Tolnavármegye, 1894 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1894-04-01 / 14. szám
IV. évfolyam. 14. szám. Szegzárd, 1894. április 1. TOLNAVARMEGYE Előfizetési ár : Egy évre . . 6 frt — kr. Fél évre. . . 3 „ — „ Negyedévre . I „ 50 Egy szám . .. . 12 „ Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó- hivatalon kivűl elfogad Krammer Vilmos könyvkereskedése Szegzárdon. POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Széchenyi-utca 1085. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Dr. LEOPOLD KORNÉL. Főmunkatárs: BODNÁR ISTVÁN. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szer-1 kesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékelten megállapított árszabály szerint számíttatnak. A temetés napján. És nem jött haza Kossuth Lajos — haza.hoztuk őt; és megtartotta szavát mindhalálig, hanem a nemzet önmagához mutatta magát méltónak, a mikor haza hozta azt a nagy fiát, a ki önmagát száműzte és hontalanná tette! Ezernyolcszáznegyvenkilencben hagyta el e hazát, s még is itt volt ő mindig, itt lakozott ő sziveinkben szüntelen ! S mauzóleumának tervei még vázolva sincsenek, mégis 16 millió mauzóleumot épített már neki e haza! Mert ne kérdezzétek, hová temetik őt! a mi sziveinkben lesz eltemetve ! Ezernyolcszáznegyvenkilencben hagyta el e hazát! Vakmerő reményeinek roncsaival; rajongó hazaszeretetének fáklyájával s nagyratörő álmainak csalódásával lépte át a határt, a mikor megcsókolta e földet utoljára! S nem éreztétek, hogy megdobbant ez a szent anyaföld ? Nem éreztétek, hogy valami szent, valami áhitatos érzés cikkázott át rajta, a mikor a hármas koporsóval átdübörgőit a gőzgép a határon ? Nem éreztétek, hogy megrázkódott a szent anyaíöld ? Mert ez is tud érezni, ebben is van veleérzés ! Ő is szereti gyermekeit, hiszen kenyeret, otthont, tűzhelyet ad nekik ! S hogy ne érezte volna meg azt, hogy haza jött legnagyobb fia, a ki őt legjobban szerette; hogy ne érezte volna, hogy visszahozták azt a porhüvelyt, a melyikben a legnagyobb elme lakozék, hogy vissza adják neki azt a port, a melyből a természet az ő koronáját formálta: a világ- történelem egyik legkiválóbb karakterét! S ti, a kik behoztátok a szent hüvelyt, nem éreztétek-e megdobbanni a szent halottnak szivét? Még egyszer megdobbant, a mikor átment a határon, az anyaföld delejessége- egy pillanatra életet ébresztett abban a szivben, mert volt egy kilencvenkét éves agg, a ki félszázados politikai hitvallása alapján száműzte önmagát hazájából, de e haza Kossuth Lajosát, e nemzet bálványát, e nép apját, nem lehetett száműzni, nem lehetett hontalanitani, mert közöttünk élt szellemé a míg élt, és közöttünk él emléke, miután meghalt! — Igenis közöttünk élt szelleme szakadatlan ! Az elnyomatás napjaiban csüggedésünk és reménytelenségünk közepette a prófétája felé nézett a lebilincselt nemzet, eszméinek diadalától várva..a felszabadítást! S a felszabadítás idején az ő félistenére bámult az ország, csodálva az ő eszméinek hatalmát! Mert Deák Ferencnek hires felirati javaslata óta, a kibékülésen át, az Andrássy rezsimen végig egészen az egyházpolitikai vitáig Kossuth Lajos szelleme derengte be ez országot! Az ő eszméi ülték meg a mi politikai és társadalmi életünket, mert ha Kossuth nem indítja meg a 48-as reformokat, nincsen meg az alap a mi alkotmányunkhoz, de sőt, ha a 49-és események nem kényszerítik Kossuth Lajost az ő radikalizmusa felé, lehet, sőt valószínű, hogy a 48 as Kossuth Lajos itthon hal meg, mert eszméinek diadalát itthon látta volna. — Mert akkor, ha politikai