Tolnavármegye, 1893 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1893-03-12 / 11. szám
III. évfolyam. II. szám Szegzárd, 1893. március 12. TOLNAVÁRMEGYE POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Meg-jelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Széchenyi-utca 1085. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Főmunkatárs : Dr. LEOPOLD KORNÉL. BODNÁR ISTVÁN. Előfizetési ár : Egy évre Fél évre . Negyedévre Egy szám . 6 írt — kr. 3 . - „ I „ 50 „ • • 12 „ Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó- | hivatalon kívül elfogad Kraminer Vilmos könyvkereskedése Szegzárdon. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfize- I tések és a hirdetések is a szer- | kesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékelten megállapított | árszabály szennt számíttatnak. Márciusi napok. (L. S—u.) Az ébredő természettel feléled az emberi kebel is. A hogyan a hideg tél után jő a virágzó kikelet, a mint a dermesztő hideget felváltja a ragyogó nap melegítő sugara, úgy az ember letár- giájára is következik a szabadság kikeletje, éltető melege. Dicső márciusi napok ! Nemzeti történelmünknek örökszép napjai! Mikor ott állt egy falanxban a magyar nemzet, s ajakára vévé a ,,Szabadság, Egyenlőség, Testvériség!“ magasztos igéjét! És hirdeté szent lelkesedéssel, nem puszta jelmondat gyanánt, hanem belső szükségből, nemcsak azért, hogy a zászlót diszitse, hanem hogy azzal a harcban, a tettek mezején mindenütt elől legyen. Azokért az eszmékért, melyekért az örökfényü 1848. év márcinsáben küzdöttünk, harcolunk 1893. márciusában is. Akkor is a „Szabadság, Egyenlőség, Testvériség!“ volt a legszentebb ige, ma is az. Akkor is az állami függetlenséget vód- tük, mostan is. Akkor is a szabadelvüség volt a nemzet utjain az iránytű, ma is az, s az lesz, mig nem hal ki a magyar szivéből az 1848. évnek dicső emléke ! Jól mondja egyik beszédében Nagyvárad tudós püspöke, bogy a szabadelvüség csak eszköz a célhoz. Hát magunk is azt tartjuk, hogy a szabadelvüség csak eszköz. Eszköz a legdicsöbb célnak: Magyarország valódi boldogságának elérésére. Mert mi a szabadelvüség, melynek hirdetésében, mint a birnami erdő, megmozdul Magyarország képviselóházárnak minden pártja ? Ennek a szabadelvüségnek kérdése egyúttal az állami jogrend kérdése ! Ez a liberalizmus a nemzeti akarat kifejezése ! Ennek a szabadelvüségnek a győzelme egyúttal a „Szabadság, Egyenlőség, Testvériség“ szent trifoliumának is a diadala! Azt halljuk lépten nyomon, bogy a 40-es éveknek inog voltak az eszmékhez a maguk féríiai. Mintha nem lenne eléggé ismeretes az a mondás, hogy minden kor megtenni a maga embereit, mintha nem tudnók, hogy az államfórfiu is csak báb a szeszélyes sors kezében, hogy ez igy volt, s igy lesz minden időben. Fenomenális nagyságunknak látjuk a szabadságharc előtti évek szabadelvű vezér- férliait, Deák Ferencet, vagy Kossuth Lajost, az „örök igazságáért küzdő Bezerédjt vagy Klauzált, a főrendek között a nagy Széchenyit és a lángelméjü Eötvöst — de kérdjük, nem kell-e bizonyos perspektíva, hogy a nagy embereket helyesen megítélhessük ? S ha ma tapsvihar követi Csákij Albinnak az igazság éltető nedvével átitatott beszédét, vagy Wekerlének adózik hálával a nemzet bátor fellépéséért; ha Ap- ponyi Albertnek a szabadelvüség diadalát hirdető beszédét dörgő tetszéssel fogadja egész Magyarország, úgy kérdjük, ha ez államférfiak a mi gyarló szemeink előtt, a közelből is oly nagynak látszanak, mily nagyok lesznek ók a történelem itélőszéke előtt, mily óriások abból az időtávlatból, mely az epigonok helyes megítéléséhez okvetlen szükséges. Hála nemzeti géniuszunknak, vannak nagy férfiaink a nagy eszmékhez! Csak a magyar nemzet maradjon hű hagyományaihoz, csak az ne hagyja magát semmi