Tolnavármegye, 1894 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1894-07-08 / 28. szám
I IV. évfolyam. 28. szám. Szegzárd, 1894. julius 8. TOLNAVÁRMEGYE Előfizetési ár: Egy évre . . 6 frt — kr. Pél évre. . . 3 „ — „ Negyedévre .1 „ 50 „ Egy szám ... . 12 „ Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadóhivatalon kivtll elfogad Krammer Vil- j mos könyvkereskedése Szegzárdon. POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Széchenyi-utca 1085. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Főmunkatárs : Dr. LEOPOLD KORNÉL. BODNÁR ISTVÁN. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi réBzét illető köz- I lemenjek, valamint az előflze- | tések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékelten megállapított árszabály szerint számíttatnak. Az ezredév és Bezerédj István. „A magyar állam ezeréves fennállásának emlékét maradandó alkotásokkal megörökíteni nemcsak felemelő gondolata dicső múltjára méltán büszke nemzetünknek, de egyszersmint olyan magasztosan hazafias feladata is, a melyet eredménydusan megoldani tettre kelt immár az ország összes intéző köreinek hatalmas méreteket öltő tevékenysége.“ így kezdte fenkölt, hazafias szellemű indítványát, alig két héttel e vármegye alispánja s törvényhatósági bizottságunk, mint egy szív és lélek sorakozott melléje s lelkesedéssel, önfeláldozással ajánlta meg azt, a mit a vármegye nagyérdemű alispánja indítványában ugyan csak kért; de a mit e vármegye százados vágya, jól felfogott érdeke követelt, s a mit Magyarország kulturális elóhaladása, a magyar nemzeti eszme terjedése, diadalra jutása, kötelesség - szerüen, e vármegye soha meg nem csúfolt becsületére hivatkozva, sürgősen — parancsolt. Igen, Tolnavármegye múlt heti közgyűlése méltó volt e vármegye dicső múltjához. Örült a lelkünk, hangosabban dobogott bennünk a szív, látva azt a meleg érdeklődést, hazafias felbuzdulást, mely nem mérlegelte az áldozat nagyságát, az uj teher súlyos voltát, csak az eszmék erejét, magasztosságát, a mely nem botlott meg a felekezeti türelmetlenség mai napság nagyon is kiéle- sitett kövében, — de Aesopusként egyszer és mindenkorra elháritá utjából; a mely mint bölcs Salamon igazságot tett, mint egy irgalmas szamaritánus sebeket kötött be s mint a szeretet apostola kiegyenlité az ellentéteket s eloszlatá, ha volt, a mi volt, azt a kis keserűséget s ismét egyesité e vármegye fiait a közös munkára. Meghajlunk Tolnavármegye törvényhatósági bizottsága nemes áldozatkészsége, nagylelkűsége és bölcsesége előtt. Az egyhangú lelkesedéssel megszavazott 1% pótadóból fel fog hát épülni Tolnavármegye várva-várt főgimnáziuma, a melyért a szerte ágazó érdekek eleinte olyan kemény harcot vívtak, de a mely harcban az önérdek előtérbe állítása is bizonyára csak a közérdek szempontjából és tudatában történt; fel fog épülni közmegegyezésre, a vármegye minden igaz fiának szemrehányás nélküli közreműködésével s bizonyára fényes, csillogó épület lesz az, pedig nem készül márványból, de minden kövén ott csillog a férfias munka, urnák, szegénynek egybefolyt verejtékcseppje ; igazi középület lesz mindnyájunk filléreiből s fáradságának gyümölcséből emelve s éppen ez által férfias küzdésre, kitartásra, erős akaratra tanítva a majdan odasereglő ifjúság fogékony lelkét. Igen kibővül, mintegy megifjodik vármegyénk másik két kulturális intézete, a hazafias missziót teljesítő bonyhádi és gyönki algimnázium is. — Az anyagi segély hatalmas vasoszlopai bizonyára megerősítik, hogy a főgimnáziumnak reájuk rakott tetője alatt össze ne roppanjanak, de, hogy a célt, a hivatást teljesítsék ezután is