Tolnavármegye, 1894 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1894-11-25 / 48. szám
2. TOLNAVARMEGYE. tanok egyik sarkpontja: „szeresd felebarátodat!“ — s a vallásszabadság megakadályozása, ennek az isteni tannak a durva arculütése! Aki tehát felebarátját még a vallásában is üldözi, a ki minden hivatalból, a társadalomból ki akarja zárni azt, a ki nem katholikus, hanem például protestáns, az nem jó katholikus, hanem pusztán csak ultramontán I A programmpontoknak, a melyekkel meg akarják alkotni azt a néppártot, melynek a néphez, mint látjuk, semmi köze, csupán elavult hatalmi érdekek megóvása és a sötét középkor egy darabjának vissza- varázsolása a célja i Annak a szegény népnek az a kívánsága, hogy az anyagi gondoktól annyira, mennyire megszabadulva, nyugodtan élve, békésen munkálkod hassók; gonosz művet végeznek azok, kik vallási nyugalmából is fölrázzák, s a gyűlölet fegyverét akarják kezébe nyomni csak azért, mert az ő hatalmi érdekeik úgy kívánják. A nép érdeke a józan haladás a szellemi és anyagi téren, amelyet a kath. néppárt programmja meg nem valósit soha, hanem csak üszköt dob a földhöz ragadt tömeg közé, s felgyújtja a békés élet templomát a felekezetek között. Ez lenne eredménye a fejérmegyei zászlóbontásnak, de sokkal jobban ismerjük népünk józanságát és politikai érettségét, és sokkal több a bizalmunk a klérusnak nagyszámú hazafias érzületű és higgadt gondolkozásu tagja iránt, semhogy attól féltenék, hogy a Zichy Nándorok és Steinereknek sikerülne valaha annyira félrevezetni őket, hogy az úgynevezett „kath. néppárt“ zászlója alá sorakozzék 1 Sokkal több hazaszeretet és emberszeretet lakozik a magyar népben, mintsem elhagyja a szabadság, szabadelvüség lobogóját, mely alatt dicső ősei évszázadokon át annyi vért ontottak, s melynek védelme alatt csak ezentúl az uj évezred küszöbén erősödhetnénk meg annyira, hogy viharral és vészszel megküzdve, bizalomteljesen tekintsünk a jövőbe. _______ TÁ RCZA. _A_z egzámen. Mese az égből. — A „TOLNAVÁRMEGYE“ eredeti tárcája. — Ott halad a tejút beláthatlan hosszában a Purgatóriumból megszabadult boldogok serege, követve a podgy ász és beteghordó kocsik mórhetlen tömegétől. Égi kalauzok és másnemű alkalmazottak által igazítva vonulnak ezen a semleges úton az ég felé, hogy lelki állapotuk felől megvizsgáltassanak. A ki a vizsgálatot sikerrel kiállja, mindjárt ott marad; a megbukottak azonban, a menny kapuja előtt várakozó ördögök által további próba időre ismét visszavezettetnek. Biz ez keserves utazás, mert a nap oda már nagyon közel jár. A tejút a nagy hőség következtében persze megaludt, s igy arasznyi mélységű aludtejben kell a szerencsétlen utasoknak bandukolnak. Jobbról-balról feneketlen semmiség tátong, melyben az égi testek elszórtan pislognak. Szegény földünket vőrös-fehér-zöldes csillogásáról azonnal fel is lehetett ismerni. Naplemente után a lelkek valami balzsamos, langyos légkörben haladtak tova. POLITIKAI HÍREK. — Perczel Dezső a képviselőház múlt szombati ülésén az ő felsége személye körüli ministerium tárcájának tárgyalása alkalmával a következő felszólalást tartotta : Percei Dezső: T. ház! Nem volt szándékom fölszólalni, de azok után, miket a közvetlenül előttem szólott képviselőtársam, Ugrón Gábor, fölhozott, indíttatva érzem magam a fölszólalásra, természetesen nem azzal a szándékkal, mert arra sem jogosítva, sem hivatva nem vagyok, hogy a távollevő minister urat védelmezzem. (Nagy zaj a szélsőbalon. Fölkiáltások : Ki legyen a miniszter!) Elnök: Csendet kérek 1 Perczel Dezső: És meg vagyok győződve, hogy senki jobban nem sajnálja, mint ő maga, hogy ez alkalommal itt nem lehet, (Zaj a szélsőbalon) hogy rögtön megadhassa a választ. Én más tekintetben érzem magam késztetve a fölszólalásra és pedig azon magyarázat miatt, amelyet nem mint miniszter, hanem mint magán ember a 67-iki alapra vonatkozólag tett egyik kijelentésére nézve, Ugrón Gábor képviselő ur felhozott. E tekintetben érzem azt a kötelességet, hogy mint az 1867. XII. t. c.