Tolnavármegye, 1894 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1894-05-20 / 21. szám
1894. májas 20. TOLNA VÁRMEGYE. 8. sóre válaszolva e szavakat: „Én csak Asbóth ezredessel utaztam, senkit ös sommit nőm vittem magammal !u De hát az epigonok, a kislelküek, e messze kimagasló alakot sem kímélték, hogy a rágalom sarával meg ne dobálják életében. Hosszú életének gyémánt tisztaságát azonban nem voltak képesek elhomályosítani még legnagyobb ellenségei sem, nimbusza nőtt évről évre, s halála apotheosissal végződött nemzeténél. S most láthatja mindenki, hogy soha ember annyi küzdelem és üldöztetés közepette nem kereste nemesebb eszközzel kenyerét, mint Kossuth Lajos: ókesszólásával és ragyogó tollával 1 Várkonyi Endre. A vendég miniszter. Tolnavármegyének magas vendége van ma. — Bethlen András gróf földmivelésügyi miniszter körünkbe érkezett. — Csendesen, zajtalanul jött; Magyarország földmivelésügyi minisztere nem járhat a szemkápráztató sikerek csengős-bongós kocsiján. Hisz az a működési tér, a mely az ő tevékenységét igénybe veszi, maga is a zajtalan munka és csendes alkotás terrénuma; ment a magasabb politikai élet hullámcsapkodásaitól; a fényes, de sokszor csak napokat élő eredmények s pillanatnyi sikerek vakító csillogásától; az ő tevékenységi köre olyan, miként ez az áldott hazai föld, nem babért, hanem kenyeret terem. De ha bár tarackdurrogás, díszbandérium, fehér ruhás lánykák hosszú sora nem is fogadja a minisztert, s elmarad az e fajta fogadtatással járni szokott gyomorrontó ünnepségek, — önérzetes embert idő előtt megfutamító zajos ovációk, csinált lelkesedés hétköznapisága, mindennek dacára lehetetlen, hogy azt a pár rövid napot, melyet a magas vendég körünkben tölt, jelentőség- teljesnek, s túlnyomólag gazdaságot űző vármegyénkre nézve nagy fontosságúnak s mintegy ünnepnek ne tartsuk. Magyarország boldogulása, jövője még nagyon sok ideig közgazdasági, szorosabban véve: földmivelésügyi állapotainak fokozatos fejlesztése s modern alapokra fektetésétől függ. Más országok népét a talaj terméketlensége, az éghajlat mostohasága, a népesség túltengése, az eke mellett már régesrég a műhelyek és gyárak zakatoló gépjei mellé utalta, s mi, földünk Kanaán termékenysége s talán sok részben az irtó háborúknak népességet tizedelő fergetegei miatt — mind e mai napig megmaradtunk földmívelő államnak. S mert a 19. század, mindenütt a haladás korának nevezhető, azt hihetné mindenki, hogy ha más téren maradtunk is, de legalább földmivelés-ügyünk van olyan magas alapokra fektetve, a mely bámulatra ragadja még a külföldi virágzó államokat is. Pedig dehogy. Magyarország mindenben uj. A jobbágy rendszer alól felszabadult földet csak az utóbbi pár évtized mentette ki a rabló gazdálkodás karmái közül. — S cseppet sem nagyítunk, hogy éppen a fillokszera óriási pusztítása volt az a hatalmas ok, a mely a talaj termékenyítésének s jobb kiaknázásának kérdését sok helyen, de különösen az immár kizárólag csak szántóföldjeire utalt népnél megérlelte s okszerű gazdálkodásunkat rohamosan előbbre vitte. — A szántóföldek értéke megkétszereződött, az árvizektől való mentesítés nagy munkáját csak most vették igazán erősen a kézbe ; a jövedelmi források elapadásával vett lendületet a gyümölcs, a selyemtenyésztés ügye s láttak hozzá az állattenyésztés jövedelemmel kecsegtető fejlesztéséhez. S a mint a parlag, úgynevezett ugar rendszer helyét még a felsőbb vidékeken is immár felváltá a váltó-gazdaság, úgy a földmivelésügyi miniszteri bűró is átalakult s a hajdani ugar, vagyis — pihenő, semmit sem tevő rendszer helyett, a tett, habár a zajtalan tett és cselekvés sokkal több hasznot hajtó korszaka következett be. Igen, a rendelkezsre álló csekély anyagi eszközök dacára is — tiszteletre méltónak mondható az az eredmény, a melyet a mezőgazdasági ügyek fejlesztése körül Magyarország földmivelésügyi minisztériuma elért. — Az évi budget tárgyalások alkalmával — a megoldásra váró kérdések egész sorozatát halljuk ugyan fel vettetni a tisztelt népképviselők részéről; fájdalom azonban a földmivelésügyi miniszter budgetje — más tárcák költségvetése mellett, kivéve a köz- oktatásügyiét — szerényen kénytelen meghúzódni ama vékony és rövid takaró alatt, a melyen tulnyujtózkodni nem szabad. Természetesen ilyen kötött kézzel mindent tenni nem lehet — de hogy sokat lehet tenni, nem kell nagyon messze szaladnunk bizonyítékokért. — „A ki gyorsan ad — kétszer ad“ elve semmire sem