Tolnavármegye, 1893 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1893-03-26 / 13. szám

a fakultativ vagy is az egyházi szertartás fentar- tassék, és ez esetben — sokan a kik már vele egy nézeten nincsenek, sőt vele szemközt antagonis- musba vannak — az ő zászlójuk alá fognak csoportosulni.

A zsidó vallás recepcióját illető reformeszmét szinte szivemből üdvözlöm, ezl kívánja a jogegyenlőség és a szabadság követelménye — de kívánatos miszerint — az országban, — hol egyforma kötelezettségek vannak egyenlő jogok is legyenek, mert nem lehet egy alkotmányos államban, hogy egy felekezet a többi fölött supprematiot gyakoroljon.

Az anyakönyvek vezetése, mely nem egyházi actus — melyet az egyházi közegek az állam megbízásából vezetnek — a mennyiben az országos törvények értelmében nem akarják vezetni, szükséges, hogy az állami közegekre bizassók. — Ezeket kívántam szavazatom indokolásául kijelenteni 1

Schwetz után Borzsák E. szólott. Nem volt szándékában szólani, de Bencze apát beszéde készteti őt erre. Ö úgy tudja, hogy az egyház, helyesebben a klérus áll az állammal szemben és nem megfordítva, miként Bencze állította. A házasság szentség ugyan, de ezt a törvényjavaslat nein sérti. 6 is ragaszkodik hitéhez és mint ellenzéki ember is örömmel üdvözli a kormányt az egyházpolitikai téren. Utal arra, hogy a mostani állapotok arra kényszerítik sokszor a katholikusokat is, hogy áttérjenek, igy 20 óv óta Szegzárdon 70—80-an tértek a református hitre csak azért, hogy családi életet folytathassanak. 6 is pap, de azt vallja, hogy a haza minden előtt, előbb született m a- gyarnak és csak azután reformátusnak. Borzsáknak éljenzéssel fogadott beszéde után S p i e s z János paksi apát szólt. Múlik kedve, úgymond, a szóharctól, a mikor becsempészett liberális eszmékkel áll szemben. Kérdi, hogy loyalis-e olyan kormányt támogatni, a mely sérti a hitelveket. A mostani kormányt a katholikusok iránti ellenszenv vezeti, a polgári házasság, szerinte, országos katasztrófát fog előidézni. Boncze indítványához csatlakozik. Utána Perczel Dezső tartott nagyhatású, polémikus beszédet, melynek csaknem minden egyes mondata után frenetikus éljenek és tapsok viharoztak végig a teremben. Nemcsak azért emel szót, mondja Perczel, hogy az állandó választmányban a javaslat mellett elfoglalt álláspontját indokolja, hanem azért is, hogy mint a vármegye egyik kerületének képviselője nézeteit e kérdésben dokumentálja. Bencze idő- előttiségi kifogásával szemben megjegyzi, hogy minő következetességre vall Benczétől december ele- jóu, midőn még igen keveset tudtak a kormány programmjáról, az üdvözlés ellen ez okból fel nem szólalni, hanem most, midőn ismeretesek mindenki előtt az egyházpolitikai tervek, a feliratot korainak mondani. A polgári házasság kérdése már igen régi

1893. március 26.

____________________

dá

latosan szép! Soha a szemét ilyen merengőnek, soha az ajkát ilyen fájdalmas szépnek nem láttam, mint most. És tudom, ön is titkon elnézegeti egy lapban az arcképemet, amit bántó karrikaturává égetett az ügyetlen cinkografus. Bitka vonzó vonásokat olvas ki belőle és — uram bocsá — rejtett szépségeket fedez fel benne. 6, érzem, bársonyos ajkához is emeli és gügyögve csókolgatja: „édes kis bolondom 1“

Higyje meg, csupa láng vagyunk. Színházban már nem is merek a páholyába menni, bálban már nem is merem táncra kérni : de ezer elválasztó irigy idegen emberen át a pillantásaink találkoznak és a szemünk sugarai csókolódznak. A foyerban reszkető karral vetem rá a belépőjét, végtelen időkig gombolom a keztyüjét és a lépcsőn lemenet őrült vágyat érzek, itt, nyíltan, mindenki, a saját ura szemeláttára megcsókolni a nyakára göndörülő selymes pihát. Meg nem állom, hogy ha melléje kerülök, titkon a kis fülébe ne súgjam : a rivéderci! És hazamenet megölelem a baktert és önkívületben eldanolom neki: Si vous n'avez rien á me dire...

