Tolnavármegye, 1894 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1894-12-09 / Ünnepi kiadás
8. TOLNAVÁBMEGYE. 1894. december 9. Gróf Széchenyi Sándor, főispán ur ő méltóságát véghetetlenül tisztelem, szeretem és becsülöm; éppen ezért hiszem, hogy ő megbocsát nekem, ha jubiláris ünnepélye nagyon komoly alkalmával a szokáshoz híven — a humor mezején, tarka, virágos réteken akarok mozogni, dacára a zord decembernek 11 IJ Az 1 hibája! — — — Miért nem lett főispán tavaszszal ? — — Akkor most én decemberi, komoly nótát fújnék ; de mivel ő decemberben hozott vármegyénkre szép kikeletet: most ő lássa, hogy én — talán egymagám — nem alkalmazkodom a komoly gratulánsok decemberi seregéhez, hanem szivem érzelme hasonlít a szép tavaszi virágfakadáshoz, beszédem a tarka mezőhöz, jubiláris gondolatom a sötét felhő kebelén feltűnő színes szivárványhoz, — szóval — a sok nagyon komoly és ünnepélyes toszt, szóbeli és hírlapi gratuláció unalmas Szaharájának én akarok lenni egy kis szerény oázisa, apámtól örökölt csekély humorral! . . . # Mi a jubileum ? — — — Egy legtöbbnyire igen költséges, édes-keserű állapot, melyben a jubiláns a magyar nóta szerint — törüljön-e, busuljon-e, nem tudja.« Hogy a jubileum napját még megérte : annak örül; hogy már megérte : azon busul. Tehát az öröm és bánat könnyeinek összefolyása, a tavasz és ősz találkozása, az ibolya és dérvirág összeölelkezése, egy igazi elégia, melyben talán, ha komolyan vesszük a dolgot, több az elszontyorodásra, mint a kacagtatásra való ok. Bizony-bizony sokkal jobb az installáció, mint a jubileum, — szebb az asszentáció, mint az opsit, — jobb dolga van a káplánnak, mint a püspöknek, — szebb élete van a káplárnak, mint a vén, totyakos generálisnak! Nőktől tanultam e filozófiát, kik mind jobb szeretik az öregek fiát, mint az öregeket! — — Ezt tudva, az lenne az igazi örvendetes jubileum, ha az ember vissza tudná dobni magát egy pillanat alatt a messze, derült múltba, az ifjúság tavaszi arany idejébe, — és azok a felhangzó harsány «éljenek.,« — jó kivánatok, zászlók, bandériumok, diadalkapuk, koszorúk — és a többi — csodaszerü varázserővel reinstallálnák, megifjitanák, megfejelnék az embert, hogy a vén papok és tábornokok (persze a szerzett észszel és vagyonnal!) megint káplánok és káplárok lehetnének, a főispánok főszolga- birákká vagy megyei aljegyzőkké rejubiláltatnának, szóval: vissza tudnának fejlődni (mint a nagy Eötvös Károly tiszaeszlári védőbeszédére a dadaí hulla!...)' * No de azt mondja a szarvasi borbély ahogy ezt tiem tehetvén /« ... Tehát méltóztassék megelégedni a Méltóságos Főispán urnák azzal, hogy most csak mi — gratulánsok — ifjodunk meg sziveinkben s a büszke öröm szent érzelmének tavaszi nyíló rózsáit szórjuk diadalutjára, lábai elé, — őt pedig kegyesen meghagyjuk tisztelt öregnek, szeretett főispánnak s nem tesszük meg főszolgabíróvá! — — — Különben is, azt mondja egyik honi Írónk: * Az Ősznek semmi oka sincs irigykedve nézni a tavasz nyitó szépségeire; mert az érett gyümölcsök különféle fajai sokban vetélkedhetnek a tavasz tarka virágaival, épp úgy, mint a férfi és aggkor nemes tettei is bizonyosan felérnek az ifjúkor képzelődésének tündérjátékával! « Igaz beszéd, melyre én Arnent mondok. De főispán ur azért ne féljen, Az „Ámen" mellett zug ezer „éljeni“ Majd a jubiláris napon. . Harsogása miatt éljeneknek * Az ég kárpitjai megrepednek, Előre is megmondhatom! De tisztább szívvel senki sem kiált, Miként