illik és vonatkozhatik jobban, mint a földmivelésügyi tárcára. — Mert a szükség sehol nem égetőbb, a helyzet sehol sem nehezebb, mint épen az ezen ressortba vágó ügyeknél. A szükségesek közül kiválasztani a legszükségesebbet, a földmivelésügyi miniszter tevékenységének ez a főfeladata s igazi sikerének kulcsa. — A helyzet alaposabb ismeretére, — a néppel való közvetlen érintkezésre különösen a mai sociális tanokkal telitett világban — talán egyik tárcánál sincsen égetőbb szükség — miként itt. Ezért felette fontosnak tartjuk mi a miniszter hasonló kirándulását — s egyes vidékek gazdasági viszonyainak helyszínén való tanulmányozását. — Persze az e fajta tanulmányi ut csak úgy ér valamit, ha az illető miniszter útját nem szegélyezi mindenütt — ama bizonyos Potemkin-féle mesterséges narancs és citrom erdő; — hanem ha mindenütt a valóság tiszta képe tárul fel előtte. Szükséges tehát bemutatni gazdasági fejlettségünket, előhaladásunkat, de álszeméremből nem szabad eltakarni hiányainkat, fogyatkozásainkat, de sót ideje korán fel kell tárnunk az égető sebet, hogy annak gyógyítása késő ne legyen. így felette szerencsés gondolatnak, életre való, praktikus ideának tartjuk azt, hogy a hazai állattenyésztésre oly fontos bonyhádi tájfajta-marhakiállitás és üsző- vásár iránt a földmivelésügyi miniszter magas figyelme is felkeltve lett. — Az ö érdeklődése bizonyára nagyot lendít e vármegye állattenyésztésének újabb időben eléggé virágzásnak indult ügyén. Egy felől a magas elismerésnek erkölcsi jutalma, kitartásra s még nagyobb tevékenységre ösztönzi az állattenyésztőket, de más felől kiszélesíti a piacot, a hol vármegyénk lakossága az anyagi megélhetés még becsesebb jutalmát is megtalálhatja. A földmivelésügyi magy. kir. miniszter zomba-kajdacsi és lengyeli utjának azonban nagyobb jelentőségét és hasznát abban látnok leginkább, ha a miniszter meleg érdeklődése a vármegyei közgazdasági élet minden fázisa iránt felkeltetnék, s a szerzett kedvező benyomások hatása mellett erős elhatározást vihetne innen magával, segíteni és tenni e vármegye szegény népe nyomasztó s kétségbeejtő helyzetén. A minisztert kisérő vármegyei notabi- litások ős vezérfórfíaknak tehát nemcsak az a feladatuk, hogy egy mindenképpen sikerült verseny érdekes képével gyönyörködtessenek, hogy egy pár valóban mintauradalmat bemutassanak, hanem az, hogy hivatalosan és a csengő pohár mellett is feltárják az itteni általános nehéz gazdasági helyzetet, — hú képét adják a nyomasztó viszonyoknak, a nagy arányokat öltött kivándorlási mozgalomnak, megpendítsék a segítség módozatait. így például a bonyhádi tájfajta tenyésztése nem nyújthat keresetforrást egész vármegyénknek, az ebből eredő haszon, hogy úgy szóljunk csupán csak a — vaj, — a melyhez előbb kenyeret kell szerezni. Ez a kenyér többek között szöllöink rekonstruálása; a selyemtenyésztésügy szélesebb alapokra fektetése. Uj jövedelmi források nyitása, a régiek kiszélesítése. — Ezek iránt is fel kell tehát kelteni a vendég miniszter figyelmét, kikérni támogatását, jó akaratát, segítségét, igy lesz csak valóban jelentőségteljes s eredményekben gazdag az a pár nap, a melyet a magas vendég körünkben eltöltött. Tudjuk, hogy ez nem fog elmaradni és épen azért hittel és reménynyel üdvözöljük vármegyénk területén Magyarország föld- mivelósügyi miniszterét. Isten hozta 1 —.— TÖRVÉNYKEZÉS. A szegzárdi kir. törvényszéknél végtárgyalásra kitűzött bűnügyek: 1894. évi május hó 22-én. 1555/94. Felhősi István ellen lopás miatt, 1556/94. Tarai György, Mós István és Kovács János ellen lopás miatt. 1646/94. Peterdi István és Mátyás István súlyos testi sértés miatt. 2121/94. Szekeres B. István ellen lopás miatt, 1894. évi május hó 25-én. 1634/94. Müller Jakab ellen sikkasztás miatt. 1633/94. Schutzbach Ferenc és Farkas Márton ellen orgazdaság miatt. 1635/94. Bor György, Süveges György, Keresztes István és Bencze Márton ellen rágalmazás miatt. SZÍNHÁZ. lfj- Polgár Károly színtársulata még csak 1—2 előadást tart Szegzárdon és szomorú tapasztalatokkal gazdagodva és hatalmas deficit által megapasztva hagyja el városunkat. Érthetetlen közöny nyilvánult Polgár előadásai iránt, hasztalanul követett el mindent, a mi csak tőle tellett. A társulat igen jó volt, tagjai közül: Mészáros Kornélia, Lackó Aranka, Nagyfalusi Julia, 7urner Ilka, Benkö Jolán, Polgár Károly, Gyar- mathy és Érckövy bármely nagyobb vidéki város színpadján kiváló helyet foglalhatnának. Épen azért
