Tolnavármegye, 1894 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1894-10-28 / 44. szám
1894. október 28. TOLNAVÁRMEGYE. 8. Tisza nem sokáig gondolkozott a fölött, hogy mit kell tennie. Huszonnégy óra alatt elintézte az Agyét. Este tizenegy óra felé lehetett, midőn a „Nemzet" szerkesztőségében egyedül dolgoztam. Egy szerencsétlen népszinműirónak tekertem ki épen a nyakát szinházi kritika alakjában, midőn szegény megboldogult Vtsi Imre, az akkori szerkesztő, lihegve fut be. A vezércikkírót kereste, mert még nem volt „ciceró." Vezércikkírók persze ősi hagyomány szerint sohasem lévén találhatók, neki kellett munkához fognia. — Üljön kocsiba, szólott hozzám — keresse föl Wekerlét akárhol, még az éjjel, mert meg kell akadályozni, hogy holnap aláírja a bankkal a szerződést. Mondja meg neki, hogy a „generális" akar vele holnap beszélni. A politikai futár szerepe nagyon tetszett nekem, de akkor még nem ismertem Wekerlét s illetlen dolognak tartottam, hogy ilyen bizalmas hírrel egy idegen toppanjon be hozzá. Megmondtam ezt Visinek. — Hát akkor elmegyek én, szólott, maga pedig írjon valami cikket, mindegy, akármiről, csak — jámbor legyen. És írtam egy — tanügyi cikket. Ez a leg- jámborabb. Vtsi nem jött vissza az éjjel. Máig sem tudom, hogy akkor személyesen találkozott-e We- kertével, vagy más valaki utján közölte vele a hirt. Csak másnap hallottam, hogy Wekerle bement Tisza szobájába s onnan mint — államtitkár jött ki. A bank persze üthette bottal a nyomát. Ezzel el volt döntve Wekerle karrierje. Az ő sorsa Tisza kezébe volt letéve. Az ő segítségével inaugurálta Tisza azt a pénzügyi politikát, mely az államháztartás egyensúlyát helyreállította. De mikor ez már biztosítva volt, átadta neki a pénzügyminiszteri széket, hadd élvezze a dicsőséget és elismerést. A história meg fogja írni azt is, hogy mekkora része volt Tiszának a Wekerle miniszterelnökségében is . . . _____________s/_________. ___________________ Zala és Stróbl Szegzárdon. Zala György és Stróbl Alajos, két legkiválóbb szoborművószünk, a múlt hétfőn városunkba érkeztek, hogy mint a Garayszobor pályázat elbírálására felkért jury tagok, a szobormintákat megtekintsék. Ritka szerencse úgy az ügyre nézve, hogy eme két nagy művészt, — kiknek nevét monumentális művészi alkotások nemcsak Magyarországon, de már az egész művelt világ előtt ismertté tették — a jury jagjaiul megnyerni, mint pedig, hogy őket városunkban üdvözölni szerencsések voltunk. — Hétfőn délután érkeztek Szegzárdra. Hideg őszi szól söpri a Dunapart aszfaltját, a sárguló leveleket letépi az ágakról és szeszélyesen söpri össze-vissza. A bus borongós őszi est rideg félhomályán apró hópelyhek szállingóznak. Ott, hol nyári estéken ezrek sétálnak, hol oly zajos szokott lenni az élet, most mély csend uralkodik. Az a nehány ember, aki arra halad, beburkolódzik felöltőjébe, felgyüri gallérját, zsebébe teszi kezét. Hideg van. S a vigadó büszke ivezetei alatt, a nagy árkádok egyik zugában, dideregve, reszketve húzódik meg egy asszony, nem is olyan öreg, de haja ősz- becsavarodott; ráncoktól átboronált arcán meglátszik az egykori szépség nyoma, szemében látszik a hajdani tűz . . . s most megtörve testben leiekben kéregét, koldul. De ki venné ki kezét egy krajcár miatt. Pedig e szegény asszonynak nincs egy betevő falatja, nincs hajléka. Yalami kopott kék atlasz ruha van rajta. Színe kopott, fénye homályos, a fodrok letépve, a szövet össze-vissza szakadozva. A derék kivágott részét, valami kendőfoszlány födi .... oh ez a ruha szebb napokat látott, a mikor tulajdonosnőjét ott fönt az ivezetek fölött, abban a fényes teremben ünnepelték, amikor az az arc még igézni tudott. Ez a koldusasszony Ibolyka. A gond, a bánat és a nélkülözések néhány év alatt ellopták szépségét, idő előtt elaggott. S nem maradt semmije, csak A