Tolnavármegye, 1894 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1894-06-24 / 26. szám
TOLNAVÁRMEGYE POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Széchenyi-utca 1085. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Főmunkatárs : Dr. LEOPOLD KORNÉL. BODNÁR ISTVÁN. IV. évfolyam. 26. szám. Szegzárd, 1894. junius 24. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előflze-1 I tések és a hirdetések is a szer-1 kesztöséghez intézendök. Hirdetések mérsékelten megállapított | árszabály szerint számiuatnak. Előfizetési ár: Egy évre . . 6 frt — kr. Fél évre. . . 3 „ — „ Negyedévre . I „ 50 „ Egy szám .... 12 „ Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadóhivatalon kívül elfogad Krammer Vilmos könyvkereskedése Szegzárdon. Pa x. —Ik. Dicsőség koronás királyunk fenkölt személyének, ki hű magyar népének és magyar tanácsadóinak szavát meghallgatva és alkotmányos érzületét követve, a nemzeti akarat megvalósításához első zászlóvivőül szegődött. Dicsőség Wekerle Sándornak, Magyarország miniszterelnökének és minisztertársainak, valamint a szabadelvű pártnak, hogy annyi akadállyal és nehézséggel megküzdve, az elvek és eszmék nemes harcában nem csüggedtek; — a hatalmi érdekek, a párttaktika, az irigység s vak elfogultság által szőtt ármányok és veszélyek dacára sem a megalkuvás, sem a visszavonás útjára nem léptek, hanem férfiasán, szilárdul és következetesen megőrizték és a maguk tisztaságában diadalra vezették ama szent elveket, a melyeknek megvalósítására, telve hazafisággal, lelkesedéssel és szabadságszeretettel, vállalkoztak. Dicsőség a magyar nemzetnek, melynek óriási többsége hazafias lelkesedéssel felkarolta, védte és követelte ama nagy elveket, szabadelvű és nemzeti eszméket, melyek Magyarországot egy modern nemzeti jogállammá emelik. Közel két évi állandó küzdelemnek és munkásságnak az eredménye a főrendiházi győzelem. Közel két év óta van a kötelező polgári házasság kérdése a napirenden és tartja forrongásban a kedélyeket. A közélet egész mezején ez a kérdés uralkodott, ez foglalkoztatta az elméket. és kedélyeket, ez kötötte le a figyelmet és az érdeklődést. A pártok között szakadást, a kormányban válságot idézett elő; a vármegyék és városok, egyletek és testületek, a sajtó és az irodalom, templomban a szószéken és népgyüléseken, nap- ról-napra erről folyt a tárgyalás, a szenvedé- vedélyes vita és izgatás. Épen azért nemcsak, mint a törvényjavaslatnak elejétől végig lelkes hívei és támogatói, nemcsak a harcból győzedelmesen kikerült törvény- javaslat érdekében és az abban foglalt és általunk annyiszor helyeselt és méltatott közhasznú, a nemzeti igényeknek épugy, mint a teljes és valódi szabadelvüségnek hódoló elvek diadala miatt tartjuk nagyjelentőségűnek és a legnagyobb mértékben Örvendetesnek a győzelmet, hanem még azért is, hogy végre lecsillapodnak az izgalmak, megszűnik a háborúskodás, pártoskodas és izgatás és a békés együttélés a társadalomban s a politikai életben és a békés fejlődés az állami éleiben ismét zavartalanul érvényesülhet. A polgári házasság, ha életbe lép, úgyis befogja bizonyítani, hogy alaptalanok és túlzottak voltak az aggodalmak, amelyekkel úgy dogmatikus, mint conservativ szempontból találkoznunk kellett, a gyakorlat igazolni fogja, hogy az uj törvény nem ellensége, hanem fejlesztője és emeltyűje lesz a hitéletnek annak bensősége, terjesztése és élénkítése érdekében. óhajtjuk, hogy mint a csata után illik, felejtsük el, amit felejteni lehet, ne keressük, ki a győztes és ki a legyőzött, hanem nyújtsunk egymásnak békejobbot. Vége a harcnak — legyen az ellentéteknek és ellenségeskedésnek is vége. A pax ne maradjon ámítás, káprázal vagy üres jelszó, hanem teljes mértékben, tisztán és fentartás nélkül, érvényesüljön és ter- jeszsze áldását közöttünk. Legyen közöttünk béke és nyugalom, bizalom és egyetértés — és egyesüljünk a hazaszeretetben. Alispáni indítvány.