Tolnavármegye, 1894 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1894-07-15 / 29. szám
TOLNA VÁHMEGYE. 3/ 1894. julius 15. fia ezt a viszonyt, fürkészte, vizsgálta. A megélés első funkcióinak teljesitese után már odatapadt a szeme ezek törvényszerűségéhez, mert rendszerességéhez és innen tágabb körbe nézve, ámulássál látta, hogy ő valami kimagyarázhatlan rendszer kebelén belül élf a melynek se vége, se hossza, de a mely nyilván ő körülötte mozog, csudákkal és sejtelmekkel telve. Az idők során ez a rejtelmesség sejtelmekké változott, a sejtelmekből pedig a csodák és csodálatosságok tudománya állt elő: a vallás, a mely hiszen nem egyéb a természettel való egység fölismerésénél, ez egység összekötő fonalának kutatásánál, ez egység okának felkeresésénél. Majd a vallások után a dedukció utján állították elő kozmikus igazságokat abszolút filozofikus és jogi igazságokat, örökkön-örökkó csak azt kutatta az ember, hogy az a lánc, a mellyel ő a természet titkaihoz kötve van, milyen szerkezetű : vasból van e, aranyból-e, avagy rózsalevekből füzŐdik-e össze ? Végig a történeten és visszafelé a történelem előtti időkön szinte ki van cölöpözve a kultúra útja. A cölöpöket az ismeretek foka képezi és mint valami távoli hadoszlop útját, úgy látni az emberiséget a maga utján haladni, felismerhetőleg arról, hogy porfelhőkben jár-e, avagy füstfelhőkben, ezek is: sötótek-e, vagy világítók. Természetes, hogy az ember levonta a maga ismereteinek a konzekvenciáit a saját maga jóléte számára. 0 érzi, hogy rabja a természetnek, de intelligenciája épen abban áll, hogy ő nem csak rab, de ezt tudja is. Innen ez a hajlama, hogy az általa fölismert igazságokból levonja a piaga kooef- keztttéseit és életét, viszonyait, magános- és fömeg- életél összhangzásba hozza az általa fölismert törvényekkel. Sok hiba esett meg ezen keresés közben. Sok igazságot vontak, le látszólagos tényekből, optikus csalódásokból. Úgy volt .sokszor, mintha eltévedt volna az emberiség szekere az éjjeli sötétségben. Mert az okság törvénye uralkodik'a természetben és az egyik oktalanság szülőanyja a másiknak. Akárhány nemzet volt olyan, amely valamikor hibás irányban magiüdulván, nem találta meg később az Ariadne-fohalat kuszálttávált kultúrájából és megállt tehát a fejlődésében, mert útjában nem Volt' meg a térraészét lógikája és e szerint fejlődő képessége, szellemi termékenysége magvá- ban megszakadt. Az európai kultúrákban is történt temérdek logikai. botlás, a,mely mind a természeti törvények hamis, vagy hiányos felfogásából eredt. Szerencséjére azonban Európának, a sok küzdelmes népvándorlás, de még inkább csatározó intelligenciája mindig! megakasztotta a belső elposványosodását, megragadva a szekér rudját és visszaterelve azt mindig, a fejlődés- országújára. Ez a csatározó, cikkázó intelligencia nagy szerencséje ‘ volt Eúrópá népéinek. Ez az ideges és nyughatatlan,7 hitetlen és; kételkedő intelligencia amely lát és; boncol, analyzál és synthetizál, amely nem hajol meg semilyen ősrégi igazságok előtt, heuern befurakodik a szivük mélyébe és kiássa a tartalmukat, ez a sokat gáncsolt, sokat korholt kritikai ész — az igaz, hogy hosszú, nehéz küzdelmek között, számtalan sikertelen küzdelem és kiserletezés után — kivezette a tudományt a csodák és csodálatosságok, — az abszolút spekuláció és j°gi igazságok világából, megállapította