Tolnavármegye, 1894 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1894-11-25 / 48. szám
IV. évfolyam. TOLNAVÁRMEGYE POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap, Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Széchenyi-utca 1085. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dr. LEOPOLD KORNÉL. 48. szám. Szegzárd, 1894. november 25. kéziratok vissza nem adatnak. IA lap szellemi részét illetfi köz- llemenyek, valamint az eléfize- Itések és a hirdetések is a szer* kesztéséghez intézendék. | Hirdetőiek mérsékelten megállapított árszabály szerint számittatnak. Előfizetési ár: Egy évre . . 6 frt — kr. Pél évre . . . 3 „ — „ | Negyedévre . I „ 50 „ 1 Egy szám ... . 12 „ Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadóhivatalon kivül elfogad Krammer Vilmos könyvkereskedése Szegzárdon. Katholikus néppárt Megindult tehát a szélmalomharc 1 Zichy Nándor, a hős középkori lovag, az ö fekete serege ólén kibontotta a feudál-kle- rikálizmus és ultrámontanizmus sötét lobogóját, melynek jelszava a gyűlölet és türelmetlenség, s melynek komor árnyában igyekeznek tévútra vezetni az elégedetlen tömeget! Megalkották az úgynevezett: „katholikus néppártot,“ melynek az volna a hivatása, hogy az állam törvényeit semmibe sem veszik, ha az ő annyira hánytorgatott lelkiismeretükkel ellenkezik 1 Ez aztán a legkényelmesebb módja volna az állami anarchiának és a törvény tisztelet sárbatiprásának 1 Mert hiszen, ha erre az újdonsült néppárt mintájára csakhamar megalakítanák az „evang. reformált,“ az „ágostai,“ a „görög keleti,“ az „unitárius,“ az „izraelita,“ a „nazarenus,“ meg mindenféle néppártot, akkor aztán csakugyan beütne a teljes felfordulás, melynek chaoszá- ban legjobban éreznék magukat a zavarosban halászni szerető anarchisták, kik örömujjongva tapasztalnák annak a régi közmondásnak a hasznát, hogy „inter duos litigantes, tertius gáudet! “ Ez a „katholikus néppárt,“ alakuló gyűlése különben — komolyan meggondolva a dolgot, azt hisszük, hogy a mi józan gondolkodású népünk körében nem sok vizet fog felzavarní, s nem fog egyéb eredményt felmutatni, mint néhány szereplési viszketegben szenvedő feudál-arisztokrata és kötelességszerii híveinek hiába való erőlködését, melyet a haladó korszellem épugy el fog söpörni a világ színpadáról, mint megsemmisítette mindazokat a hiú törekvéseket, melyek eddigelé is a szabadelvű haladás és felvilágosodás terjedését meggátolni igyekeztek ! A „néppárt“ cége alatt megalakult ul- tramontán humbug már régóta vajúdik, és ^nem-egyéb, mint hamis jelszavak korcsszülöttje. Alkalmas médiumokat talált néhány hiúságban tetszelgő önhitt mágnásban, kiknek kevés volt a tehetségük ahhoz, hogy közéletünkben, a kimagasló alakok mellett valami szerepet vihessenek, de kik azért szertelen becsvágyuk és önhittségük miatt mégis szerepelni kívántak. Kapóra jöttek ezek az önmagukkal és a viszonyokkal elégedetlen médiumok néhány vakbuzgó ultra- montán főpapnak, kik szintén nem látták kielégítve nagyratörő terveiket, s igyekeztek felhasználni őket az ő hatalmas vágyaik kielégítésére. Előtérbe tolták az elszánt lovagokat, s ezeknek védszárnyai alatt igyekeztek megvalósítani a sötét középkorból előráncigált terveiket! Aknamunkájuknak az eredménye ed- digeló egy pár, komikus jelenetekben gazdag kath. nópgyülós volt, melyen üres bom- basztokat puffogtattak szét mindnyájunk mu- lattatására, de melyeknek eddig nem volt egyéb foganatjuk, mint néhány, a német szóhoz szokott magyar mágnás keservesen bemagolt és kínlódva elszavalt beszédjének a mególjenzóse, amivel persze a szereplők nagyon meg voltak elégedve! Most aztán hosszú, kínos vajúdás után a legmakacsabb ultramontán püspök, Steiner és a fejérmegyei klerikális mágnások otthonában díszelőadást rendeztek, s itt már végre valahára összetákolták azt a darabot, melynek eljátszására országszerte igyekeznek szereplőket gyűjteni! Kihirdették a néppárt programmját, melyet harcias és kenet.teljes beszédekkel fűszereztek, már kiki hogyan bírta. Nagyhangú üres frázisok, melyekben két mankóra sántít a logika, s melyekkel országot kormányozni manapság nem lehet! Nem-e felháborítók és az állam rendőri hatalmának szigorú beavatkozását provokálok a nagygyűlésen