Tolnavármegye, 1893 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1893-03-12 / 11. szám
4 TOLNA VÁRMEGYE. 1893. március 12 — A paks-adoity szabolcs-szókesfehórvári vasút ugjlátszik a megvalósulás stádiumához közeleg. — A törzsréfzvények aláírását már megkezdték. Ugyanis az 5.425,000 írtra előirányzott építkezési tőkének 35^ -át, vagyis 1 898,750 forintot részvények utján kell Sz eniczey Ödön és társainak, mint vállalkozóknak beszerezniük. Pakson különösen nagy számban jelentkeztek az aláírók. — Az ujoncazás eredményei Szegzárdan. Az idei fösorozás. mely Szegzárdon e hó 7-én nyert befejezést, összehasonlítva az utóbbi néhány évvel, igen megnyugtató hatá-sal volt a sorozó bizottságra, mert előző években az előállított „anyag- igen satnya volt, s nagyon lehetett félni, hogy ha ez igy halad, idővel újoncainkról már csak úgy lehet beszélni, hogy „maradtitthon kett ő-h áro m nyomorult.“ Hála Isten, kellemesen csalódtunk. A sorozó bizottság „mind minőségileg, mind m en n y isé gi I eg“ igen meg volt. elégedve a bevált uj hadfiakkal. Számokban kifejezve pedig az eredmény a következő: Az első korosztályban előállított 404 hadköteles közül besoroztatott 105. A második korosztályban előállított 293 hadköteles közül besoro/.tatott 52. A harmadik korosztályban előállított 197 hadköteles közül besoroztatott 16. Összesen 173. — Eltűnt és megkerült postazsák. T ó b i Lajos, bogyiszlói postás folyó hó 1-jón a bogyiszlói postaküldeményt, melyben ép akkor nagyobb pénzösszeg is volt, átvette, és a helyett, hogy rendeltetési helyére szállította volua. azzal a korcsmába betért, és ott Halász Béni és Deák István bogyiszlói lakosokkal hatalmasan mulatni kezdett, a minek nem is maradtak el a természetes következményei, mert oly alaposan leitta magát, hogy a lábán sem tudott megállni. De azért mégis volt annyi esze, hogy egyszer csak a posta után nézzen, és akkor vette észre, hogy biz az hiányzik. Erre rögtön kijózanodott s futott a község házához jelenteni, hogy inig ő mulatott, valami ismeretlen tettes a postaküldeményt ellopta. Lett erre riadalom '. V o 1 f Mózes őrsvezető és Sparing csendőrből álló járőr rögtön megindította a nyomozást és sikerült neki a lopottnak jelzett postaküldem ínyt B u c lira ü 11 e r Antal tolnai lakosnál megtalálni, a hol azt a postás, állítólag, ott felejtette. A járőr a pos’aküldoményt átvette és személyesen vitte Bo- gyiszlóra. Az egész körülményről pediiz jelentést tett a budapesti posta- és táviró igazgatóságnak. — Nem parancsol nékem ... A múlt heti ujoncozás alatt, mig a csendőrök, a toluai rendőrség és a lakosság nagy része a védgátaknál végezték a mentési munkálatokat, Hágó Antal, Scheiben József, P á s z 1 e r Antal Mezei József, Steinbach Vendel, P i 1 c e r Mihály és Rőt fiba c h e r József, tolnai újoncok részeg fejjel Tolna utcáit nagy énekszóval, hogy „Nem parancsol nékem ....“, bejárva, az utjokba eső házak összes ablakait beverték, az utcán levő összes fiatal fákat kitördelték, (az emberek elég okosak voltak és kitértek előlük) kő-, deszka- és léckerítéseket leromboltak, boltokat betörtek, kocsiszíneket, kőlépcsőket szétszed • tok, szóval borzasztó rémületet keltettek a védtelen lakosság közt. Szerencsére azonban végre kifogytak a lerombolható anyagokból s igy visszatértek a korcsmába. De csendhábori ás és mások vagyonának megrongálása miatt a s/egzárdi kir ügyészségnek feljelentvén, majd megértetik velők, hogy de parancsol bizony . . . — A libák. Fájó szívvel tömögette Bö'cskén a szegény Babos Istvánná az ő saját nevelésű 3 szép libáját, hogy a legközelebbi heti vásáron eladja. Nehezére esett a gondolat hogy neki ezektől meg kell válnia. De mikor az a pár forint olyan nagyon kell ! Pedig hát mégis hiába való volt minden. Éppen a heti vásár előtti éjjel valami lelketlen ember belopózott Babosné udvarára és mind a 3-at ellopta. Szegény asszony most nemtudja, a lu- dakat sirassa-e inkább, vagy azok árát ? — Elkobzott fegyver. Hiába rejtegette P r a- vics Antal, kocsolai lakos fegyverét, melyről adót nem fizetvén, fegyvertartási engedélylyel sem birt, a csendőrök mégis megtudták és e hó 2-án tőle elkobozták, öt pedig ezért a tamásii főszolgabírói hivatalnak feljelentették. — A csaták hiénái-nak szokták nevezni az olyan