boldogtalanság a földön, mintha ő kegyetlenül megtagadja a csókot, azt az elsőt, a mit olyan sokáig kértem tőle. — Jól van, mondtam nagy páthoszszal; ha igy bánik velem, én elmegyek messze, itt hagyom örökre. — Ugyan, ugyan! Talán bizony Amerikába? — mondja Juliska nevetve. —' Oda, oda, Amerikába! — kaptam a szavába hirtelen. — Aztán mit csinálj,ott ? ha szabad kérdenem. — Mit tudom ón? Elmegyek San-Franeis- cóba aranykeresőnek. Beállók New-Yorkban hajó- munkásnak. Irtom az őserdőt. Bölényre vadászom Oanadában. De elmegyek, biztosan elmegyek! Isten vele, Juliska. * Dr. Fáik Zsigmondi: Amerikai úti jegyzetek. Budapesttől San-Franciseoig.. Nagy illusztrált diszmű. Ara Sírt. Otthon aztán bevettem magam a lugasba. Fölütöttem egy régi rossz utleirást Amerikáról: abban böngésztem. Arra már nem emlékszem, hogy ki irta, hanem, hogy ügyetlen irta, az bizonyos. Fölsorolt minden adatot, a mit csak össze tudott hordani: de egyebet nem is tudott mondani. Ha a harag és fájdalom nem éget Juliska csapodársága miatt, bizony menten elalszom mellette. így azonban nagy elszántsággal forgattam tovább az unalmas könyvet, hadd tudjam meg legalább belőle, hová induljak, mikor induljak? Egyszerre két puha, meleg kis kéz befogja a szememet. — Haragszik még? — óh, dehogy haragszom, dehogy! Ossze- csókoltam minden ujját, az arcát, az ajkát s azt a csúf amerikai könyvet a sarokba dobtam. Akár rá se nézzek többet boltom napjáig. Azóta se volt a kezemben olyan könyv, a melyik Amerikáról szól. Ma került elém az első. Ha lefektetted a gyerekeket, gyere ide Ju- iiska: bizony meg nem bánod, ha te is megnézed. Fáik Zsigntond irta: Emlékszem a nevére; a te kottáid közt is bizonyosan van egy-kót keringő tőle. Lám, nem csak muzsikus, hanem iró is. A keringőkhöz nem sokat értek, biráld azt meg te; hanem könyvéből úgy látom, hogy okos, művelt ember, tehetséges iró. Látod, a ki eddig Amerikáról beszólt előttünk, az mind tele szájjal magasztalta az újvilág csodáit. Az ügyvédünk, a ki kinn járt Chicagóban, azt mondja, hogy annyi szépet még nem látott a világ, mint a mennyi ott van. Fáik könyve nem beszél ilyen szüperlativu- sokban. Elmondja, hogy mi szép, mi jó, de azt se feledi ki, hogy mi nincs jól, mi a hiba. És elmondja mindezt szépen, egyszerűen, közvetlenül, úgy, hogy öröm olvasni. Ha azt akarom tudni, hogy milyen hosszú a Pacific-vasut, hogy mekkora a halandóság New- Yorkban, hány percent amerikai van a kiállítók közt, vagy hogy felekezet szerint hogyan oszlik meg az Unió 38 államának a népessége: akkor ezzel a könyvvel nem sokra megyek, mért ezekkel a száraz adatokkal bíbelődik legkevesebbet. Hanem ha arra vagyok kiváncsi, hogyan érezheti magát egy európai ember az amerikai viszonyok közt; micsoda benyomással lehet rá az ottani társadalom ezerféle furcsasága, azt megtudom ebből a szép könyvből. Tud rajongani is, élragadtatással emlékezni meg mindarról, a mi megérdemli: de soha el nem hallgatja, hogy mi nem tetszik neki, mit szeretne jobbnak, szebbnek látni, mint a hogy van.