által megtéveszteni, hanem lássa be, hogy szükségünk van egy egységes, konszolidált, nemzeti Magyarországra, melyről legnagyobb hazánkfiai álmodoztak, melynek lerakta az alapját 1848. márciusa, s melynek megalkotásában részt vesz 1893. márciusa is. S mikor megünnepeljük a szabadság ébredésének évfordulóját, gondoljunk azokra a nagy időkre, melyek napjait ime most éljük, s reméljük, hogy a „Szabadság, Egyenlőség, Testvériség“ fénylő hármascsillaga örökké ragyog felettünk. Bizzunk a magyarok őrző Istenében ! POLITIKAI HÍREK. — Az egészségügyi szolgálat államosítása képezte azon multketi ankét tárgyát, melyen Korányi, Müller, Fodor és Högyes tanárok és Ohyzer oszt. tan. vettek részt. Kimondották ezen az értekezleten, hogy egyelőre csak a körorvosi intézmény államosítása képezheti komoly tanácskozás tárgyát, de a községi orvosi intézmények államosítása még nem. TÁRCZA. Március. Ma hallottam az első Pacsirtaszót, A pacsirta dalában A hála szólt, Hogy közeleg a kikelet, Jég elolvadt, viz lefolya, S száraz bokorból integet A kék szemű kis ibolya. A szivem is megdobban Öröm miatt, Hogy szép hazámra egykor Szép nap virradt. Óh Március, hogy kivirult Kopár mezőnk, hogy szólt a dali Szabadságtermő drága múlt, Aid tégedet minden magyar I SÁNTHA KÁROLY. Főtekintettel Magyarországra. — A „TOLNAVÁRMEGYE“ eredeti tárcája. — (Folytatás.) 111. A csúcsíves (góth) müstyl. A csúcsíves styl nemcsak követte a román müizlést, hanem ez utóbbi egyes szervezeti részeinek és elemeinek tökélyesiiése által abból fejlődött ki. így mindjárt az építés legjellemzőbb szerkezeti része : a boltozat, a legszebb és legtökéletesebb kifejlődését, mondhatni bevégzettsógót a csúcsíves — vagy mint az olaszok — kik mindig idegenkedtek az uj műiránytól — gúnyosan, de nem helyesen nevezték : a gótii boltozatban érte el. A csúcsíves boltozat két csuesivnek keresztben való elhelyezéséből keletkezett. E keresztezés aztán egy szépen kifejlett góth boltozaton egész szabálys/.erüséggel sok helyen történt, úgy, hogy egész hálózat keletkezett a csúcsivek keresztezéséből. A legegyszerűbb ilyen keresztezés az, midőn két csúcsiv egymást a csúcsban metszi. Az egymást ekként keresztező csucsivek képezik tulajdonképen a boltozat vázát (skelet) és itt a góth rendszerben gerinceknek neveztetnek. A gerinceknek ornamentalis és szervezeti (teherhordó) szerepük van. A kifejlett gerincek nagyon díszesen vannak tagozva (rovátkolva) és alsó végükkel a pillérek — vagy a falból félig kiszökő feloszlopok diszes váll- kövén, — vagy szintén a falból kiálló gyámokon nyugszanak, — fent pedig a csúcsban, egy az összes gerinceket összetartó zárköben egyesülnek, s igy nagyon emelik a boltozat diszességét. De a gerinceknek teherhordó szerepük is van, mert ők tartják a közöttük levő területeket befedő bohózatot. Két gerinc közötti boltozat boltsüvegnek neveztetik. Már most négy ilyen gerincz, vagyis két, egymást keresztező csúcsiv s a közöttük levő négy boltsüveg egy boltozatszakaszt képez. De egy boltozatszakasznak a gerinceken és süvegeken kívül még más főszerkezeti részei is vannak, u. m. a hevederek és pillérek. A hevederek azon erős, izmos és szintén díszesen tagozott vastag csúcsivek, melyek egy boltozatszaka zt tartó négy pillér közül kettőt-kettőt (hosszában és keresztben) összekötnek. Egy boltozatszakasz a négy hevederrel s az ezeket tartó négy pillérrel együtt járomnak neveztetik. A templom hosszasága szerint több-kevesebb ilyen egymáshoz helyezett járom képezi az egész templom boltozatos menyezetót. A csúcsíves műizlésnek az építésben főjellege, hogy valamint minden úgy az egymás mellé helyezett boltozatszakaszokat tartó oszlopok vagy pillérek is karcsúnk, nyúlánkak, merészen felfelé törekvők, linómul tagozottak s igy tetszetősek legye-
