Tolnavármegye, 1894 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1894-08-05 / 32. szám
IV. évfolyam. _ 32. szám. Szegzárd, 1894. augusztus 5. TO LNAVÁRMEGYE POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Széchenyi-utca 1085. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Főmunkatárs; • Dr. LEOPOLD KORNÉL. BODNÁR ISTVÁN. I Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illett közlemények, valamint az eléflze- I tósek és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékelten megállapított árszabály szerint számíttatnak. Előfizetési ár: Egy évre . . 6 frt — kr. Fél évre. . . 3 „ — „ Negyedévre . I „ 50 „ Egy szám .... 12 „ Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadóhivatalon kívül elfogad Krammer Vilmos könyvkereskedése Szegzárdon. Közegészségügyi reformok. Hazánk közegészségügyi állapota, mint egy nyitott seb, hívja fel az intéző körök figyelmét a mielőbbi orvoslásra. — Fájdalom azonban eddigi belügyminisztereink közül csupán csak Hieronymi ismerte fel a helyzet komoly voltát s látta be, hogy a szigorúbbnál szigorúbb rendelet-recept itt már nem segít, mert radikális kúrára, az elfekélyesedett részek gyökeres kimetszésére vagyon szükség. Ha Hieronymi a hazai közegészségügy előmozdításánál egyéb érdemet nem szerzett volna, mint a mit szerzett a kolera és a gyermekeket tizedelő difteritisz elnyomása körül, már ezért is meglehetős adag hálára és elismerésre lenne érdemes. Úgy látszik azonban nem fog megelégedni azzal a dicsőséggel, hogy a meglevő törvényeknek, szigorúsága és hajthatatlanságával érvényt szerezzen, de törvénybozásilag is el fog követni mindent, hogy közegészségügyi állapotaink, az élet praktikuma, viszonyainknak és a sürgető szükségnek megfelelően mielőbb rendeztessenek. Hogy a belügyminisztériumban közegészségügyi reformokra készülnek, — erről már értesültünk. Pár héttel ezelőtt azt olvashattuk, hogy tevékenyen munkálnak ott az úgynevezett orvosi kamarák felállításáról szóló törvényjavaslat megszerkesztésén. Nem akarjuk hinni, hogy a reformok csak ennyire terjednek, ez kezdete lesz csak bizonyára azok hosszú sorának, mert ha csak ennyi lenne az egész, ez által ugyan nem sokat lendítünk az ország közegészség- ügyi állapotain. Helyeseljük ugyan mi sok tekintetben az orvosi kamarák felállításának szükségét. A szervezkedés, a szellemi erők koncentrálása, az egyöntetűség behozatala talán sehol sem annyira szükséges és indokolt, mint épen az orvosi karnál. Azonban sem az ügyvédi, sem a közjegyzői kamarák felállítása nem szült olyan fényes eredményeket, a mint annak idején remélték. Ki a tűznél van, melegszik. Ezt tapasztaljuk minduntalan. A legtöbb előny a kamarák székhelyein levőkre háramlik. — Az ö tekintélyük, klientúrájuk növekszik s a vidéki kartársnak alig marad egyéb, mint a tagdíj fizetés — joga. — így lesz ez az orvosi karnál is. — Mivel a kamarák nagyobb városokban vannak, az orvosi karnak épen ez a része fog nyerni, a mely most is előnyben van. — Az ország általános közegészségügyének előmozdítását pedig nem a nagyjövedelmü egyetemi professzorok és a nagyobb városokban sarlatánsá- gukkal tekintélyre vergődött doktorok eszközük elsősorban; hanem azok a fővárosi kollégáktól sokszor lenézett falusi doktor- kák, akik együtt élnek és kínlódnak a néppel, a mely szegénységénél, tudatlanságánál, belecsepegtetett előítéleténél fogva, a TÁRCZA. Rangon aluli. Az inkább hírhedt, mint hires osztrák fővezér, Windischgrätz herceg, mondta egykor: „az ember a bárónál kezdődik.“ Sajnos, még mindig vannak olyanok, akik e fenhéjázó, gőgös állítást, amely meggyalázza az emberiséget, saját nézelök- kel megegyezőnek hirdetik. * * * Az alföld egyik nagy határu faluja mellett magas, ékes kastély fekszik, pompás, teres park közepén, melyhez dámvadakban s özekben gazdag terjedelmes vadaskert. szögellik. A szép kastély Valpóy Hedvig grófné tdlajdona. A kastély pompás külseje után Ítélve gazdagon bútorozott termeket, szobákat képzelünk annak két emeletre rugó belsejében; ámde nincs igy belül minden: bútorzat, falak, konyha, éléskamra és cselédség, azt hirdeti, hogy a Yalpóy grófok őskastélyában a szegénység ütött tanyát. Hedvig grófné férje halála után folytatta annak esztelensógbe vágó pazarlását; s