0 nagysád, szeretem és ön az enyém lesz. Holnap meglátogatom, hogy megkérdezzem, hogy mulatott a mai hangversenyen. Mellette fogok ülni a pamlagon és az ön forró fehér keze egyszerre csak a hajamba mélyed. Merengve simogatja és

1 Magyarországon. Zólyommegye követét már 1832- i ben azzal az utasítással küldte, hogy a házasság j civilis intézménynek deklaráltassók. Tolnavármegye ezzel a kérdéssel szintén már a 40 es években foglalkozott és Bezerédj István, Stankovánszky, Bar- thal stb. mindenkor az igazi szabadelvüség zászlóját lobogtatták. Ezeknek példája lelkesítsen. Nincs igaza Benczének, hogy az állam és egyház ikertestvérek; szerinte az állam az a d y a. a mely ápolja és egyenlő jogokat akar biztosítani gyermekeinek ; az összes felekezeteknek. (Viharos éljenzés és tetszés.) A mostani viszonyok, a midőn még Magyarországon arról beszélnek első sorban, hogy kicsoda minő vallásfelekezethez tartozik, a mai vita, a midőn úgy kezdik a szónokok . ón ka- tholikus vagyok, ón pedig református, én pap stb. igazolják, hogy sürgősen kellenek nálunk e reformok. A ki nem tud megmaradni a vallás és állam közötti közép utón, az hibázik, mert a túlhajtott vallásosság egyenlő a fanatizmussal, a zelotizmus- sal. A művelt államok, igy Belgium már 1796-ban mind elfogadták a polgári házasságot és Francia- országban, a hol a vallásoktatást kizárták az iskolákból, a hol eltiltották a szerzeteseket a vagyonszerzéstől, a hol a női szerzetrendeket eltörlik, a hol nincs helye nyilvános körmeneteknek, a hol a főpapság a legkorlátoltabb helyzetben él, a főpapság maga rendeletileg utasítja a papokat, hogy olyan feleket, kik polgári hatóság előtt házasságot még nem kötöttek, ne adjanak össze és ugyanezen Franciaország a pápának legkedvesebb gyermeke. (Hosszas éljenzés és helyeslés !) Benczóvel polemizálva kifejti, hogy nem létezhetik olyan botor kormány, mely „hiúságból“ zúdítana magára ilyen kérdéseket. Apponyi szerint is nálunk a házassági jog az egész világ házassági szemete. A világi biró jobban ítélhet ily dolgokban, mint a pap, kinek bizonyos delikát családi dolgokról fogalma sem lehet. Nevetséges Benczének amaz állítása, hogy a polgári házasság az államokat a tönk szélére juttatja, ő nem kiván mást hazájának, hogy minél hamarább jusson Magyarország is oda, a hol Belgium és Hollandia állanak. (Zajos éljenzés.) Az állam tekintélye is követeli a polgári házasságot. Befejezve szónoki lendülettel előadott, különben rögtönzött beszédét, elfogadásra ajánlja az állandó választmány javaslatát. Perczel beszédét percekig tartó nagy éljenzés követte. Utána Petri eh szólott, ki mint ellenzéki, büszke arra, hogy ép az ellenzékiek pártolják e javaslatot és hogy Irányi programmját a kormány elfogadta. Majd az ő családi életéből vett példával illusztrálta a polgári házasság behozatalának szükségességét. Ezután szavazásra került a dolog, a javaslat, vagyis a felirat mellett szavaztak I12-en, ellene 53-an, tehát 57 szótöbbséggel elfogadták a javaslatot. A gyűlés délután 1/a5 órakor ért végett.

