Tolnavármegye, 1894 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1894-06-24 / 26. szám

TOLNA VÁRMEGYE. 1894. június 24. 2. Az 1894. évi junius hó 26-án tartandó rendkívüli közgyűlés tárgysorozatának 4-ik pontja alatt felvett alispáni előterjesztés. Tekintetes törvényhatósági Bizottság! A magyar állam ezeréves fennállásának em­lékét maradandó alkotásokkal megörökiteni, nem­csak felemelő gondolata dicső múltjára méltán büszke nemzetünknek, de egyszersmind olyan ma­gasztosan hazafias feladata is, a melyet eredmény- dúsán megoldani, tettre kelt immár az ország összes intéző köreinek hatalmas méreteket öltő tevékenysége. Ha az országos tekintetek által vezérelt ténye­zők részéről megindult mozgalom keretein belül nemzeti önérzetünk és hazafias lelkesedésünk ezen történeti nagy momentum minden igényének ki­elégítését biztosítottnak tudhatná is; ha úgy lehet­nénk is meggyőződve, hogy a millenáris ünnep al­kalmából a magyar állam részletekre kiterjedő helyi kérdéseket is felölelhet és megoldhat: még akkor is lehetetlen lenne elképzelni, hogy a magyar állam nagy múltjában minden nemzeti cselekménynyel oly szorosan összeforrott vármegyék tétlenül maradva ne manifestálják, hogy ép oly hazafisággal és fel­áldozó lelkesedéssel voltak a múltban védbástyái hazánk alkotmányának, mint a minő hazafias áldo­zatkészséggel válnak tényezőivé és megteremtőivé azon alkotásoknak, a melyek elsőrendű biztosítékát képezik nemzetünk továbbfejlődése és erősbödésének. Csak a forma és a mód különböző, melyen kifejezésre jut az érzés, hogy az ezeréves magyar állam emlékének áldozni kell, de valamennyi tör­vényhatóság beható gondoskodással foglalkozik vele ; s ón azt gondolom, hogy a mikor Tolna várme­gyében vetem fel ezen jelentőségteljes kérdés meg­oldását, helyesen cselekszem, ha abból a nézpontból indulok ki, hogy az alkotás, a melyben Tolna vár­megye közönségének közérzülete nyerend kifejezést, olyan legyen, a mely maradandó értékkel hiányt fo­tóivá, egyszersmind a magyar nemzeti eszme hódí­tásának és diadalának álljon szolgálatában. Ezen erős meggyőződésem által vezérelve, a magyar közművelődés támogatása az, a melyet mint legnemesebb, legértékesebb és a törvényhatósághoz legméltóbb célt jelölöm meg, s a melynek érdekében a tekintetes törvényhatósági bizottságnak annyiszor tapasztalt nagylelkű áldozat készségéhez fordulok; hiszen ha minden tekintetben magasabb színvonalon mozgó vármegyei közéletünket és kétségtelenül fej­lődött közviszonyainkat tekintjük, tagadhatatlan, hogy épen a culturális téren találkozunk teljesen jogosult, de ki nem elégített igényekkel és a magyarosodás terjedésének még be nem végzett munkájával-, — ott van a vármegye közönségének már a század elején felismert, s azóta többször nyomatékosan hangsúlyozott, de eddig meg nem valósulhatott ki­váló érdeke, a szegzárdi fogymnasium létesítése; amott a felekezeti áldozatkészségnek kimerülésig való igénybe vételével fentartoít és bizonyára hi­vatásszerűen hazafias feladatot teljesítő bonyhádi és gyönki algymnásiumoknak a korszerű teljes kifejlő­désben egyedül az anyagi erők elégtelensége miatt gátolt helyzete-, — és ott van az a 4.8 vár megye­beli nem magyar ajkú és 20 magyarral vegyes anyanyelvű község, melyeknek népiskolai oktatása megjelöli a tért, a melyen a magyar