Tolnavármegye, 1894 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1894-09-30 / 40. szám
TOLNA VÁRMEGYE. 1894. szeptember 80. 2. _________________________________________ Zi chy Nándor, Esterházy Miklós Mór és Steiner TülÖp. A fehérvári triumvirátus. Az ö megyéjük sütötte rá a hazára a szégyenfoltot, hogy a középkori vallásháború becsempésztetek a társadalomba is. Milyen ellentét ezekkel szemben a békés, szelidlelkü hercegprímás, Vaszary Kolos, e nemes gondolkozásu egyházfejedelem, avagy a fenkölt gondolkozásu egri érsek, Samassa József, kikben van mély hithűség és igaz hazafiság, a mely nem engedi az egyházat harcra kelni az állam ellen és sohasem fogja e haza lakosai közé a vallási gyülölség iiszkét bedobni és az egyes felekezeteket egymás ellen békétlenségre és türelmetlenségre szítani. Egy alispánt, jelölni, mert klerikális 1 Egy alispánt ellenezni csak azért, mert protestáns l Hová jutottunk, hová sülyedtünk 1 Huszár Ágostonról, a szabadelvűek jelöltjéről még ellenei is elismerik, hogy az alispánságra minden tekintetben rátermett és érdemes és Zichyék nem tudnak ellene mást felhozni és csak azért küzdenek ellene, mert protestáns és nem katholikus. Az alispáni székbe eddig a közszeretet emelte a tehetséget, s ime ma gyülölség viszi oda a setétséget! Igaz, hogy a setétség jelöltjét minden presszió dacára csúfosan megbuktatják a haladás és szabadelvüség emberei, kik nem a felekezetet, hanem az egyént és érdemet tekintik, de hogy egyáltalán ily mozgalom is keletkezhetett, és hívekre talált, ez mélyen elszomorító jelenség 1 A megyeházakban eddig a klerikáliz- más csupán és egyedül, mint a napi politika egyik tényezője csak itt-ott szerepelt. Zichy Ferdinándé az érdem, hogy a megyét és a társadalmat is megmételyezte, hogy már a megyei zöld asztal körül is határt fog vonni e rém. Ez okból százszoros vád terheli azokat kik a társadalmi békét, felekezeti okokból szétrobbantják, az egyetértést a társadalomban zavarják és kiirtják. Mily fájda’mas sóhaj volt ez ? Mily szomorú lett egyszerre a hegedű szózata! Hová tűnt az a vidám, kedves dal, mely őt eddig álomba ringatá ? Elmúlt, helyébe szomorú, andalgó nótát húz a cigány. Bekövetkezett a sorscsapás, mely őt elválasztotta kedvesétől. Kevéssel apja halála után besorozták katonának. Hiába volt minden kérés, könyörgés. Meg volt az özvegynek a másik fia. Gáspárt hát elvitték. Alig volt ideje, hogy megölelje édes anyját és hűségre intse kedvesét. Utolsó szavait hozzá intézte, esdve, remélve. —-------Mo st húzzad csak búsan, czigány! Énekeld meg 3 hosszú év összes bántalmait, nélkülözéseit! De hát vége lett ennek is és örvendhetett a viszontlátásnak. Végre teljesülnek reményei, vágyai. Húzz, húzz hát vígat, cigány! Ujjongj te is örömödben, rohanjon a dal hegedűdön, hogy vele lépést tarthass 1 De a cigány nem örül, lassan, vontatva huzza, mintha félne, rettegne !... Otthon van Kovács Gáspár szülővárosában. Édes anyja zokogva fogadja. Örömöt vagy bánatot jelent-e ez ? A fiú is megrendült, de megembereli magát. Kedvese után tudakozódik. Majd öcscse után kérdez. Égy pillanatra halálcsend. Nem felel senki. Mint villám cikkázik át agyán a borzasztóbbnál borzasztóbb gondolat. Újra meg újra kérdez, de feleletet nem kap. Őrülten