Tolnavármegye, 1894 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1894-08-19 / 34. szám

TOLNAVÁRMEGYE. 1894. augusztus 19. miniszter ur, ennyit a kormány iránt mindenkor érzett tiszteletünk és ragaszkodásunk dacára is kö­telességünknek tartunk nyilvánosan is kijelenteni. Mi ugyanis úgy fogjuk fel a dolgot, hogy vagy ko­moly jelöltje volt a belügyminiszternek Simontsifs Béla alispán, a nevezett féispáni állásra, vagy nem volt az. Ha az volt, akkor későbbi alku, talán tit­kos befolyás s a főispáni állások betöltésével járni szokott — családi és más összeköttetés nem játszhatott a kinevezésnél döntő szerepet, egyedül az érdem, hivatali képzettség, rátermettség és po­litikai szükségesség lehettek irányadók. Ha pedig nem volt Tolnavármegye alispánja komoly jelölt, de ismert erélye, határozottsága és férfias jellemé­nél fogva bizonyos elemek féken tartására lett neve a félhivatalos sajtó utjain forgalomba hozva, — kérdjük szükséges, célszerű, indokolt, politikailag is eszélyes volt e két tekintélyes vármegye közönségé­nek nyugalmát, a hosszú bizonytalanság es vára­koztatás által megzavarni; sőt egyik vármegye beléletét az „utód“ keresésében a korai pártokra szakadás esetleges veszélyének is kitenni ? Bizo­nyára mindez nem volt szükséges. S hogy meg­történt sajnálni, végtelenül sajnálni lehet. De le­het fájlalni még más egyebet is, — azt nevezete­sen, — hogy ma napság, amikor éppen a várme­gyei rendszer korhadt, elavult állapotáról hallunk szidalmakkal vegyes rekriminációkat, éppen azok a férfiak mellöztetnek el, akik hivatásuk, tudásuk, szilárd, hajthatatlan jellemüknél fogva nemcsak a jelen vármegyének támogató oszlopai, de a jövendő vármegye fundamentumának lerakásánál is számba vehető, sőt nólkülözhetlen munkások lehetnének. A mi véleményünk különben az, hogy sokkal nagyobb nyereség lett volna egy belsőbajokkal s szociális mozgalmakkal szaturált vármegyére Simontsits Béla alispánnak főispánná leendő kineveztetóse, mint a milyen nyereség lelt volna ő reá az a fényesebb állás. — Őszintén, tiszta szívből örültünk volna előbbre menetelének, de, ha nem tisztán személyi _2. _____________________________________ Ke ll nólkülöznünK Kivaio leneisegoi., nagy inuüaa- birását, ritka szorgalmát, — alkotásra törekvő erős elhatározását, egyenes, törhetlen jellemét. B sok fényes tulajdonság, ha áldás forrásává válha­tott volna ott az idegenben, a hol hallomás szerint még is csak viszály, széthúzó érdekek, egyenetlen­ségek dominálnak, mennyivel inkább azzá válhatik itt, ahol vármegye fiai közt a becsületes munka és egyenes elöretörekvés támogatásában — mindenkor, mindenkivel szemben meg volt a békés egyetértés ! Barna Miklós elszokott az asszonyoktól; ke­vesebb lányos kedvesség is megfogta volna. Eny- nyitől már épen nem tudott szabadulni. És Eliz aznap hiába rikácsolta el a legsikam- lósabb kuplékat, hiába húzta fel a legsejtetőbb ru­háját, Barna Miklós tapshoz szokott tenyere csak nem akart megmozdulni. Előadás után pedig ő volt az, aki azt mondta a lánynak : — Kedvesem, ma ne várj vacsorára. Keress magadnak más vendéget. Korán lefeküdt. Aludni nem tudott, hát gon­dolkozni kezdett. Összeveszett benne két érzelem; egyik osto­bább, mint a másik. Az első anathémát mond minden asszonyra, minden lányra. Nincs bennük érzés, nincs bennük hűség. Nem érdemes, hogy becsüld, nem érdemes, hogy szeresd őket. Asszonynyal kin, szenvedés az életed; asszony nélkül még csak nem is unalmas; arra találták ki a pezsgőt, a cigányt, orfeumot és kávéházakat, hogy avval édesitsd meg azokat a nap­jaidat, a miket asszonynyal nem akarsz megkeseríteni. A másik még csak homályos, dadogó