Tolnavármegye, 1894 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1894-04-29 / 18. szám

2.

TOLNAVÁRMEGYE.

kel ért el tisztes eredményt, jövőre azonban meg kell tizszereznie az eszközöket, hogy még többet tehessen, mert Magyarország nagyrésze közgazdaságilag most áll a válság legkritikusabb pontján, s ha a fíllokszera sújtott vidékek most nem kapnak segítségei, a mikor a régi szőllő már nem terem, az uj pedig még nem teremhet, kikerülhet- len lesz a gazdasági tönk, kiszámithatlan bajok származhatnak belőle s kitör másutt is a katasztrófa.

Beismerjük, a telepítés a segítségnek csakugyan legradikálisabb módja. Hátránya azonban az, hogy mind az államra költséges, mind a telepitettre nézve, mert költözködésre, beruházásra bizonyos vagyonnal bírást feltételez tőle. De azért a teljesen vagyontalan földművesre is jár közvetett haszonnal, megmaradván ugyanis falujában, könnyebben találhat munkát. Folytassa tehát a kormány ez irányban megkezdett működését. Ne feledje azonban, hogy a népességi tultengés aránylag csak kevés helyen kutforrása a veszedelmes bajnak, a legtöbb vidék csupán momentán segélynyújtásra van szorulva, arra is csak addig, a mig kiheveri a gazdasági katasztrófát. így például a Dunántúl lakosságának kitelepítése ma már úgyszólván elkésett dolog. A feles munkaerőt elnyelte Szlavónia és Bosznia. Főcél tehát, hogy az itt maradiaknak adjunk kenyeret.

Tavasztól őszig, legalább a mi környékünkön, van is munkája a népnek. Tavaly a Dunavédgát társulat töltés-emelése, az idén a megkezdett Duna szabályozás, nagyobb építkezések, a széles arányú szölló telepítés elég keresetforrást nyújtott és nyújt a szegény embernek. Azon kell hát munkálni, hogy mindez jövőre se apadjon el ; meg kell kezdeni mihamarább a bajai Duna- hid s az ezzel kapcsolatban tervezett vasutak kiépítését. Téli foglalkozást nagyon bajos a mi népünknek találni, a sárközi szövőipar fejlesztése azonban, azt hisszük, kiűzetné a reá fordított fáradságot.

S a pénz szűke napról napra érezhetőbb, a még vagyonnal biró nép is nehezebben jut kölcsönhöz, itt az ideje tehát,

hogy tekintélyesebb pénzintézeteinknek — a pénzügyminiszteri Ígérethez képest állami kölcsön nyujtassék — vagy, hogy a tervbe vett hitelszövetkezetek felállittassanak.

Tudomásunk szerint állami pártfogással a fővárosban legközelebb részvénytársaság alakul, mely kezdetben az ország 10, különböző bortermő vidékén 100—100 hold- nyi szöllőt telepit be. Szegzárdnak egy ilyen telepért már most, lépéseket kellene tennie, hogy legalább egypár száz embere állandó munkát találjon.

S végül még egyet. Selyemtenyésztésünk, hála Isten ma már oda féjlődött, hogy millión felüli forgalmat csinál. — Tolnán már építik a selyem fonodát, s ha a meg nem felelő viz miatt ettől elestünk, a magyar selyemtenyésztés bölcsője: Tolnavármegye s benne Szegzárd számot tarthat reá, hogy az első nagyobb selyemszövőgyár itt állíttassák fel. Rengetegbe kerül ez, jól tudjuk, de mindez csak hasznos beruházás lenne, a mely busás kamatot hajtana s a mikor egy egész vidék boldogitásáról, megmentéséről van szó, még áldozattól sem riadhatunk vissza.

Egy Bezerédjröl azt jegyzi fel a történetíró, hogy elsőnek vette le a szegény népről a szolgaság terhét, a másik Beze- rédjtöl pedig — mert csodákat művelt eddig is — bizton remélhetjük, hogy azt a népet, amelyet nagy elődje megváltott, nem hagyja elveszni, de az elmeritő örvényből kinyújtott mentő kezével a megélhetés, a boldogulás s a jólét partjára segíti.

