Tolnavármegye, 1894 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1894-05-27 / 22. szám
4. TOLNAVÁRMEGYE. és amateur fotográfus a minisztert és a közelében álló társaságot lefényképezte. A miniszter végig nezte a díjazást és a dijat nyert gazdákhoz biztató és elismerő szavakat intézett. Két óra leheteti, amikor az egész 80—90 tagú társaság a szabadban szépen teritett asztaloknál helyet foglalt. A bankett — mely alatt Lató bandája játszott — pompásan sikerült; az ételek, italok, kiszolgálás igen jók voltak. Az első felköszöntőt Széchenyi Sándor gróf főispán mondotta. Gyönyörű tosztban meleg szavakkal ünnepelte a vármegye közönsége nevében a minisztert, ki iránt Tolnamegye közönsége különös hálával tartozik. A miniszter és a kormány az, mely, ha a sors keze elemi csapásokat mér ránk, a kérő szót azonnal meghallja és segítséget nyújt a segélyre szorulóknak. Példa rá Zomba, Gerjen stb. A gazdasági válságban, folytatá, a kormány nem segíthet, a gazda hiába várja a mannát csak felülről, hanem össze kell tartani és férfiasán megkell küzdeni a gazdáknak. Helyesen cselekedett a kormány, midőn azokat segité, kikben van jó akarat és kik a támogatásra érdemesek, az egylet ezt jól felhasználja és meghálálja. Mély hálával és tisztelettel eltelve a miniszter iránt, élteti őt. (Általános éljenzés!) Utána Bethlen gróf miniszter emelt szót, mondván a következőket: A férfias önérzet és méltányosság hangján emelte ki az én tisztelt barátom, Széchenyi Sándor, hogy nem várnak mindent a kormánytól. Helyes ennek az elvnek a kimondása. Elmesél egy történetet, melyben tanulság rejlik. A történet hőse egy fiatal áldozatkész földbirtokos, ki szép birtokot vett át őseitől a papíron, de a valóságban azt tapasztalta, hogy ő csak legközelebbi rokonaiért, a társörökösökért fáradozik. Az egyik testvér katona, ki a jövedelem jelentékeny részét elveszi, hisz ő nem kereshet, ő a közt védi; a másik testvér pap volt, ennek is van szüksége a földből való jövedelemre, a 3-ik testvér ügyvéd, ki perel, a 4-ik kereskedő, ez uj dolog, osztozik ezzel is, mert rá van szorulva. A legfiatalabb testvér álarcban jelenik meg, ki csak a nimbuszban osztozik. A földbirtokos kérges tenyérrel, napbar- nitotta arccal egyedül dolgozik, de nem élvezheti azt, a mi őt illeti. Közeledik az az idő, a mikor elvül azt mondják: Suum cuique. A szervezett földbirtokosság elfogja foglalni azt a helyet, mely megilleti. Széchenyi Sándor grőf főispánra emeli poharát, kiben méltóan van personifikálva e kitűnő vár- megye. — A miniszter után Bemriedev József lelkes szavakban éltette Perczel Dezsőt, kinek erényeit a haza legnagyobb fiai is méltányolják, ki éjjelt is nappallá téve küzd, hogy sokoldalú munkásságának megfelelhessen és a távolban is felkarolja megyéje érdekeit, a bonyhádi tájfajtának terjesztése is neki köszönhető. Élteti Pereseit, mint Tolnavármegye büszkeségét, Perczel, Kóvách Lászlót, a buzgó és lelkes elnököt éltette, ki meghatva mondott köszönetét, D'óry Dénes általános éljenzés között éltette Bezerédj Pált, kinek a selyemtenyésztés körül vannak hervadhatatlan érdemei. Perczel Dezső az állattenyésztés egyik ágának, a lótenyésztésnek kiváló és országos hirü művelőjét, Bernrie- der Józsefet, Marhamer tanár a gazdasági egyesületet, Döry Pál szellemes beszédben a minisztert kisérő Krisztinkovich és Pirkner urakat, Döry Dénes Apponyi Géza grófot éltette ; közkívánatra szólott Bezerédj Pál is, mondván, hogy ő nem barátja a szószaporitásnak, őt a selyembogártól elkülöníteni nem lehet, az pedig nem tud beszólni. — Hogy a selyembogár élhessen, kell, hogy szederfákat ültessenek. Kéri, hogy az iránta érzett barátság documentálására: ültessenek szederfákat! Apponyi Gróf éltette mindazokat, kik a mai nap szép sikerének előidézői, Bernrieder a megyei lótenyésztési bizottság elnökét, Döry Józsefet éltette. Vidám hangulatban ért véget