Tolnavármegye, 1894 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1894-11-25 / 48. szám
1894. november 25. városról-városra. Beszólt mindig, beszólt sokat, (Zaj a szélsőbaloldalon) mondotta ugyanazon dolgokat; hozzátette miudanyiszor: „Igen, de azt a függetlenségi eszmét, a melyet hirdetni idejöttem közétek, nem akarom erőszakkal, törvénytelen módon megvalósítani, (Zaj s szélsőbalon Halljuk!) hauem törvényes eszközökkel.“ (Helyes! a szélsőbalon.) Önök azt mondják, hogy ez igen helyes. Nekem ez ellen kifogásom nincs; de egyről ne feledkezzenek meg, hogy ebben vagy igen nagy naivság, vagy olyan valami fekszik, mi a magyarországi konszolidált viszonyok, az ország szervezetének, erejének nem ismerésén alapszik. (Nagy zaj a szélsőbalon.) Mert akkor az az ur is, mások is meg lehetnek győződve, hogy bárminő államfelforgató irányt akarna valaki az országban megindítani, elég erős az állam, hogy a törvény korlátái közé visszaszorítsa. (Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) Endrey Gyula: Bízzuk a nemzetre 1 Busbach Péter: Eszébe jut ennek az urnák egy más alkalommal (Felkiáltások a szélsőbalon: Ki az? Hosszantartó zjj.) magát a nemzet testvérének nevezni. Hál uraim, az nagyon csodálatos, hogy mi eddig csak a nemzet tagjait, a nemzet fiait ismertük és ismertünk a nemzet mellett egy hatalmat, ismertük a koronázott főt, a ki a nemzettel megosztott hatalommal bir, de nem ismertük azt, hogy egy egyszerű polgár, még hozzá olyan, a ki idegen állam alattvalója . . . Endrey Gyula: Ez is az önök bűne I Busbach Péter: . . . egy nemzet testvére lehessen, (Nagy zaj a szélsőbalon), a ki e köteléken egészen kívül állhat s magát a nemzettel szemben önálló testvérnek tekinthesse. Mindezek a dolgok bizonyos irányban csodás benyomást tettek annak az urnák itó'őképessógét, vagy pedig azon felfogást illetőleg, melylyel helyzetét az országgal, a nemzettel szemben megítéli. Mert mindenesetre valami trónpretedeus zamatja van e nyilatkozatoknak. Lukács Gyula: A polgári házasságnál jó volt az olasz ember, ugy-e? (Nagy zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek I Busbach Péter: Szabad országban, sót köztársaságokban is az olyan trónpretendenseket, kik veszélyessé válnak az állami rend szempontjából, ki- akólbolitják; nekünk ő sokkal közönségesebb ember. Mi e nyilatkozatokat nyilatkozatoknak hagytuk lenni. Mi nem törődtünk e frázisok halmazával. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ei az a: mi?) Ezen az oldalon ülő képviselők. (Nagy zaj. Halljuk! Halljuk! a jobboldalon Eláll! a szélső baloldalon.) Elnök: Eórem a képviselő urakat, a képviselőház méltóságához illő komolysággal meghallgatni a szónokot. (Helyeslés jobbfetől.) Busbach Péter: Azt hiszem, az egész nemzet nagy többsége roppant közönynyel nézte és hallotta és olvasta ezeket a nyilatkozatokat, a melyeket ez ur egyik-másik alkalommal boros poharak közt, vagy nópgyüléseken szájába vett , . . Visontay Soma: Hát a liberális nagygyűlés ? (Zaj.) Busbach Péter: Elérkezett ez a Kossuth-járvány Debrecenig. (Egy hang a szólsőbaloldalon: Most Busbach-járvány van.) Nópgyülés tartatik. Kossuth e nópgyülósen beszél. Ismételt sokat, a mit — Mert folytonosan azt énekelték neki, hogy „Jesszasz ná“. Megütközés. Eülönböző felekezeti érzelmek. — Mit tesz hinni? — Hinni tesz igaznak tartani azt, hogy a polgári házasság révén a pokolba jutunk. Megbotránkozás, mely a következő feleletek alatt mindinkább növekedik. — Mi különbség van az ember és az állat között ? ... Nos ? Az állatnak ösztöne van, az embernek pedig... ? Az embernek pedig sok pénze van... — Hogy, hogy ? — csodálkozik Péter, — hát a kinek nincs?