Igen, az állam áldozata mellett csak lelkes hazafiakra van szükségünk és kiheveri népünk ezt az átmeneti bajt, súlyos csapást és ekkor nem tekintünk majd oly aggódva a vörös májusra, mely távolból már nekünk is mutogatja sötét felhőit — cikkázó villámait A május elseje nem a mai társadalmi rend felforgatóinak, de a hitéhez, Istenéhez, hazájához, önmagához visz- szatért magyar népnek lesz örömünnepe s nem átok, szidalom, de imádság száll fel az égre, áldást kérve azok fejére, akik Isten után legtöbbet tettek a magyar nép és igy a magyar haza megtartásáért 1 —.—

gadják ki az üveget mig ki nem ürül. Ékkor már a hangulat nyugodtabb lesz.)

Elnök: Méltóztassanak csendben lenni. Következik a napirend.

Markol: Napirend előtt akarok szólni. Az elnök ur kompromittál bennünket. Magam is kényes vagyok, a mi az étkezést illeti, de már az csak mégsem járja, amit a mi kedves Nyöszök elnökünk véghez vitt. Képzeljék csak, egyszer fényes nappal délután egy órakor a sétatéren kiöntötte a népkonyhái rizskása levest . . . (Hihetetlen csend. Senki sem botránkozik meg.)

K ö h é c s: Hazugság. Először is nem sütött a nap, mert ködös volt az idő, másodszor pedig a leves sótlan volt . . . (felkiáltások: abcug, agyonvédelmezi az elnököt. Szubvencionált védelem.)

Elnök: T. gyülevószet, tehát méltóztattak hallani. (Halló közbeszól, hogy nem hallotta.) Csak nem kívánták volna tőlem, hogy sótlan . . . (Nem, nem, éljen az elnök. Lelkes hangulat. Markolt majd kidobják.)

Elnök: következik a napirend. Mindenek előtt azonban kinevezem Sandíts és Markol urakat jegyzőkönyv hitelesítőknek.

K ö h é c s : (gúnyosan nevet.) No most fél- kezü Markol, majd hogyan irod alá a nevedet? Ha csak nem a lábaddal.

Markol: (neki hevülve) Ki meri azt mondani, hogy írni nem tudok ? (Mellénye alól az eddig hiányzott jobb kezét előrántja. Konsternáeió. Majd lelkes éljenzés. Szónok büszkén körülnéz). Hogy tudok-e Írni ? (Lassan és nyomatékosan.) Hát ki irta volna a „Penész virágok“ cimü verses kötetet ? (Rengeteg csodálkozás) Eddig elhallgattam, de kiveszitek belőlem. (Elpirul.) Pedig szerény ember vagyok. Ha azonban szolgálhatnék, (egy aláírási ivet húz ki cipőjéből) . . . van még egy néhány példány. Merem ajánlani; az „Abdera és Vidéke“ cimü folyamiratban több vers megjelent belőle (általános borzongás és rendre! kiáltások) . . . talán diszkötés tetszik? kutyabőrben! Általam sajátkezűig agyonvert kutyák bőre. . . (Zaj, rendre! kiáltások.)

Elnök: (csenget.) Csakugyan elég lesz már a versekről, mert még koldusokká tesz bennünket.

Sandíts: (közbeszól.) Tisztelt istálló. Miután Markolnak meg lett a keze, hát bolond lennék, ha zseniroznám magamat s tovább megtűrném szemeimen ezt a csúnya flasztert. (Lerántja.)

H i p p e g : No hát akkor én sem zsenirozom magamat. (Rövidebb lába annyira megnyúlik, hogy majd hosszabb lesz mint a másik.)

Halló’: No hát akkor én sem vagyok süket. (Énekel.)

1894. április 29.

POLITIKAI HÍREK.