a természeti törvények egységét és egyenletességét minden atomra vonatkozólag és ez által egy uj világrenddel együtt megállapította egy uj bázisát az emberiségnek, a melyről eddig álmodni sem mert. Első sorban megtalálta a sok csoda közben az egyént. Kipólyázta egy helyzetből, amelyben csupa gondoskodásból híján volt minden emberségnek. Olyan volt, mint a csecsemő, behálózva körülpó- lyázva ezer meg ezer egészséges babonával, hogy lélegzete is alig volt Az ember egy lépést sem te hetett gyám nélkül; kezét sem mozgatta, fülét sem hegyezte, ami természetes is volt egy olyan kiváltságos lénynél, amely központja volt a világnak, amelynek kedvéért teremtette isten a világot és ennek összes csudáit és amelyet kellett hogy elnyomjon a sok kegy, gondosság és világcsuda. Az ilyen világközpontra kellett is úgy vigyázni, mint a kínai császárra, a ki szintén központja a világnak és kinek ilyformán nem szabad meg moccannia, nehogy összedőljön ez a világ. A világhatalora rendszerint világrabsággá válik. Ezt az embert, a kit a csudák tudománya kiváltságos lénynek bélyegzett; körül is kellett venni millió szabállyal, rendelettel, morállal s garanciával s miután isten a maga óriási hatalmával szünös- szüntelen ott foglalatoskodott vele s szinte ott lakott mellette a mellékszobában, hát természetes volt, hogy a társadalom szabályai, vagyis a kormányzási politika egytől-egyig ezen magas tekinteteknek szolgáltak és az ember csak rabja volt a társadalomnak és ennek világnézetének. Nem száll ingózok vissza a történelem letűnt korszakába ; nem akarok történetet előadói. Csak az összefüggést kívánom feltárni, a mely az emberiség sorsa és tudománya között van ; ez az ösz- szefűggés pedig szembe tűnő. Hát a mint az a kritikai cikázó intelligencia fölkutatta az ember igaz helyzetét a természet nagy törvényein belül és megdöbbenéssel látta, hogy tu- lajdonkópen az ember is csak olyan atom az univerzumban, mint bármely más és csak annyiban központ, a mennyiben a világot is úgy konjugáljuk. mint az amo igét, vagyis kezdve az első személyen : rögtön fordult a kocka és szabad lett a faj. Es eltűntek, mintegy varázscsapásra, a bástyák, gátak, és védő-intézkedések és föltűnt a tudomány nappalának világítása mellett egy uj igazság, a mely tanította, hogy az embernek nem elvont, ködös világokban, bibliában, törvénykönyvekben, hanem zoológiában van a helye, hogy az ő központisága t csak egy jámbor optikai csalódás és hogy körülötte más szabályokat fölállítani nem lehet, mint olyanokat, a melyek ezen újabban kiderített világ állásának megfelelnek. Ha eddig csupa kötelességből és szabályzatból állt az ember élete, úgy most megállapította az uj tudásból levont igazság, hogy más kötelessége nincsen az embernek, mint hogy a társadalomban ne konjiskálja a maga részére az összes jogokat, vagyis tegye lehetővé a társadalmi rendet és együttélést. Egyebekben csakis jogai, lehetnek az embernek. Egyebekben járhat, kelhet, születhet és meghalhat, kielégítheti személyes és faj beli szükségleteit, élhet erkölcsi és szellemi vágyának a maga ínye és hajlama szerint — az állam csak azt nézze, hogy ezen jogok ne ütközzenek mások jogaiba. Ne azt, hogy nem ütköznek e képzeleti, el? vont és üdvös voltukra vonatkozólag ellen nem őrizhető felfogásukba, régtől átvett és hagyományossá vált meggyőződésekbe: csak arról lehet szó, hogy