nyelvű filozófia volt. Jolánka szemeiből olvasta ki, hogy szép, nagyon szép lehet az élet egy nővel az olda­ladon. Kz az érzelem esküdött az asszonyokra, a ki­ket megvetett, kicsufolt a másik. Ez is ostobaság volt. Istennőt keresni abban, amit előbb páriának tartottunk; rózsaszínű, holdvi­lágos ábrándokat szőni arról, amit tegnap sárnak, piszoknak néztél csupán. POLITIKAI HÍREK. — A kis lottó eltörlése. A tétlenség vádjá­val illeti az ellenzék folyton a kormányt és még alig volt kabinet, mely rövid idő alatt annyi üd­vös reformot kezdeményezett volna, mint a Wekerle minisztérium. Mint egyik félhivatalos lap jelenti, a pénzügyminiszter legközelebb megszüntetni szándé­kozik a kis lottót. Mint az egész országban, úgy megyénkben is elég áldozata van ennek az erkölcs­telen szerencsejátéknak, mely eddig, sajnos, a kor­mányok vódszárnyai alatt működött — s igy csak örvendhetünk, hogy ezt a régi bajt Wekerle Sán- dor orvosolni fogja.____________________________ Cá ky Albin gr. köszönő irata, melylyél lapunk első helyén foglalkozunk; igy hangzik: Tekintetes törvényhatósági bizottság! A múlt hő 26-án kelt nagybecsű búcsú ira­tát hálatelt kebelből eredő köszönettel véve, csak büszkének vallhatom magam azért, hogy azok kö­zött, kik a hivatalos állásból engem a magány­életbe kisérnek, Tolnavármegye tekintetes közön­sége is helyet foglalt. Állami és nemzeti érdekeinknek szolgálni, azokat szükség esetében megvédeni mindnyájunk­nak egyaránt szent kötelessége, és ha a mélyen tisztelt vármegyei közönség az egyszerű köteles­ség-teljesítésből álló miniszteri működésemet el- Ösmerésre méltónak Ítéli, úgy én ezen kegyessé­gók magyarázatát csak abban találhatom, hogy politikai magamtartásommal szerencsés valék meg­felelő kifejezést adni azon hazafiul érzületnek, mely az önök kebelében honol. A tiszta lelkiismeret megnyugtató érzéséhez csatlakozik bennem ekkép az a feletti gyönyör, hogy önök engem megértettek és hogy sikerült megnyernem önök nagyrabecsült jóindulatát. Ki hazaliui üdvözlettel vaauok VÁRMEGYE. Vármegyénk alispánjának idő­szaki jelentése. Tekintetes Törvényhatósági Bizottság I Az 1886. évi XXI. t. e. 68. §-a értelmében van szerencsém a tavaszi rendes közgyűlésünk óta lefolyt időről szóló időszaki jelentésemet a követ­kezőképen előterjeszteni: Barna Miklós, amint álmatlanul forgolódott ott az ágyában, úgy érezte, hogy ő maga a meg­vetésre méltó, nem az asszonyok. Egyszerre raegborzadt attól az élettől, a mit eddig folytatott. Micsoda élet volt az istenem! Fa­natikus hivőjévó szegődött egy elfogult, bolond gon­dolatnak, nevetett minden érzést, dőzsölt minden léhaságban : nem, még az állatok se élnek igy 1 És elhatározta, hogy megjavul. Nehezen megy egy kicsit. De hát Jolánka majd csak segít neki. Bendes ember lesz. Dorbézolás helyett a ko­moly munkának fog élni. Gúnyolódó cinikusból tisz­tességes, derék ember lesz: és megérdemli, és meg­fogja érdemelni azt a leánykát, a ki miatt most uj életet kezd, aki megtérítette őt. Az affektált cinizmusnak e frazeológiája után sorra szedte mind azt a sok frázist, a mivel valaha dicsőítették a nyárs polgári életet. Egyik poseból a másikba: ez volt a Barna Miklós átalakulása. És a hős állt a szavának. Eliz elesett az in­gyen vacsorától, a hivatal főnök pedig kezdte ész­revenni, hogy Barna Miklós nem az a léhütő, sem­mittevő fráter, aki előbb volt; egyet mást rá le­hetett bízni már s a mit elvállalt, meg is felelt an­nak tisztességgel. Csak Jolánka, csak az nem akart semmit ész­revenni. Szívesen elbeszélgetett vele mindig; ha­nem mikor Miklós szerelmes húrokat kezdett pen­getni, akkor kedvetlenül közbeszólt: — Hagyjuk ezt. Nem tud másról beszólni? Miklós a szemébe nézett erősen; Jolán nem A közigazgatás általános menete szabályos volt, s a tisztviselői kar tevékenységének eredmé­nye nagyban és egészben szinten elfogadhatónak jelezhető, mint azt a központi fogalmazói kar és az árvaszéknél ez évben kiosztott ügydarabok fel­dolgozásáról egybeállitott következő számadatok bemutatása igazolja. A központi fogalmazói karnál: 1893. évi Il ik felének végével hátralékban maradt 681. 