Tolnavármegye, 1894 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1894-08-19 / 34. szám
TOLNAVÁRMEGYE. 1894. augusztus 19. miniszter ur, ennyit a kormány iránt mindenkor érzett tiszteletünk és ragaszkodásunk dacára is kötelességünknek tartunk nyilvánosan is kijelenteni. Mi ugyanis úgy fogjuk fel a dolgot, hogy vagy komoly jelöltje volt a belügyminiszternek Simontsifs Béla alispán, a nevezett féispáni állásra, vagy nem volt az. Ha az volt, akkor későbbi alku, talán titkos befolyás s a főispáni állások betöltésével járni szokott — családi és más összeköttetés nem játszhatott a kinevezésnél döntő szerepet, egyedül az érdem, hivatali képzettség, rátermettség és politikai szükségesség lehettek irányadók. Ha pedig nem volt Tolnavármegye alispánja komoly jelölt, de ismert erélye, határozottsága és férfias jelleménél fogva bizonyos elemek féken tartására lett neve a félhivatalos sajtó utjain forgalomba hozva, — kérdjük szükséges, célszerű, indokolt, politikailag is eszélyes volt e két tekintélyes vármegye közönségének nyugalmát, a hosszú bizonytalanság es várakoztatás által megzavarni; sőt egyik vármegye beléletét az „utód“ keresésében a korai pártokra szakadás esetleges veszélyének is kitenni ? Bizonyára mindez nem volt szükséges. S hogy megtörtént sajnálni, végtelenül sajnálni lehet. De lehet fájlalni még más egyebet is, — azt nevezetesen, — hogy ma napság, amikor éppen a vármegyei rendszer korhadt, elavult állapotáról hallunk szidalmakkal vegyes rekriminációkat, éppen azok a férfiak mellöztetnek el, akik hivatásuk, tudásuk, szilárd, hajthatatlan jellemüknél fogva nemcsak a jelen vármegyének támogató oszlopai, de a jövendő vármegye fundamentumának lerakásánál is számba vehető, sőt nólkülözhetlen munkások lehetnének. A mi véleményünk különben az, hogy sokkal nagyobb nyereség lett volna egy belsőbajokkal s szociális mozgalmakkal szaturált vármegyére Simontsits Béla alispánnak főispánná leendő kineveztetóse, mint a milyen nyereség lelt volna ő reá az a fényesebb állás. — Őszintén, tiszta szívből örültünk volna előbbre menetelének, de, ha nem tisztán személyi _2. _____________________________________ Ke ll nólkülöznünK Kivaio leneisegoi., nagy inuüaa- birását, ritka szorgalmát, — alkotásra törekvő erős elhatározását, egyenes, törhetlen jellemét. B sok fényes tulajdonság, ha áldás forrásává válhatott volna ott az idegenben, a hol hallomás szerint még is csak viszály, széthúzó érdekek, egyenetlenségek dominálnak, mennyivel inkább azzá válhatik itt, ahol vármegye fiai közt a becsületes munka és egyenes elöretörekvés támogatásában — mindenkor, mindenkivel szemben meg volt a békés egyetértés ! Barna Miklós elszokott az asszonyoktól; kevesebb lányos kedvesség is megfogta volna. Eny- nyitől már épen nem tudott szabadulni. És Eliz aznap hiába rikácsolta el a legsikam- lósabb kuplékat, hiába húzta fel a legsejtetőbb ruháját, Barna Miklós tapshoz szokott tenyere csak nem akart megmozdulni. Előadás után pedig ő volt az, aki azt mondta a lánynak : — Kedvesem, ma ne várj vacsorára. Keress magadnak más vendéget. Korán lefeküdt. Aludni nem tudott, hát gondolkozni kezdett. Összeveszett benne két érzelem; egyik ostobább, mint a másik. Az első anathémát mond minden asszonyra, minden lányra. Nincs bennük érzés, nincs bennük hűség. Nem érdemes, hogy becsüld, nem érdemes, hogy szeresd őket. Asszonynyal kin, szenvedés az életed; asszony nélkül még csak nem is unalmas; arra találták ki a pezsgőt, a cigányt, orfeumot és kávéházakat, hogy avval édesitsd meg azokat a napjaidat, a miket asszonynyal nem akarsz megkeseríteni. A másik még csak