üdvösségükre nézve nyilvánosan ellenőrizhető szükségletekbe ne ütközzenek. ■ így lett végre szabad az egyén. A szabad tudomány fölfedezvén a természetet, fölfedezte az egyént is az ő boldogulási jogaival az öncéljaival egyetemben és hogy felfedezte, mentési munkálatot végzett rajta, kihámozva őt és jogait a társadalomból, a mely fogva és bilincsre verve tartotta azt a kit a világ urának mondott, a kiért istenek lettek. Nem állíthatom, hogy ez a felszabaditási munkálat be volna már fejezve. Sok ezer esztendős bilincseket. nem lehet egy félszázad alatt összetörni s az újonnan felkutatott igazságok is még kimó- lyitéSre szorulnak nem egy oldalról. Az is kezd szembetűnővé lenni, hogy azok a határok, a melyeket az uj világ-igazságok az egyéni. terjeszkedésnek szabnak, csak most kezdenek láthatókká válni. Még él vannak mosódva, Még nem látjuk tisztán. Mi is, mint a hajós az óceánon him- bálódzunk az egyéni-jogok tengerén és igy hullámzó álláspontunkból csak nehezen lehet összefüggésükben kivenni a messziről fel-feltünö hegység határvonalait. L Bizonyos, hogy ez irányban nagy és világraszóló fölfedezéseket fog még tenni az emberi belá-s tás és az az axióma, hogy az egyes terjeszkedési joga ott végződik, a hol a többinek megélhetése, helyesebben életre való joga kezdődik, nagy, általános boldogságokat rejteget még a méhéhen, a melyek közelebb feküsznek a megvalósításhoz, mint a hogy azt a nem gondolkodók aejtenék. A természet megfigyeléséből és tanulságainak az emberiség szükségletére való alkalmazásából áll elő igy a második mentési munkálat: a társadalom felszabadítása. Ha a tudomány az egyént megmentette a társadalmától és ennek nyomásától, úgy ugyan ezen tudomány megmenti a haladás egy további -fokán a társadalmat az egyéntől és ennek zsarnokságától. A természettudományi alapon álló társadalmi tudomány nem csak az emberről ismerte, föl, hogy önnáló jogokkal bíró Sejtje a társadalomnak, hanem ez utóbbiról is belátja, hogy nem egyéb egy halmazállapotnál, melynek alkotó sejtjei az egyének. Hogy miként fejlődött a társadalom az egyesekből: természetes szaporulat, endozmosis, agyagfölszivódás és külső növekvés utján; azt megállapítja a szociológia, azon útmutatás nyomán, a melyet a természetlátás legújabb módszerei neki nyújtottak. Bizonyos, hogy megáll api tható, hogy a társadalomnak is van egyéni élete, vannak fiziológiai funkciói és szükségletei és egy összéletet ól, a melyen belül egyénei, mint sejtek az aggregátumban, illeszkednek, táplálkoznak, élnek, halnak és boldogulásra törnek. És bizonyos az is, hogy a, halmazállapot egészségének létalapja a sejtek egészsége, amamiak egyensúlya emezek egyensúlyában nyugszik. ] Sem az egyes; sejteknek, sem ezek külön csopor.osulásainak hypertrofiája vagy sorvadása nem lehet pedig üdvére az összesnek, a miből következz egérnek, otthon meg mit ‘csináljon egyedül ? Úgy kis bor, jó cigány/ hozzá meg valami jó társaság, hej mégis csak jól esik a férjnek, ha nyarak rí- a feleség 1 S a jó asszony, a ki csak azért nyaral, hogy otthon a szomszódnőnek elbeszélhesse a nyár k,ellemeit, azt mondja a barátnőnek: , —Mily gyöngéd férjem van, ő szegény kínlódik a forróságban, ón meg itt üdülök a hűvösben ! Pedig ha látná az érem másik oldalát! De hát divat lett a nyaralás. Az asszony szógyenli:'már azt mondani, hogy Szegzárdon töltötte a nyarat!.s ha elegáns fürdőre