Tolnavármegye, 1893 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1893-02-26 / 9. szám

2.

TOLNA VÁRMEGYE.

1893. február 26.

Ki avatkozik itt hitelvekbe, miben támadja meg ez a vallási meggyőződést, miben szenvednek ez által sérelmet az egyházi jogok vagy szabályok ?

Hisz mindenki a maga vallásának törvényei és szabályai szerint léphet házasságra és az állam a polgári kötéssel csak jogát gyakorolja, de nem kobozza el az egyházak és felekezetek jogait és eléri azt, hogy a házasság kötése a haza minden polgárára nézve egyforma lesz és hogy ezen egyenlőség mellett a házassági jog terén végre egységes törvények és eljárás lépnek majd hatályba.

Megszűnik majd az eddigi botrányos és erkölcstelen állapot, hogy a vallást a házassági kötelék felbontása miatt el kellett cserélni más vallással, hogy naponként előállott a probléma, — az örvény, a melyből az illetők elé vagy az eltemetett vallás, vagy pedig az elveszett földi boldogság szomorú képe tátongott.

És szabad-e, hazafias cselekedet-e azt ellenezni, hogy Magyarországon végre teljes vallási szabadság uralkodjék ?

Itt az ezredév, hazánk a művelt nyűgöd államok színvonalán megállhat-e, ha nincs meg benne a teljes polgári és vallási szabadság 9

A korszellemet útjában feltartóztatni nem szabad és ha ideig-óráig sikerülne is, az, a történelem tanulságai szerint, mégis utat tör magának és elsöpri azokat, kik ellene szegülnek.

A hivatásszerű kötelességnek, a vallási meggyőződésnek és tradícióknak meg vannak a maga tiszteletet érdemlő és teljes méltatást igénylő határai és ahhoz, ha valaki e határokat túl nem lépi, nem is fér szó, ezek szolgáljanak lelkiismeretűknek azzal, hogy nem támogatnak, de nem is támadnak.

Tisztelet és elismerés azoknak, kik a bölcsesóg, mérséklet és tapintat eme határai között megmaradnak.

Ámde igen sokan túllépik e határokat, izgatnak, lázitnak, rémes dolgokkal (a polgári házasság átkáról, szerencsétlen következményeiről stb.) hatnak a nép képzeletére és szenvedélyeire, melyeknek felkorbácsolása, különösen vallási és lelkiismereti kérdésekben, kiszámithatlan a maga hatásában.

Épen azért üdvös és csak üdvözölni lehet azt a mozgalmat, a mely a népre irányuló eme akcióval szemben az intelligens társadalmat képviselő törvényhatóságok részéről megindult.

Somogy járt elől, utána következett az ellenzéki Borsodv ár megye, továbbá Szepes- és Zemplénvármegyék, Hódmezővásárhely, Kecskemét, Szeged és Komárom városok törvényhatósága. Budapest fő- és székváros, a melyek kimondották, hogy a kormány egyházpolitikája jó és üdvös, a nemzeti, társadalmi és jogi egység szempontjából szükséges és mielőbb megvalósítandó.

A vármegyék ilyetén megnyilatkozása pedig szükséges és kiváló nyomatékkai bir azért, mert kitűnik belőlük, hogy az intelligens közvélemény, Magyarország értelmiségének szine-java helyesli a kormány szándékait és perhorreskálja az ellene aláírások gyűjtése stb. utján intézett támadásokat.

Ne legyen ez bizalmi nyilatkozat a kormány iránt, hogy ahhoz politikai pártállás nélkül minden liberális ember csat- lakozhassék, hanem legyen a rokonszenvnek és helyeslésnek egyszerű kifejezése a kormány egyházpolitikája iránt.

A vármegyék szava kiváló erkölcsi és szellemi sulylyal bir, mert ez az intelligens és független elemek tiszta meggyőződésének nyilvánulása, melyből egyetlen voks több értékkel bir, mint a félrevezetett és felizgatott nép köréből gyűjtött aláírások százai.