-- Tolnavármegye és a millenium. — Ez év első hónapjában lapunkban egy cikk jelent meg a millenium megünnepléséről, amelyben a kulturadó eszméje is felvettetett. Örülünk, hogy ez eszme igévé fog válni, mert hiszen a mi ügybuzgó alispánunk vette kezébe!' Sietünk üdvözölni a megye első tisztviselőjét hazafias érzelemtől áthatott felhívásáért, de sietünk öt üdvözölni főleg azért, hogy tudatára ébreszti e megyét annak, hogy nemzetiségi s nyelvi szempontból is sok még a teendőnk! Nagyon sok ! A felvidéken megfeszült erővel küzdenek a pánszlávizmus ellen; Erdélyben élethalál harcot vivnak a dakoro- mánizmussal, s Tolnában, a magyar Tolnában a német elem, még mindig oly nagyon is számba veendő kontingest képez. Nem teljesitünk-e egy régi kötelességet, a mikor hozzáfogunk a magyarosításhoz ! ? Nemcsak, hogy nyelvében él a nemzet, de a nyelv élteti a nemzetet. Az utolsó államalakulások bizonyítják, hogy a nemzetek határait nem a földrajzi határ, hanem a nyelv vonja meg. Egy nyelvet beszélő népek egy nemzetté tömörülnek, de csak egy nyelvet beszélő nemzet lehet tömör! Solferinó egyesített mindent, mi olasz volt; Szedán tömörített mindent, ami német volt, s az oroszok örökös veszedelme nem-e abban leledzik, hogy ez átalakulási proceszusban, a szláv törzs is ösztönszerüleg mintegy tömörülni akar; s nem lehet-e Ausztria harci szerencsétlenségének is épen az az oka, hogy nyelvi tekintetben nem tömör ? A francia nyelv a szalon nyelv; az angol a kereskedelemé, az olasz a művésze- tek-é ; a német a mi versenytársunk nyelve, a mely, ha győz a magyaron, mi is le vagyunk győzve, s amely ha kiküszöböltetik hazánkból, mi is erősebbek, önállóbbak leszünk Bécscsel szemben is 1 S Tolnamegyében igen nagy számú a német elem! Más részt pedig kulturális téren igen sok a kívánni való. — Nincs főgimnáziumunk, a két algimnázium pedig alig tud megélni. Azért szívből üdvözöljük az alispáni indítványt, mely a keddi megyei közgyűlésen napirendre kerül. Ajánljuk mindenkinek elolvasásra az alább egész terjedelemben közölt alispáni indítványt. Az indítvány annyi nyomatókkal hangsúlyozza és fejti ki úgy a milleniumi ünnepély jelentőségét, mint vármegyénk nemzetiségi és kulturális viszonyait, hogy azt fölösleges akár bővebben méltatni, akár különös megsziv- lelésre ajánlani. Az indítvány maga beszél az általa képviselt ügy érdekében a legékes- szólóbban. Vármegyénk német ajkú lakosságának magyarosítása, valamint a Szegzárdon létesítendő főgimnázium érdekében már any- nyit és annyiszor irtunk, hogy nehéz lenne ismétlésekbe nem bocsátkozni. Hisszük, hogy a keddi közgyűlésen Tolnavármegye hazafias és művelt közönsége egyhangúlag fogja elfogadni és határozattá emelni az alispáni indítványt. Nincs kulturalapunk, ezentúl lesz. Nincs főgimnáziumunk, a javaslat elfogadásával az is meglesz. Egy percent pótadó csak az ára annak, hogy végre megvalósuljon Szegzárdnak és e vármegyének százados óhajtása. Olyan csekély megterheltetésról van szó, a melyet úgy a nagyobb, mint a kisebb adófizetők könnyen elbírnak. Ne mondjuk, hogy szegények vagyunk! Ne mondjunk kifogást, ürügyet vagy kibúvót. Társadalmi utón a kulturmozgalmak bankettekbe és toasztokba fúlnak, a megye, egyedül a megye van hivatva reá, hogy a magyar kultúrát istápolja és felvirágoztassa! Mert nem hangzatos szavak, közgyűlések, vagy bankettek által lehet a kultúrát emelni, hanem pénzzel! Ezt az adót magunk rójuk magunkra, a magunk jószántából, tudva, hogy a magyar kultúra emelése hazafias feladat ! S a mi kultúránkat önmagunknak szavazzuk meg! Három iskolát tartunk fel belőle, tehát fiaink számára áldozunk a kultúra nevére l Az áldozat, melyet tőlünk a nagy cél követel, valóban igen csekély. Annak, ki ezer forint adót fizet, 10, mond tiz forintnyi, ki egy forintot fizet, egy krajcár teher jut az indítvány szerint, tehát a gazdag a 10 forintot ép oly kevéssé érzi meg, mint a szegény az egy krajcárt. Méltányos és jogos az is, hogy a megye közönségének áldozataiból necsak egy szükebb kör, hanem több érdekeltség — a bonyhádi és gyönki algimnáziumok, továbbá az arra érdemes megyei néptanítók — is vegye hasznát. Jelenjünk meg minél számosabban a keddi gyűlésen és áldozzunk szivvel-lélek- kel a hazafiság és a kultúra szent oltárán. Köszönet a vármegye és Szegzárd közönsége nevében az indítványt beterjesztő alispánunknak, kinek — e nyílt titkot szabad már érintenünk — valószínűleg haty- tyudala ez indítvány a mi vármegyénkben és a ki sikerekben és érdemekben gazdag alispáni tevékenységét nem koronázhatta meg sem szebb, sem pedig mardandóbb művel, mint a melyet az ő indítványa in- augurál. __________ Há tralékos előfizetőinket egész tisztelettel kérjük az I-ső félév leteltével, hogy a hátralékos összegeket a kiadóhivatalhoz inielőhh beküldeni szíveskedjenek.
