Tolnavármegye, 1894 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1894-05-20 / 21. szám
IV. évfolyam. Szegzárd, 1894. május 20. 21. szám. TOLNAVÁRMEGYE POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Széchenyi-utca 1085. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Főmunkatárs: Dr. LEOPOLD KORNÉL. BODNÁR ISTVÁN. I Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető közimenyek, valamint az eléflze- | tések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékelten megállapított árszabály szerint számíttatnak. Előfizetési ár: Egy évre . . 6 frt — kr. Fél évre. . . 3 „ — „ Negyedévre . I „ 50 „ Egy szám ... . 12 „ Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadóhivatalon kívül elfogad Krammer Vilmos könyvkereskedése Szegzárdon. Apponyi gróf és az udvari méltóságok. Az ábrándos, rajongó dón Quijotet nemcsak a liberálizmus, hanem a nemzeti politika terén is legyőzte a reverendába bujtatott Sancho Pansa. Gróf Apponyi Albert bámulatos merészséggel megalkotott politikai lajtorjáján ime szerencsésen lejutott arra a lépcsőre, melyen még a reakcionárius főrendiházat és a nemzetellenes udvari méltóságokat is megvédheti 1 Ez aztán a nemzeti politika! Tehát az udvari méltóságokat is védi Apponyi. Azokat a jó urakat, kiknek egy része a Bach és Schmerling iskoláj äbtiil tanulta | a politikai ábécét, s kik ez országban sokkal nagyobb hatalommal bírnak, mint a menynyi a magyar nemzet szabadságával összefér. A korona fényének nimbusától övezve ez urak merészelték a nemzeti haladás gátjául a Windisch-Graetzeket és a siralmas emlékű Pálffy Móricokat összetoborzani. Alkotmányos országban ennek történnie nem szabad, bár százszor ellenkezőjét hirdesse a nemzet vezére (!) Alkotmányos országban a király és a királyi felelős kormány akaratának az udvaronc sereg ellene nem szegülhet 1 Joggal mondhatná akkor a kormány Deák Ferenccel: „Monarchiában a miniszter mindig a király minisztere, és mint ilyen felelős az országnak: de midőn a király nevében háború folytattatik a nemzet ellen, hogyan legyek én minisztere a királynak!?“ ó Felsége környékében oly magyar méltóságok vannak, kik nem éreznek együtt a nemzettel. S Apponyival szemben reá kell mutatnunk arra az analóg, sőt a jelenleginél kevésbbó súlyos esetre, midőn egyik angol minisztérium a kabinetkérdést is felvetette, hogy a királynő bocsássa el a konzervatív udvarhölgyeket, mikor liberális minisztériuma van ; mert lehetetlen ott a békés kormányzás, hol legfelsőbb helyen ellentétes érdekek találnak besugásra. És a királynő engedett. Mennyit beszélt a nemzeti párt a magyar udvartartásról s ime vezére megvédi udvári méltóságaink azon részét, melynek csak a neve magyar, tényleg osztrák udvaroncok. Első sorban magyar nemzeti érzésű udvari méltóságokra van szükségünk, mert a nemzet és királya valódi érdekeit csak ezek szolgálhatják. A kik feladatuk magáslatán állva, nem emlékeztetnék a hazafiakat azokra a régi időkre, melyekről Kölcsey így ir naplójában: „Mi a Patriotismus ? Felelet: oppositió. S mi az oppositió? Felelet: Tagadása annak, mit az udvar állít!