a bankett, mely után a miniszter cerclet tartott többekkel beszélgetésbe bocsátkozván. Félötre járt az idő, midőn a miniszter óriási éljenzés közben kocsira szállt. Hat órakor érkezett Lengyelbe, útközben megtekintette Wülinger zorabai gyógyszerész szöllőtelepét, a kisdoroghi, teveli és lengyelt marha állományt. Lengyelen megtekintette Apponyi Sándor gróf tehenészetét és párját ritkító múzeumát. Utána fényes ebéd következett és az éjjeli vonattal — a kurdi állomásról Perczel Dezső társaságában visz- szatért Budapestre. TÖRVÉNYKEZÉS. A szegzárdi kir. törvényszéknél végtárgyalásra kitűzött bűnügyek: 1894. évi május hó 29-én. 1705/94. Horváth Szabó József, Fehér József és Fehér István ellen magánlak megsértése miatt 1704/94. Vanner János ellen lopás miatt. 1789/94. Mautner Sándor ellen hamiseskü miatt. 1790/94. Kaszás János és Elek János ellen súlyos testi sértés miatt. 1894. évi május hó 21-én. 1791/94. Szebényi István ellen hamiseskü miatt. 1792/94. Witt Ferenc, Witt Ferencné és özv. Witt Ferencné ellen testi sértés miatt. 1865/94. Jenei Lajos ellen sikkasztás miatt. 2382/94. Kolompár József ellen lopás miatt. Hirek. — Űrnapja. A kath. világ egyik legszebb ünnepe: Űrnapja volt csütörtökön. Igazi ünnepi hangulat uralkodott e napon városunkban. Reggel a néptelen utcák, a középületek fölött vigan lengő nemzeti zászlók, a Bartiná felől hangzó mozsárlövések, a harangok zúgása mind hirdették, hogy ma ünnep van, nagy ünnep: Űrnapja! A templomok ajtói tárva nyitva állottak, a hívők serege mind tömegesebben tódult az isten házába, mely csakhamar zsúfolásig megtelt. Az istentisztelet, melyen Wosinszky Mór esperes-plébános celebrált, reggel 9 órakor kezdődött a belvárosi templomban, melynek első padsorait díszes előkelő közönség töltötte meg. órakor Wosinszky vezetése mellett megindult a körménél, melynek soraiban ott láttuk : Madarász Elemér főjegyzőt, Závody Albin s Biróy Béla törvényszéki bírákat, Rassovszky Julián szolgabirót, Buday Gyula csendőrhadnagyot, s az intelligencia még számos más tagját. Szokás szerint 4 oltár volt felállítva : a szentháromság, az Ellman-féle ház, a kápolna és a Szépauer-féle ház előtt. A körmenet befejeztével a hívők nagyrésze ismét visszatért a templomba, hogy a prédikációt meghallgassa. — Simontsits Bélát, vármegyénk kitűnő alispánját, általánosan elterjedt hirek, de saját értesülésünk szerint is — legköze- lébb Csongrádi vármegye főispánjává fogják kinevezni. Ezúttal egyszerűen csak regisztráljuk e hirt, majd illő tempore az azt megillető méltatással visszatérünk reá. — A szegzárdi főgimnázium mindinkább közeledik a kiváut megvalósuláshoz. Szegzárd község kópviselő-testülete e hó 20-án tartott ülésén ez ügyben a következő határozatot hozta: „A képviselő-testület a magas kormány által egy főgimnáziumnak Szegzárdon való felállításához kívánt hoz- zájárálásból magára vállalja a íőgymnázium céljára egyesek által aláirt összegeket, valamint, a szántóföldek kivételével, a polg. isk. vagyonának felhasználása mellett: 1. A polg. isk. épületének átengedése mellett annak kibővítési költségeit. 2. A bútor s tanszerbeli felszerelést, ill. annak megváltási ösz- szegót 3000 írtért; s végre 3. a 10000 frt évi hozzájárulási összegből 4000 irtot.“ A polg. leány iskola épületének felállítása s berendezése természetesen magától értetődik. Most már minden csak attól függ, hogy a megye megszavazza-e a még hiányzó évi 6000 frtnyi hozzájárulást, mely esetben Szegzárdon a íőgymnázium a legrövidebb idő alatt fel lesz állítható. — A szegzárdi községi iskolaszék e hó 25-én igen látogatott gyűlést tartott, melyen egy hosszadalmas ügyeit: a Szegzárdon felállítandó j menház ügyét végre szerencsésen befejezte. Már múlt számunkban röviden megírtuk, hogy eddig a men házak azért nem voltak felállíthatok, mert-egyrészt nem voltak erre kellően berendezett helyiségek, másrészt pedig