-nek és a kiegyezésnek egyik föltótien hive és pedig azon szellemben, amint az megalkottatott, kijelentem, hogy e fölfogásban Andrássy Gyula gr. nem áll elszigetelten. (Igaz 1 Úgy van! a jobboldalon. Zaj a szélsőbalon.) Mert mi azt a theoriát, mely legutóbb s különösen az utóbbi öt esztendőben lábrakapni látszik, hogy az 1867. XII. te. a haladás utján mintegy tovább fej- lesztessék s abba olyanok beleinagyaráztassanak, amelyet annak létrehozói, alapvetői attól legtávolabb tartottak, nem kívánjuk utólag beleraagyarázui s bizonyos puritanismussal az eredeti intenciók szellemében kívánjuk fentartani. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) És ha akkor ezen törvénycikk, a melyről tudjuk, micsoda vitáknak eredménye, az ország jelentékeny többsége által elfogadtatott, mennyivel inkább kell, hogy ma ezen az alapon álljunk, mikor 28 éves tapasztalat ékesen szóló bizonyíték ezen 1867. XII. t. c.-nek célszerűsége mellett. Ezeket csak azért kívántam kijelehteni, nehogy úgy magyaráz- tassék, mintha az az észrevétel, amelyet gr. Andrássy Gyula az 1867. XII. t. c.-ről tett, pusztán az ő egyéni vagy amint mondatott, extravagant fölfogása volna. — Épen azért, mivel vele egy nézeten vagyok, a magam részéről teljes bizalommal viseltetem iránta, semmi aggályom sincs az iiánt, hogy azon a helyen, amelyre tétetett, közjogi szempontból veszélyt hozhatna az országra, és ezen bizalomból kifolyólag megszavazom a tételt és kérem a t. házat, hogy azt megszavazni méltóztassék. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Az út észrevehetőleg javult és csakhamar valami megmagyarázhatlan fehér-kékes vakító fény borította a láthatárt. Hirtelen egy tátongó mélység szakította meg az utat, melyen túl egy rengeteg falnak a körvonalai vesztek el a ködös végtelenségben. Az ég falai voltak. Csakhamar egy felvonó hid ereszkedett le s ezen át, egy nagy kapu alatt elhaladva, egy tágas udvarba özönlött a zsibongó sereg. De ide az ördögöknek már bejárásuk nem volt. Azok a kapu alatt maradtak s tűz híján, dideregve várták a visszakisérendő kompániát. Már most azonban, volt a kisérő őrség személyzete között egy kiváncsi ördög, a kinek hogy — hogynem, sikerült az érkezők tömege közé vegyülve, magát a menyország előcsarnokába becsempésznie. Az őt környezők észrevették ugyan e turpisságot, de mert senkisem lehetett biztos affelől, hogy vájjon másnap nem-e kerül ismét e pokoli űczkó hatalmába, így nem is merte senki sem elárulni. Egyszerre csak mozgás támadt a tömegben. Szt. Péter alakja lett látható, amint egy attikás lépcsőn, kezében a „Közép Katekizmussal“ lefelé haladt. Fényes kiséret jött vele: szentek és főpapok pompás öltönyökben. Szegény jelöltek drukkolva sorakoztak. Péter, miután a lépcsőn leért volna, udvarával együtt a várakozók előtt állapodott meg. Jósá— Busbach Péter kölesdi képviselő interpellációja a debreceni botrány ügyében szószerint a következő volt: Busbach Péter : T. Ház ! (Mozgás. Halljuk! Halljuk!) A múlt tavaszszal Magyarország egy nagy alakjának ravatala köré gyülekeztünk s az egész nemzet mélyen erezte azt a veszteseget, melyet e férfiú halálával szenvedtünk. Az ő alakja az által, hogy hosszú éveken át az országon kívül ólt, népünknél legendáriussá vált. Ez okozta, hogy a fájdalom