_________TOLNA VÁRMEGYE. __________

in

ig én lehunyom a szemem, ön úgy érzi, mintha a bűn villámos árama cikázna végig ujjain át egész remegő, gyenge termetén. Igen, villámos leszek, mint a macska és a másik kezét ezer forró csókkal árasztva, suttogom : édes, édes, édes asszony !

Aztán megint felolvasásba fogok, mint ezelőtt annyiszor. A bibliát kapom fel és a Mózes ötödik könyve ötödik fejezetéből olvasni kezdem a tiz parancsolatot :

1. Nagysád, méltóztassók istenben bízni és őt szeretni.

2. Idegen istenekkel, otromba fabábokkal ne coquetirozzon.

3. Akit szeretünk, arról nem beszélünk. Isten nevét hiába ajkára ne vegye. Az ő ünnepeit szentelje meg ; hat napon át ne csináljon semmit, a hetediken tartson jourt,

4. Ha csak némi súlyt helyez arra, hogy hosszú életet éljen a földön, tisztelje kedves papáját és kedves mamáját. Adja át nekik az ón tiszteletemet is.

5. Tegye meg, Nagysád, az én kedvemért tegye meg : ne öljön soha.

6. Ne ... .

Ennél a parancsnál becsapom a könyvet és az nap nem olvasunk tovább ....

3.

A névszerinti szavazásnál igennel szavaztak : A legtöbb adót fizetők közül:

Döry Dénes, Sztankovánszky János, Döry Jenő, V i- zsolyi Ákos, Bezerédj Pál, Strasser Henrik, Perezel Dezső, Perozel Lajos, Kovács Sebestyén Endre, Hónig Mór, Bernrieder József, Bernrieder László, dr. Kohn Gábor, Leopold Sándor, dr. Kovák Sándor, Jeszenszky Andor, dr. Dra- gics Imre, Tóth Károly, Fördős Vilmos, dr. Láng Frigyes, Haberfeld Fiilöp, Hauk Antal, Goldberger J. Mór, Nagy János, Perczel József, Fekete Lipót, Schlesinger Fülöp, Örflfy Lajos, Hirsch Ignác, Parragh Albert, Kelecsényi Ambró, dr. Kramolin Emil, Rabinek Bernáth, Streicher Benő, Berger Mór, Hagymásv Károly, Totth Ödön, Schlesinger Ignác, Leitersdorfer József, Fischer Sándor, dr. Haidekker Béla, Leopold Lajos, Gottlieb Jakab, Hónig Albert, Reich Sámuel, Szőke István, Reinitz Gábor, Pirnitzer Antal, László Lajos, Hirsch József, Szondy István, Fleischmann Lipót.

A választott megyebizottsági tagok közül:

Závody Albin, dr. Schwetz Antal, Simontsits Béla, Erdős Gábor, Szigethy József, Jó Dömötör Károly, Sághy János, Fonyó László, Martin János, dr. Póth Radó, Schefer Péter, Wanyek Béla, Pap János, Bókus József, Ágoston István ifj. Dús Dániel, Becker Jakab, Lőwy Ignáoz, Fördős Dezső, Pesthy Mór, Németh N. János, Madarász Elemér, Kovács Gyula, Döry László, Hammerman Mátyás, Kühnel Ferenc, Marhauser Imre, Döry Pál, Szél P. István, B. Varga János, Simontsits Elemér, Klimes Antal, Rüll György, Weisz Konrád, Rafailovits Dömötör, Raab János, Sehaadt Gyula, Dömötör László, Cholnoky Lajos, Bereczk István, Petrich Ferenc, Török Béla, Borzsák Endre, Hirling Adám, Adlei N. János, Eisenbarth Gyula|és Egyed Sándor. Rajtuk kívül a jelen volt vármegyei tisztviselők.

