Tolnavármegye, 1894 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1894-09-23 / 39. szám
hozzáfogott az udvartartás magyarosításához, számos egyéb nemzeti érdekű ügy az 6 keze alatt sikeres megoldásra jutott. Reméljük és elvárjuk tőle, hogy a magyar katonai akadémia kérdésében is kivívja a nemzeti akarat diadalát. A magyar katonai akadémiának felállítása nem képezheti ugyan egy pártnak egye - dűli programmját — de azért nem frázis, hogy az elsőrendű fontossággal bir, s megoldása tovább nem halasztható. VÁRMEGYE.’* — A közoktatásügyi miniszter a hatóságoknak a milleniumi kiállítás művészeti csoportjában való részvétele tárgyában a vármegyék főispánjaihoz a következő nagyfontosságu leiratot intézte: Méltóságos főispán ur! Az ezredéves országos kiállítás, melynek célja nem csak jelenlegi kultúránkat, de a honfoglalás óta lezajlott történelmi múltúnknak egy lehetően teljes kópét adni, csak akkor lesz állami életünkhöz méltó alakban képviselve, ha mai kultúránk virága : a képzőművészetek méltó alakban lesznek képviselve. De éppen a képzőművészetek egyes ágai azok, a melyek leginkább szemlólhetőkké tenni képesek az elmúlt nagy idők fényes történelmi jeleneteit, a melyek megtestesíteni hivatvák ama közmondást, mely szerint: „történelmükben élnek a nemzetek.“ Országunk, mint a nyugati államoknak, de mint a kereszténységnek is a kelet elleni vódbás- tyája történelmi emlékekben ritka gazdag. Az idegen népekkel folytatott nagy háborúk s nemzeti fönnállásának érdekében folytatott harcok lópten- nyomon vérrel áztatták földjét, nincs vármegye az országban, mely történelmi nevezetességű helyet fölmutatni ne tudna. Ilyeneknek, vagy az azokon lejátszódott történelmi nevezetes események megörökitése volna méltó tárgya, az ezredeves kiállítás alkalmából, lehetőleg a maga teljességében és eddig nem látott fényében képviselt képzőművészetünknek : ez fogná megélénkíteni, összefoglalni, népszerűvé tenni történelmi múltúnkat, melyek a viszontagságos múltból fönmaradt aránylag csekély számú ingó műemlékeit a kiállítás történelmi osztálya van hivatva egybegyüjteni s a melyek el nem mozdítható környezetét, s a korunkban lejátszódott eseményeket szereplő egyéniségeikkel együtt képzőművészetünk _2.__________________ ________________ Kö zépkori történet. — A TOLNAVÁRMEGYE eredeti tárcája. — Kibetűztem pedig ezt a történetet nemes Nagyt bánya város krónikáiból. Ámbátor hogy nem tudnám megmondani, vájjon előbb esette-e meg, mint Pintye Gregor csufságos haramiáskodása, avagy talán utóbb, mindazonáltal úgy vélem, nem lesz kárára a történetemnek, h’ihogy ebben a hiányban leledzik is. Anno Domini 1626-ban a nemes város sok bölcs statútumokat hoza. Ki valának ezek függesztve e város minden kapuján iromba betűkkel: azonkívül a magisztrátus dobszóval is kihirdetteté tartalmukat, hogy azoknak ne csak az írástudóknál légyen foganatjuk, hanem megértse, megtartsa minden nagybányai polgár. Volt pedig a sok bölcs statútumok közül egy olyan, a mi módfelett érdekli vala Nagybánya ha- jadonait és leányzóic. Az volt benne, hogy minden legény ember, aki az ur kegyelméből immáron huszonnegyedik esztendejét betöltötte volna, egy esztendő leforgása alatt megházasodni el ne mulasz- szák, különben kezük a munkától megfogatik és tartozván bármely nemes céhhez, a lajstromból nevük kitörültetni rendeltetik. A város pennája a jegyzőkönyvben oda irta a statárium mellé: Történt pediglen mindez annak okáért, mivelhogy nemes Babochay Péter vá- rosbiró uramnak négy hajadon leánya volna. Hanem miután a magistrátus megfeddé ezen praktikájáért, ez onnan kitörültetett. van hivatva rég elmúlt időkből életerős alakban szemeink elé varázsolni. A