Tolnavármegye, 1894 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1894-10-28 / 44. szám
2. TOLNAVÁKMEGYE. Mivel szolgáltunk reá, hogy ennek a vármegyének még egy középiskolája se legyen, még egy főgimnázium se jusson ! Mi megtettük kötelességünket minden irányban. A vármegye, a város, valamint az egyes adakozók elmentek az áldozatkészség teljes tiszteletet érdemlő határáig — ennyi hozzájárulási készség nem maradhat siker nélkül. És ha a főváros évről-évre milliókat kap az államtól, akkor mi, egy egész vármegye, annyi nélkülözés után pár ezer forint évi állami hozzájárulás vagy differencia miatt ne tudjuk elérni a közérdek által sürgősen javasolt kívánságunk megvalósulását — a főgimnáziumot ? Nem volna sem helyes, sem pedig igazságos, a fővárosnak adni teljes marékkai mindent, — a vidéktől pedig elvonni még a morzsákat is. Ügyünk igazsága, a melyért harcolunk, jogot ad arra, hogy kérjünk és ha az nem elég: követeljünk. Hisszük, hogy egy vármegye közönségének impozánsan megnyilatkozott kérése és áldozatkészsége nem lesz hiábavaló. POLITIKAI HÍREK. — A püspöki kar a királyhoz. Vaszary Kolos hercegprímás e hónap 14-ón külön kihallgatáson átnyújtotta a királynak a püspöki karnak azt a feliratát, amelyben a püspökök arra kérik az uralkodót, hogy tagadja meg az egyházpolitikai javaslatok szentesítését. A feliratot a püspöki kar megbízásából csakis a hercegprímás irta alá. A rövid felirat utal azokra a veszélyekre, amelyek a katholikus egyházat a javaslatok szentesítésével fenyegetik, és azokra a szenvedésekre, amelyeknek a római kath. egyház már rég osztályrészese, amely egyház mindenkor Isten anyjának különös oltalma alatt állott. De a legnagyobb veszélyek és legsúlyosabb szenvedések most fenyegetik a katholikus egyházat és ezeknek a veszélyeknek elhárítása végett esedeznek a püspökök Magyarország apostoli királyához, hogy tagadja meg a szentesítést e javaslatoktól. És jött a saison mór te, a főváros üres lett s Ibolyka maga is Szliácson nyaralt, mintha itt akarná a téli dicsőség fáradalmait kipihenni 1 . . . örökké ! . . . mert midőn eljött az uj saison, a hangversenyekben, a társadalmi körökben és a művészvilágban elfeledték a Lángos Ibolyka nevét, és e fényes csillag hulló csillag volt, mely fényesen átrepülte a láthatárt és letűnt 1 Kichárd gróf is nagyon ritkán látogatott már el Ibolykához, mert hiszen Ibolyka nem volt már egyedül ama fényes termekben és ama rozzant ágy helyén, hol anyja feküdt, ott állt ... a baldachinos bölcső, melyben egy kis lányka sikoltozott, ez lett Ibolyka társalkodója : saját gyermeke ..............! És Kichárd gróf? Oh, az csak addig teve tiszteletét, amíg szerelme vonzotta őt, de midőn a lovagias kötelesség szólitá őt erre . . . távol maradt. Ibolyka becsülete árát a lefolyt év alatt elköltötte, a gyermeke részére pedig minden hó elsején postautalványon egy csekély összeg érkezett. * Éjfélre jár az idő 1 A főváros utcái csöndé- sülni kezdenek, a koncertek és színházak közönsége már otthon van . . . Egyik pincehelyiségben, ezt beszólk a fővárosi éjjelezők, uj erő működik, amely valódi deleje az ifjúságnak. Gyönyörű alakja, párosulva angyali arcával és csengő hangja, párosulva kecses mozdulataival, oda vonzza a fiatalság javát és ezeknek valódi bálványa lett 1 ... És a pince kis csalogánya a primitiv színpadon táncolva — A polgári házasság szentesítés alatt. A szentesítés alá terjesztendő törvényjavaslatok átvizs; gálására az országyülés két házának házszabályaiban megállapított bizottságnak Szldvy József