Nemmel szavaztak:

Br. Jeszenszky József, Szluha Sándor, Buun Gusztáv, Bencze István, Kramolin József, Magyar Zsigmond, Vitko- vics Ferenc, Kremszer József, Hanny Gábor, Kókay Pál, Holndonner Fereno, Sághi Pál, Werner Antal, Szendrődy Károly, Dr. Mo'doványi István, Simon János, Borbély István, Zányi György, Kiss Pál, Cs. Kovács Mihály, Feil Ferenc, Weier Márton, Aeekermann Péter, Csima István, Mikó György, Groszbauer Ferenc, Takler J. Vesztergombi, ifj. Tóth István, Blesz József, Csontos Jenő, Magyar Miklós, Sobouyai Fereno, Tafner János, Paal József, Csefkó Ferenc, Polgár Mihály, Gauzer Ignác, Czobor Imre, Kiss Lőrinc Mihály, Koleszár Ferenc, Frühwirth Géza, Rnppert András, Lauer György, Spisz János, Kern Ferenc, Klein József, Fog- lein János, Sipos Márton, Dr. Frühwirth Jenő, Beke József és Janosits Antal. Fahraer N. János.

A t. vármegyei közgyűlésből.

Hagyományosan elismert dolog, hogy a böjti mulatságok kitünően szoktak sikerülni. S hogy ne sikerülnének az e fajta mulatságok, a mikor, dacára a szigorú nagy-böjtnek, maga a tisztelt klérus áll be rendezőnek!

A vármegyeházi tágas táncterem — joggal nevezem annak, mert a papok is igyekeztek a kormányt megtáncoltatni, no meg őket is alaposan m e g- táncoltatták, csakúgy pironkodott e hó 23-án szűk volta miatt. Lehet ugyan, hogy másért is pironkodott, de annyi tény, hogy ilyen zsur tolásig megtelt „Házban“ régen gyönyörködtünk.

A karzatot egy sereg előkelő szép asszony s viruló fiatal leány foglalta el. Nóvszerint is elősorolnám őket, mert a díszes névsor zsebemben van, — hanem akkor megsérteném a földszint hölgy közönségét, pedig hát övék az elsőbbség.

Az az, hogy biz itt csak kettecskén jelentek meg a hölgyek közül.

Az egyikbe házasember létemre magam is szerelmes vagyok. — De nem csak én, hanem valami 112 megyeatya vallott neki forró szerelmet. (Többen bizonyára az asszony tudta nélkül.)

Gyönyörű teremtés is mondhatom ! Alig nőtte ki a rövid ruhát, — fiatal, üde, mint a nyári reggel, arca feslődő, hamvas rózsa, szeme nevet, mosolyog, mint a hajnali álom. Valóságos tündér ö, igen, maga a kis Hamupipőke. — Gonosz, irigy mostoha anyja eldugva nevelte sötétben, ott az elrejtett zugban, a hamu közt. De hogy hogy nem, egyszer csak véget ért a varázslat, kilépett a nagy világba, lett belőle gyönyörűséges királykisasszony, s most ő uralkodik az egész világ felett s közönségesen úgy hívják : liberális eszmék, közszabadság.

Tessék, elkottyantottam magamat, most már be kell mutatnom, a másik hölgyet is, a kegyetlen mostohát.

Brr... Én nem tehetek róla. de borsózik a hátam! Uraim mutattak be önök már kevésbbé szép (nem merem kérdezni rút ? 1) hölgyet valakinek, vagy annak valakit? Ilyen forma érzés fog el a mikor ennek a kendőzött vén dámának csontja elzörög előttem. Fázom tovább megyek : reszketek. — Évtizedek óta nem szellőztetett ruhájának dohos szagja csap meg. Arca összeaszott, mint egy jól konservált múmiáé. A ráncok közét festék tölti ki. Ha ajkai mosolyra nyílnak, — mintha fogai harapni készülnének. A parfümökben nem nagyon válogatós. Szereti a kriptalevegó — kivonatot, olykor olykor a legfelsőbb körök ylang ylangját, — még a tömjéntől sem irtózik ...