“ Nem lehet annak jó vége, hogy az udvar köréből nemzetellenes konspirációk fakadhatnak. Nem lehet annak jó vége, hogy a kik ó felsége személye körül hivatvák szolgálatokat teljesíteni, nem a magyar nemzet, hanem az ultramontanizmus, a reakció és a nemzetiségek győzelmét segítik elő. Ez illett az absolut idők korszakához, de mikor a nemzetnek és királynak szabadelvű és nemzeti minisztériuma van, az udvarnak nem szabad mást akarnia, mint a mit a nemzet és a király akar. És abban a percben, midőn másként cselekszik, igenis vét a nemzet, vét alkotmányosan uralkodó koronás királya ellen ; ebben a pillanatban pedig nem érdemlik meg, hogy udvari méltóságok maradjanak. Ezek az urak Magyarországnak csak egy szolgálatot tehetnének, melyért hálás lenne a történelem, ha lemondanának állásukról, melyre egy nemzet osztatlan ítélete szerint érdemetlenek. Sajnos, nem igen hihetjük, hogy a mi körülményeink között az angol példát kö- vethetnök; pedig meggyőződésünk, hogy ha az udvaronc sereg nem űzhetné tovább vakmerő játékát, melyet Apponyi védeni jónak látott, a főrendiház is ott lenne azok között, kiknek zászlajára a legnemesebb ige van felírva, mely magyar szivet rezgésbe hozhatott, - s mely igy hangzik: alkossuk meg végre ezer esztendős viszontagság után az egységes, erős, nemzeti Magyarországot. Meg lehet azért a nemzeti Magyarországot alkotni, ha Apponyi Albertból, a liberális politikusból a szabadelvű haladás ellensége is lett, s a nemzeti politikus a főrendiház és az udvaroncok védőjévé is szegődött. Mirabeau óvta nemzetét, hogy a mérleg egyik serpenyőjébe egy embert, a másikba a hazát tegye. Apponyi és főrendi szövetségesei meg a nemzet utjai elváltak. Szabad-e a választásnál gondolkoznunk ? L. S—u. TÁRCZA. t$H$> LEPKE. Itt repkedett tegnap vígan körültem Himes lepöje elfutó örömnek; Lomhán utána nyúltam, észrevette, S egy lebbenóssel más virágra röppent. Ma hosszasan, sokáig is kerestem Erdőn, mezön, mig végre rá akadtam: Holtan feküdt szegényke, eltaposva, Száraz levél közt, csörrenő avarban. Mikor még itt repkedett körültem, Miért, hogy olyan lomhán nyúltam érteP Himes lepének, illanó gyönyörnek, Tudhattam, egy napos csupán az élte. S magam mig igy vádolnám, uj örömnek Uj lepkéjét megint CBak futni hagytam... Oly messze szállt... Ma meg nem foghatom már; Majd rá találok holnap újra — holtan. Tarlott mezőn .. . Tarlott mezön virág is Olyan satnyán terem: Örömvirág nem sarjad Letarlott szivemen . . . Ha kelne is, az ősznek Már rajta van dere, Kihal az élet végső Csirája is vele . . . Nincs színed, illatod sincs, Te kései virág, S át csillogsz mégis szivemen Tarlott utain át; Mert a hol haldoklás van. S beteg a zöld remény, Hol fáklya nem világit A kétség éjjelén: — Oh 1 ott parányi fény is Égő sugár lehet, Szegény Öröm is adhat Ezernyi élveket, S a hol lezajlott már a Tavasz s nyár élete, A ml kis jót az ősz ád, Megelégszünk veié. BTJDAY LÁSZLÓ. Ellopott szépség. (Pletyka.) — A TOLNAVÁRMEGYE eredeti tárcája. — Csodálatos menyecske az a Szeraeródy Juliska, ha ugyan tiz boldog házasév után még menyecskének lehet őt nevezni. Már pedig és teljes joggal megkívánja, hogy még mindig menyecskének tekintsék, mert hiszen testben és lélekben oly fiatal még, mint egy viruló menyasszony. És ő legalább egy darabkát követelt a menyországból és nem minden alap nélkül, mert ala- bastrom fehér orcáin oly igézőén piroslottak bibor- piros ajkai, és ezek alatt oly ingerlőén fónylettek elefántcsont fehérségű fogai. Hajának sötét hullámai feketén övezték körül magas homlokát, mely alatt csillogó szeme szórta vakító sugarait. Kecses alakja olyan volt, mint egy őzikéé, hajlékony, karcsú. Szerette, természetesen, ha hódoltak és udvaroltak neki és volt is egész sereg udvarlója; mert hiába az angyali alak még tiz évi házasság után is értett a hódítás stratégiájához. Csodálták is vak, süket férjét, hogy tűri, hogy neje igy a bálványimádók istennője legyen,