homályos, dadogó nyelvű filozófia volt. Jolánka szemeiből olvasta ki, hogy szép, nagyon szép lehet az élet egy nővel az oldaladon. Kz az érzelem esküdött az asszonyokra, a kiket megvetett, kicsufolt a másik. Ez is ostobaság volt. Istennőt keresni abban, amit előbb páriának tartottunk; rózsaszínű, holdvilágos ábrándokat szőni arról, amit tegnap sárnak, piszoknak néztél csupán. POLITIKAI HÍREK. — A kis lottó eltörlése. A tétlenség vádjával illeti az ellenzék folyton a kormányt és még alig volt kabinet, mely rövid idő alatt annyi üdvös reformot kezdeményezett volna, mint a Wekerle minisztérium. Mint egyik félhivatalos lap jelenti, a pénzügyminiszter legközelebb megszüntetni szándékozik a kis lottót. Mint az egész országban, úgy megyénkben is elég áldozata van ennek az erkölcstelen szerencsejátéknak, mely eddig, sajnos, a kormányok vódszárnyai alatt működött — s igy csak örvendhetünk, hogy ezt a régi bajt Wekerle Sán- dor orvosolni fogja.____________________________ Cá ky Albin gr. köszönő irata, melylyél lapunk első helyén foglalkozunk; igy hangzik: Tekintetes törvényhatósági bizottság! A múlt hő 26-án kelt nagybecsű búcsú iratát hálatelt kebelből eredő köszönettel véve, csak büszkének vallhatom magam azért, hogy azok között, kik a hivatalos állásból engem a magányéletbe kisérnek, Tolnavármegye tekintetes közönsége is helyet foglalt. Állami és nemzeti érdekeinknek szolgálni, azokat szükség esetében megvédeni mindnyájunknak egyaránt szent kötelessége, és ha a mélyen tisztelt vármegyei közönség az egyszerű kötelesség-teljesítésből álló miniszteri működésemet el- Ösmerésre méltónak Ítéli, úgy én ezen kegyességók magyarázatát csak abban találhatom, hogy politikai magamtartásommal szerencsés valék megfelelő kifejezést adni azon hazafiul érzületnek, mely az önök kebelében honol. A tiszta lelkiismeret megnyugtató érzéséhez csatlakozik bennem ekkép az a feletti gyönyör, hogy önök engem megértettek és hogy sikerült megnyernem önök nagyrabecsült jóindulatát. Ki hazaliui üdvözlettel vaauok VÁRMEGYE. Vármegyénk alispánjának időszaki jelentése. Tekintetes Törvényhatósági Bizottság I Az 1886. évi XXI. t. e. 68. §-a értelmében van szerencsém a tavaszi rendes közgyűlésünk óta lefolyt időről szóló időszaki jelentésemet a következőképen előterjeszteni: Barna Miklós, amint álmatlanul forgolódott ott az ágyában, úgy érezte, hogy ő maga a megvetésre méltó, nem az asszonyok. Egyszerre raegborzadt attól az élettől, a mit eddig folytatott. Micsoda élet volt az istenem! Fanatikus hivőjévó szegődött egy elfogult, bolond gondolatnak, nevetett minden érzést, dőzsölt minden léhaságban : nem, még az állatok se élnek igy 1 És elhatározta, hogy megjavul. Nehezen megy egy kicsit. De hát Jolánka majd csak segít neki. Bendes ember lesz. Dorbézolás helyett a komoly munkának fog élni. Gúnyolódó cinikusból tisztességes, derék ember lesz: és megérdemli, és megfogja érdemelni azt a leánykát, a ki miatt most uj életet kezd, aki megtérítette őt. Az affektált cinizmusnak e frazeológiája után sorra szedte mind azt a sok frázist, a mivel valaha dicsőítették a nyárs polgári életet. Egyik poseból a másikba: ez volt a Barna Miklós átalakulása. És a hős állt a szavának. Eliz elesett az ingyen vacsorától, a hivatal főnök pedig kezdte észrevenni, hogy Barna Miklós nem az a léhütő, semmittevő fráter, aki előbb volt; egyet mást rá lehetett bízni már s a mit elvállalt, meg is felelt annak tisztességgel. Csak Jolánka, csak az nem akart semmit észrevenni. Szívesen elbeszélgetett vele mindig; hanem mikor Miklós szerelmes húrokat kezdett pengetni, akkor kedvetlenül közbeszólt: — Hagyjuk ezt. Nem tud másról beszólni? Miklós a szemébe nézett erősen; Jolán nem A közigazgatás általános menete szabályos volt, s a tisztviselői kar tevékenységének eredménye nagyban és egészben szinten elfogadhatónak jelezhető, mint azt a központi fogalmazói kar és az árvaszéknél ez évben kiosztott ügydarabok feldolgozásáról egybeállitott következő számadatok bemutatása igazolja. A központi fogalmazói karnál: 1893. évi Il ik felének végével hátralékban maradt 681. 