Bízunk benne, hogy Tolnavármegye törvényhatósága, a mely a nemzeti és szabadelvű eszméknek mindenkor hü és lelkes védő vára és igen gyakran elöharcosa volt, a mely nagy fiainak, a Bezerédj Istvánoknak nemes hagyományait mindenkor híven megőrizte, melynek mostani vezérlő férfiai

szintén méltó utódai a dicső elődöknek, legközelebbi tavaszi rendes közgyűlésén hasonlóképen ki fogja fejezni rokonszenvét és helyeslését a kormánynak époly szabadelvű, mint hazafias egyházpolitikája iránt.

A telefon hírmondó.

A telefon hírmondó oly vállalat, mely egy uj magyar találmányt visz át a gyakorlati életbe, megelőzve ezzel, itt Budapesten, az egész világot. A modern élet, mely lázas, izgalmas sietésével jellemzi e szazad végét, mohón várja a nap eseményeinek hírét és szolgálatába fogadta a távírót, a telefont, hogy e vágyát kielégíthesse. E hiányon van hivatva segíteni a telefon hírmondó, mely lehetővé teszi, hogy a nagy- közönség olcsó áron azonnal értesüljön a nap minden eseményéről.

A telefon hírmondót Ígérőbe veheti Budapestnek minden lakója, a ki egy forint ötven krajcár havidíj lefizetése mellett bejelenti lakását a telefon hírmondó vállalatnak Magyar u. 6. szám alatt levő irodájában.

A hírek meghallgatására egyszerű készülék szolgai. Arasznyi nagyságú faragott falap, melyen a telefon készülék hallgató kagylóival teljesen azonos két kagyló lóg. A híradás reggel 9 órakor kezdődik és tart szakadatlanul este 9 óráig, minden órában uj hírsorozattal. E berendezés mellett az előfizető óránkint csak egyszer kénytelen a hallgató kagylókat leakasztani, hogy meghallgathassa annak az órának hírsorozatát, még pedig az órának abban a pillanatában, moly az előfizetőre nézve a legalkalmasabb. Ezt a kényelmet, mely sem csengetéshez, sem perchez, sem másnemű jelzéshez nem köti az előfizetőt, azzal a beosztással nyújthatja a telefon hírmondó központi irodája, hogy a hírsorozat, melynek fölolvasása s meghallgatása is 2, legfeljebb 3 percet vesz igénybe, annyiszor olvashatja fel egy óra alatt, ahányszor 2—3 percnyi terjedelme ezt hatvan perc alatt megengedi.

A telefon hírmondó hírsorozata felöleli mindazt, a mi a nagyközönséget érdekli és tájékoztat minden a gyakorlati életben szükséges tudnivalóról. így például az országgyűlésen történtekről még az ülés folyamán ad hirt, és pedig már 11 órakor a 10—11-ig történtekről s igy tovább óráról-órára. Ä társadalmi élet minden érdekes eseményét, érdekes törvényszéki tárgyalások Ítéletét,

tanulságos. E máig fenmaradt darabokból is láthatjuk, hogy a szobrászatban a symbolikus vonatkozás a XIII-ik században, a román átmeneti korban már teljesen megszűnik ; s a templom szolgálatában álló szobrászati alkotások pusztán ékítményekké, dekoráló részletekké alakulnak át.

Mielőtt azonban a symbolikus vonatkozású szobrászati alkotások hazai maradványaival megismerkednénk, meg kell előbb emlékeznünk a román szobrászatnak kivált kiviteli főbb jellegeiről, sajátságairól és ha vannak, speciális magyar nemzeti motívumairól, általában, hogy miről ismerhetők fel mii képzés, kivitel tekintetében a román mű- izlés szobrászati alkotásai ? mert a példaképi vonatkozás, melyről fentebb tettünk említést, nem a kivitelre, hanem az eszmei alkotásra a felfogásra tartozik.

