Tolnavármegye, 1894 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1894-07-15 / 29. szám
4. TOLNA VARMEGYE. 1894. jnlins 15. zik, hogy a halmazállapotnak boldogsága tehát az egyesek boldogságától függ. Ez a törvény egy egész sorát nyitja meg az uj társadalmi, vagyis politikai igazságoknak. Megállapítja első sorban, a mit még az előbbi tétel bevezetésénél módszer hiján nem láttunk oly tiszta határvonalokban, megállapítja az egyéni jogok terjedőmét és mélységét abban, hogy nem engedheti meg az egyeseknek sem a vérbeli tultengését, sem anámiáját, a vérszegénységet. Ellenkezik az államérdekkel, hogy egyesek több tért foglaljanak el, mint a mennyi boldogulásukra szükséges. Miután a társadalom a térhez és időhöz van kötve, a melyek a boldogulás eszközeit körülhatárolták, ezért nem felel meg a társadalom fennmaradási alapfeltételeinek, hogy némely „egyón- csoportulásai“ térben és időben nagyobbrészt szakítsanak maguknak az összállagból, mint amennyi természettől rájuk esik és igy konfiskálják a mások fennálhatásának lehetőségét. Nagy és súlyos kérdések ezek: megengedem. De a tudomány nem rettenhet vissza a saját igazságaitól és ha deposszedálhatott isteneket és világ- rende két, akkor deposszedálhat theoriákat is, a melyek talán súlyosabban nehezednek az emberiségre, mint a régi világnózletek; deposzedálhat jogifikciókat, és véget vethet mindenekelőtt annak a lehetetlen állapotnak, a mely szerint az emberi természet örök jogait nem respektálják, de a szerzetteket igent Párhuzamban a tudománynyal halad az ember sorsa. A mint türhetőbbé tette az egész testi létet, azonképen türhetőbbé tette minden előnyomulása közben külső viszonyait, előítéletek leteperésével, egészségesebb világ- és társadalmi nézetek fölállításával egy szellemi és társadalami hygiená- nak megállapításával, a mely csodákat miveit. 0 volt, a ki az egyént megtalálta és jogaihoz juttatta és a ki igy revideálva az egyén állását az összeségben, a politikai világállást megállapította és sok ezer éves törvényes állapotok megváltozásával kivitte, hogy minden ember szabad legyen- ' . . Es a tudomány lesz az, amely, a miután kivitte, hogy ne nyomja az Összeség az ő előítéleteivel az egyént, vagyis ne legyen zsarnok közjog, ki fogja vinni azt, hogy ne nyomja az egy az S előítéleteivel az összessséget, vagyis ne legyen zsarnok magánjogi . . . Bizonyára sok nem remélt boldogság vár még az emberiségre. A mennyi kincs rejlik még tudás dolgában a természet aranybányáiban, annyi kincs rejlik ott az emberiség földi boldogságából, eltemetve, elfödve, előítéletek agyagrétegei, tudatlanságok granittömegei alatt. És a mint lehetetlen imádsággal és lehetetlen elvont, jogi elméletekkel a bányából kiföldelni az aranyát, de igenis hozzá lehet férni a föld törvényeinek ismereteivel: azonképen lehet csakis a föld törvényeinek megismerése utján és az ezekből kiinduló módszernek segítségével előteremteni az ember földi boldogságának kincseit. Mert a módszer az Aladdin csodalámpája. A módszer világit. A szerint, a mint látunk, úgy látunk. A mióta fölfedeztük a fejlődés törvényét, azóta fejlődik is a világ. Nem mintha nem fejlődnék az nálunk nélkül is, de az emberi intézmények, a melyeket eddig örök dogmák változhatat- lan pántjai közé szorultaknak gondoltak, azóta, a mióta tudják, hogy fejlődniök kell, tényleg minden izükben oly hatalmas lendületnek és fejlődésnek indultak, mint tavaszszal a föld. Maga az a megfigyelés, hogy minden, ami van, fejlődött az okosság törvényei szerint és fejlődik a külső és belső viszonyai, táplálkozási, klimatikus, tellurikus, világossági és melegségi viszonyai szerint: egy csapásra bevilágított a legsötétebb, legkomplikáltabb funkciókba és más világításba helyezte a világot, kimutatva, hogy a vallás is csak természeti törvények szerint fejlődik, a jog is, a művészetek is, az erkölcs is. Mikor pedig ezt a nagyszerű és fordulópontot képező igazságot fölfedeztük, e módszer nemcsak látni tanított meg bennünket, de cselekedni is, erős kézzel belenyúlván a sorsunkba és a kezünkbe adva a jövőnket. Mert lényeges külömbség van a között, mikor az ember érzelmei és sejtelmei után indul és a között, mikor tudatosan cselekszik. Miféle más alakot öltött hygienia, a mely a természettudományi alapon álló politika első megnyilatkozása, a mióta tudjuk, hogy mi ellen védekezünk, a mióta sejtjük, hogy