én már most mondom, hogy — vivát! Borzsák Endre. (Palást.) í: Érzelem és értelem igazgatják az egész világot. Úgy az egyes ember önvilága, mint a család, a társadalom s a nemzet csak akkor emelkedhetnek azon magaslatra, amely teremtő Isten által földi létük céljául kitüzetett: ha érzelem lelkesíti, s értelem irányítja minden törekvésüket. E két istenadomány együttes, összhangzó, egymást megérző, egymást ellensúlyozni tudó működéséből származik az egyes embernél az édes megelégedés, a melynek pillanatnyi superlativusa a boldogság, s ebből jő létre a társadalom egységes érlüktetésé. — A nemzetek életében' a két tényező öntudatos egymásra hatása szüli azt a legmagasabb filozófiát, a mely mint politikai bölcs előrelátás még az exigen- ciák ellenében is mindig megmarad bölcseségnek. — Igaz, hogy sokszor jő túlsúlyba egyik a másik felett; de ki tudná elkárhoztatni akár a túlcsapongó lángot, akár a merev kétszerkettőt : ha tudjűk, hogy a tűzsugár a. szív belsejéből jön, — s a kétszerkettők embere Archimedesként védi cirkulusait. — Majd ha az »idők teljességében« eljő ama kor, — és el kell jönnie — a midőn az érzelem és az értelem egymást megértve karöltve járnak: akkor éri el a nemzet ama magas eszményt, amelyért Kossuth szive öntűzében hamvadt el, s Széchenyi István lángelméjére fátyol borult. Mi küzdjünk s bízva bízzunk a próféta jelszavában : »Magyarország nem volt, hanem lesz!« KÁLMÁN DEZSŐ. Kellemes érzés fog el, midőn a tiz év előtti beiktatási ünnepélyekre visszagondolok! Nem volt senki sem ezen az emlékezetes ünnepélyen, aki szívből jövő Isten hozottat ne kivánt volna a megye uj főispánjának. Mint a helyi sajtó szerény'munkása, én is tehetségemhez mérten igyekeztem részt venni az ünnepélyben — persze névtelenül, — mint ahogy a hivatásának élő újságíró szokta; — de kétszeres örömmel forgattam a tollat, mert egy nagy név méltó viselőjének kívántam igaz hódolatomat én is kifejezni. Szép idők, kellemes emlékek, melyek tiz év szürke ködén át is felmelegitik szivemet most, midőn egy decennium szeretete és tisztélete övezi az ünnepeltet. Székely Ferenc. A SZÉCHENYI SÁNDOR gróf fóispáni 10 éves működésének megüimepelésére alakult rendező: bizottság j Simontsits Béla elnök. Simontsits Elemér Ágoston István Apponyi Sándor gróf Bauer Adolf Bernrieder József Bezerédj Pál Bischitz Mór Boda Vilmos Busbach Péter Csapó Vilmos Dömők Péter Döry Andor Döry Dénes Döry. Jenő Döry József Döry Pál Döry Vilmos Erdős Gábor Fonyó László Fördős Dezső Dr. Frűhwirth Jenő Geiger Gyula Dr. Györky Lajos Hangyáli Mihály Dr. Hirling Ádám Jeszenszky Andor Br. Jeszenszky László Kálmán Dezső Dr. Kämmerer Ernő Kerbolt István Kovács S. Endre Kovács Gyula Kovács László Dr. Leopold Kornél Leopold Sándor Markó Gusztáv Dr. Moldoványi István Nagy István Nunkovich Ferenc Orosz Endre Orffy Lajos Perczel Dezső Perczel József Perczel Lajos Pesthy Elek jegyző. Pesthy Móricz Popovits Gyula Rátkáy László Sántha Károly Sass László Steinecker Ferenc Szévald Móricz Dr. Szigeth Gábor Sztankovánszky János Szendrődy Károly Szeniczey Ödön Szluha István Dr. Schweiz Antal Takler József V. Téry Emil Török Béla Dr.. Tanárky Árpád Totth Ödön Ujfalusy Imre Vizsolyi Ákos Vanyek Béla Ifj. Závody Albin. Csapó Dániel Döry Frigyes Forster István TÁNCRENDEZÓ BIZOTTSÁG: Tanárky Árpád dr. elnök. Forster Zoltán Huszár Aladár Námesi János Sjá Perczel Andor Perczel István Szévald Oszkár. Szegzárd, 1894. Nyomatott Ujfalusy Lajosnál.