igy a család egykori vagyona teljesen elpusztult. Az özvegy grólnónak négy leánya maradt férje után ; hármat férjhez adott, a negyedik, a leg- szebblk köztük, Sarolta grófnő azonban 24 éves kora dacára még nem cserélte fel hajadoni pártáját a menyecske főkötőjével. Persze, a család rendkívüli anyagi viszonyai ezt bizonyos oldalról szerfölött megnehezítették, A Yálpóy grófnők házassága, mindhárom nővérre családjuk vagyoni romlása folytán nem volt boldognak nevezhető. Mindhárman grófokhoz mentek ugyan nőül, de vagyontalan szegény grófokhoz, akik nejük várt hozományából akartak rangjukhoz méltó háztartást vezetni. Csakhogy a grófnők kelengyéjükön kívül nem vittek semmi más értéket a házhoz; való, amíg atyjuk élt, sőt a mig özvegy anyjuknak módjában állott, jelentékeny összegre rugó évjáradékot húztak hazulról, csakhogy ez azután teljesen megszűnt, mihelyt az adósságok miatt elrendelt birói végrehajtások kezdetöket vették anyjuk ellen. Hedvig grófnő nem volt éppen rósz anyának nevezhető; azonban rendkívül nagymérvű gőgje, a mely dölyfbe vágott át, legifjabb leányával szemben oly szerepre utasitá őt, melyet csakis rosszlelkű anyák szoktak játszani. $ * * A térés park júniusi lombdiszében pompázott. Az egyik árnyas lúgosban Sarolta grófnő foglalt helyet, nővére Vilma grófnő, férj. Andorlaky grófnő s egy fiatal ember társaságában. Ki volt ez az ifjú ? A Valpóy grófoknak régi, hü gazdatisztjei voltak az Érdyek, akik derék, köznemes családból származtak. Érdy Lajos az, elhunyt gróf tiszttartója leghálásabb talaj a ragályos bajok terjesztésére. — Ezeken segítsünk tehát első sorban. — A kamarai rendszer a mesterséges tekintély csinálás által még inkább a nagyobb helyek felé irányítja a betegek figyelmét, hisz a tehetősebb nép ma is szívesebben fordul, a maga egyszerű falusi orvosa helyett városi doktorhoz és ekkor aztán még siralmasabb sorsra jut a hazai közegészségügy. A szegény községi és körorvosoknak ott hagytuk az ingyenes bete- tegek légióját, de kivettük kezükből a kenyér nagyobb felét, — s ezzel elmetszettük szárnyát,7 a melylyel beérhette volna az egyre haladó és tökólyesedő orvosi tudományt, megtörtük ambícióját, szorgalmát munkekedvót, pedig a kinek kenyeret nem adunk, lelkiismeretes munkát se várjunk tőle. Nézetünk szerint tehát első sorban a községi és körorvosi, sót sok tekintetben a járási orvosi intézményt kell reformálni 1 A községi és körorvosi intézmény ugyanis a mai alakjában kevés helyen felel meg a hozzákötött várakozásnak. Az egész országban 300-tól—600 frtig variál a vele járó fizettség; igy már ebből is kiviláglik, hogy ama bizonyos intéző körök maguk sem fektettek valami nagy súlyt erre az egész intézményre; s a legtöbb orvos csak azért fogadja el, mert eszköznek tekinti paciensek szerzésére s igy jövedelmi forrásának kiszélesítéséhez. S a milyen a fizetés volt és mint ilyen szolgálta az elhunyt grófuét is, amíg volt kezelendő birtok. Mikor azután a Yalpóy gróf család szép nagy birtoka néhány száz hold- nyira apadt le, melynek gazdaságát könnyen vezethette egy „botos ispán“ is, az öreg Érdy Lajos szívélyes búcsút mondott a grófi szolgálatnak és nejével s egyetlen fiukkal, Sándorral visszavonult azou kis birtokára, melyet részben úgy örökölt, részben maga szerzett a szomszéd falu határában. Sándor, mint gyermek együtt játszott a grófnőkkel, — kiknek legkorosabbika vele egy idős volt. Szülei látván fiukban az erős hajlamot az orvosi pályához, nem kíméltek semmi költséget, hogy egyetlen gyermeköknek alkalma nyíljék oly orvossá képezni ki magát, aki látta a világvárosok legnagyobb kórházait s azokban is gyarapította ismereteit. Sándor kedvvel, szorgalommal és nagy becs- vágygyal végezte el orvosi tanulmányait; szép tehetségének és kitartó szorgalmának köszönhette, hogy külföldön való hosszas tanulmányozásai alatt teljesen elsajátította a német, francia és angol nyelvet; társadalmi műveltsége és zenészeti képzettsége derekas volt; föllépte és modora kellemes benyomást tett és igy bármely előkelő társadalmi körben is nagyon szívesen látott vendég volt a fiatal, csinos orvos, kinek elsorolt számos előnyéhez az is járult, hogy már is jelentékeny s biztos évi jövedelemmel birt, mint a főváros egyik legkeresettebb gyógyásza.
