Tolnavármegye, 1894 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1894-09-30 / 40. szám
IV. évfolyam. _______40. szám. Szegzárd, 1894. szeptember 30. ÍO LNAVÁRMEGYE POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Széchenyi-utca 1085. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Főmunkatárs: Dr. LEOPOLD KORNÉL. BODNÁR ISTVÁN. | Kéziratok vissza nem adatnak. I A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az elöflze- I tósek és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékelten megállapított árszabály szerint számíttatnak. Előfizetési ár: Egy évre . . 6 frt — kr. Fél évre. . . 3 „ — „ Negyedévre . I „ 50 „ Egy szám ... . 12 „ Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó- hivatalon kivül elfogad Krammer Vilmos könyvkereskedése Szegzárdon. Előfizetési felhívás! 1894. évi október hó 1-vel uj előfizetés kezdődik a „TOLNAVÁRMEGYE“ politikai heti lapra. A „TOLNAVÁRMEGYE“ hetenként legalább 8 oldalnyi terjedelemben jelenik meg és arra törekszik, hogy a köz- és társadalmi élet minden terén gyors és megbízható értesülései legyenek és hogy érdekes, változatos és igazi zsurnalisztikái színvonalon álló tartalmával mindennemű igényeknek megfeleljen. Rovatai felölelik a politikai, vármegyei és községi élet, úgyszintén az irodalom, törvénykezés, tanügy és közgazdaság körébe vágó eseményeket és azokat mindenkor tárgyilagosan ismertetik ; szépirodalmi részében szintén választékos és gazdag tartalomra törekszik. Előfizetési ára:. Egész évre . . 6 frt (12 korona). Fél évre . . . 8 frt (6 korona). Egy hóra ... 50 kr (1 korona). Hirdetéseket- mérsékelt árszabály mellett közlünk. A „TOLIAVÁMEGYE“ kiadóhivatala. Métely a társadalomban. A szomszédos Fejér megyében holnap választják meg az uj alispánt, a főispánná kinevezett Sárközy Aurél helyébe. S hogy e dologgal itt és nem a hírek rovatában foglalkozunk, annak az az egyszerű oka, hogy ez a választás zászlóbontása a klerikális áramlatnak a társadalom terén! Igenis, Zichy Nándor és csapata megmételyezte már a társadalmat is, mert az ő üzelmeik ma már nem politikai akciók, hanem a társadalmat is mérges hullámzásba hozták. A kik előtt nem szent a haza, a király szava, a primás méltósága s a törvény szentsége, hogy volna azok előtt szent a társadalom. A kik képesek voltak meghamisítani a király szavát, hogy respektálnák a törvény szavait. S mégis, amig a politikai téren mozgott ez áldatlan dolog, csak hagvján. De a holnapi fejérmegyei alispánválasztás vissza visz bennünket a setét középkorba; fekete keresztes vitézek küzdenek a szabad- elvüség bajnokaival, katholikusok a protestánsokkal és ebben a gyászos küzdelemben részt vesz az egész társadalom. Hogy egy hosszú éveken át a megyeszolgálatában álló tisztes férfiú ellen egy újonc embert léptessenek fel, ebben semmi sem volna. S talán akkor sem volna olyan szomorú, ha a rokonok és barátok a jelöltet, jól álló magyar nadrágjáért, kampós órráért, szép lovaiért avagy jó gazdálkodásáért lépteti föl, hanem csak azért, mert klerikális ember, csak azért mert katholikus és a másik protestáns, hogy ez legyen az ok s a cél, ez oly szomorú tünet, oly megdöbbentő jelenség, hogy igazán szégyennel tölthet el minden jó érzésű hazafit. Hiszen Zichy Nándorban, csak dicsérni kellene a kitartást, ha nem volna benne annyi elfogultság, annyi féktelenség s főleg annyi idegenkedés a magyarság és hazafias eszmék iránt. Mert az a Zichy, aki egy nekibutult rögeszméért, egy elvnek hiresztelt bogárért, talán nem meggyőződésből, hanem inkább makrancosságból nem átalja segítségül hívni a nemzetiségeket a haza ellen, az a delegációban is kimutatta foga fehérjét, azt