lelketlen embereket, a kik a lezajlott öldöklés után. midőn már minden elcsendesült és csak a haldoklók nyöszörgése hallható itt ott, kimennek a halottak közé, hogy maguknak is juttassanak a zsákmányból, ne csak majd az ég madarainak. A ger- jeni katasztrófa után csak néhány ház maradt épen és a templom. De mikor az a néhány ház egyikének a gazdája meg azon búsul, hogy már az ő háza miért nem pusztult el, miután igy, ha a többiét majd talán a könyörület ujjó építi, az övé megmarad réginek. S épen az övé maradt meg, ki már eddig is 4-szer tett volt kísérletet arra nézve, hogy egy szál gyufa árán megszerezze magának azt a biztosítási összeget, melyért a ház — mint a mesebeli phőnix — megifjodva keljen ki hamvaiból. Négyszer gyűlt már ki a káza, de mindig eloltották, ö pedig mindig ügyesen el tudta hárítani a gyanút magáról. Az árvíz is megkímélte most a házát. No de éppen ez az árvíz, és az ezáltal keletkezett zavarok igen jó szolgálatot tehetnek most! így a bi/.tositás is meg lesz, meg a könyörület-ösz- szegből is jut. És Vajda Pál, a ház derék tulajdonosa, ki fiát is beavatta e titokba, egyszer csak e hó 1 én, a mint a szobából kilép — háza tetejét lángokban látja. De oh fátum ! A vizözünben búsan evickélő emberek, minthogy viz volt elég kéznél, csakhamar ismét semmivé tették Vajdáék útolsó reményét és eloltván a tüzet, a házat megmentették. A csondőrök azonban nem értették a tréfát és Vajdát letartóztatván, átadták a paksi kir. járásbíróságnak. — Lopás. F i n t a István tolnai lakost a csendőrök letartóztatták, mert folyó hó 1-jón Müller Mihály tolnai lakos zárt éléskamráját feltörte és onnan vagy 10 frt értékű húst ellopott. — Tolvaj cigányok. Stojkona Tamás, Dimit- revics Illés és Szalai János, medinai illetőségű cigányok után kutatott a csendőrség a múlt héten, mert az ipséknek nemrég egy pár szép pej csikó annyira megtalált tetszeni, hogy nem bírtak róluk lemondani, tehát inkább magukkal vitték. De rájöttek a turpisságra és most ütött a megtorlás órája, legalább Stojkonára nézve, a kit sikerült elcsípni, de a másik kettő megérezte a pecsenyeillatot és még idejekorán elillantott. — Orvhalászok. A dunaföldvári járőr a T ó h á z környékén levő úgynevezett Fokban (tócsatornában) a Dunából kiáradt vízben orvhaláéit'al foglalkozó egyének után puhatolt. De ezek messziről meglátták a közeledő ellenséget, gyors futásnak eredtek tehát és 12 drb emelőháló visszahagyása után a szőlőhegyeken át a városba menekültek s igy elfoghatok nem voltak, sót még kilétüket sem lehetett kipuhatolni. De a hálók, melyeket a járőr a közs. elöljárósághoz beszállittatott, a iglia nyomra nem fognak vezetni. Az ügy különben a paksi föszolgabiimi hivatalnak feljelentetett. — Szökevény tolvaj elfogatasa. S z e m e- r e i József nagyszokolyi illetőségű házi szolga Budapestről megszökött, de nem a nélkül, hogy gazdájának mindenféle holmiját is magával nem hozta volna. — Az ozorai csendőrség a tamási szolgabirói hivatal , felhívása folytán a szökevény után nyomozva, őt illetőségi helyén, N. Szó- kolyban megtalálta és nála házkutatást tartva, birtokában több felbontott és felbontatlan doboz finom szivart, gyöngygyei hímzett szivartárcát, elegáns utazó bőröndöt stb. talált; ezeket elkobozta, a legényt letartóztatta és a budapesti rendőrkapitánysághoz való továbbítás végett a szilasbalhási örs- parancsnokságnak átadta. — Betöréses lopás. Kerzsák Ferenc tótke- szii lakos nagyobb mennyiségű felmért gabonát helyezett el nővére padlásán, mert az övén nem volt már hely. Midőn a gabonát ismét átvette, azt tapasztalta, hogy 8 métermázsa búzája hiányzik. — Minthogy nővérére nem gyanakodhatott s egyáltalán senkire sem tudta a lopást rábizonyítani, jelentést tett a csendőrségnél, s ez utón csakhamar kiderült, hogy a jó nővér mégsem olyan ártatlan, mint hitte, mert a lopást a vele vadházasságban élő Vlasits János és egy jó barátja, Béleczki Márton követték el, kik a búzát kisebb részletekben eladogatták. A tetteseket letartóztatták és a tamásii kir. járásbíróságnak átadták. — A Pesti Napló, amióta formája megváltozott s tartalmának élénkítésére a modern zsurnalisztika minden eszközével dolgozik, a közön-ég körében egyre jobban hódit. A Pesti Napló hivatva I érzi magát arra, hogy a magyar zsurnalisztika