nem jut, jó akkor a vidéki birtok is. Hanem aztán ha visszajön és a kávétracsnál együtt van a díszes kompánia, akbor megindul a kerepelés: : — Valami pompás nyarat töltöttem. Csinos Svájci stílusban épült nyaralóban laktam, előtte szö- k^kút/: mögötte gyönyörű angol park ; a közelben halastó és remek szép fenyves. Napsugár sohasem ért, folyton -árnyékban büseltünk/ S az a nyaralás- osztrák értékű készpénzben, szóval kiírva “ óz r-r— Bozoga parasztkunyhó, szalma fedte alacsony szobákkal; előtte kutgóm, mögötte kis zöldséges kert;, a közelében, kenderáztató és tisztás szérű. Árnyék sohasem volt, napsugár folyton me- legitett.. Mikor az ember .éveken keresztül oda van kötve — egy asszonyhoz és olyan szubordinált, mint a baka, akkor jól esik egy kis szabadság, menekülni az asszony nyelve elől! Az arany szabadság! Az arany ifjúság ! Újra ifjú, szabad életet élni: mulatni, udvarolni és hejehujázni, mindehhez csak annyi kell, hogy az ember a jegygyűrűt a mellényzsebóbe rejtse. Mert ördöngös szerszám ez a jegygyűrű. A leányok nem mosolyognak oly nyájasan s az asz- szonyok nem udvaroltatnak oly hevesen, ha jegy- gyürüt. látnak az ujjon., .. A pincér sem1 szolgál ki oly előzékenyen, de még a cigány sem húz oly tárcára szólóan, f ha ott ä jegygyűrű. Ez, olyan obsitos levél-féle a kiszolgált legény életről,! De ha a jegygyűrű a mellény- zsebbe vándorol — akkor azután pezseg a vér, villanyos az ideg. Akkor forr a világ, a szilaj kedv kipattan, a játszi kedély újra kitör, akkor jobb izü a bor, szebb a hegedű nótája. Feledve a gond, feledve a feleség meg a hat gyermek, feledve az iskolapónz, ruházat meg apai gondok, üdül a feleség — testben, üdül a férj lélekben. A boldog szalmaözvegysóg!! ‘ A lakás égész patyika 1 Naftalin,1 Zacherlin s mindenféle rovarirtó, moly pusztító és másféle szer nehéz szaga üli meg a lakást s a szalraaözvegy könnyen meggazdagodhatnék, ha a Zacherl 500 aranyos akadémia pályadíját minden „müreu megnyerné. Mert az állatkert kis Miska ahhoz; hányféle nemzetiségű sváb, műszka s hány fele nagyságú, szinü s ugróképességü állatfaj tenyészik ott szabadon. S ha a szalmaözvegy nem tud aludni, any- nyira csiklandják s annyira enyelegnek vele a ház apró ellenségei, akkor érzi mennyire hiányzik a feleség. A szalmaözvegynek a természetrajz különféle nemét és faját külömbözteti meg. Vannak, akik elküldik a családot egész nyárra, messzire, hogy el* sem utazik a férj hozzájuk, hanem otthon sül, fő az istenadta Széchenyi utcán. Ezek a férjek rendesen kárpótlást találnak a szalmaözvegység kaviárjában. Vannak, akik a családot elküldik és minden Vasárnap oda utaznak vendég szereplésre. Ezek egy nap egész hétre való „zöld“ levegőt szívnak magukba. 1 ... V Végre akik feleségüket fürdőre küldik, hogy önmaguk üdüljenek. Ez a leghelyesebb; sie met szemért, szeget szegért, a férj szórakozik s a no udvarlót tart magáuak. Lám a perzsák Csak okos emberek. Teheránban az egész város felvonul a hegyfé íaküTi'araí- kor a nyár pecsenye sütő mel,egéyei rájuk ijeszt. Ott nem létezik szalmaözvegy. A mi hölgyeink ahelyett, hogy a perzsa példát ' követnék, perzsaporral hintik be a bútort, (gyakran port .hintenek a férj szemeibe isj s gyakran .otthon hagyják a férjet szalraaözvegynek... vjV.^ A szalmaözvegyben kigyulad a láng, do ez is csak szálmatüz, . eljön a,z Ősz és újra ■r-^férjj'é válik. Don Juan.