1894. óv január hó 1-tól julius hó 31-ig beérkezett 15629. Összesen 16310. Elintéz- tetett: Közgyűlésiig 124. Alispánilag 15791. Ősz- szesen 15915. Közgyűlésre fenhagyatott 101. El­intézetlen 294. Összesen 395 ügydarab. Ugyanazon időben az árvaszéknél : 1894. óv január 1-én hátralék maradt 956. 1894. óv julius 31-ig beérkezett 13865. Összesen 14821. Elintéztetett 13936. Elintézetlen 885 ügydrb. Yógeredmenyben tehát tekintve az ügyforga­lom emelkedését és összehasonlítva a végszámokat pl. a 10 óv előtti összered meny nyel, a központi közigazgatás működése egészben eléggé megnyug­tató eredményt mutat. A járási administratió számadataival ez al­kalommal azért nem foglalkozom, mert azokról tü­zetesen kívánok megemlékezni őszi rendes közgyű­lésünkre benyújtandó terjedelmesebb előterjeszté­semben, a mikor módomban állandatek. törvény- hatósági bizottság elé tárni a főszolgabírói hiva­talok vizsgálataiból merítendő közvetlen tapasz­talataimnak adatait is, s azért most csak általá­nosságban jelzem, hogy az ügyintézés számszerű eredménye a járásokban is lépést tart a központ­ban kimutatott végeredményekkel. Nem mulaszthatom el a tek. tövényhatósági bizottságot is bizonyára örömteltesen érintő azon körülménynek felemlitésót, hogy a földmivelésügyi ra. kir. minister ur által a mezőgazdaságról és mező- rpndőrségről szóló 1894. évi XII. t. c. végrehajtása------------j ---------------- - - w . ____ ő a magyar kir. honvédelmi minisztériumnak 4777./eln. számú renndeletóvel a mozgósítás aka­dálytalan végrehajtására oly nagy fontosságú elő­munkálatok összeállítása körül, mint különösen ki­váló ügybuzgalmat tanúsító járási főtisztviselő emel­tetvén ki, vármegyei közigazgatásunk őszinte örö­mére az ország azon 14 főszolgabirája között ne­veztetett meg, a kiknek a honvédelmi kormány teljes elismerésének adott kifejezést. sütötte le a pilláit, még csak nem is pirult el. Nem, ez a lány másba még nem szerelmes. De hát, ha nem ez a visszautasítás oka, mi volna ak­kor más ? Hidegség, közöny csupán, vagy épen el­lenszenv volna ? Eh, ha vetélytárs nincs, egy gyereklány sze­szélyeivel majd csak megbirkózik. Küzdeni, igen, küzdeni fog Jolánka szerelméért. Küzdeni I Olyan idegenszerü, furcsa szó ez. Hát van szerelem, a miért küzdeni kell ? Van olyan szerelem, a mit nem lehet beváltani vacsorára és Veuve-Oliquotra ? ügy látszik van. És Barna Miklós érezte, hogy lesz ereje ehhez a küzdéshez. Jolánka pedig — magam se tudom miért — félt, szinte irtózott ettől az embertől. Az anyja vál­tig biztatta : — Hiszen csinos fiú, előkelő, jó párthie, az­tán most jó útra is tért. Két kézzel kellene meg­ragadni az ilyen alkalmat, nemhogy visszautasítani. De a lány egyre húzódott. Megvoltak neki a maga ideáljai egy minta férfiről. Bohó, gyerekes leányálmok, de hát meg voltak. Azt Barna Mik­lós ki nem tudta verni a fejéből; és annak az ideálnak Barna Miklós meg nem tudott felelni. A történet vége igea egyszerű. A férfi meg­unta messziről epekedni; határozottan fellépett — megkérte a leány kezét. Jolánka visszautasította. Okot nem mondott, s az özvegy sokkal apathikusabb volt, hogysem kényszeríteni tudta volna a lányát.

Next

/
Thumbnails
Contents