hűn, buzgón, fokozott kötelesség tudással és mindég az eddig tapasztalt hazafiassággal. S hatalmas lendületet vesz a nép — Magyarország voltaképeni erejének oktatás ügye is s az az évi 2500, illetve 500 frt, mely a magyar nyelv, a magyar kultúra terjedésének céljából, a különben már most is hazafias tantestület, a már most is magyar, de nyelvre nézve idegen ajkúak közt szétosztva leend, bizonyára hathatós emeltyűje fog lenni e vármegye tanügye, a magyar állameszme iránti rendületlen hűség és hazafiság terjedésének. íme ezt teremtette a múlt hét, ezt teremtette az a pár hatalmas óra, a mely alatt a vármegye törvényhatósági bizottsága az alispán ur hazafias indítványát lelkesedett vita után közhatározattá emelte. S ha hozzávesszük mindezekhez azokat a hatalmas alkotásokat, a melyeket e vármegye, elmondhatni tisztán Önerejéből, minden kormány-támogatás nélkül elkezdett, folytat és Isten segítségével a mille- niumra be is fejez, igy például közút hálózatának, vasút vonalainak teljes kiépítését, illetve kibővítését; a tolnai kaszárnya, selyem fonógyár; a szegzárdi Ferenc-kórTÁRCZA. Rossz órában. Ereszkedik le a tájra Sürü ködnek lomha árnya. Minden oly bús, oly sötét; Ködben az ég kék palástja, A homályban rég lehányta Beményszinü köntösét. Nem merengünk napsugáron Nem vidíthat édes álom, Minden, minden ködbe vész; Bár a régi fényre vágyom, Forrását meg nem találom, S nélkülöznöm oly nehéz! El szivemben, ól a kedv még, Feljebb szállni még szeretnék, De célomra nem lelek, Csillagom a köd megett ég, Bánat felhők rég beszedték, Tudja Isten, hol lebeg. Elhallgatott már az ének Vigasztalan csüggedésnek Komor árnya meglegymt; Vágyam akár merre téved, Gyógyító ir nélkül tér meg, Mindenünnen felleg int. Jár-e még a nap az égen, Földerül-e, aggva kérdem, S nincs sehol rá felelet; Beborult az ég egészen, Nem vigasztal már reményem, S nyugalmam is elveszett. Ifjúságom hajnalára Hullanék le est homálya, S alkonyodnék ily korán P A dél hevét be se várva, Éltem napja már leszállna, Bár alig mosolyga rám P Oh derülj fel, adj nyugalmat, Szivem minden vágya lankad, Ha fény, nap nem éltetik; Szegve szárnya már a dalnak, Ég felé igy nem suhanhat, S fele utón elveszik. Oh derülj fel! Kékebb égre Térjen vissza a nap fénye, S űzzön el borút ködöt, S — a mely kelve uj reményre Bajta csüggne, érte égne, — Bagyogjon szivem fölött t BUDAY LÁSZLÓ. A méltóságos asszony estélye. — A TOLNAVÁRMEGYE eredeti tárcája. — Bodor Ábris uram, még a régi jó világbeli alak volt. Hiába mutatott a divatlap ilyen, meg emilyen nadrágot, ő csak megmaradt magyar nadrága meg ráncos csizmája mellett s nem vetette le a pitykés dolmányt, sem a zsinoros mellényt. Osizmaszárából kikandikált a csutorás pipaszár, nadrága mellső zsebéből meg a dohányzacskó cafrangja lógott alá a pipaszurkálóval egyetemben. A felesége már az más fajta volt. A tekintetes ur felesége már móltóságos asz- szony volt. Még a pongyolája is selyem volt és rendezett hajában még otthon is mogyorónyi gyémántokat viselt. Dehogy ült volna a méltósága a tekintetes ur bricskájába, neki már négy lovas hintó kellett, meg liberiás inas. Még a lakószobájuk is merő külömbség volt. A tekintetes uró fent gerendázott, lent desz- kázott volt. A gerendákról kalászkoszoruk, agancslámpák, kitömött sasok lógtak alá, a deszkákon meg medvebőrök nyújtóztak nagy lustán, a fal tele akgatva csupa fegyverrel, handzsárral és kardokkal és a kopott kanapé mellett szüntelen egy komondor horkol. A méltóságos asszony szobája csupa selyem meg bársony, minden ragyog az aranyozástól, f■ nyezéstól, faragott bútorok, aranykeretes*.tükrök és