— A főrendiház és a polgári házasság. A főrendiház három bizottsága két napi tárgyalás után 22 szavazattöbbséggel — 41 szavazattal 19 ellen — elfogadta a kötelező polgári házasságról szóló törvényjavaslatot úgy általánosságban, mind pedig részleteiben. Ezen szavazás rendkívül fontos jelentőséggel bir, melynek hatása elől kitérni nem lehet. — Ezek után bizonyosra vehető, hogy a főrendiházban is meg lesz a javaslatnak a többségé. És nem is a javaslatnak és a szabadelvüség ügyének, hanem csak önmagának ártana a főrendiház, ha magát az impozánsan megnyilatkozott nemzeti közszellemmel ellentétbe helyezné.

— A kath. autonómia ügyében a bizottság munkálata már keresztülment a közoktatásügyi minisztérium ügyosztályán és jelenleg a miniszerta- nács előtt van. Csáky gróf közoktatásügyi miniszternek az az álláspontja, hogy a kongresszus a bizottság előterjesztése értelmében összehívandó. Minthogy azonban a jelenlegi egyházpolotikai javaslatok tárgyalása a közéletet teljesen elfoglalja, de különben is az idő már kevés volna a nyári szünet előtt arra, hogy a kongresszus megtartassék: Csáky csupán őszre óhajtja az országos kongresszust a király által összehivatni.

— Mikor léphet életbe a polgári házasság? Sok mindenféle hir van elterjedve, hogy abban az esetben, ha a polgári házassághoz a főrendiház is hozzájárul, — a mi igen valószínű, — mi fog történni a törvény életbeléptetésével ? Az egyházpolitikai ellenzék ezt az életbeléptetést lehetetlennek hirdeti s legalább is a közigazgatás teljes reformját kívánja előfeltétel gyanánt. Azt is hiresztelik, hogy a kormány maga sem akarja életbeléptetni a közigazgatási vagy legalább a községi szervezet reformja előtt. Ezzel szemben a házassági' törvény hatályba helyezése csak két, már rég ismert föltételhez van kötve. Egyik a gyermekek váltásáról szóló törvény életbelépése, a másik az anyaköny- vekről szóló törvény, mely a házasságjogi törvény végrehajtásának állami szervezetét adja meg. Ez utóbbi két törvény rövidesen sorra kerül s ha ezek is meg vannak, az életbeléptetés haladóktalannl megtörténhetik. A mi az előkészületeket illeti, a kormánynál nemcsak az állami anyakönyvi kerületek (községek) terve van készen, de a kinevezendő anyakönyvvezetők személy szerint is ki vannnk jelölve. Mindent összevéve, Magyarországon 1895. január 1-óvel valósággal életbe léphet a po'gári házasság, ha tudniillik a főrendek útját nem állják.

„Szeretlek Roxeláne Tied .....“

(fokozódó tomboló tetszés.)

Elnök: (Dühösen csenget.) Elég, elég, ismerjük; ezt már csak a szegzárdi cigányok játszák. (Ügy van.) Rendre tehát. Első tárgy: tagok felvétele. Bemutatok egy kérvényt, melyet Köhécs ur szives lesz felolvasni.

Köhécs: (olvas, előbb azonban kivágja a magas C-ót.) Tisztelt nyomor- és nyögfiak. Nagyra becsült mű- nyomorászok gyülekezete. Hivatalnok voltara, 1200 frt fizetéssel; tehát ur. (Élénk derültség.) Erkölcsi kötelességem volt a Casinónak tagjává lennem. De a feleségem Rocambole születését, életét, hőstetteit, halálát és feltámadását tárgyaló 1200 kötetből álló regénysorozatot óhajtotta olvasni s igy a Polgári olvasó körnek is tagja lettem, mert ez a könyv a Casinóban nincs meg. Ugyancsak tagja lettem a Szinpártoló egyesületnek, mert azt hitttem, hogy jó társulathoz 'lesz szerencsénk. A tűzoltó egyletbe meg úgy keveredtem bele, hogy a feleségem szeretvén az egyenruhát, azt akarta, hogy mindjárt főparancsnok legyek egy egész lófarkkal a fejemen. De mert ez mindjárt lehetséges nem volt, hát legalább pártoló tagnak beálltam. Dalárda pártoló meg azért lettem, mert leányomat szerettem volna férjhez adni s azt hit-