1894. óv január hó 1-tól julius hó 31-ig beérkezett 15629. Összesen 16310. Elintéz- tetett: Közgyűlésiig 124. Alispánilag 15791. Ősz- szesen 15915. Közgyűlésre fenhagyatott 101. Elintézetlen 294. Összesen 395 ügydarab. Ugyanazon időben az árvaszéknél : 1894. óv január 1-én hátralék maradt 956. 1894. óv julius 31-ig beérkezett 13865. Összesen 14821. Elintéztetett 13936. Elintézetlen 885 ügydrb. Yógeredmenyben tehát tekintve az ügyforgalom emelkedését és összehasonlítva a végszámokat pl. a 10 óv előtti összered meny nyel, a központi közigazgatás működése egészben eléggé megnyugtató eredményt mutat. A járási administratió számadataival ez alkalommal azért nem foglalkozom, mert azokról tüzetesen kívánok megemlékezni őszi rendes közgyűlésünkre benyújtandó terjedelmesebb előterjesztésemben, a mikor módomban állandatek. törvény- hatósági bizottság elé tárni a főszolgabírói hivatalok vizsgálataiból merítendő közvetlen tapasztalataimnak adatait is, s azért most csak általánosságban jelzem, hogy az ügyintézés számszerű eredménye a járásokban is lépést tart a központban kimutatott végeredményekkel. Nem mulaszthatom el a tek. tövényhatósági bizottságot is bizonyára örömteltesen érintő azon körülménynek felemlitésót, hogy a földmivelésügyi ra. kir. minister ur által a mezőgazdaságról és mező- rpndőrségről szóló 1894. évi XII. t. c. végrehajtása------------j ---------------- - - w . ____ ő a magyar kir. honvédelmi minisztériumnak 4777./eln. számú renndeletóvel a mozgósítás akadálytalan végrehajtására oly nagy fontosságú előmunkálatok összeállítása körül, mint különösen kiváló ügybuzgalmat tanúsító járási főtisztviselő emeltetvén ki, vármegyei közigazgatásunk őszinte örömére az ország azon 14 főszolgabirája között neveztetett meg, a kiknek a honvédelmi kormány teljes elismerésének adott kifejezést. sütötte le a pilláit, még csak nem is pirult el. Nem, ez a lány másba még nem szerelmes. De hát, ha nem ez a visszautasítás oka, mi volna akkor más ? Hidegség, közöny csupán, vagy épen ellenszenv volna ? Eh, ha vetélytárs nincs, egy gyereklány szeszélyeivel majd csak megbirkózik. Küzdeni, igen, küzdeni fog Jolánka szerelméért. Küzdeni I Olyan idegenszerü, furcsa szó ez. Hát van szerelem, a miért küzdeni kell ? Van olyan szerelem, a mit nem lehet beváltani vacsorára és Veuve-Oliquotra ? ügy látszik van. És Barna Miklós érezte, hogy lesz ereje ehhez a küzdéshez. Jolánka pedig — magam se tudom miért — félt, szinte irtózott ettől az embertől. Az anyja váltig biztatta : — Hiszen csinos fiú, előkelő, jó párthie, aztán most jó útra is tért. Két kézzel kellene megragadni az ilyen alkalmat, nemhogy visszautasítani. De a lány egyre húzódott. Megvoltak neki a maga ideáljai egy minta férfiről. Bohó, gyerekes leányálmok, de hát meg voltak. Azt Barna Miklós ki nem tudta verni a fejéből; és annak az ideálnak Barna Miklós meg nem tudott felelni. A történet vége igea egyszerű. A férfi megunta messziről epekedni; határozottan fellépett — megkérte a leány kezét. Jolánka visszautasította. Okot nem mondott, s az özvegy sokkal apathikusabb volt, hogysem kényszeríteni tudta volna a lányát.
