Tolnavármegye, 1894 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1894-04-29 / 18. szám

1$. szám.

IV. évfolyam.

Szegzárd, 1894. április 29.

Előfizetési ár:

Egy évre . . 6 frt — kr.

Eél évre. . . 3 „ — „

Negyedévre . I „ 50 „

Egy szám .... 12 „

Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadóhivatalon kívül elfogad Krammer Vilmos könyvkereskedése Szegzárdon.

POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP.

Megjelenik minden vasárnap.

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Széchenyi-utca 1085. sz.

Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Főmunkatárs :

Dr. LEOPOLD KORNÉL. BODNÁR ISTVÁN.

I Kéziratok vissza nem adatnak.

A lap szellemi részét illeti közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők.

Hirdetések mérsékelten megállapított árszabály szerint számíttatnak.

Vörös május.

Közeledik május elseje, a népboldogitó apostolok bebarangolják az országot, hogy a bolonditó maszlagot elhintsék szerteszét s kiaknázva a könnyen hivő nép sok helyütt tagadhatlanul nehéz sorsát, sanyarú helyzetét, az olcsó dicsőség babérjai mellett bekasszálják a verejtékkel szerzett fillérek ezreit, a melyből aztán eléldegélnek jövő májusig, — a mikor újból megkezdik bűnös machinációjukat.

A szociálista tanok terjedése Magyar- országon ma már el nem tagadható. A baj fellépése sporadikus jellegű ugyan még mindenütt, de a mint Wekerle miniszterelnök képviselőházi nyilatkozatában maga is elismeri, veszedelmes tünet az, a melynek mélyre nyúlnak gyökerei, így az orvoslásnak is gyökeresnek kell lennie.

Bebizonyított dolog, hogy a mi munkás népünk helyzete ma még úgyszólván a legjobbak közé tartozik. — S első szempillantásra annál érthetlenebb, hogy Magyarországnak éppen azon vidékén üti fel fejét a veszedelmes baj, a hol a munkásoép keresete aránylag legnagyobb és helyzete elég tűrhető. Pedig a dolog magyarázata egyszerű. A jobbléttel tagadhatlanul fejlődik az értelem, növekszik a tudás utáni vágy, de együtt jár vele a többet akarás és nagyra- vágyás betegsége is, s ha a féltudásig emelkedett nép szeme elé mesterségesen oda vettetjük a csábitó ígéretek, fényes kilátás, jobb jövő reményének köd fátyolképeit, — megtanítjuk gyűlölni a mai rendet, belecsepegtetjük szivébe az elégedetlenség lassan ölő mérgét, elaltatjuk józan eszét, ösz- szekeverjük magasabb eszmékre meg nem érett agyának kuszáit gondolatait, s bekötve szemét, elhitetjük, hogy lát, most lát csak igazán, kioltjuk szivéből a hazaszeretet szent tüzét, s belecsempésszük a törvények iránti tiszteletlenséget s a honpolgár szó magasztos jelentőségét felváltatjuk vele a „világ polgár“ hamisított apró pénzére, a fana- tizált tömeg halálmegvetéssel tárja ki mellét a szuronyok hegyének, jó, ha a gyilkos golyók személyt nem válogató pusztítása miatt | száz számra nem vérzik el, jó, ha a szegény félre vezetett népnek egyéb büntetése nem leszen, mint az a pár évi, vagy hónapi börtön, a melyet a törvényes állapot, a tár- sadalom mai rendje ellen való lázadás miatt főkolomposaira mér a törvény szigora.

Eme fennt ecsetelt, minden hazafiul lelket mélyen elszomorító állapotnak megteremtésében — fájdalom nagy része van a lealac^nyitctt szabadsajtónak. A kétes- hirü egzisztenciák által — a nép kizsarolása céljából szerkesztett izgató lapok s lázadásra buzdító röpiratok és nyomtatványok, mint a kovász, kelesztik a nép pihenő szenvedélyét, s végzetes hevületre, sőt veszedelmes kitörésekre ragadják..

Az orvoslást tehát itt kell megkezdeni. A mostani társadalmi rend még uralkodik, épp ezért nem tűrheti, hogy a szabadsajtó örve alatt aknát ássanak alája. Régebbi kormányaink akár előzékenységből, akár óvatosságból már úgyis sokat mulasztottak, a mikor a nemzetiségi izgatok hasonló garázdálkodásaira szemet hunytak. — Nem

szabad tehát a már egyszer elkövetett hibát megismételni, védelmezni kell a szabad sajtót, sót támogatni hazafias működésében ; de korlátozni kell azt a sajtót, mely nem a szabadság, de a szabadosság tanát hirdeti s vallja evangéliumának, a melynek célja a zavarosban halászás, Önző érdekeinek kielégítése, a békés fejlődés megakasztása, a közállapotok felforgatása, az: anarchia.