felelős-kormány visszaállítása óta, gondosan ápolt képzőművészetünk minden ágában, tehát a festészetben és annak egyes válfajaiban ép úgy, mint a szobrászatban is annyi tetterős művészt neveltünk, hogy a fent vázolt föladatok tömegesebb kivitele ma már nem tartozik a lehetetlenségek sorába, sőt mondhatnám képzőművészeti ezredéves kiállításunk csak akkor fog egész teljességében szerepelhetni ha arra termett művészeink egy megfelelő föladat által buzdittatva, teljes erejüket a mindennapi megélhetés gondjától művészetüknek szentelhetik. Más részt azonban elérkezett immár amaz idő is, a midőn művészetünk pártfogásának mindinkább közérzülettó kell válnia, a midőn művészi tárgyak nemcsak a központ, nemcsak az ország fővárosa s annak középületei, hanem a vidék középpontjai s ezek utján az ország minden lakosának otthona számára kell, hogy lassanként nélkülözhetetlen kelléket képezzenek. A kormány a maga részéről megteendi kötelességét, s már eleve gondoskodott arról, hogy egy nagyobb összeg álljon rendelkezésére, hazai művészeink kiváló műtermékeinek az ezredéves országos kiállításon leendő megvásárlására. A művészet általánosítása és népszerűsítése azonban, a mi ma már minden kulturállam óletföltétele, csak úgy érhető el, ha a központ eme törekvését a vidék is hathatósan támogatja. Bizalommal fordulok ennek folytán Méltóságodhoz ama kéréssel, méltóztassék a vezetése alatt álló város és megye köztörvónyhatóságát a legközelebbi közgyűlésen fölhívni, nem volna e hajlandó területén lejátszódott történelmi nevezetességű eseményeket és még fönnálló történelmi helyeit, épületeit, vagy azok romjait festményben, esetleg szoborműben megörökittetni. A kép tárgyának megjelölését a közgyűlésre vélem bizandóuak, — a mely kétségtelenül leghelyesebben fogja megválaszthatni ama történelmi eseményt és illetőleg azok sorozatát, a melylyel középületét majdan fölékesiteni óhajtja. Hisz történelmi múltúnk eseményekben oly gazdag, hogy minden köztörvóűrhatóság bőven talál saját területén lejátszódott oly eseményekre, a melyeknek megörökítésére honfiúi büszkességgel utalhat. A hunok és avarok, a honfoglalás egyes mozzanatai, a királyaink és nagyjaink udvarai, keresz- tesháboruk, a tatárjárás, a Hunyadiak kora, a török hódoltság ideje és a reformáció korszaka, az erdélyi fejedelmek kora, a Rákóczy-kor, s a sza_________TOLNAVÁRMEGYE.__________ A Babochay leányok azon nap összeirák a város házasulandó legényeit. Valának ezek szám- szerint harmincketten. Es a hogy összeszámították a hajadonokat: kikerült ezekből negyvenöt. — Ha meg is házasodik mind, a ki legénysorban van, pártában marad még is tizenhárom leányzó. És várták a Babochay lányok : ki leszen az a tizenhárom. Mikor pedig hire futott a statútumnak az egész városban, a görög boltosnak jó dolga akadt azontúl. Negyvenöt leányzó sietett vásárolni cicomát, szalagot, gyöngyös pártát, hímzett pruszlikot és hét fodoru szoknyát, nehogy a tizenhárom közt ott rekedjen valamelyik. A cinterem lánynyal volt tele, — a főpap az egyházban nemcsak élemedett céhmestereknek mondta el a prédikációját, hanem piros arcú ha- jadonoknak is. Hogy mitől volt az arca valamennyinek piros, annak megint csak a görög boltos a tudója; én legalább úgy emlékezem, hogy teszem a Babochay leányok nagyon fakószinű, sápadt liliomok valának eddig. Egy hót elmúlt, s ámbár, hogy a leányok sokat forgolódtak volna a legények körül, nem volt annak semmi foganatja. Hiába rakta ki az ötvös a boltja elé a legszebb karikagyűrűket, csak nem akart fogyni a portékája sehogysem. A második hót végén Dózsi Csizmadia István elgyürüzte Enyedi uramnak, a nótáriusnak Lizi lányát. — Immáron csak harmincegy a legények száma. Ki kapja