A román szobrászat, bár már egészen uj életerő friss ifjú érzete lengi át, primitiv, gyarló mü- képzésséí kezdődik és a gyarlóságot majd kétszázadon át megtartja. Nyilvánul pedig a gyarlóság különösen az alakok túl tömör, durva és ügyetlen voltában; emberi és állati alakjai idomtalanok, aránytalanok, vagy gyermekesek, majd meseszernek és szörnyetegek. Ez jellege tehát általában a román szobrászat miiképzésének, kivitelének. Ellenben eszmei müalakitásai, felfogásai, még sokszor ott is, hol a műképzés, a véső működése durva és ügyetlen, még ott is megragadó hatásúak és szép Ízlést tanúsítanak. Typologikus és symbolikus vonatkozásaikban pedig nagy erő és mély felfogás nyilvánul. Legfőbb jellege azonban a rómán szobrászatnak azon népies sajátság, azon egész a humorig és komikumig terjedő vonatkozások és naiv felfogás, melyek azt mutatják, hogy a román szobrászat sehol és hazánkban sem maradt ment az illető nemzeti népies elemek befolyásától, mely sokszor még a ruházatban is nyilvánult. így pl. a jáki, még inkább a pécsi román szobrászati alakokon, az akkori Vas- illetve baranyamegyei ruházat, arctypus és testtartás nüanszai láthatók. Innen van, hogy a román szobrászati műalkotás nemcsak a tanúsított I művészi ügyességnek és tehetségnek kifejezője, hanem egyszersmint a népéletnek és eszméinek, általában a kor- és nópszellemnek is, mely azt átlengi. Ezért van aztán, hogy bár a román szobrászat technikai kivitele, miiképzése majd minden országban egyenlő: gyarló és kezdetleges, de eszmei alakításai, műszelleme és műkifejezése, a különböző I nemzeti vonatkozásoknál fogva —mindenütt különböző. Es a különbözőség minden országban csak a román styl korának a végén, a XIII-ik századi román átmeneti korban, a már akkor jelentkező góth styl egyöntetű és szigorú stylszerüségének hatása alatt egyenlítődik ki; és lép a szobrászat-különsze- rüség egyetemitésének terére és igy a művészet teljesebb színvonalára.

Bár megjegyzendő, hogy valahányszor a román. — általában a középkori szobrászat művészeti

színvonaláról, tökélyéről van szó, ez mindig inkább az eszmei tökélyről, mintsem a kivitelről, a techi- káról értendő, a mennyiben a művészi eszme felfogás és ihlettség a körülményekhez képest nagyszerű volt ugyan, de a művészi tehetség és technikai ügyesség (a műeszközök hiánya miatt is) gyarló.

Majd az átmeneti román szobrászat a góth s yl hatása alatt, teljesen a szellemités terére lép. Ugyanis a szellemi élet. a lelki indulatok, pl. a buzgóság, alázatosság, jámborság, stb. az átmeneti korban, többé nem pé'da vagy jelképekben állitta- tik elő, hanem magából a szobiászati alak testtartásából és arckifejezéséből tükröződnek vissza — E szellemités kívánalmainak megfelelően megszűnt az eddigi testalkatok sajátos román tömörsége és aránytalansága s a góth müizléshez közeledve, karcsúbb, arányosabb, magasba törekvő szellemie- sebb alakzatot vesznek fel és igy a teljes műtökéig, sót nem ritkán a műképzésuek is eléggé magas színvonalára emelkednek.

A mi már fenmaradt hazai román szobrászati műemlékeink ismertetését illeti, ezek között úgy eszmei alakítás, mint műképzés tekintetében első helyen állanak a pécsi székesegyház alatti altem- ploin egyik homályos és szűk helyiségének falait boritó domborművű szobrászati alakok.

Igen nevezetes és érdekes emlékek ezek, de rendeltetésük meghatározásában és éppen azért pél-