Az ámító, népbolonditó tanok terjedését természetesen mindez nem szünteti meg végkép, de egy időre legalább helyhez köti. Gyökeres orvoslást csak a nép anyagi helyzetének javításától, megélhetési forrásainak kiszélesítésétől, szóval a helyes irányba terelt közgazdasági politikánk ténykedésétől várhatunk.

A legnagyobb örömmel fogadtuk azért Magyarország miniszterelnökének a képviselőházban tett rövid, de megnyugtató kijelentését. Az eddigi kormányok működésében is láttuk a becsületes szándékot, de Wekerle, mint mindenben, úgy ebben is túlszárnyalta elődeit, átlépte az akadémikus tárgyalások és tervelgetések Rubikóját s reá lépett a tettek mezejére.

A kormány kettős irányban indított akciót, gazdasági és adminisztratív téren. A munkás elemek foglalkoztatása s a népesség arányosabb megosztását meg is kezdette a telepítési törvény végrehajtásával. Eddig 5 községet telepitett be, de négy uj község ügye folyamatban van. Összeiratta a munkásokat, hogy az aratás és folyam- szabályozásoknál alkalmazást nyerhessenek.

Mindez elvitázhatlan érdeme a kormánynak, annál is inkább, mert kevés eszközökTÁRCZA.

Ibolyák.

Köszönöm, édes, ibolyáit,

És azt a kedves levelet. . .

Az a meleg és biztató hang Szivemnek olyan jól esett

Első, aki dalom megérti,

Együtt sir és ujjong velem,

S szemét igazi szeretettel Pihenteti kis könyvemen.

Lehet, hogy szárnyra kél nevem még, Meg is tapsolják tán dalom,

S a rég sóvárgott diadalnak Virága nyit ki utamon.

Sok női kóztül juthat eztán Számomra még levél, virág . . .

De a legelső ibolyáknak Mindig megőrzőm illatát I

BUDAY LÁSZLÓ.

Egy uj egylet.

— Szomoruj áték egy felvonásban —

— A TOLNAVÁRMEGYE eredeti tárcája. — Színhely: a vámházi istálló díszterme. Személyek: Nyöszök Pétör, kór-elnök s imaművósz.

Sandíts Jóska, vak.

Hippeg Tamás, egylábú.

Markol Ferke, fél kezű.

Köhécs Miska, nyögművósz.

Halló Bömböl, süket.

Kéregetők, toloncjelöltek s kintornások. Elnök: (miután egy saroglyábán helyet foglalt volna.) Tisztelt gyülevószet! Szívélyesen üdvözlöm az itt egybegyűlteket, s kérem, hogy a tanácskozás alatt illendően viselkedjenek. A gyűlés végén majd összeismerkedhetnek. (Elénk helyeslés.) Igen örülök, hogy ily szép számban megjelentek, mire nézvést talán jó is lesz az ablakokat kinyito- gatni. (Á teremőr rövidség okáért az ablakot beveri.) Örvendetes jelenség ez t. uraim, hogy nyomorúságos helyzeteinkben . . . (élénk derültség, Közbeszólások: a galériának beszél az öreg. Az elnök is nevet.) Csendet kérek t. gyülevészet. (Megráz egy tehén kolompot.) Örülök ennek mondom,

mert nem ismeretlen önök előtt az, hogy mily keserves a meghívókat kézbesíteni, miután sokan önök közül a Sét-patak árokban vettek szállást, amit eddig nem is tudtam. (Zaj, közbeszólások: Nagyra van vele, hogy a kanális hid alatt van bútorozott szobája.)

Elnök : (csenget) Nem ezért mondom ezt, hogy valakit legyalázzak, de . . .

Hippeg: (észreveszi az elnök köntöse alatt a zsinegen lógó pálinkás üveget.) Nézzétek csak a szent imagépet, snapszos üveg lógg az oldalán.. (Nyugtalanság, az elnöknek orra elhalaványodik.) Nem azért mondom ezt, mintha irigyelném tőle, de kompromittál bennünket a világ előtt. (Úgy van í úgy van I Felkiáltások : Mondjon le !)

Elnök: (keze körül csavarja a rózsafúzért.) T. uraim, igaztalanok velem. Ami ebben a kis üvegben van, az . . . szenteltvíz. (Gúnyos kacaj a réz orrnak oldaláról. Elnök orra ismét piros lesz.)

Köhécs: Az elnöki tekintélyt nem engedhetem . . . (Zaj. Elnök hálásan pislog közbeszólóra s titokban oda nyújtja neki a snapszos üvegét, de ügyetlenül mert észre veszik.)

Többen: Ez már korrupció, ez felháborító . . . (Rengeteg tumultus, egymás kezéből ra-