főrendiházi elnök elnöklete alatt ülése volt, a melyen jelen voltak : a kormány részéről báró Eötvös Lóránt a vallás- és közoktatásügyi miniszter, a főrendiház részéről Gyulai Pál jegyző és Czorda Bódog előadó. A képviselőház részéről Molnár Antal és Josipovich Géza jegyzők és Sréter Alfréd előadó. A bizottság átvizsgálván a gyermekek vallásáról szóló törvény- javaslat végleges szövegét, azt a két ház megállapodásával teljesen megegyezőnek találta s a törvényjavaslatot szentesítés alá terjeszthetőnek jelentette ki. Ennek alapján a polgári házasságról szóló törvényjavaslatokat a legfelsőbb szentesítés alá terjesztették. — A közigazgatási bíráskodás. A közigazg. bírósági törvényjavaslat tárgyalására kiküldött képviselőházi bizottság Chorin Ferenc helyettes elnök elnöklése alatt tartott pénteki ülésében folytatta a törvényjavaslat részletes tárgyalását, a melylyel a 148. szakaszig haladt s folytatását másnap délelőtt tiz órára halasztotta. — A miniszterelnök sajtópöre. Wekerle Sándor miniszterelnök nevében a királyi főügyészség rágalmazás miatt sajtópört indított a Győrött megjelenő * Dunántúl*, cimü újság ellen. Ez a lap ugyanis egy cikkében azzal vádolta a miniszterelnököt, hogy a főrendiház több tagjára pressziót gyakorolt, másokat pedig Ígéretekkel akart megvesztegetni, hogy szavazzák meg a polgári -házasságról szóló törvény- javaslatot. A győri sajtóbiróság a pörben november 22-ére tűzte ki az eskűdtszóki tárgyalást. Wekerle karriérje. * Irta: Porzsolt Kálmán. Miniszteri fogalmazóból lett Wekerle Sándor miniszterelnök. A história csak az ut végével fog törődni. Akik azonban a nagy emberek élete iránt érdeklődnek ,s küzdelmeikből tanulságot akarnak meríteni, azokat érdekli ez az egész hosszú ut, melyet a két rang között Wekerlének meg kellett futnia. Ezt a hosszú, kínos utat el lehetne nevezni a munka Kálvária-utjának. Ez útnak egyes állomásait röviden kifestjük. Egyet azonban előre kell bocsátanunk, ha Wekerle nagy karriérjének titkait meg akarjuk érteni. Midőn ugyanis azt a frázist használjuk, hogy Wekerle a demokrácia diadalát képviseli s hogy Wekerle az első igazi polgár-miniszterelnök, ki a * Az „Elet“ cimü hetilapból. jelenik meg, merészen kivágott derékkal. A neve Gyöngyös Ibolyka. Ibolyka az a hires énekesnő, ki saját fogatain járt, s kinek dandyk s gavallérok borultak lábai elé. 0 az és felvevő harmadik nevét! S amint Kichárd gróf odahagyta ama fényes termeket, beköszöntött egy uj hívatlan vendég: az ínség 1 Leszállóit tehát fénypontja magaslatáról és a redoute fényes termeit felválté ama pincével : itt ő volt a primadonna. Énekelt, de hangja elveszte ama csengését és kellemét, mely őt oly nagygyá eraelé .... A váci utcán most is ama fényes öltözetekben sétált, ismét minden ajk azt súgta: ez a hírhedt Ibolyka! de már nem köszöntek neki oly sokat, mint eddig és többnyire csak titkon. * Tessék virágot venni ..... Tessék kérem kitűnő illatú rózsákat venni..! így kinálgatja a virágárus leány kis bokrétáit az éjjeli kávéházakban. A fiataloknak tetszik az a kedves alak, ama égő szemek s az ajkak alatt a gyöngysor fogak, enyelegnek vele, tréfálnak, mig végre valamelyik vesz egy bokrétát s ennek alapján jogot táplál megkérdezni „mi is a neve picinyke galambom ?“ — A nevem . . . ? Ibolyka kérem. Igen, újra ő az, s mest Rózsay Ibolyka. Tehát újra lejebb szállt egy lépcsővel. legalsóbb fokról emelkedett a legfelsőkig, akkor az ilyen frázisokat nem szabad szószerinti ertelmökben venni. Wekerle a legalsóbb fokon s a legszegényebb sorsban ugyanis sohasem volt. Egyszer Schossberger báró, a milliomos, mondotta Keszler Józsefnek, az Írónak: „Az első tízezer frtot nehéz megszerezni; a többi már könnyen jön!