Tolnavármegye, 1894 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1894-04-29 / 18. szám
1894. április 29. TOLNAVÁRMEGYE. S. Nyílt levél a községek igen tiszteit jegyzői karához. A tolnamegyei gazdasági egyesület által folyó évi ápril 29-dikén Zombán rendezni szándékolt tehén- és üsző díjazás, közbejött okok miatt május 20-dikára napoltatott el. — Addig is, amig a mozgalom iránt részletes tájékozást nyújtó hirdetmények szót- küldhetők lesznek: ez utón kérem a mélyen tiszelt jegyző urakat, hogy a díjazás elhalasztását és a kitűzött második határidőt hatáskörükben lehetőleg azonnal közhírré tenni és alább következő soraimat figyelmükre méltatván, ismert befolyásukkal oda hatni szíveskednének, hogy a gazdasági egyesületnek a következőkből nyilvánuló célzata és tervbe vett intézkedései lehetőleg a kívánt eredményre vezessenek. Fölöslegesnek tartom bővebben bizonyítani — hiszen a mélyen tisztelt jegyző urakkal egy véleményen levőnek gondolom magomat, amikor arra hivatkozom, — hogy az évek óta folyton tartó alacsony gabona árak és a phylloxera pusztítás okozta nyomasztó viszonyok közepette mindinkább fokozódik az állattenyésztés azon szerepe, amelyet a gazdasági háztartás egyensúlyának megállapításánál játszik. — Népünk a maga józan okoskodásával maga is rájött erre; és vármegyénknek különösen azon vidékein, ahol — hogy úgy mondjam — a talajviszonyok nem utalják a népet csupán csak a piaci növények termelésében nyilvánuló egyoldalú gazdálkodásra, ott már ma is nemcsak előszeretettel űzi a nép az állattenyésztést, hanem a folytonos vele foglalkozás közepette a gyakorlati szakismeretnek is olyan fokára tett szert, amelynek eredményeként a »bonyhádit elnevezés alatt ismert szarvasmarhának nemcsak a hazai tájfájták között foglalja el az első helyet, hanem tejelőképesség tekintetében vetekedik akárhány külföldi tejelő fajtával is. Olyan anyagot bírunk tehát benne, amely okos gonddal tenyésztve nem hosszú idő alatt oda fejlődhetik, hogy vármegyénk az ország nyugati fajtájú szarvasmarha tenyésztésének gócpontját és a külföld keresett piacát képezendi. Ezek az indokok, amelyek a tolnamegyei gazdasági egyesületet arra késztették, hogy a módjában álló eszközökkel a bonyhádi tájfajta szarvas- marha fejlődését elősegítse. Ebből az érdekből közvetít a községeknek bikákat jelentékeny árengedménnyel, rendez évenként tehén- és üsződíjazást a tájfajta tenyésztési terület más-más helyén olyan tem, hogy igy olcsóbbau járhatunk a sok dal estélyre. A házi keresztre való célzással pedig meg nem állhattam, hogy a különbféle szinü keresztek egyesületeinek tagjává ne legyek; no meg aztán olyan szépen is kínáltak vele. A feleségem természetes, hogy nőegyleti s kétszeres ovodai tag. A tagdijat persze én fizetem. Aztán tetszik tudni, hogy hányszor kellett az önök javára táncolnunk és teáznunk. De mert ilyenkor kap az ember legelőbb egy kis tüdőgyulladást, hát beállottam a Betegségéi yző és Temetkezési egyesületekbe is. Mert jó az Isten s egyszer meg is kell halni; eljut az ember oda is, a hol talán egylet nem lesz. Ha számítják még azt is, hazafiuságból az Emke és Dtkm egyleteknek tagjává lettem, hogy elővigyázatból a jóvoltát előmozdító egyletbe is beálltam, hogy számtalan szoborra adakoztam, hogy hány nyomoréknak (viharos derültség) adtam alamizsnát, s mikor a verkli szezon volt, mikor elméltóztattak városunkat lepni tizen—húszán egyszerre, hogy mennyibe került csak egy napon is e dalnokok tiszteletdija: úgy azt hiszem méltányolni fogják kérelmemet, mely abból áll, hogy engem is becses egyesületükbe felvenni méltóztassanak. Nem azért, mintha egy uj egyesületnek akarnék tagjává lenni, de azért, mert tényleg már ennyire jutottam. Isten fizesse meg. Tisztelettel Kopasz J (Szűnni nem akaró tetszés.) Elnök: (csenget.) Azt hiszem, hogy kimondhatom a határozatot, hogy Kopasz ur fel van véve. (Helyeslés.) Markol: Egy indítványom volna. (Halljuk.) Hiába: noblesse oblige. Itt meg nem állhatunk. Meg kell hálálnunk azt, hogy másrészt a mi érdekünkben kopaszodott meg a t. Kopasz