Tolnavármegye, 1894 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1894-09-23 / 39. szám
TOLNAVÁRMEGYE POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Széchenyi-utca 1085. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Főmunkatárs: Dr. LEOPOLD KORNÉL. BODNÁR ISTVÁN. IV. évfolyam. 39. szám. Szegzárd, 1894. szeptember 23. 1 Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékelten megállapított árszabály szerint számíttatnak. Előfizetést ár: Egy évre . . 6 frt — kr. Fél évre. . . 3 „ — „ Negyedévre . I „ 50 „ Egy szám .... 12 „ Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadóhivatalon kivtll elfogad Krammer Vilmos könyvkereskedése Szegzárdon. Előfizetési felhívás! 1894. évi október hó 1-vel a III-ik negyedre szóló előfizetés kezdődik a „TOLNAVÁRMEGYE“ politikai heti lapra. A „TOLNAVÁRMEGYE“ hetenként legalább 8 oldalnyi terjedelemben jelenik meg és arra törekszik, hogy a köz- és társadalmi élet minden terén gyors és megbízható értesülései legyenek és hogy érdekes, változatos és igazi zsurnalisztikái színvonalon álló tartalmával mindennemű igényeknek megfeleljen. Rovatai felölelik a politikai, vármegyei és községi élet, úgyszintén az irodalom, törvénykezés, tanügy és közgazdaság körébe vágó eseményeket és azokat mindenkor tárgyilagosan ismertetik; szépirodalmi részében szintén választékos és gazdag tartalomra törekszik. Előfizetési ára: Egész évre . . 6 frt (12 korona). Fél évre . . . B frt (6 korona). Egy hóra . . . 50 kr (1 korona). Hirdetéseket mérsékelt árszabály mellett közlünk. A „TOISAViME&IE“ ________________________kiadóhivatala.___________ Ma gyar katonai akadémia. (L. S—u.) A politika az észnek tudománya és nem a szívé. Szivünk maga elé varázsolhat szebbnél-szebb utópiákat, — maga elé festhet rögtöniben egy egészen kiépített egységes, nemzeti Magyarországot - de eszünk gúnyosan kacagja ki szivünk ábrándozását, és elhamarkodottság helyett türelemre — kitartásra int bennünket. Jobb a biztos, bár lassú lépés, a veszélyes, merész salto mortaléknál. Vannak azonban kérdések, melyeknek sürgős megoldását szivünk és eszünk egyaránt kívánja. Ilyen kérdés a magyar katonai akadémia ügye. A delegációk összeülésével újra érezzük, hogy ez akadémia felállítását épugy parancsolja a jogos nemzeti szempont, mint a hogy megköveteli Magyarországnak ezer meg ezer egyéb érdeke. Vagy nem-e a legfőbb ideje, hogy a magyar elem a közös hadseregben megerősödjék? Es nem hasztalan-e addig bármily rekrimináció, mig Magyarországon nem lesz oly intézet, mely a közös hadsereg számára elegendő számú tiszteket neveljen? A közös hadsereg érzelmeiben addig megváltozni nem fog, mig a magyar elem benne intelligenciájának arányához képest képviselve nem lesz. S a létérti küzdelem e nehéz napjaiban, midőn lépten-nyomon találkozunk a prole- táriátus áldozataival, nem volna-e jó, nem volna-e szükséges, hogy mód és alkalom adassék az ifjaknak, hogy a katonai pályára nagyobb számban léphessenek ? Folytonos a panasz, hogy kevés a tiszt a hadseregben — miért késnek hát felállítani az akadémiát Magyarországon? Miért folyamodik a hadügyminiszter a tartalékosok nagymérvű aktiváltatásához, miért nem a dolog természete szerint az akadémia felállításához, mikor hozzá az anyagi feltételek megadatnak ? Vagy a közös minisztériumok csak arra valók, hogy bénítsák haladásunkat? A külügyminisztérium főnöke — nyílt titok — a szabadelvüség elleneseivel