Tolnavármegye, 1894 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1894-12-09 / Ünnepi kiadás
2. TOLNAVÁRMEGYE. 1894. december 9. Kigyúltak a lelkesedés és ragaszkodás örömtüzei, a sziveinkből kicsapó lang magasan lobog, mert tüzet a szeretet melege éleszti. A mai ünnep — nem úgy, mint a legtöbb — nem szól a nagy politikusnak, a vaskezü kormányzónak, a hatalom képviselőjének, hanem szól első sorban az egyénnek, a mi főispánunk nemes egyéniségének. Ünnepelt főispánunk fényes példája annak a klasszikus igazságnak, hogy minden méltóságban és minden állásban, a köz- és magánélet minden viszonyai közepette, a dignitáriusnak, a tisztviselőnek, a politikusnak egyénisége első sorban az, a mely fölemel vagy buktat, hódit vagy visszataszít, vonz vagy elidegenít, — hogy maga az egyéniség a sikereknek kiindulási pontja és emeltyűje. Széchenyi Sándor grófnak egyszerű, minden túlzástól és pose-tól ment, őszinte közvetlenségtől áthatott egyénisége rúgója annak a szeretetnek, a melylyel őt e vármegye közönsége, rang- és osztálykülönbség nélkül, körülövezi. Széchenyi Sándor gróf nem a látszatnak, nem a frázisoknak, nem is a külső hatásvadászatnak embere. Kora ifjúságától kezdve a mai napig a komoly munkának, vármegyéjének és hazájának szentelte életét. Sem állása, sem származása őt soha elfogulttá nem tevék. A szerénység volt az a ragyogó zománcz, a mely Széchenyi Sándor grófnak nyilvános pályafutását az első perctől kezdve a mai örömnapig bevilágitotta. Szerény és kötelességtudó; öntudatos, de nem hiú. Hosszú közpályája alatt nem a kiváltságok révén és nem mások rovására, hanem önereje és munkássága által iparkodott érvényesülni. Hatáskörét soha nem kicsinyelte ; a hova a közbizalom állította, ott kitartott. Nem kevesellette, hogy ő is úgy kezdje pályafutását, mint a többi más, a legalsó lépcsőn. Mint tiszteletbeli aljegyző lépett a vármegyei közigazgatás szolgálatába és innét haladt előre, mig a főispáni polcra jutott. A tiszteletbeli aljegyzőből lett tb. szolgabiró, a szolgabiróból főbiró, a főbiróból később e vármegye főispánja. És Széchenyi Sándor gróf hivatali állását soha nem tekintette puszta dekórumnak, hanem hivatásnak, a melynek szigorú lelkiismeretességgel szentelte működését. S e hosszú és változatos pályafutás alatt az aljegyző, a főbiró, a főispán és a főúr egy maradt mindvégig, lényében és modorában : nyájas és előzékeny, gondolkozásban és jellemben : lovagias és igazságos, hatáskörében és hivatásában : munkaszerető és pártatlan. Egyéniségének kiváló szeretetreméltósága, mely különbség nélkül kiterjed mindenkire, és szivének jósága volt az a varázs, a melylyel barátainak és tisztelőinek gazdag légióját magához bilincselni tudta. Elfogultságot nem ismer, erőszakra nem hajlik, embertársainak válogatás nélkül megadja a kijáró tiszteletet. Gyengédséggel és benső ragaszkodással csügg vármegyéjén, olyannyira, hogy a főispáni széket még a miniszteri bársonyszékkel sem volt hajlandó fölcserélni. Hű követője a kormánynak, de azért a politikai élet legviharosabb hullámzásai közben is megőrizte pártatlanságát és szigorú igazságszeretetét. Erényei közül kettő vált ki különösen, melyek vezérlőcsillagai voltak vármegyénk kormányzásában : a mérséklet és tapintat. Innét van az, hogy főispánságának egész ideje alatt közötte és e vármegye közönsége között soha a legparányibb disszonáncia fel nem merült; innét van az, hogy ennyi tisztelet és ragaszkodás, öröm és szeretet veszi őt körül a mai napon. — Lelkében igazi szabadelvüség és erős hazafias érzés lakik. Szabadelvű, nem érdekből vagy szeszélyből, mint sokan, nem a divat kedvéért, mint a legtöbben, hanem tiszta meggyőződésből, őszintén és keresetlenül, mely nem változik napról-napra, időről-időre, irányzatok és emberek szerint, hanem öntudatos, erős és következetes. A szabadelvüség talán szent hagyomány is nála, hisz anyai részről II. Rákóczy Ferencznek, a nagy szabadsághősnek, leszármazója. Hazafiságát és nemzeti érzését hirdeti ama koszorú, melyet a honvédszoborra helyezett akkor, ä mikor mások félrevonultak. — — íme halvány képét adtuk Széchenyi Sándornak, Képünk hézagos, inkább vázlat, mint portrait, de vonásaiban hű és igazságra törekszik. Nem tehetünk róla, ha árnyékra nem találtunk. Ezek után megérti és átérzi mindenki, hogy miért ünnep nekünk a mai nap. L~ld. K—él.