nagy nézeteltérések voltak a menházvezetőnők díjazására nézve a község és az iskolaszék között, amennyiben a községi képviselő-testület ragaszkodott a törvény betűihez, mely a vezetőnők fizetésének minimumát évi 120 írtban állapítja meg. Ezt az összeget az iskolaszék keveselte, s ennek kétszeresét, de legalább 180 frt megállapítását kivanta. S mert a kepviselo-testület erre azzal válaszolt, hogy határozottan ragaszkodik a 120 írthoz, az iskolaszék az ügyet megfelebbezte a közig, bizottsághoz, mely e hó 15-én tartott ülésén a díjazást 240 írtban állapította meg. Természetesen a község a dolgot szinten megfelebbezte a miniszterhez. Addig is azonban az állásokat be kell tölteni. E fölött tanácskozott a hölgy tagokkal magát kiegészített iskolaszék s a menház vezetőségére megválasztotta Horváth Györgynót szótöbbséggel az újvárosi, Rajos Gizellát egyhangúlag a felső-utcai, Cziráky Jánosnét szintén egyhangúlag a báttaszóki- utcai menház vezetésére. — Yégül pedig Ágoston Károlynó, Holub Jánosnó, Őrffy Lajosnó, lékus Vil- mosné, Török Béláné és Valter Károlynó urhöl- gyek kérettek fel arra, hogy a nyári hónapokban időről-időre a menházakat látogassák meg, hogy szerzett tapasztalataik alapján szeptemberben a további szükségesnek mutatkozó intézkedések megtörténhessenek. — Ezenkívül a polg. iskolák igazgatói bemutatták a tantestületek által meghatározott vizsgarendeket s megállapították a kiküldendő biztosok névsorát. — Jutalomdijakra az iskolaszék a tavalyi mód szerint 50 írt utalványozását határozta. Végre több folyó ügy nyert elintézést. — Helyreigazítás. Múlt számunkban azt irtuk, hogy Simontsits Béla alispán Bethlen minisztert útjában kiséri. E hírünket ki kell igazítanunk, mert alispán urnák közbejött gyengélkedése miatt a tervezett utazásról az utolsó napon le kellett moh-; dania. — Halálozás. Vettük a következő gyászjelentést: „Özvegy Grosch Pálné szül. Hesse Johanna saját és kiskorú gyermekei István, Erzsiké és Sárika, valamint szülői Hesse Károly és neje Nap- rawnik Mária nevében, mélyen elszomorodott szívvel jelenti szeretett gyermekének, illetőleg testvérüknek és unokájuknak Grosch Mariskának folyó évi május hó 17-én Gyönkön hosszú, kínos betegség következtében a halotti szentségek ájtatos felvétele után élete 21-ik évében az Urban történt gyászos elhunytát. — A boldogultnak hült tetemei 1894. évi május hó 19 ón délután 3 órakor fognak a gyönki közsirkertben örök nyugalomra tétetni s, az engesztelő szentmise-áldozat ugyanazon hó 22-én délelőtt 9 órakor fog a szakadáthi rom. kath. plébánia templomban a Mindenhatónak bemutattatni. Gyönk, 1894. mijus hó 17-én. A béke angyala lebegjen a korán elhunyt angyal porai fölött 1“ — A szegzárdi felső temető ügye. Még boldogult dr. Sass István megyei főorvos idejében hivatalosan szóba került a szegzárdi felső’temető ügye, amely már akkor megtelt s csak nagyon rövid ideig volt még használható, s akkor határozatba is ment, hogy a község tartozik rövid idő alatt uj temetőhely szerzéséről gondoskodni. Erről jegyzőkönyvet vettek fel. Az uj temetőhely meg is szereztetett, de bár időközben a kolera is fellépett az országban s Szegzárdon is voltak járványok, a régi temetőt a közs. orvos folytonos sürgetései dacára még ma sem zárták be, noha a sírok ásása alkalmával a földdel együtt folyton emberi csontokat is hánynak ki a sírásók, mert bárhol ásnak, mindig már előbbi sírokra akadnak. Ellenben az uj temető- helyet — bérbe adták, s most is búza terem rajta. D« talán most már mégis ideje volna végre ez ügyben is rendet csinálni. — Tolnavármegye dombóvári járási községi jegyzői egylete, szentandrási Szévald Móric fő- szolgabiró urnák a dombóvári járásban eltöltött 10 éves főszolgabiráskodása megünneplésére, — Tamásiban a nagyvendóglő termében folyó évi június hó 12-én délelőtt 10 órakor díszközgyűlést tan; ezt díszebéd követi, 1894. május 27.