miként terjednek a betegségek és főkópen a mióta tudjuk, hogy az egyes ember baja a többieket is veszélyezteti. Mifófe más társadalmi politika fog pedig előállni abból, ha a mit a szociológia most tanulmányoz, figyel és nyomában követ, ami követelőleg emeli már fel a fejét; ha igaz, hogy a nemzeti öntudat nem holmi képzelődéseken, tradíciókon és sovinisztikus hajlamokon, hanem egy természet tüneményen nyugszik, amely csak addig fantazmagória, a meddig a mi módszerünk segélyével nem láttuk. » Az embert és vele az összes szervi lényeket csak mikro- és makroskopikus látás után tanultuk megismerni. A ki csak kiilről látja a szerves lényeket, nem tudja, hogy azok miliő és milió egyedi léttel bíró apró exisztenciákból és ezek csoportulásaiból álltak össze. A ki pedig csak ezeket a sejteket látná — tegyük föl, hogy a eellák közt is léteznek megfigyelő tudósok— sohasem tudná, se nem hinné, hogy ezek az önálló táplálkozási, mozgási és sok- szorosodási élettel biró kis exisztenciák, a melyek születnek, hákoruskodnak, esznek, isznak és meghalnak, a melyek közül például a fagoszitákaak valóságos honvédelmi fuukciókat is tulajdonítanak, hogy ezek viszont részei és éltetői egy nagy^hal- maz-állapotnak, melynek külön össz-öntudata, külön funkciói és külön halála, a mely halál az ő egyéni haláluk is. Es ha megfigyeljük, hogy a nemzetek is a családból, ciánból, törzsből fejlődnek; ha az egyének és csoportosulásainak külön élete mellett látjuk a kisebb és nagyobb csoportosulások külön összéletét; ha ezeket is nem csak belülről kifelé, hanem kívülről — mintegy madártávlatból — nézzük befelé is; látva egy nagy egyéniséget, a mely hasonnemü sejtekből állt össze, hasonnemü vágvgyal, végcéllal és egységes táplálkozási, terjeszkedési és létezési ösztönnel; látva általános konvulziókat rajta-benne jóban, rosszban, lelkesedést, a mely fölveri, átjárja, mint a láz; betegségeket, a melyek bizonyos általános igazságokban megnyilatkoznak; ha a jónak, vagy a bűnnek bizonyos statisztikai kicölöpözését látjuk, s mely organikus funkciókat árul el, szóval, ha az összélet számtalan megnyilatkozását eszleljük és e mellett egyéni életét más, külön egyéni életet élő nemzeti egyedekkel szemben vizsgáljuk: Akkor joggal sejtjük, hogy a természetben sok csudálatos lények rejtőznek még, amelyeket nem ismerünk, de amelyek felismerésére csak a természeti módszerünk az alkalmas. Miféle társadalmi igazságok fognak pedig abból az igazságból előállni, a melyet eddig csak szivünk sejtelmeivel éreztünk: hogy a nemzet nem egy fantom, hanem egy egyéni lény, — ha majd egyszer tudni is fogjuk ! Mennyi belső melegséget, mennyi lelkesedést, mennyi kíméletet és mennyi altanizmust fog ez ki- gyujtani és mily lendületet fog adni tudásnak, művészetnek és a nemzeti nagyság minden eszközének ! Kétségtelen, hogy óvatosan kell hozzáfogni ennek a kérdésnek a tisztába hozatalához. Amit eddig tudunk, az inkább anológia, mint tény. De hiszen az anológia a logika egyik művelete és az összehasonlítás tudományos módszerének megszámlálhatatlan kincseket köszön máris a tudomány. A tudományé a keresés és kutatás kötelessége és joga. Abban pedig, hogy a tudomány a jelzett irányban útmutatást kapott, egy Amerika kínálkozik részére fölfedezésre. Kutatni immár synthetikus módon a tömegek fiziológiai tüneteit, a betegségeinek útját, vérkeringését; megállapítani az egyes tünetek kiindulási pontjait és lefolyását : már most igazi nemzeti tudást jelent és a nemzet szolgálatába való lépést. Minden lépéssel, a melyet ez a tudomány előre tesz; minden pillantással, amelyet a természet titkaiba vet, ha a tudomány bátorságával és üdesógével teszi, meg nem ijedve az újaktól és nem sajnálja a régieket : előre halad a saját magunk és környezetünk boldogsága és vele együtt nemzetünk és hazánk. Mert a tudomány nem öncél, hanem az emberiség ösztönszerü puhatolása egy jobb és magasabb exisztencia után. Sok, sok eredménytelen kísérletezés után most végre helyes utakon jár: emberi utón, nemzeti utón. Kétségtelen, hogy van ennél magasabb lét is. De a természet nem ismer ugrást. Előbb a nemzeti élet és azután a világ-élet. Ez utóbbinak még nincs itt a fejlődési korszaka. Előbb a" magyar összélet boldogsága legyen a mi célunk. Ezen fáradozzunk, miglen majd a fejlődésnek egy későbbi foka uj igazságok felé nem vezet bennünket! A szegzárdi kaszinó