elhangzott nyilatkozatok, melyek közül izleltetőül ide iktatjuk a következő szemelvényt: „Összejöttünk tehát itt, hogy tiltakozzunk, mert tudjátok vórrokonaim, keresztény véreim, hogy a vérszopó krudélis Nérók bennünket gyászos halálra szántak. Néró idejében a keresztények kimentek a város végére a hitvallók sírjához; mi is az első magyar hitvalló sírjához gyűltünk össze, és édes apánknak sírjára borulva zokogjuk el keserveinket. Elpanaszoljuk szorongatott helyzetünket (Szűnni nem akaró helyeslés) az az édes anya, a kit mindnyájan anyánknak nevezünk, a mi Nagyasszonyunk mintegy kezeit tördeli a mai állapotok fölött! Hát mi a saját hazánkban legyünk földönfutóvá ? Megakarnak rabolni hitünktől. (Nem engedjük. Életünket és vérünket!) Nagyobb a mi Nagyasszonyunknak keserve, mint Ráchelé. A vérszopó Reródes csak testileg ölte meg a gyermekeket, a mai kor Heródesei többet akarnak : lelket, hitet akarnak gyilkolni. (Nem engedjük!) Mi több, a test-e vagy a lélek ? (A lélek!) Mit mondott Krisztus Urunk? Azt: ne azoktól féljetek, a kik a testet ölik meg, hanem kik a lelket a gehennára vetik. A legrettentőbb Heródesek, Nérók a lólekölők. (ügy van, úgy van.) Tekintsünk csak iskoláinkra, az államilag elközösi- tett iskoláinkra, gyermeketek szivéből már ott kiölik a keresztény bitet, a Krisztusi szellemet. Nem elégednek meg a mi hitünk tönkre tételével, a jövő nemzedéket, is elakarják veszteni. De ez még nem elég nekik, van nekik egy láDgelméjü, de pokoli lángelméjü gondolatjuk, mely szóban igy hangzik, hogy az egyedül üdvözítő vallás, mely sok gondot ád a vakoknak, — e vallás ki nem irtható, mig becületes nők, jó családanyák vannak. (Szűnni nem akaró éljenzés. Egy hang: A pokol kapuja.) Azt mondotta a pokol kapuja, föl kell tehát törni a család szentélyét. Sok mondja, be kell törni az Isten templomába, kidobálni onnan a szentségeket, az elsőt, a keresztsóget, az utolsót a házasságot. (Nem engedjük halálig !) Mi győzni fogunk s a pokol kapui hazánkon sem fognak erőt venni rajtunk, (ügy van I) Es ez mind nem elég nekik, pedig a becstelenség, a melyre szántak, rettenetesebb a magyar nőre nézve, mint a Heródesi gyilok vagy százezer halál. Nem úgy vau ? (Igen, úgy van !) Még nagyobb gyalázatra szántak ők bennünket, a törvényesített vallástalan- ságot akarják behozni. Hát ti is akarjátok f (Nem !) És ebben a hazában ákarják gyakorolni ezt a törvényes vallástalanságot, Mária országában, a mi templomunkban, az Isten házában. (Tetszés.) Elosztják Jézus Krisztus ruháját és köntösére sorsot akarnak vetni. (Nem engedjük) És azután mindezekhez még azt mondják, hogy ezt a szentségtörést a nép akarja. (Nem akarjukl Nem akarjuk!)“ Ebból a gyűlés lefolyásából az bizonyosodott be, hogy a néppárt vezérei a sport terén talán jeles kapacitások lehetnek, de nincs sem tehetségük, sem hivatásuk arra, hogy egy modern jogállam vezetésében, kormányzásában nekik rószök legyen. Államéletünk kimagasló alakjai mellett, kik hazájukat és kath. hitöket egyaránt szeretik, oly szánandó törpeségben szenvednek, hogy azoknak még saruit sem oldhatják meg, annál kevésbbé lehetne rájok bízni egy ország vezetését. Mert hiszen az ö 7 pontban összetákolt programmjuk is sok komikus vonást foglal magában; pedig bizonyára sok keserves tanácskozmány szüleménye lehet ez az uj csodaszülött, mely hivatva volna háromszázaddal visszadobni Magyarországot a középkor szomorú emlékű kínjai közé 1 Ez a programm persze gyönyörűen megegyeztethető a türelem és emberszeretet vallásának tanaival! Óh ismerjük az ultramon- tánizmus borzasztó eszközeit az inquisitió szomorú történetéből, amidőn szintén megakadályoztak mindent, ami sötét céljaikkal ellenkezett 1 A vallásüldözós, a lelkiismeret szabadságának elnyomása épületes példákat mutat fel arról, hogy mi a következése annak, ha a lelkiismeret és a vallás szabad gyakorlását megakadályozzák. A természeti jogokat megakadályozni a haladó korszellem nem engedi l — Hiábavaló törekvés, megtiltani embertársamnak azt, hogy ne a maga meggyőződése, lelkiismerete szerint imádhassa istenét. Vallási meggyőződést erőszakolni senkire sem lehet, mert a kényszerrel gyűlöletet, félelmet kelt a vallás iránt, melynek jármába akarva nem akarva besorozzák. A krisztusi