--Az nem is ember ám könyörgöm. A nevetésnek a megpukkadásig való általános visszafojtása. — Hm, hm ... kutya fékom. De mondd meg már most, hogy mit tudsz a bibliáról s mely népnek köszönhetjük azt ? — A biblia, kérem, olyan könyv, mely 32 lapból áll s azt a magyaroknak köszönhetjük — volt a határozott válasz. Nagy szenzáció. Péter folytatta: — Hát azt tudod-e, hogy a földön mi a legzavartalanabb öröm ? — Igen is tudom : ha kir. operai intendánssá lehetünk. Péter csodálkozásában nem tud hova lenni, de jó szivénél fogva mindenáron segíteni akart TOLNA VÁRMEGYE. S. elmondott, de különösen egy igen szép frázist ismételt, a mit Budapestre érkezése alkalmával elmondott, hogy ... „a nagy hazafi poraival a termő mag a haza földjében lett elásva és én gondozni jöttem a magot, hogy, kikeljen és felvirágozzék a haza függetlensége.“ (Élénk éljenzés a szélsőbaloldalon.) Ugyanezt a szép frázist elmondta majdnem szóról-szóra Debrecemben Kossuth. A ki azonban ezt nem csak fráziskép hordozza az országban, hanem a szivében hordja és a szerint fog cselekedni. (Nagy za!.)De azok az izgalmak, a melyek Kossuth nagy névének, népszerűségének köpönyegébe burkolva ho"doztattak szét az országban, Debrecenbe is eljutoti -,k az ö személyével, és egy oly botrány történt, me'y Magyarország egyetlen egy városának falai közt lehetetlen lett volna. (Igaz! a jobboldalon. Egy hang a szélsőbaloldalon: Kormánypártiak csinálták! Nagy zaj.) Ez a dicsőség, hogy ez megtörtént Debrecenben, senki által irigyelve nincs. (Igazi ügy van a jobboldalon.) Ez a dicsőség tisztán a debreceni bankett dicsősége. Mikor szokott felköszöntők, melyet mindenütt, a hol magyar emberek gyűlnek lakomára, elsőnek mondanak el és áhítattal hallgatnak végig ... Sima Ferenc: Kár volt ide hozni ezt a dolgot! (Nagy zaj.) Busbach Péter: ö felsége a királyra mondatott el, az a botrányos jelenet fordult elő Kossuth Ferene jelenlétében. Zichy Jenő gróf: Ne is mondja! Lukács. Gyula: Hát ő tehet arról, hogy agent provacateurök csinálták I (Zaj ) Busbach Péter: Hogy éljenzés és tuss helyett, a cigányok biztatásra a „jaj de huncut a német“ nótát játszották. (Felkiáltások a jobboldalon. Gyalázat I Nagy zaj.) Eenyvessy Ferenc: Szemtelenség ! Rohoncy Gedeon: Itt már hiában beszélnek. Ez nem helyes! Gyalázat, ha akad valaki, aki ezt védil Nem magyar ember az. Busbach Péter: Undorral és megvetéssel fordult el ettől minden magyar ember. Endrey Gyula: Mi is, de ne fújja fel! Busbach Péter: Nincs a parlamenti szótárban erre kifejezés, de van a nép nyelvének kifejezése, a melyet nem akarok azokra alkalmazni, a kik ilyen eljárásra képesek voltak, és megtörténik annak betetőzésére, amit ezek az urak ott műveltek, hogy összeülnek, az olasz királyra poharat emelnek. Rohoncy Gedeon: Szamársági (Nagy zaj és mozgás.) Sima Ferenc: Hát az olasz királyra nem szabad poharat emelni, csak a muszka cárt szabad elsiratni ?! Busbach Péter: . . . és elhatározzák, hogy ez az esemény Umbertó királylyal hódoló táviratban közöltessék. (Felkiáltások a szélsőbalon: Nem hódolói Üdvözlő !)Ez meg is történt, olasz nyelven szövegezett táviratban. Hcoizy János: Hát az olasz nekünk talán ellenségünk? (Folytonos zaj.) Busbach Péter: Eddig nem tudtuk, hogy Olaszország elanektálta tőlünk Debrecent. (Derültség a szegény jelöltön s utoljára a legkönnyebb kérdést intézte hozzá. — Tudod-e, hogy a legelső emberpárnak mi volt a neve ? — Haas és Deutsch — volt a rögtöni válasz. De ez már a türelmes Péternek is sok volt. Becsapta a „Eözép Katekizmust“ s éppen lesújtó nyilatkozatra készült, midőn egyszerre csak észrevette a jelölt háta mögött álló gyanús úri ember tógája alatt a — lólábat. Azonnal tudta, hogyan áll a dolog. Az égi csendőrök rögtön ki is tették a szemtelen ördögöt, miközben rengeteg kénszag fejlődött. — Azért is csudálkoztam beszédeden, jó fiam — mondá most Péter, — mindjárt gondoltam, hogy csak az ördög súghatta feleleteidet. De aztán most te is hordd el magad, de mindjárt. Szegény elitéit busán cihelődött kifelé s most már régen a purgatóriumban leledzik, ha a jó Péter utána