uj otthona. A szegzárdi kaszinó tagjai régóta érezték hiányát egy tágas, minden tekintetben kényelmes otthonnak s talán az itten tapasztalható laza társadalmi élet is annak volt leginkább a következménye, hogy a szegzárdi művelt közönség jó részét magában foglaló kaszinó-egyesület nem rendelkezett olyan helyiséggel, a mely alkalmas lett volna mindama igénynek megfelelni, a melyet a nagy közönség a szórakozás és üdülés tekintetében joggal megkövetel. Szóval Szegzárd művelt elemeinek hiányzott az a gyülekezési helye, mint egy gócpontja, a hova a munka után kifáradva, mint egy erőt szerezni a további küzdelemre összejöhessen, ahol igazán üdüljön és szórakozzék. A szegzárdi takarékpénztár mindenkor szolid és elég gavallér házigazda volt, s tervbe vett nagyobb építkezésével bizonyára eleget is tett volna sok tekintetben a jogos kivánalmaknak. Egyet azonban nem adhatott volna, a mi városunkban amúgy is olyan égetőn szükséges: alkalmas zöldet, a a mely nem csak egy két fa árnyékot vető lombjából áll, de a mely egész kert, tehát sétára, mulatságra és a szoba levegő és az utca pora által amúgy is elgyötört egészségünk ápolására és fentartására olyan kívánatos. Ezeket tudva, elképzélheti mindenki, milyen örömet és kellemes meglepetést okozott az a hir, hogy a báró Augusz-féle kastély amúgy is üresen álló termei — bérbead atnak. S mivel az 1000 frtnyi évi bér tetemes összeget képvisel arra, hogy egyesek a kibérlésbe könnyen bele nem bocsátkozhatnak, mint egy természetes dolognak tartotta tehát mindenki, hogy az egész ügyet a kaszinó, az itteni társadalom intelligenciájának központja vegye a kezébe. Valóban pár hete már egyebet sem hallunk nyilvánosan és privát helyeken is tárgyalni, mint, hogy mily óriási mulasztás, sőt bűn lenne a kaszinó részéről, ha ezt a közönség számára hozzáférhetővé vált szép helyet, különösen a pompás kertet ismét magán kézre engedné kerülni. A kaszinó választmánya, bár jelentékeny a teher, amely a bérlettel az egyletre nehezül, csakugyan engedett is a közóhajnak és hajlandó a bérletbe belemenni. Már két ülésen foglalkozott az ügygyei. Először egy bizottságot küldött ki, a mely a helyiséget megvizsgálja s a család jogi képviselőjével értekezzék s a mikor a bizottság az Augusz-íé\Q házat a kaszinó céljaira teljesen alkalmasnak jelentette ki, e hó 10-én azt is elhatározta, hogy bizonyos feltételek mellett kész azt, évi 1000 írtért bérbe venni. Ezeknek a feltételeknek legfontosabbika az, hogy a kaszinó 10 évi időtartamra hajlandó csak a bérleti szerződést megkötni. A tulajdonosok által meghatározott hat év ugyanis tekintve azt, hogy nagy beruházásokat kell majd tenni s hogy a takarékpénztár a kaszinó elköltözése esetén csak saját céljaira fog építkezni s igy városunkban nem igen lesz egyhamar alkalmas helyiség az egylet céljaira, felette rövid idő arra, hogy a bérleti szerződés megkötésére gondolni lehessen. — Hisszük azonban, hogy egy kis jóakaratu közbenjárással a tulajdonosok a 10 évi felmondás nélküli bérbeadásba is belemennek. Ez esetben a kaszinó nagy részben újból bebuto- rozza a termeket, még egy billiárdot szerez, nyári helyiséget, kuglizót állít. Különben átfolyó hó 10-én megtartott választmányi ülés Ágoston István, Boda Vilmos, Fejős Károly, Tóth Károly, Vargha Lajos igazgató, Antal Ferenc pénztárnok és Bodnár István h. jegyző személyében bizottságot küldött ki, és megbízta azt, hogy a kibérlés szándékát a család jogi tanácsosával tudassa s hogy a 10 évi béridő elfogadása esetén az uj bérlet folytán előálló összes kiadások és a kaszinónak a 2 frtos tagdíj emelés beszámításával remélt összes bevételeiről költség- előirányzatot is szerkeszszen. Ennek beérkezte után fog csak a választmány ujabbi határozatot hozni, ajánlva a közgyűlésnek a szerződés végleges megkötését s a tagdíjnak évi 2 írttal leendő felemelését. Nagy várakozással tekintünk tehát a bérleti ügy kedvező megoldása elé. A helyiségváltoztatás hisszük, hogy uj korszakot jelent kaszinónk életében s talán felfrissül egy kissé társas életünk is ! —.— A szegzárdi kir. törvényszéknél végtárgyalásra kitűzött bűnügyek: 1894. évi julius hó 17-én. Kecskeméti János ellen személyes szabadság megsértése miatt. Weisz János ellen hivatali hatalommal visz- szaélés miatt. Fülöp Ferenc ellen súlyos testi sértés miatt. So modi István ellen halált okozott súlyos testi sértés miatt.