rohan ki az utcára és megállítja az elsőt, mit tud az ő öcscséről. Arról A régi Nürnbergben megbüntették, pellengére vitték a zsörtölődő asszonyokat. Hát az ily országos békebontókra ne volna mód a megtorlásra. Ha már megfigyelési állomásokra nem viszik, akkor hozassák el Lőcséről a Probstner házból a Ketterhäus- chent, állítsák fel a fővárosban a vigadó elé, s tegyék belé közszemlére a rakoncátlan kodó békebontókat 1 Tolnavármegye 1895-ik évi költségvetése. Az állandó választmány pénzügyi szakosztálya Döry Dénes kir. tanácsos elnöklete alatt folyó hó 27-én tárgyalta Tolnavármegye 1895. évi költségvetését, a melyet Máthis Kálmán vármegyei főszámvevő lelkiismeretes gonddal és szakértelemmel állított össze és kimerítő indokolással ellátva terjesztett a szakosztály elé. — A költség- vetést, valamint az annak indokolását magában foglaló főszámvevői előterjesztést változatlanul elfogadták. Ilyenkor nyílik leginkább kedvező alkalom a vármegyei háztartás pénzügyeibe a nagy közönségnek is betekinteni, azt hisszük nem végzünk felesleges munkát, a mikor a költségvetés főbb tételeit az alábbiakban megismertetjük. Az összes szükséglet 1895-ik évre 105.340 frt 84 kr s ez egyes fejezetenként a következőképen oszlik meg: I. A tisztviselő, segéd- és kezelőszemélyzet fizetésére és lakpénzére 75.7ö5 frt. II. A szolgaszemélyzet “bére és lakpénze 7618 frt. III. A szolgaszemélyzet ruházata és lótartási átalánya 2756 frt 94 kr. IV. Hivatalos helyiségek és fogházak bére 800 frt. V. Irodai szükséglet 6409 frt 19 kr. VI. Napidijak és útiköltségek 5150 frt. VII. Épületek fentartása 1984 frt 59 kr. VIII. Egyéb rendszeresített kiadások 8907 frt 12 kr. IX. Eabtartási költség — X. Előre nem látható kiadások 1500 frt. Fedezet. I. Állami javadalmazás 74.700 frt. II. Ingatlanok jövedelme 5 frt. III. az átkozott gazemberről, a ki elcsábította bátyjának menyasszonyát és azután, ahogymegcsalta bátyját, elhagyta a lányt és sírba kergette ?! Vak őrjöngés fogta el Gáspárt. Nem gondolt édes anyjára, a szegény özvegyre, aki lábainál térdelt és könnyes szemekkel akarta fiát kiengesztelni. Tébolyodottan járkál az utcákon. Keresi öcscsót, hogy boszuvágyát rajta kitölthesse.... Most miod- ezen emlékek ujult erővel hatottak rá. — A cigány rég elhagyta már előbbi játékát. Mintha ő is vele erezne, fokozódott szenvedélylyel és hévvel játszik. S mig a cigány természetadta művészettel húzza végig vonóját hegedűjén, forrásig felheviti a legény vérét. Vadul körülnéz, majd szemei megüvegesednek ; a fájdalomnak még egy kitörése következik, mikor a cigány hirtelen átcsap egy lassú menetű, megrendítő magyar nótába. Hymnusként hangzik ez, mely bűbájos varázsban tartja fogva a legény lelkét. A megüvegesedett szemek megolvadnak és a férfinál oly ritka gyöngy: egy könny csillog pillája alatt... Szegény özvegy édes anyjára gondolt. Ellágyította a cigányzene szótlan szólama, a boszunak hatalmas érzését elűzte egy még hatalmasabb érzés : a szeretet és a fiút visszaadta anyjának az a kis darab fa: a vén cigánynak kopott hegedűje. . A boszura nem volt szükség, Gáspár öcscse, bátyja hazajövetelekor agyonlőtte magát. Mindenkit utolér a Nemezis. Alapok hozzájárulása 17.795 frt 36 kr. IV. Különféle bevételek 67 frt. V. Tóritmények 