vasútnál a jury itteni tagjai: Fördös Vilmos, Totth Ödön, Boda Vilmos és Bodnár István s a mi helyi művészünk: T. Nyitray Lajos fogadták az érkező művészeket, kik a vasúttól egyenesen a vármegyeházához hajtattak, a hol a kiállított szobormintákat beható vizsgálat alá vették. Este a művészeik tiszteletére a kaszinó uj helyiségeiben bankett volt, a mely minden tekintetben fényesen sikerült. A banketten a Garay szobor végrehajtó bizottsága, illetve a kaszinó választmányi tagjai vettek részt és néhány meghívott vendég : Simontsits Béla alispán, Wosinszky Mór esperes plébános, Borzsák Endre ref. lelkész, T. Nyitray Lajos és lapunk szerkesztője. Első bankett volt ez az uj kaszinói helyiségben, de pompásan sikerült és a kitűnő ételek s italok, valamint az ügyes kiszolgálás a legelőnyösebben mutatták be az uj kaszinói vendéglőst. A művész vendégek láthatólag igen jól érezték magukat és a hangulat emelkedéséhez a jó kedélyű társaságon kívül még nagyban hozzájárultak Borzsák Endrének gyönyörű, szivhezszóló nótái és Garay Ferkónak remek játéka. Toszt is volt bőven, tán túlságosan bőven. Az első felköszöntőt Fördős Vilmos, a kaszinó elnöke mondotta, szép szavakban éltetve a művészeket. Utána Simontsits Béla alispán emelt szót és a vármegye közönsége nevében emelte poharát a művészekre, kiknek művészi alkotásait beszéde fonalán behatóan méltatta. Simontsits után Biróy Béla éltette Simontsits Béla alispánt, Zala György pedig a jelenvoltakat. Ezek voltak az úgynevezett hivatalos tosztok, melyek után megindult a tosztok szakadatlan árja. — Boda Vilmos számos tosztot mondott, éltette a művészeket, Fejős Károlyt és több ízben Simontsits Béla alispánt. Totth Ödön a deliquenseket, vagyis a pályázó művészeket, kik fölött a jury dönteni fog — Borzsák Endre több igen sikerűit humorisztikus tosztot mondott. Eltette a többi között Wosinszky esperest, Simontsits Bélát., Vargha Lajost, Nyitray Lajost stb. Nyitray Lajos a művészekért és a művészeti eszméknek diadaláért emelte poharát. — Többször felszólalt még Simontsits Béla, éltette a jelenlevők zajos ovációi közben Wosinszky Mórt, úgyszintén Boda Vilmost, majd pedig Totth Ödön a nőkért emelte poharát. Ágoston István a sajtó jelenlevő képviselőit, Leopold Kornél dr. a művészeket, mint magyar művészeket éltette. Kár volt, hogy némelyek a politikát és a mi helyi ügyeinket, bár inkább tréfás alakban, is belekeverték tosztjaikba és ha a válasz bizonyos provokációra elmaradt, — az csak azért történt, — mert a mi házi ügyeinknek nyilvános feszegetósót a művészek elé tartozónak, az ő tiszteletükre rendezett estélyen, nem tartottuk. A művészek közül főleg Stróbl volt nagyon jó kedvben, látható ólvea régi szép világ keserű emléke, meg díszes toi- lettjének ez a foszlánya. Egy ideig szépsége volt kenyere. De nem sokáig. A szépség hervadó virág, s most mit kezdene egyebet koldulásnál. Égy ideig hiába kopogtatott a gróf büszke palotájának nagy ajtaján, nem nyitották ki neki, nem hallgatták meg. Aztán kénytelen volt az emberek szivéhez fordulni: alamizsnáért. Nagyon hideg az éj, nagyon lenge a ruha, nagyon üres a gyomor. Könnye hozzá fagyott fony- nyadt arcához, felkel, mozogni akar, hogy meg ne fagyjon és neki támaszkodik a Dunasor vasrácsozatának és oda tekiut abba a nagy folyóba, amelynek hullámain ezer meg ezer láng tükröződik visz- sza .... olyan hívogató, olyan csalogató, ott a hullámok között a lágy párna, a lágy dunna, ott oly édes volna megpihenni. Neki megy a lánchidnak s nincs hídpénze, vissza, egy kikötött hajóra lép és rozzant alakját nézi a Duna tükrében, megszánja magát, megsimogatja haját, rendbe hozza ruháját és a fagytól az éhségtől elszédül .................... * A Pesti Hírlapból: Rendőri hírek: Tegnap este a Dunából egy ismeretlen nö holttestét húzták ki. Kopott kék atlasz ruha volt