kitöréseiben, a gyász napjaiban tálán itt—ott némi tulsagok is jelentkeztek a gyász kifejezésében. (Nagy zaj. Ellenmondások a szélsőbalon. Halljuk! Halljuk! jobbfelől) a mely tulságok nem a megboldogulttal szemben voltak azok, hanem esetleg azokkal szemben, a kik iránt kifejeztettek. (Zaj. Felkiáltások a szelsőbalol- dalon : Mi ez? Ezt nem értettük!) A dolog azonban a rideg mindennapi munka következtében hónapok múlva lesimult, a hullámok lecsendesültek. De az őszön október havában bejött Magyarországba egy olasz honpolgár. (Zaj. Egy hang a szélsőbaloldalról : Salamucci! Derültség). Elnök: Csendet kérek! Busbach Péter: Azt mondja : „Én Kossuth Lajos fia vagyok. (Zaj. Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Hát ez sem igaz ?) En 42 éven át a szám kivetés keserűségét szenvedtem.“ (Zaj. Felkiáltások a szélsőbaloldalról: Egy szóval sem említette!) Bocsánatot kérek, ezt mondta: „Eu most bejöttem, mert kötelességem és jogom hazámat szolgálni.“ (Fölkiáltások a szelsőbalfelől: Igaza van!) Szép. „És azért jöttem, hogy kötelességem teljesítésével és jogommal éljek.“ Nagyon szép. „Azon joggal, melyet Kossuth fiától elvitatni nem helyes, nem célszerű kísérlet.“ (Felkiáltások a szólsőbaloldalról: Igaz!) Hát, uraim, ez igaz és helyes, azonban ed- digeló a közéletben az emberek nem apjaik jogán, hanem saját egyéniségük, saját egyéni képességeik jogán szoktak érvényesülni. (N így zaj. Fölkiáltások a szólsőbaloldalról; Hát a főrendiházi-tagok? Hát az ő felsége személye körüli miniszter ?) Az a jog, a melyet az apa után örökölt az államban valaki, az nem szokott a közönséges életben szereplő egyénnek joga lenni. Az egyenesen dinasztikus jog szokott lenni. (Igaz! Úgy van! a jobboldalon). É nyilatkozatnak igen csodálatos hatása volt sok irányban. De utóvógre senki sem vette azt komolyan. (Igaz! Úgy van! a jobboldalon). Egy ilyen dinasztikus nemzetnél, mint a mienk, ilyen dolgot legfeljebb megmosolyognak. (Igaz! Úgy van! a jobboldalon. Nagy zaj a szélsőbalold^- lon. Halljuk! Halljuk! a jobboldalon). Kovács József: És mégis ilyen nagy dolgot csináltak belője! (Zaj). Ugrón Gábor: (A jobboldalra mutatva) A Herbertek ottt vannak ! Kubinyi Géza: Nem hazafi, a jrí ezt védi. Busbach Péter: Azonban az az ur . . . (Zaj a szélsőbaloldalon). Elnök: A házszabályok értelmében nem szabad a szónokot félbeszakítani. Busbach Péter: a ki bejött ebbe az országba, hogy jogát gyakorolja s kötelességét teljesítse, szükségesnek találta egy politikai tűmére indulni (Felkiáltások a szélsőbaloldalon. Jól tette.) és tette ezt 1894. november 25. gos arca s szavainak szelíd biztatása új reményekkel tölté el szegény vizsgálandók szivét. Elkezdődött az egzámen. Már többen feleltek kielégítő eredménynyel s közmegelégedésre végződött volna minden, ha egy szerencsétlennél meg nem akad a feleletek folyamatja. Nagy tökfilkó volt szegény. A jó véletlen azonban az egyszer úgy akarta, hogy éppen e szerencsétlen flótás háta mögött huzza meg magát a beosont ördög. Ez aztán halkan odaszólt neki: — Ne félj, csak felelj bátran; majd súgok én neked.... — Fiam, hát még egy kérdést, folytatá Péter e pillanatban. Mily felsóhajtással kell minden embernek ébrednie ? t — 0 uram engedd, hogy százezer forintos haupttreffert csináljak — volt a válasz. Péter hátrafordul; fényes kíséretével összenéz. .Általános mozgás. Most azonban Péter is kiváncsivá lett a következő feleletekre, a vizsgálatot tehát tovább folytatta. — Tudod-e, mi fog az utolsó ítélet napján fogcsikorgatás közt történni ? — Igen is tudom: behozzák az állami köz- igazgatást. Szörnyűködés. — Miért bocsátotta el Faraó a zsidókat a fogságból ?