nem szól: — Hallod-e fiam I Gyere csak ide. Igazán sajnállak már most visszaküldeni, isten neki: maradj hát. És mintha felelni akart volna a sok kérdő tekintetre, végre ítéletéhez következő kommentárt adta: — Ha jól meggondolom a dolgot, úgy arra a meggyőződésre jutok, hogy furának ugyan elég furán, de sok tekintetben mégis találóbban feleltél, semmint hinnéd. gust viktor a szélsőbaloldalon.) Azt sem tudtuk, hogy az olasz debreceniek, vagy a debreceni olaszok oly jól bírják az olasz nyelvet, hogy Umbertó királynak hódolatukat (Felkiáltások a szálsőbaloldalon: Üdvözletüket!) jelenthessék ki. Az ily eljárásnak, az ily botránynak kell, hogy egyszer vége szakadjon. (Zajos helyeslés a jobboldalon.) És ha pedig nyugodtan tűrte az ország ezt az izgatást, akkor ma mikor ilyen eklatáns botrányra vezetnek az . . . (Igaz 1 Ügy van 1 a jobboldalon.) Sima Ferenc: Az a botrány, amit ön csinál! Busbach Péter: Kell, hogy ez eljárásnak egyszer vége szakittassék. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Ennélfogva a következő interpellációt intézem a t. belügyminister és igazságügyminister urakhoz : 1. Megengedhető-e az, hogy idegen állami alattvalója hazánkban politikai körutat tegyen, a magyar áltam közjogát nyilvános helyeken néptömegek előtt megtámadja és a magyar állam alaptörvényei elleni izgatásokkal az ország nyugalmát felzavarja? (Felkiáltások a szélső baloldalon: Nem igaz 1 Hol történt ez ? I) 2. A tegnapelőtii — Kossuth Ferenc-féle banketten állítólag előfordult botrány folytán megtette e az igazságügyminister ur azon intézkedéseket, melyek a felség személyét sértő insultusok szigorú megtorlásához szükségesek ? (Élénk helyeslés a jobboldalon. — Csáky Albin grófot a múlt héten beválasztották a képviselőházba. Közéletünk e messze kimagasló és nemes alakjának a parlamentbe való visszatérése nemcsak a szabadelvű pártra és a szabadelvű politikára, hanem a parlamentarizmusra és közügyeinkre egyáltalán jelentékeny nyereséget képez. — Kossuth Ferenc betegsége miatt abbahagyta körútját és pénteken visszaérkezett Budapestre. Nagyon helyesen cselekszik Kossuth Ferenc, a mikor ezen áldatlan körutazgatással felhagy, a mi első sorban neki áll érdekében, nehogy parlamenti szereplésének megkezdése előtt eljátsza szerepét és a kegyeletet, melyet a magyar nép az ő nevéhez fűz. Ám a parlamentben lesz módja és alkalma tehetségét hazája javára érvényesíteni, addig kár volna azt meddő körutazásokon elkoptatni. A szegzárdi főgimnázium ügye. Fájdalom igen lassan és nehezen vajúdik ennek a mi főgimnáziumunknak az ügye. Az érdekeltség megtette és megteszi a magáét és nem fog lankadni, hanem meg fog birkózni a felmerülő nehézségekkel. Ezen a héten érkezett le a vármegyéhez a vallás és közoktatásügyi miniszternek a leirata, a melyben a vármegye közönségének megküldi Pártos Gyula építésznek a szegzárdi polgári iskola átalakítására vonatkozó szakvéleményét, tervezetét és költség- vetését, a melyre nézve a miniszter leiratában csak úgy mellékesen azt az észrevételt teszi, hogy a fenforgó körülményekre való tekintettel ő a maga részéről a főgimnázium részére egy uj épületnek emelését célirányosabbnak találná. Pártos Gyula építész a miniszterhez intézett beadványában részletes jelentésben írja körül a szegzárdi polgári iskola átalakításával járó nehézségeket, magát a területet szűknek találja, az átalakításokat és kibővítéseket igen nehezeknek tartja, egy második emeleti szárnynak felépítését is véleményezi és az ügyes-bajos átalakításokkal járó költségeket Ifi—80,000 írtban Írja elő. Bizony ez horribilis összeg, ha figyelembe vesszük, hogy a polgári fiúiskola ma hat és a leányiskola négy tanteremmel bir és az egész épület, hibái dacára, középszerű igényeket kielégítve, eléggé modernül épült és rendeztetett be. Az átalakítási költségeket senki 20—2ö ezer írtnál magasabbra nem kalkulálta.