300 frt. VI. Az 1% pótadó kivetésből 14.126 frt 88 kr, vagyis összesen 106.994 frt 24 kr, mely összeg összehasonlitva a szükséglettel, mutatkozik felesleg 1653 forint 40 krajcár. A költségvetés fedezeti részéből tehát arról győződtünk meg, hogy ha a gyámpénztári tartalékalap, az útadó- és ebadó-alap évi megtérítését, vagyis a 17.795 frt 36 krt is úgy vesszük, mint a mely a vármegye lakosságát terheli, az 1% évi pótadó, vagyis 14.126 frt 88 kr beszámításával együtt 31.922 frt 24 krt tesz ki évente az az ösz- szeg, a melyet a vármegye közönségének az állami dotáció és pár forintnyi más bevételén kívül a vármegyei közigazgatás költségére áldoznia kell és ezen összeg bár nem haladja túl azt a hozzájárulási össze- szeget, a melynek árán a többi vármegye végezteti a közigazgatás sok oldalú és fontos teendőit, mégis itt az ideje, hogy az állam, különösen a mienkhez hasonló külön vagyonnal nem biró vármegyékkel szemben a közigazgatás nap-nap után fokozódó terheinek a saját háztartása keretében elért meg- megtakaritásokból leendő legalább részleges fedeztetéséről gondoskodjék. Különben örömmel konstatáljuk, hogy vármegyénk költségvetése a legszigorúbb takarékosság elve alapján állíttatott össze s a pénzügyi szakosztály a szükségletnek az előző évivel való összehasonlítása folytán maga is meggyőződött, hogy az uj költségvetésben 1226 frt 5 kr megtakarítás van s ez a szolgák ruházata, irodaszerek, a vármegyei épületek fentartása és egyéb rendszeresített kiadásnál éretett el. Az 1653 frt 40 kr felesleget házipénztári tartalék-alap létesítésére fordítják. A hatóságok figyelmébe. — A kuruzslás áldozatai. — Tolnavármegye dombóvári járásában ez év folyamán 19 esetben constatáltatolt veszettség állatokon és pedig 10 községben megveszett összesen 15 kutya, 1 macska, 3 ló. Ezek megharaptak ösz- szesen 17 embert, — kik közül beoltatott a Pas- teur-féle intézetben Budapesten Hőgyes tanár által 16. Egy ember nem oltatta be magát, kinél azonban nem is volt biztosan megállapítható, hogy a rajta talált sértést veszett állat idézte-e elő. A beoltottak közül egyiken sem ütött ki a veszettség. Sajnos, hogy a hatóságoknaknincsen hatalmában kényszeríteni a veszett állatok által megmart embereket arra, hogy beoltassák magukat, és dacára, hogy a szegényebb sorsuak még a vasutakon is ingyen jegyet kapnak, mégis inkább fordulnak ku- ruzslókhoz, kik mindenféle gyógyszereket adnak nekik, melyek természetesen semmitsem érnek és igy nem is akadályozzák meg a veszettségnek kitörését.’ Ily kuruzslónak esett áldozatul Kovács Gyula kónyi molnár szép, fiatal felesége — kit ezelőtt 8—9 héttel egy veszett macska a kezén megharapott. — A szerencsétlen asszony tanácsért egy Tengőd községben lakó kuruzslóhoz fordult, ki el is látta őt gyógyszerrel és jó tanácscsal, melylyel azonban nem érte el a kívánt hatást, mert szegény asszonyon a Veszettség kitört és három napi szenvedés után, irtóztató kínok közt meghalt. A hatóságnak tudomására ez eset csak az asszony halála után jutott. Hasonló eset Tamásiban is fordult elő, hol egy 8 éves fiun, kit veszett kutya megmart és kinek szülei nem voltak reá birhatók, hogy gyermeküket beoltás végett Hőgyes tanárhoz szállítsák — a- harapás után 4 hétre veszettség tört ki.