hitvallásának merev hajtatlansága nem kötelezte volna őt hűnek maradni a 49-es esz- mékhez, hanem csak a 48-as elvekhez — Kossuth Lajos a mai állapottal nem lett volna annyira elégedetlen, hogy fel ne ajánlotta volna legalább ötvenkilenc óta hazafias szolgálatait! — Szentöltessék az ő szent neve, s imádassék az ő szent hamva! Mily csodás erő, s mily bámulatos varázs lakozik e porhüvelyben ! Még ez is fellázit, fellajz s felhangol egy nemzetet! Lázba, ideges lázba és heves szenvedélybe hoz egy népet, azután meg elaltat, elandalit, mintha csak dajkadana volna ! Elült a szenvedély, elalszik az izgalom, elnyug-szik a felkorbácsolt politikai szenvedély, mert egy bánatba folyik össze minden érzés, egy kegyeletben olvad fel minden visszavonás! Mit érezhetett az a hült tetem, a mikor e haza földjére ért ? A mikor látta, hogy 45 év alatt mi lett belőle ? Hatalmas, művelt, gazdag, szabad! Úgy, hogy a negyvennyolcas Kossuth talán nem lett volna nagyon elégedetlen, mert ott látta volna közel az ő politikai céljához! Mit érezhetett az a porhüvely, a. mikor látta, hogy az a nemzet, mely a hideg paragrafus szerint számkivetette őt, mily meleg szeretettel, mily rajongó imádattal függ »apján !« S a mikor a bánat és keserv fellajzta a kedélyeket az utcákon, s utána a felhevült szenvedély mégis lecsillapodott, nem láttátok, hogy Kossuth Lajos, a meghalt Kossuth Lajos, az a Kossuth Lajos, a ki nem ismeri el a magyar királyt, figyelmeztetett reá, hogy eddig s ne tovább! Hogy ő maga tanított meg reá, hogy kell a loyalitást összeegyeztetni a kegyelettel, mert a magyar nemzet, a mikor Kossuthot imádja, nem politizál, tehát az ő szivében híven megfér a loyalitás is. S csakis oly nemzet tudja úgy bálványozni királyát, a melyik úgy lelkesül nagyjaiért, mint mi Kossuthért! — Ne féljetek e holttestől ! Tizenhat millió gyászol s siratja Kossuth Lajost, de tizenhat millió ember közül, nincs egyetlen egy sem, a ki hive volna a dinasztiával szemben elfoglalt álláspontjának; mert a magyar nemzet az ő szeretetében és kegyeletében nem politizál, s mert szereti azt a Kossuthot, a ki e-népet nagygyá s szabaddá akarta tenni; csodálja politikai ideáljait, hanem azért még a függetlenségi pártban sincs egyetlen egy is, a ki ne ismerné el a magyar királyt, avagy ne hajolna meg hazafias alázatossággal a trón előtt! S ebben áll az ő hazafias jelensége! Kossuth elveihez csak egy ember maradt elvhű: Kossuth Lajos, s mégis egy nemzet imádja őt, mert ő vezette ki e népet a rabszolgaságból, hanem a Kanaánba már Józsua vezette be: Deák Ferenc! Érezzük, mivel tartozunk neki! Érezzük, hogy a kegyelet a mi nagy tartozásunknak egy töredéke csak! Kossuth újra honpolgár lett, itthon van, e hazának polgára! Mert ő közöttünk fog élni, de abban a percben, a mikor beleteszik őt az anyaföldbe, a melynek I. Ferenc József a királya, ő is kibékült a királylyal, mert különben végrendeletileg tiltakozott volna a hazahozatal ellen; s abban a percben a mikor haza ért, vége szakadt egy korszaknak! A Kossuth kultusz megszűnt politika lenni, hanem lett nemzeti- dicső hagyomány, lett a történet egy nagy kora, mint akár a Rákócy kultusz! S az a föld, melyért küzdött, s melyet lángoló szeretete közepette is fájdalommal nélkülözött, legyen neki könnyű, s az a hazai rög, mely koporsójára esik, kárpótolja őt minden szenvedéséért és keserűségéért! — Most már egészen a miénk: a teste, a lelke! A hazai íöld nyújtson nyugalmat a sokat hányatott testnek, s az ő lelke nyújtson nyugalmat e sokat hányatott földnek!- i :i sáiiZ ■ : Vér tess József- ?.r