“ Nos, Wekerlének ez az első tízezer forintja megvolt az apjától. Tehát a megélhetés apró s any- nyi nagy tehetséget elnyomó gondjaival sohasem kellett küzdenie. Az egész magyar politikai világban Kerkápoly Károly volt az egyetlen miniszter, a ki neveletlen kölykek nevelésével szerezte meg már diákkorában a mindennapi betevő falatját. Kerkápoly oly sorsban volt, hogy jurátus korában egy kis birtokos családnál az ozsonnánál fölszolgált. — S ebből a sorsból lett miniszter a tehetsége segítségével. De azért Wekerlének is kijutott a küzdésből és a megalázkodásból. A ki ismeri a minisztériumokban az úgynevezett „elnöki osztályok“ hivatalnokainak helyzetét s a ki tudja, hogy Wekerle évekig volt a pénzügyminisztérium elnöki osztályában, az gondolhatja, hogy mily keserű volt az ő kenyere is sokáig. Ő is érezte, hogy a nagy urak mellett szolgálni s nagy urakat kiszolgálni milyen komisz dolog. Ezek ugyanis a melléjük került fiatal embereket csak kihasználják, megalázzák és elnyomják. Az elismerés és hála a legtöbb kegyelmes urnák csak akkor jut eszébe, mikor már — megbukott. Sok minisztérium elnöki osztálya az érdemtelen jutalmazgatásokra is alkalmat szolgáltat és sok elnöki tisztviselő époly kitünően ért a hizekedés- hez, mint a panamázgatáshoz. Wekerle azonban ahhoz a fajtához tartozott, melynek -csak a kihasználás és elnyomatás jut. Ha Tisza Kálmán nem veszi át 1886-ban Szapáry bukása után a pénzügyminisztérium vezetését, Wekerléb'ól sohasem lett volna miniszter, talán még csak képviselő sem. Nagyon jól emlékszem még arra a napra, mélyen Wekerle karriérje eldőlt. Egy-két képviselő és újságíró tudta csupán, hogy Wekerle nem volt megelégedve minisztériumi helyzetével s egy bankkal tárgyalt oly célból, hogy annak élére álljon. Tisza már akkor jól ismerte őt és tehetségét; de még nem nyilatkozott előtte, hogy emelkedésének útját megnyitja-e. Midőn a bankkal folytatott tárgyalások annyira előhaladtak, hogy Wekerle már késznek nyilatkozott az állás elfogadására, valaki — ha jól emlékszem, Móric Pál — | mondotta ezt Tisza Kálmánnak. 1894. október 28. Midőn hangját elvesztette, ama concertcsar- nok birtokosa elküldé őt és a szegény Ibolyka először ékszereit zálogositá el, — aztán a felesleges drága bútorokat adta el, mig végre az ékesen kikárpitozott szobákba, a régi fabútorok vándoroltak vissza a padlásról, csak a selyem baldachinos bölcső maradt még gyermeke részére, — a fényes bútorzatból. Most már e bölcsőben fekszik összes kincse... gyakran ráborul, össze-vissza csókolja gyermekét és azután visszatántorog a falócára és keservesen zokog, homlokát veri, mintha azt akarná mondani: ah mily nyomorult vagyok 1 És ha leszáll a napnak utolsó fénysugara, előveszi aranyozott kosárkáját, melyet virággal megtöltve egy hangversenyen kapott, és elindul, hogy virágokkal tartsa fel nyomorult életét. S ha vasárnap :délután régi díszes, de már kopott ruháiban sétálni megy az Andrássy utón, senki sem köszön neki, senki sem emlegeti nevét, meg sem nézik, az ő csillaga letűnt egészen . . • Ama szalonokból, hogy egykor selyem s faragott bútorok fénylettek, még a fabútorok s a baldachinos bölcső is eltűntek. S hová lettek ? A bölcső lakója elköltözött egy szebb világba, hol örök álmát alussza s hol senki sem fogja a születését szemére hányni. S a szobák lakója elköltözött oda, hova már nem követhetjük .... *