tartott — a hadügyminiszter sem akarná, a mit a delegáció két év előtti határozata neki diktált ? Hogyan haladjunk akkor boldogulásunk utján előre ? Az olaszok egyik legérdekesebb történetírója, Oaesare Fenini, a haladás törvényét két faktorra vezeti vissza — az egyik a népeknek kiolthatlan vágya a szabadság után, a másik engedékenység a hatalom részéről. A történelemirás e mestere szerint haladás csak a kettő összeegyeztetéséből szár- mazhatik. Évtizedek óta sokat köszönhetünk ez összeegyeztetésnek. Ennek eredménye a kiegyezés remekműve, s az a számos vivmány, mit azóta elértünk. A magyar nemzet szabadságszereteté- ból kifolyó régi vágya a katonai akadémiának a felállítása — ám itt az ideje, hogy számtalanszor ismételt óhajtása végre teljesedésbe menjen. Wekerle Sándor nemcsak a szabad- elvüségnek, hanem a nemzeti ügynek is bátor harcosa. Rövid kormányzata alatt TÁRCZA. Bacchus álma * Mint ravatal körül bús gyertyalángok, Oly sápadtan dereng az őszi nap. A fürtös felhők, ködgomoly hullámok A tájra szemfedőként omlanak. A szomorú fák hulló lomblevélbol Halotti koszorúkat hintenek .... Avar párnáin csendesen pihenve Az ősz ölében Bacchus szendereg. A vig boristen kedve gyászra fordult, A tájon zord enyészet árnya leng. Hangos szüret vigalmin must nem csordul, Dal, tréfa helyt mindenütt oly sin csend. Nem hallszik más, csak szárnyak légverése, Fenn költöző darvak kerengenék .... 5 az ősz ölében borról, dús gerezdről Álmodva, Bacchus lágyan szendereg. Babér, cserág s a szőlőlomb is pusztul, E földön már virulni nem lehet. * Mutatvány a «.Külföld» című jól szerkesztett folyóiratból. Mint aranyirás omló oszlopokrul, Úgy tűntek el velük az istenek. Rom lett a föld, s úgy járnak olykor vissza, Mint kastélyromba bús kisértetek .... 5 az ősz ölében tűnt ölympi fényről Álmodva, Bacchus lágyan szendereg. Minek is bor, minek az égi mámor, Mikor nincs már barátság ide lenn 1 Rút, altató, szemvesztő érdektábor Ütött tanyát az embersziveken. «Fel, fel, kocintsunkh tűzzel cseng az ajkon Csak tettetés az, a szív jéghideg .... S az ősz ölében hű baráti szívről Álmodva, Bacchus lágyan szendereg. Minek is bor, az égi tűz a földön, Mikor nem zengi többé büszke dal ? Rabszolga-munka nyűge van a költőn S nyomorba süpped el dalaival. S ha már dalol, nem szívéből buzog fel, A húr álérzés hangjain rezeg .... S az ősz ölében ihletett dalosról Álmodva, Bacchus lágyan szendereg. A dal elnémult és avarba süppedt A szerelemnek rózsa-erdeje, Hol nász virult, ha jött a szüret-ünnep. Ez emlékekbe dőlt tündérrege. Sírig tartó hű szerelemnek násza S nem röpke hévé, mely csak hiteget .... S as ősz ölében hű szerelmesekről Álmodva, Bacchus lágyan szendereg. Oh hullott szirmok, sülyedt szívvilágok, Örök barátság, dal, hű szerelem!! Velük hervadtak a szőlővirágok, S bort a hegyoldal többé nem terem. Arany derűje széifoszlott a földről, Mert nem érdemlik meg az emberek .... S az ősz ölében boldogabb jövőről Álmodva, Bacchus lágyan szendereg. Men lesz talán még ébredése egyszer, — Csak alszik, mint az eleven-halott — Ha az emberszív igaz érzelemmel, Egymást szeretve újra feldobog. Lesz, lesz még szüret-ünnep a világon És bor tiizétől felgyűlő hegyek .... 5 az ősz ölén e Tiagy feltámadásról Álmodva, Bacchus lágyan szendereg. Gerő Attila, Hátralékos előfizetőinket egész tisztelettel kérjük, hogy a hátralékos összegeket a kiadóhivatalhoz mielőbb be küldeni szíveskedjenek.