cultura érde­kében hatékonyan cselekedni kell. Ezen culturális szükségleteknek kielégítése lenne a vármegye közönségének fenkölt gondolko­dásához képest legmegfelelőbb, de legméltóbb ki­fejezésre juttatása is azon hazafias érzületnek, a mely a messze jövőnek is ékesen szólóan hirdetné Tolna vármegye közönségének a magyar állameszme és nemzeti erősödés iránti lelkesedését; — és a mely újból fényes tanúságát adná azon gyámolitó hatalmas erőnek, mely vármegyénkben felekezet, vidék vagy nyelvi különbségre való tekintet nélkül, a tekintetes törvényhatósági bizottság nagylelkűsé­géből, a jól felfogott közérdeket mindenkor kész volt támogatni. Bár tudom, hogy az anyagi terhek emelésé­vel kapcsolatos kezdeményezések, még ami arány­lag kedvező anyagi körülmények között levő vár­megyénkben is körültekintést és alapos mérlegelést igényelnek, mégis ha végig tekintek az ország tör­vényhatóságainak életén és működésének eredmé­nyén, s azt látom, hogy hasonló, vagy a mienknél kedvezőtlenebb anyagi viszonyok között levő törvény hatóságok is épen culturális téren mily nagy anyagi áldozatokat hoztak az önmegadóztatás utján; viszont ha tekintetbe veszem azon nagyfontosságu érdeke­ket, melyek a küszöbön álló nemzeti ünnep lelke­sedéséhez fűzve, fognak mint megvalósult intézmé­nyek a hálás utókor előtt állani: — minden aggo­dalom nélkül és a jól teljesített kötelességérzetnek tudatában járulok a tekintetes törvényhatósági bi­zottság elé. Az előadottak alapján tiszteletteljesen indít­ványozom, mondja ki határozatilag a törvényható­sági bizottság, hogy a folyó évi egyenes államadó­kat véve alapul, az i8pj-ik évtől kezdve évenkint egy százaléknyi culturadót vet ki, s az Így befolyó összegből évi 5 000 frttal a szegzárdi állami fo­gymnasium létesítését és fentartását biztosítja; évenkinti 2500 frt segélylyel a bonyhádi ág. ev. és ugyancsak évenkénti 2500 frt segélylyel a gyönki | református algymnasiumoknál a tanári testületek ki­egészítését és egyébként is^ ezen intézeteknek jós korszerű fejlesztését lehetővé tenni kívánja; évenkinti 2500 frt reáforditásával, a nem ma­gyar ajkú, vagy magyarral vegyes nyelvű várme­gyebeli községek népiskolái és óvodaiban a magyar­nyelv terjedésének biztosítása czeíjából, a magyar cultura előmozdítása és a magyamyelv oktatása kö­rül legnagyobb eredményt felmutató tanítók, tanítónők és óvónőket kitüntető jutalmazásban részesíti; és végül évenkinti 500 frtot rendel kiosztatni a népiskolai jó előmenetelt tanúsító, es a magyar­nyelvben társalgási képességgel bíró nem magyar ajkú népiskolai tanulók, főleg leány növendékek ju­talmazásaként valamint azon ifjúsági egyletek ser- keniésére, a melyek nem magyar ajkú, vagy ma­gyarral vegyes ajkú községben az elemi és tovább képző népiskolai tanfolyamot bevégzett tanulók között a magyar társalgási nyelv ápolására alakulnak. Kelt Szegzárdon, 1894. évi junius hó 20-án. A tekintetes törvényhatósági bizottságnak Kiváló tisztelettel SIMONTSITS BÉLA, alispán. VÁRMEGYE. — A törvényhatósági rendkívüli közgyűlés­nek, mely e hó 26-ra van kitűzve és melyet 25-én az állandó választmány ülése előz meg, több igen érdekes tárgya lesz. Legfontosabb közöttük Simont- sit8 Béla alispánnak a milleniumnak Tolnavármegyé­ben való megörökítésére vonatkozó előterjesztése, melylyel kapcsolatban