ni- j vóját emelje, hogy magas tónusban, eleven szellem- j mel a müveit közönséget a nap krónikájáról tájékoztassa. Egyforma lelkiismeretességgel dolgozza löl ! a fővárosnak és vidéknek híreit, egyforma kritikával bírálja meg a társadalomnak, a politikának, az irodalomnak és a művészetnek minden jelenséget. Célja: az igazi liberalizmus diadalát elősegíteni Magyarországon. A közönség hamar megértette irányát s külső formájával együtt megszerette hangját. Rövid idő alatt a Pesti Napló a legkedveltebb napilap lett s gyors elterjedése legbiztosabb jele annak, hogy hivatásának magaslatán áll. A Pesti Napló naponta kétszer jelenik meg: este és reggel. A reggeli lap röviden összefoglalva elmondja az esti lapban közölt eseményeket is, úgy, hogy a közönség, mely az esti lapot nem járatja, megkapja ] teljesen híven mindazt a nevezetesebb eseményt, melyet az esti lap közölt A Pesti napló az uj évnegyedtől kezdve as esti lapra külön előfizetést nyit, úgy hogya reggeli szám teljesen függetlenné válik az estilaptól és ára is ugyanaz, mint a többi vele konkuráló napilapoké. Husvótra a Pesti Napló egy rendkívül érdekes könyvet fog előfizetőinek ajándékozni; e könyvről egyelőre annyit, hogy úgy kiállítása, mint tartalma a legkellemesebb meglepetés lesz a magyar olvasó közönség számára. Fel- hivjuk olvasóinkat a Pesti Naplónak lapunk mai számában közzé tett hirdetésére. — A dynamit már Tolnavármegyében is kísért. R e i s i n g e r István bölcskei lakos M ó n a József ugyancsak ottani lakost, kivel valamiért ösz- szeveszett, azzal fenyegette, hogy házát felrobbantja dynamittal. De Mónának nem tetszett a kilátásba helyezett gyors légutazás ; jelentést tett tehát R e i s i n g e r ellen, mire a csendőrök azonnal kérdőre vonták Reisingert, illetőleg felszólították, hogy a dynamitot rögtön adja elő. Beisinger, kinek a csendőrök láttára a Ravachol bátorsága azonnal a lábába szállt, készséggel átadta a nála levő arzenált, mely állt 2 drb 10—10 cm. hosszú töltött dynamitpatron- és egy darab gyujtózsinórból. Ezt a csendőrök magukhoz véve, kikérdezték a beszerzési forrás iránt, mire ő előadta, hogy ezeket egy tolnai ismeretlen kormányostól kapta, do esze ágában sem volt Móna házát és családját légbe röpíteni, ő csak megakarta ijeszteni. Az ügy az illető hatóságnak feljelentetett. — Posta és távirda gyakornok jelölti állások. A pécsi posta és távirda igazgatóság kerületében még 3 posta és távirda gyakornokjelölti állás van üresedésben. Az erre pályázni szándékozó érettségi vizsgát tett ifjak kérvényeiket iskolai hiteles orvosi 1 és erkölcsi bizonyitványnyal, valamint kereszt vagy születésilevéllel az igazgatósághoz ez évi március hó 15-óig benyújthatják. — Kincveztetés esetében az illető gyakornokjelölt a szolgálatba lépés napjától kezdőleg 1 frt napidij élvezetében fog részesülni és ezen napidijat megtartja a Budapesten végzendő posta és távirda tiszt képző tanfolyamon töltendő idő alatt is. — A csirkefogó. Kálóéi Ferenc, kányái szőlőhegyi lakosra már régen gyanakodtak az elöljárói, hogy tiltott utakon jár, de bár most is vizsgálat alatt áll egy pár általa tagadásba hozott kihágás és bünteit miatt, letartóztatni nem lehetett, mert soha rajta nem lehetett csípni. De végre mégis ütött az ő órája is. A napokban valami gyanú alapján ép akkor kereste a csendőrség lakásán, midőn ő, mit sem sejtve, megérkezett egy telt zsákkal a vállán. A csendőröknek azonban nemcsak a mozgalmas tartalmú zsák tűnt fel, hanem különösen az is, hogy Kálóéi tetőtől talpig asszony ruhába volt bújva, kezében meg egy hatalmas husáng, mint a kinek egyéb fegyvere nincs, s mégis mindenre el akar készülve lenni. Mig az egyik csendőr tehát kivetköztette az illetéktelen maskarából, addig a másik a zsákot nyitotta ki, és abból egymásután 6 tyúkot és egy kakast húzott elő. Ezek származása iránt kikérdeztetvén Kálóéi belátta, hogy itt a tagadás már mitsem használ, elmondta, hogy a baromfiak özv. Márcis Józsefné tótkeéri lakos tyúkóljából és nem is önszántukból kerültek az ö zsákjába, a mi igaznak is bizonyult. Kálóéit tehát letartóztatták, a tyúkokat átadták az ottani elöljáróságnak, hogy tulajdonosuknak visszaszármaztassa, öt magát pedig zsákostul, botostul, szoknyástul a tamásii kir. járásbíróságnak adták át.