rajta. Zsebében egy szétfoszlott selyemzsebkendő volt e névvel: Ibolyka. Don Juan. zettel hallgatta Garay kitűnő zenéjét. Éjfél után 3 óra volt, a mikor a társaság szétoszlott. A művészek a legkellemesebb emlékeket hagyták maguk után és úgy tudjuk, hogy kellemes emlékekkel távoztak Szegzárdról. Stróbl megígérte, hogy Jászai Marinak mellszobrát a szegzárdi kaszinónak ajándékozza. A művészek kedden a déli vonattal utaztak vissza Budapestre, délelőtt meglátogatták Simontsits alispánt, megtekintették Wosinsky régiség gyűjteményét, majd Holub Jánoshoz mentek, (Holub ifjúkori barátja és földije Stroblnak), a hol tiszteletükre fényes villásreggeli volt. A vonathoz Totth Ödön és Boda Vilmos kísérték ki őket. A művészek jegyzőkönyvbe mondották véleményeiket és ítéletüket a szobor pályázatról, ezt azonban a jury itteni tagjai — igen helyesen — a legszigorúbban titokban tartják, mert még a 3-ik felkért bíráló bizottsági tagnak, — Fittlemek véleményét is bevárják és a művészek véleményének előzetes közzétételével nem akarják a jury végleges határozatát megelőzni. Olyan művészek ítélete után, minők Zala és Strobl, könnyű lesz a jurynek feladata, mert a szobornál első sorban mérlegbe eső művészi szem • pontok elbírálására — Magyarországon illetékesebb egyének, mint Zala és Strobl nincsenek és az ő hivatott szakvéleményük meghallgatása után nem akadhat laikus jurytag, hogy azzal szembe állani a felelősséget magára vállalja. Épen ezért tartjuk a Garay szobor érdekében különösen örvendetesnek azt, hogy a végrehajtó bizottságnak sikerült a legkitűnőbb és legilletékesebb művészek szakvéleményét megnyerni. TÖRVÉNYKEZÉS. — A szegzárdi kir. törvényszéknek a november 1-én életbe lépő uj sommás eljárás felebbezési tanácsa. Elnök: Selcz József kir. törvényszéki elnök. Elnök he- lyettes : Ágoston István kir. ítélőtáblái bírói cím és jelleggel felruházott törvényszéki biró. Bírák: Kiss Károly ás Biróy Béla kir. törvényszéki bírák. Pótbirák: ifj. Zá- vody Albin és Abay Leo kir. törvényszéki bírák. A felebbezési tanács ülésekben a tárgyalásoknál a jegyzői tisztre a kir. törvényszéki jegyzők és aljegyzők havonkint váltakozva fognak kirendeltetni. A felebbezési tanácsnak jegyzője: Dicenty Lajos kir. törvényszéki írnok, helyettese: Sipos György kir. törvényszéki Írnok. — Zádor Antal kir. törvényszéki jegyző, uj állását folyó hó 25-én foglalta el. — A gyönki kir. járásbíróságnál megüresedett irnoki állásra négy heti határidő lejárattal pályázat hirdettetett. — Bélyegilleték a fizetési meghagyás iránti eljárásban. A közelebb életbe lépendő uj törvénykezési eljárások szükségessé tették, hogy a bélyeg- illeték mikénti lerovása tárgyában is intézkedés történjék. A hivatalos lap október 20. száma közli a pénzügyi és igazságügyi miniszterek ide vonatkozó rendeletét, mely a fizetési meghagyásokról szóló eljárásban lerovandó bélyegilleték kérdését tárgyazza. Általában kimondja a rendelet, hogy itt is azok a szabályok alkalmazandók, a melyek a sommás eljárásban és a községi bíráskodásban alkalmaztatnak. Mindazonáltal a következő módosítások jegyzendők meg: ha szóval terjesztetik elő a kérelem vagy ellentmondás, akkor a bélyeg a bíróságnál vezetett naplón rovatik le, de bélyegmentes a kézbesítési ívre írott ellentmondásról kiadott értesítés, vagy bizonyítvány. Maga a bélyegilleték, mely a fizetési meghagyásról fizetendő, a következő: IOO koronáig 4.0 fillér, 100—200 koronáig 1 kor., 200—500 koronáig 2 kor., 500 koronán túl 5 korona. Ha a bíróság a fizetési meghagyás iránti kérelmet jogerejüleg visszautasította, akkor az előze tesen lerótt bélyegilleték a félnék visszatérítendő. Ha pedig a fizetési -meghagyásnak ellentmondás általi megtámadásából peres eljárás keletkezik, akkor az ezen per folyamán hozott ítéletből vagy bírói egyezségből járó bélyegilletékbe az az illeték