mondván: neki mindegy, akár mily nyelven vezénylik a hadsereget győzelemre! Persze, hogy mindegy 1 így magyar hazafi nem beszélhet, s csakis az ily góndolkozásu ember képes arra, hogy bogaraiért a hazát akár veszedelembe is sodorja. Avagy azt hiszik Zichy vak hívői, hogy ez az ember nem volna képes reá,' hogy a hazát beleolvassza Ausztriába, csakhogy azt mondhassa: győztem. Mert az ő szereplése már a nagyzási s szereplési vágy s hóbort kitörése, semmi egyéb. TÁRCZA. Utazás. Cigányzene. — A TOLNAVÁRMEGYE eredeti tárcája. — Irta: W. R. Rövid a históriája Kovács Gáspárnak. Rövid Az élet robogó vonatán Száguldva rohanunk előre, Utunk sietős — nehezen jut, Egy-egy férc néha pihenőre. Bejárunk sokféle vidéket, Látunk zord, majd gyönyörű tájat, Édes öröm dérit fel egyszer, Majd meg elszomorít a bánat. Megyünk lélekzetvisszafojtva, Sötét sziklák örvénye mellett, Majd meg tarka virágos völgyben Hol csupa rózsa-illat terjed. De később aztán robogása A vonatnak mindegyre halkabb, A völgy, szikla, öröm s a bátuit, Lassan mindinkább elmaradnak. A végső állomáshoz érünk, És a vonatnak meg kell állni, Vége szakad az utazásnak, Hölgyekl Urak! tessék kiszállni! YESZELEI KÁROLY. és szomorú. Szeretett egy leányt, s mikor elvehette volna, besorozták katonának. Örömmel szenvedett, hiszen maga előtt látta a megváltást... Milyen volt ez a megváltás! * * * Az egész falu már nyugalomra tért. Este volt, hideg novemberi este, a mikor mindenki szeret a napi munka után otthon megpihenni. A faluban csend.--------A csapszék ajtaja is csukva, a cigány is elaludt odabenn, mert nincs vendég. Egyszerre kívülről döngetik az ajtót. Egy lökés és az ócska ajtó tárvanyitva áll. A küszöbön erős, izmos legény, nem mozdul, akárcsak odanőtt volna. Tekintete vad, ökleit összeszoritva, fenyegetőig néz végig a korcsmán. Keres valakit. A sarokban egy-kót cigánygyerek ijedten ugrik fel a váratlan látogatásra... A vendég még ott áll mozdulatlanul, majd tompán mormogja : „Itt sincs !“ Vissza akar fordulni, de meggondolja. Ledől egy közeli padra némán, érzéketlenül. Az öreg cigány is megmozdul a sarokban. Előveszi ócska hegedűjét és odavánszorog az egyetlen vendéghez. Megáll előtte, fejét csóválja, nem tetszik neki. „Gáspár uram ma jött meg a katonaságtól, hadd húzzam el a nótáját“. A legény szótlan marad, csak néz. — A cigány egyet gondol és rákezd egy nótára. Ea huzza a cigány.------Ha lkan, alig hallhatóan, mintegy távoli éneket, melyet a szól hoz felé. Olyan az, mint lágy fuvalora. Messziről kél; ismeretlen vidékről, a fájdalmak tengeréről, hol a háborgó förgeteg süvítve tombol egy elmerült hajó romjai felett. — De az messze vau innen. Ide már csak a vihar visszhangja száll, a képzelet szárnyain, ahonnan húrjaira varázsolja a cigány művészete. Olyan dal ez, mely hozzásimul a hallgató fájdalmához, vele érez és vele sír; melynek nincs határozott dallama, de hangjai kiengesztelik háborgó szivét. Kovács Gáspár lelkét is a zene vezette. Visz- szavezette elmúlt életére. — A síró dallam hangjai mellett a távolság, az idő enyhítették emlékét. — A bosszúvágy helyébe bánatos, borongós érzés támadt. Milyen boldog volt ő egykor. Szegény volt bár, de nem cserélt volna a leggazdagabbal. Hiszen, a kit kiválasztott, viszont szerette. Az édessé, bűbájossá vált zene regélt és a legény hallani vélte a hegedű dallamában élete történetét. Mily boldogok voltak. Azok a rövidke pillanatok, mikor munká- jokból hazatérve, együtt lehettek. Nem állott semmi akadály boldogságuk utján. —-------Há tralékos előfizetőinket egész tisztelettel kérjük, hogy a hátralékos összegeket a kiadóhivatalhoz mielőbb beküldeni szíveskedjenek.