áll Szegzárd városnak a fő­gimnázium segélyezése ügyében a törvényhatóság­hoz intézett kérvénye. Mindkét ügygyei más helyen bővebben foglalkozunk. TÖRVÉNYKEZÉS. A szegzárdi kir. törvényszéknél végtár­gyalásra kitűzött bűnügyek: 1894. évi junius hó 26-án. Öreg Kovács István, Kis György, ifj; Kovács István, Gyimóthi Mihály, Kranitz Mihály, Makkai István, László Uáspó Mihály, Pali Lajos, Benkő István, Tóth György, Mokodi Lajos, Szabó József, László Ferenc, Benkő György, Somogyi István, Takáts Márton, Kovács István, Török N. János, Csenevi János, Markó János, Kovács János, ifj. Gyimóti Mihály és Kis Fehér Imre ellen lopás miatt. 1894. évi junius hó 28-án. Oláh András ellen párviadal miatt. Szól András, Pandur György, Pandur Györgynó és Konyha Teréz ellen lopás matt. Kellert Mór ellen csalás mjatt. Link János ellen sikkasztás miatt. 1894. évi junius hó 30-án. Lévai Nándor ellen csalás miatt. Schanczenbaeher Antal, Yerner Tamás és Keszkánovits István ellen csalás miatt. Bartos András ellen súlyos testi sértés miatt. Előfizetési felhívás! 1894. évi julius hó 1-vel Il-ik félévi előfi­zetés kezdődik a „TOLNA VÁRMEGYE“ politikai heti lapra. A „TOLNAVÁRMEGYE“ hetenként legalább 8 oldalnyi terjedelemben jelenik meg és arra törekszik, hogy a köz- és tár­sadalmi élet minden terén gyors és meg­bízható értesülései legyenek és hogy érde­kes, változatos és igazi zsurnalisztikái színvonalon álló tartalmával mindennemű igényeknek megfeleljen. Rovatai felölelik a politikai, vármegyei és községi élet, úgyszintén az irodalom, törvénykezés, tanügy és közgazdaság kö­rébe vágó eseményeket és azokat mindenkor tárgyilagosan ismertetik; szépirodalmi ré­szében szintén választékos és gazdag tar­talomra törekszik. Előfizetési ára: Egész évre . . 6 frt (12 korona). Fél évre . . . 3 frt (6 korona). Egy hóra . . . 50 kr (1 korona). Hirdetéseket mérsékelt árszabály mel­lett közlünk. A „TOLMVÁMEGYE“ kiadóhivatala. Hirek. _Tolnavármegye a főrendiházban. Összesen 4 fő rendiházi tagja van vármegyénknek. Ezek kö­zül : gróf Széchenyi Sándor, gróf Apponyi Sándor és gróf Széchenyi Bertalan a polgári házasság mel­lett, gróf Apponyi Géza pedig ellene szavazott. —■ Az összes napi lapokban megjelent ama tudósítás, hogy Apponyi Géza gróf az első szavazásnál nem vett részt és csak a másodiknál szavazott, tóvedó: sen alapszik, mert már az első alkalommal is nem­mel szavazott. — Rendkívüli kiadásunk. A főrendiházi szavazás­ról csütörtökön délután lapunk rendkívüli kiadásban értesítette a közönséget, a mely mohó kíváncsisággal fogadta a külön kiadást és mondhatjuk, városunk­ban általános volt az öröm a kedvező eredmény fölött. A közönség, mely lapunk utján érésűit leg­először az eredményiől, érdeklődése oly nagy volt, jjQgy alig negyedóra alatt elkapkodta az összes megjelent példányokat, úgy hogy valamennyi elő­fizetőinknek is alig jutott. — Uj jogtudor. Pápé Dénes ügyvédjelölt, városunk fia, elnyerte a tudori kalapot, tegnap avatták fel jogtudorrá a budapesti tudományegye­temen. — Boda Vilmos beszámolója. Boda Vilmos országgyűlési képviselő múlt vasárnap tartotta Szegzárdon beszámolóját nagyszámú közönség előtt. Beszédje elején a kormányválságról, annak okai és következményeiről szólt; majd áttért az egyházpo­litika kérdésére, melylyel hosszasan foglalkozott, kifejtve