ur, s mert célzattal, hogy a díjazás hatásával mindegyik környékre kiterjeszkedhessék. — Mindezeknél fontosabb azonban és a bonyhádi tájfajta fejlődésére szép eredmények csiráját magában hordó intézkedése a gazdasági egyesületnek az, hogy mozgalmat indított állattenyésztési egyletek szervezése érdekében. — Annak idején mind a három megyei lap keretében megemlékeztem ezen mozgalomról; jeleztem az egylet célját, az eszközöket, a melyekkel a célhoz törekszik és a jogokat, valamint a kötelezettségeket, amelyekkel a tenyészegyleti tagság jár. — Sem levelem terjedelme nem engedi, sem jelen soraim célja nem kívánja, hogy az állattenyésztési egyletek szervezetének tüzetesebb ismertetésével e helyütt foglalkozzam. Csupán arra akarom az igen tisztelt jegyző urak figyelmét felhívni, hogy a tenyésztési egylet alapszabályaiban olyan alapelvek vannak lerakva, amelyek módot nyújtanak az egylet tagjainak arra, hogy az olyszerü állattenyésztés föltételeinek előnyeit alig számbavehető anyagi kiadás árán élvezhessék. — Hogy pedig a szervezés nehézségei a kis tenyésztők által annál könnyebben leküzdhetők legyenek : elhatározta a gazdasági egyesület, hogy a saját erejéhez és a nyerhető segély mérvéhez képest a lehető legjutányosabb — esetleg egészen ingyen — ad telivór simmenthali bikákat mindazon egyleteknek, amelyek a folyó évben addig az ideig megalakulnak, amig a gazdasági egyesületnek erre a célra előirányzott készlete tart. Eddigelé 4. ilyen állattenyésztési egylet alakult a vármegye területén és pedig: Kétyen kétyi, Kis- Tormáson kis-tormási, Bonyhádon bonyhádi és Zá- vodon kis-vejkei lengyeli és závodi kis tenyésztők csoportosulása utján. Ezen állattenyésztési egyletek mindegyikének egy-egy telivér simmenthali fiatal bikát vett a gazdasági egyesület a folyó hó közepén Bndapesten rendezett országos tenyészállat vásáron és az egyenként 400—450 forint értékű apaállatokat egészen ingyen engedte át az illető tenyésztési egyletnek olyan kikötéssel, hogy a bikának tenyészképtelenné válása után az eladásból befolyó összeg a tenyésztési egylet által csupán Ct.ak uj apaállat beszerzésére legyen fordítható. A gazdasági egyesület feladatának megfelelőig odahatni igyekszik, hogy ilyen állattenyésztési egyletek minél hamarabb nagyobb számban is létesüljenek a vármegye területén. De mert anyagi ereje korlátolt: a földmivelésügyi kormányhoz fordult anyagi támogatásért, amelynek mérve a folyó évre már meg van ugyan határozva, sőt igénybe mindenesetre van több ilyen úri ember, ki hasonlóan járt, úgy indítványozom, hogy alakítsunk egy egyesületet, tönkrement adakozók felsegélyezésére. Azt hiszem ... (szónokot félbe szakítják. Tomboló tetszés. Elnök csenget.) Halló: Tovább megyek! Rendezzünk javukra egy táncestélyt, egy hangversenyt. Egy kitűnő szólam van. (Énekel.) „Szeretlek Roxeláne. Tied .............“ (k iabálás: abeug Halló, abeug Roxeláne.) Elnök: (kolompol.) Menjen már a pokolba, a Roxelánjával együtt. Még a rossz ízlés hírébe kever bennünket, (ügy van.) Több verklis: Fölajánljuk zenekarunkat. Sandíts: Nem oda Buda. Majd próbát fogtok muzsikálni, hogy úgy ne járjunk, mint a legutóbbi bálunk, a mikor is a Gott erhaltére s a Marseillaisre kellett csárdást táncolnunk, mert más darab nem volt a nyögládában. (Élénk helyeslés.) Elnök: Móltóztatnak tehát elfogadni. (Hisz az a mesterségünk, hogy mindent elfogadjunk) S miután több tárgy nincs, a tanácskozást bekanya- rom, annál is inkább, mert már a tehenek jönnek vissza s mert. . . (ebben a pillanatban a saráglya az elnök alatt leszakad és ő maga egy verklire esik, mely rövid sóhaj után kiadja páráját. A verklisek fellázadnak. Köhécs az elnöki tekintélyt nem engedi. Általános dulakodás, mialatt a visszajött tehenek egyike a másik verklit megeszi. A verklisek most a tehénnek esnek, de a tehenes kiveri a díszes társaságot s ki-ki mint jött, ismét fólkezüen, sántán, vakon s nyöszörögve távozik. A függöny legördül.) ___Sust Viktor. is véve; de a ministeriumnak a jövőben leendő hozzájárulása még nem ilyen határozott | es eppen ezért