Tolnavármegye, 1893 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1893-03-19 / 12. szám
III. évfolyam. 12. szám Szegzárd, 1893. március 19. TOLNAVÁRMEGYE POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Meg-jelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Széchenyi-utca 1085. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Fómunkatárs : Dr. LEOPOLD KORNÉL. BODNÁR ISTVÄET. Előfizetési ár: Egy érre . . 6 frt — kr. i Fél évre . Negyedévre I Egy szám 3 „ - I . 50 12 Előfizetéseket ós hirdetéseket a kiadó- hivatalon kívül elfogad Kram mer Vil- mos könyvkereskedése Szegzárdon. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az elöfize- tések és a hirdetések is a szer-1 kesztoséghez intézendók. Hirdetések mérsékelten megállapított | árszabály szerint számíttatnak. közé tartozik, a maga részéről szintén hozzájáruljon. A vallásszabadság, az anyakönyvek vezetése és a felekezetek eltérő házassági joga , körül jelenleg annyi félszegség, bizonytalanság, sőt sok tekintetben erkölcstelenség uralkodik, hogy Tolnavármegye közönsége szintén csak helyeselni fogja a kormánynak ama komoly és megdönthetetlen szándékát, a melylyel a mostani káros és szégyenletes állapotoknak véget vetni és helyökbe a magyar állameszme, a nemzeti és jogi egység céljainak s érdekeinek, valamint a jog- egyenlőség magasztos elveinek megfelelő helyzetet óhajt teremteni, a nélkül, hogy bármely felekezetnek jogát sértené, vagy csorbítaná. a nélkül, hogy eljárásával a hitelveket a legkisebb mértékben is érintené. A vallásszabadság és az állami anyakönyvvezetés behozatala ellen még a legszélsőbb ultramontánok sem tudnak érvekkel előhozakodni A polgári házasság az, a mely ellen minden eszközzel küzdenek, a melyet a vallás, illetve a dogma szempontjából kérlelhetetlenül elleneznek a reakció táborában. Nincs most helye annak, hogy az állam és egyház jogkörének tüzetes taglalásába bocsátkozzunk, elég arra hivatkoznunk, a mit a kormány egész határozottan kijelentett, hogy a hitelveket sérteni nem fogja, hisz a polgári házasság föltétlenül érvényben | tartja azt, hogy a házasság egyházi szertartások szerint köttessék és nem akar mást, minthogy az állami közegek előtt is létesüljön, a mi által az eddigi botrányos zűrzavar helyett végre az öszszes felekezetekre nézve egységes, egyöntetű házasságijogunk lesz. Ha olyan hithü katholikusok, minő Csáky miniszter, Apponyi gróf stb. pártolják a polgári házasság eszméjét, ha ez olyan katholikus államokban, minő Franciaország, Belgium, Spanyolország stb. — ós legújabban Olaszország — már évtizedek előtt megvalósult, ha a mi koronás királyunk, a mire Helfy Ignác a képviselőházban méltán hivatkozott — a kinek mély vallásos érzülete mindenkire nézve mintaszerű, beleegyezett abba, hogy az ó egyetlen fia, a megboldogult Rudolf trónörökös, polgári házasságot kössön, akkor mi Magyarországon, a hol annyi különböző vallásfelekezet és ugyananyi dogma és házassági jog létezik, a haladó század alkonyán ne legyünk pápábbak a pápánál, hanem örüljünk, hogy olyan kormánya van hazánknak, a mely egyenlő mértékkel kiván mérni az összes állampolgároknak, a mely a szabadság és egyenlőség eszméinek érvényt szerezni és a jogállam fogalmát nálunk végre megvalósítani törekszik. A ki szereti hazáját és szereti a szabadságot, az örömmel üdvözli a kormányt ezen hazafias és szabadelvű akció élén. De azért elhibázottnak találnánk, ha ez alkalommal a kormány iránt egyúttal bi\ tavaszi közgyűlés. —lk. Az a kérdés, a mely jelenleg közéletünket nemcsak a legélénkebben foglalkoztatja, hanem mondhatni kizálólag uralja, a mely most már nem csupán politikai, de társadalmi aktuálitással is bir az egész vonalon, Tolnavármegye e hó 23-án megtartandó tavaszi