saját álláspontját is e kérdésben. Kijelen­tette, hogy ő a kormány jelenlegi egyházpolitiká­jának hive, azt mind a kétszer meg is szavazta, s ezentúl is tőle telhetőleg támogatni fogja. Végre pádig a valutáról beszélt, fejtegetve annak fontos­ságát és az ország pénzügyi viszonyaira való jó hatását. — Szegzárdról Agárdra, onnan Tolnára s Mözsre ment, a hol beszámolóját a nép nagy lelkesedóssal hallgatta. — Nyugdíjazás. A m. kir. igazságügyminisz- terium Dobosfy Gyula szegzárdi kir. törvényszéki jegyzőt nyugalomba helyezte. — Pályázat. A pécsi kir. ítélőtábla eluöke a szegzárdi kir. törvényszékhez egy joggyakornoki állásra 14 napi lejárattal pályázatot hirdetett és Vásárhelyi István pécsi lakos végzett joghallgatót a paksi kir. járásbírósághoz díjas joggyakornokká nevezte ki. — Halálozások. A köztiszteletben álló Fer­dinánd-csálád egyik tagja, Ferdinand Béla keres­kedő, a legszebb férfi korában, e hó 20-án elhunyt. Temetése csütörtökön délután általános részvét mellett ment végbe. — Haláláról családja a következő gyászjelentést adta ki: „Alulírottak számta an rokonság nevében fájdalomtól meg­tört szívvel jelentik, hogy forrón szeretett férje, il­letőleg atyjuk, fia, vejük, fivérük, bátyjuk és só­goruk, Ferdinand Béla kereskedő folyó évi junius hó 20-án délelőtt 10 órakor életének 51-ik, boldog házasságának 18-ik évében rövid szenvedés után elhunyt.. A drága halott tetemei folyó hó 21-én dél­után 5 órakor fognak a felső sirkertben levő csa­ládi sírboltba örök nyugalomra tétetni; — az en­gesztelő szentmise-áldozat pedig folyó hó 22-én délelőtt 728 órakor a belvárosi templomban fog az Urnák bemutattatok Szegzárdon, 1894. junius hó 20-án. Áldás és béke lengjen porai felett! — Özv. Ferdinánd Bólánó szül. Kollár Teréz, mint neje. Kollár Antal és neje szül. Hermsdorf Josefiu, mint ipa és napa. Telegdy Károly és neje szül. Kol­lár Katinka, Kollár Gusztáv és neje szül. Krauze Anna, ifj. Kollár Antal, Kollár Viktor és neje sz. Hoffer Melanie, mint sógorai és sógornői. Ifj. Fer­dinánd Béla, Ferdinánd Erzsiké, Ferdinánd An- nuska, mint gyermekei. Ferdinánd Károly, Ferdi­nánd István, Ferdinánd Teréz férj. Pápay Istvánná, Fertig Mária férj. Mihálovies Istvánná, Ferdinánd János, Ferdinánd Lajos, Ferdinánd Mariska, Schlei­cher .Gyula, Schleicher Lőrinc, mint öcscsei és hú­gai. Özv. Ferdinánd Antalnó szül. Diczenty Anna, mint anyja. Ifj. Ferdinand Antal, Ferdinánd Jó­zsef, mint fivérei. Ifj. Ferdinánd Antalnó sz. Steins- dorfer Teréz, Ferdinánd Józsefné szül. Pajor Vic­toria, Özv. Ferdinánd Gyulánó szül. Pilát Mária, mint sógornői. — „Tóth Andor és neje szül. Szen- tesy Paulian úgy a maguk, mint gyermekeik : An­dor, Béla, Mária, Erzsébet, Dezső, János, Pál, Gyula Zoltán es Anna nevében is fájdalomtelt szívvel je­lentik szeretett kedves leányuknak, illetve testvérük­nek Saroltának 1894. évi junius 18-án délután 5 órakor 18 éves korában hosszas szenvedés után történt elhunytét. A boldogult hült tetemei folyó hó 20 án délután 5 órakor fognak a r. kath. hit­vallás szerint az alsó-sirkertben örök nyugalomra tétetni; — a szentmiseáldozat pedig folyó hó 21-én reggeli 728 órakor fog a mindenhatónak bemutat­tatok Kelt Szegzárdon, 1894. évi junius hó 19 ón. Beke lebegjen a korán elhunytnak drága hamvai felett!“ J

Next

/
Thumbnails
Contents