kedvezőleg volna befolyásolható az által, ha szemlélhető okok támogatnák a gazdasági egyesület azon igyekezetét, amely az állattenyésztési egyletek szervezése utján a bonyhádi tájfajta szarvasmarha tenyésztésének fokozottabb fejlesztésére irányul. — Erre való tekintettel kérte a gazdasági egyesület a földmivelésügyi minister ur ő nagyméltóságát, hogy látogatná meg a zombai tehén- és üsződíjazást. A magas ígéretet bírjuk. Már most jó részben önökről függ igen tisztelt uraim, hogy a gazdasági egyesület kezdeményezés olyan sikert eredményezzen, amilyent én — ügybuzgóságuk tudatában — bizton reményiek. Ha kis tenyésztőink a kezükön levő bonyhádi marha szinétjavát május 20-dikan Zombán minél szebb számban bemutatják: olyan képet tárunk a magas vendég elé, amilyent országunknak ma még egyetlenegy vármegyéje sem mutathat ebben a nemben. Nagy tenyésztőink a folyó hó közepén Budapesten megtartott országos tenyészállatvásárról haza hozták a babért: most a kis tenyésztőkön van a sor, hogy itthon kivegyék részüket abból a dicsőségből, amelyet nagytenyésztőink Budapesten az országos gazdaközönség előtt szereztek a vármegyének. A gazdasági egyesületnek a zombai díjazással nem csak az a célja, hogy az ott kiosztandó dijakkal a kis tenyésztők ambitióját fokozza, hanem az is, hogy illetékes helyen, szemlélhetőleg bebizonyíthassa, miszerint a ttép kezén levő bonyhádi marha olyan tenyészanyag, amely tiagyoti megérdemli, hogy a fokozottabb fejlesztésére irányuló törekvő méltó támogatást nyerjen. Buzdítsátok igen tisztelt uraim a népet, hogy a birtokában levő szép állomány szine-javának bemutatása által emelje a magas vendég elé tárandó kép értékét: és én bizton hiszem, hogy a mozga.- lomnak állattenyésztésünkre messze kiható üdvös eredménye elmaradni nem fog. Kölesden, 1894. évi április, hó 24-én. Molnár József, gazd. egyl. titkár. TÖRVÉNYKEZÉS. A Simon csendőr gyilkosa. Végtárgyalás. Tegnap, szombaton délelőtt 9 órakor vette kezdetét a szegzárdi kir. törvényszék, mint büntető bíróság előtt a Simon Pál m. kir. csendőrnek folyó évi február hó első napjaiban történt meggyilkoltatása ügyében megtartott vógtárgyalás. A nagy végtárgyalási terem egészen megtelt közönséggel, sőt az igazságügyi palota bejáratát és folyosóit is sűrűén ellepte az érdeklődő közönség. — Á tanács állott Selcz József elnök, Ágoston István és Schmiedt Imre bírák és Kelemen Imre jegyzőből. A vádhatóságot : Namesi János kir. alügyész képviselte» az emberöléssel vádolt Csötönyit dr. Müller Ferenc ügyvéd, a vadászati kihágással vádlottakat: Totth Ödön és Morvay István ügyvédek védték. Csöiönyi József vádlott beismerte, hogy a bűncselekmény elkövetésének napján másik 3 társával az uradalom tulajdonát képező erdőben fegy- verengedóly nélkül vadászni járt, beismerte azt is, hogy őt a csendőrök üldözőbe vették, de azt, hogy ő Simonra rálőtt, úgy a vizsgálat, mint a végtárgyalás során a leghatározottabban és következetesen tagadta. Sőt mig az előnyomozás alkalmával beismerte, hogy a tett elkövetése helye körül talált lábnyomok tőle származtak, addig a végtárgyaláson eme beismerését is visszavonta. — Selcz elnök, ki a vógtárgyalást az ügy legapróbb részletére is kiterjedő alapossággal vezette, hasztalanul tartotta Csötönyi elé az ő ellentmondását, hasztalanul lob- bantottá szemére, hogy már három másik bűnügyben, köztük az ettyik szintén emberölés, Csöiönyi szintén tagadott és ezek dacára elítéltetett, hasztalanul hívta fel, szálljon magába: Csöiönyi mindvé- gig tagadott. OOO > Ä i Ranga István, a másik vadorzó beismeri, hogy fegyver és vadászati engedély nélkül azon a napon és helyen vadászni járt, de midőn a csendülök közeledtek, ő és Lukács elszaladtak és még a lövést sem hallották. Ranga épugy, mint Lukács Sándor, a harmadik jó madár e vadorzó társaságban, rovott előéletű és többszörösen büntetett egyének. Lukács jelenleg is emberölés kiérlete miatt vah elítélve. Ök s/.eraébe mondják Csötönyinek. hogy az általa elejtett őznek meglövetése után is az 0 jelenlétükben megtöltötte fegoerét, az őz elejtése