rendes közgyűlésén szintén napirendre kerülend. Tolnavármegye intelligens közönsége e napon fog nyilatkozni, váljon helyesli-e a kormány tervbe vett egyházpolitikai reformjait, avagy nem? Budapest fő- és székváros megkereste a törvényhatóságot, hogy csatlakozzék ahhoz a felirathoz, a melyet az egyházpolitikai kérdésben ó a kormányhoz intézett és a melyben tudvalevőleg helyesli ós mielőbb megvalósitandónak tartja a kormány pro- grammjában foglalt valláspolitikai javaslatokat. Maga az a tény, hogy az ország legelső törvényhatósága, — a mely azt, hogy minden befolyástól függetlenül szokott eljárni, bebizonyította akkor, midőn Kossuthot nemrég díszpolgárrá választotta — óriási többséggel fogadta cl a közgyűlés napirendjére kitűzött feliratot, már magában véve elég arra, hogy ahhoz a mi törvényhatóságunk, a moly a legintelligensebb, leg- előrelialadottabb és a szabadelvüség zászlaját mindenkor fennen lobogtató vármegyék TÁR CZ A. Nem, nem fogok . . . Nem, nem fogok meddőn epedni, Letörlöm minden könnyemet; Orcámon meg ne lássa senki, Hogy szivem egyszer csüggedett. Szép álmaimnak sírja mellett Hiába többé nem kesergek : Letűnt az ábrándok kora, És vissza nem tér már soha! Hogy boldogságot nyújt az álom, És üdvöt is ád, jól tudom; Merengenem dalon, virágon, Felhők közt szőtt ábrándokon. S a képzeletnek lenge szárnyán Kutatni, hogy vájjon mi vár rám: Oh szép, csodás, dicső lehet, De hajh, nem adhat — kenyeret. Az ábrándos poótalélek Nem könnyen boldogul ma már; Komoly munkára hí az élet Időt álomra nem talál. A holdvilágból meg nem élünk, Jól nem tart ábrándunk, reményünk; Nem vágy, álom, — munkás kezek Szerezhetnek ma kenyeret. Pezsg, forr az élet; lázas hajsza Most minden itt az ég alatt, S ki gyáva, képtelen a harcra, A sorból könnyen elmarad. Fel hát kemény, szilaj tusára, A munkának ma jé az ára, Csak önző szívtelen legyek, Úgy könnyen szerzek kenyeret. S kenyér nélkül e tarka élet Bizony, bizony semmit sem ér ; Repülj eszmék szárnyán az égnek, A löldre húz le a kenyér. Eszményekért rajongva lelked Vágyad szebb és ezért epedhet, Egy kérdőjel körül lebeg : Ki szerzi meg — a kenyeret? E szó körül forog ma minden, Ez szabja meg ma már utunk*; Nyomát ott látom tetteinken, Hevülni csak ezért tudunk. Most én is im’ a sorba lépek, Es harcosid közt tarks élet, Szép álmok, ábrándok helyett : Keresek buzgón — kenyeret. Buday László. A dolovai náM lánya. Színmű 5 felvonásban. Irta: ÜEUCEGH FERENC. Először adták a nemzeti színházban f. évi március 10-én. Minden esztendőben — úgy egyszer-kétszer — egy magas, nyúlánk, szőke fiatalember tűnik fel Szeg- zárd ütött-kopott, poros utcáin. Naponta, többször rövidke sétákat tesz. Érdekes alakja, elegáns, legújabb szabású kabátja, miután közfeltünést keltett — gazdájával egyetemben — eltűnik a Bá- tory-féle gyógyszertár kapunak is beillő öblös ajtója mögött. A beavatottak azt suttogják ez ó ! A járatlanok pedig a mikor többszörösen is látják a titokzatteljes alakot a patikába besuhanni, félig- meddig sóhajtva mondják : szegény fiatal ember ! — Bizonyosan azt gondolják: beh sok orvosság kell neki. Pedig a manóba is dehogy van igazuk. Hiszen ez az érdekes alak nem más, mint Hercegh Ferenc. (Van-e ki e nevetnem ismeri?!) Egészséges, mint a makk — legfeljebb a Kisfaludy társaságba jutás, no meg a „Dolovai nábob lánya-* — banket — következményei viselték meg egy kissé, egyébként nincsen patikára szüksége, csak az anyai szeretet édes melegében sütkérezik ott fenn az emeleten, maga is egy hordozható, a társaság unalmi betegségén mindenkor segítő, kézi gyógyszertár, (most is Temesváron van!) telve a sziporkázó ötletek — a valódi, könnyed francia espri gyomrot nem rontó labdacsaival, a melyet nem is szemenként, de úgy-