meg ezeket? badságharcunk és az azok idején lefolyt kisebb-na- gyobb epizódok, mindezekre bőséges anyagot szolgáltatnak. Amennyiben a köztörvényhatóság hajlandó ily. nemű megrendelést tenni, célszerű volna, hogy a kép vagy szobormű tárgyán • kívül annak méretét a reá fordítható, de minden esetre tekintólyeseb b összeg- nek nagyságát, a megrendeléssel egyidejűleg közölni szíveskedjék. Az ár három évi r^szletekken lenne leróhotó és pedig olyképpen, hogy az első részlet a színvázlat elkészültekor, a második részlet, midőn a kép félig kész, a harmadik pedig akkor, midőn a teljesen kész kép az országos kiállításra átadatik, illetőleg a törvényhatóság megbízottja által ezen alkalommal átvétetik ; megjegyzem itt, hogy a kiállításra kerülő képek miniig károsodás ellen teljes értékükben lesznek biztosítva. Méltóságod becses válaszát ez ügyben hozzám kérem intézni, részemről a megrendelést az erre kirendelendő szakértő bizottságnak fognám kiadni, a mely a művészt, ha csak az illető törvényhatóságnak egy művész iránt, a ki ilyen munkára képes és alkalmas, külön kívánsága nincs, esetleg pályázat utján ki fogja jelölni egyúttal a megrendelt mű tárgya iránt a művésznek részletes utasításokat adna, a mű színvázlatok s annak folytatólagos haladását elenőrzi, a kész képnek átvehetősóge iránt szakvéleményt ad, a részletfizetések folyósítása iránt a fentemlitett időpontokban javaslatot tesz. Nem kétlem, ezen fölszólitásom, ha nem is valamennyi, de mindenesetre oly számú törvényhatóság körében íog eredményes visszhangra találni, hogy ezredéves országos kiállításunkon képzőművészetünk nemzeti közművelődésünkhöz méltóan Ieend képviselve. Ezen reményben és az idő előrehaladottságára való tekintettel becses válaszát folyó évi szeptember havában kérem. Fogadja méltóságod kiváló tiszteletem őszinte nyilvánítását, stb. Báró Eötvös Loránd. — Büntető-eljárás tisztviselő rágalmazása esetében. A belügyminiszter egyik vármegye köz- igazgatási bizottságának fölterjesztése folytán kijelentette, miként ahhoz, hogy valamely törvényhatósági tisztviselő ellen szórt rágalmak alkalmából a büntető eljárás az 1878. V. t. c. tizenhetedik fejezetében körülirt büntetendő cselekmény miatt hivatalból raeginditassék, a belügyminiszter részéről — semminemű fölhatalmazás vagy engedély nem szükséges. 1894. szeptember 23. Hát bizony sorra megkapták valamennyit. Ma ez a hir jött, holnap az. Ma itt volt a kózfogó, holnap amott. A főpap nem győzte az áldást adni a fiatal párokra. A Babochay lányok pedig már két gyöngyös pártát is elhordták, csak nem akadt, aki megkérje őket. A hires statútum a kánikula végén kelt. Itt volt már az eleje a másik kánikulának Két legénynek nem volt még választottja, tizenöt hajadon viselte még a pártát. Köztük a négy Babochay lány. Ekkor esett meg, hogy valami csete-paté történt a szatmári hajdúkkal, a kik Piskolti Pétert, az egyik legónyembert, úgy helyben hagyták, hogy fólholtan vitték haza. Tizenöt lány ápolta a szerencsétlent. A mi csodafű termett a Kereszt hegy aljában, a tulajdon kezükkel leszakgatták mind, összetörték és avval borogatták a sebeit. A párnájába a Babochay lányok fosztották a tollatt, az ágy lepedője az ő tulajdon szövésük volt. Vigyáztak álmára, mulattatták, ha fölébredt. A nagybányai felcsert nem tartották elég tudós embernek ; a városbiró elhozatta Fejórvárról a nagyságos erdélyi fejedelm udvari doktorát, még tiz darabantot is adott melléje. Az okos hollandus ember, még pápaszemet is visel: az bizonyosan meg fogja gyógyítani. A hollandus nem akart jönni két száz rónes forintokon alul; a Babochay Terka, akire legjobban mosolygott a beteg, a maga móringjából adta ezt az iszonyú nagy pénzt.
