Tolnavármegye, 1893 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1893-02-05 / 6. szám
2. TOLNA VÁRMEGYE. 1893. február 5. Elmondtuk több ízben Tolnavánnegye közgazdasági előnyeit és hátrányait. Kifejeztük, hogy azon a nagy átkon, mely annyi pusztulást hozott reánk, szerény véleményünk szerint csupán önakaratunk képes segíteni. Tanúsítsanak csak gazdáink kellő erélyt széleink ujjátelepitése körül, s ha nem hagyják figyelmen kívül azokat a mellékkeresetforrásokat sem, melyekre lapunkban is reámutattunk, akkor Tolnavármegye bortermelése régi helyét ismét elfoglalhatja. A szegzárdi selyemgyár eszméjét is azért hirdettük oly igaz lelkesedéssel, mert ennek felállítása utján népünk baján nagyon segíthetnénk. Bezerédj Pálé lesz az érdem, ha a terv megvalósul. Övé lesz érte a jelen, s a késő utókor hálája ! Forgalmi politikánkról szólva kiemeltük, hogy milyen elsőrangú kérdés Tolnavármegyére nézvearétszilas-szegzárdi vasútvonal meghosszabbítása Baranyavárig, s a báttaszék-bajai vashid megalkotása. Azóta a bonyhádi kerület érdemes képviselője két ízben is intézett kérdést a kereskedelmi miniszterhez, s Lukács miniszter múlt heti válasza kétségkívül megnyugtató hatást gyakorolhatott reánk. Az az ok, a mely a mi ösz- szekötő hidunk ellen a mult budget tárgyalásakor felhozatott, hogy fontosabb két város összeköttetése, nem állhatta meg helyét, mert véleményünk szerint két város összeköttetésének fontossága elhaloványul azon parancsoló érdekek mellett, melyek két hatalmas, gazdag vidék összekapcsolása mellett szólnak. Reméljük, hogy pár év alatt ez égető szükségnek elég lesz téve ! Nemzetgazdaságtani szempontból fontossággal bir a közlekedés gyorsasága. Hanem a mi szárnyvonalunk gyors masinájáról hadd írjon csak Herceg Ferenc tolla, hadd mondja el tárcájában azt a hosszú élettörténetet, mely Sárbogárdtól Szegzárdig lejátszódhatott. Valóban inkább humoreszkbe való ilyen utazásnak a leírása ! — Tudjuk mi jól, hogy az államvasutak igazgatóságát nem vezeti — a minthogy nem is vezetés nagy közönséget, a mely kezdettől végig igazi zamatos vigsággal, lelkesült kedélyhangulatban, mulatott. Szegény Garai alig győzte megujrázni a táncokat, alig pihenhetett a vonója, mert a „Hogy volt“ nem akart véget érni. Táncolt mindenki, a meddig csak bírta. A vidékiek is szép számban jelentek meg, Különösen a bonyhádiak és Jehérme- gyetek. A négyeseket két kolonneban 56 pár táu- colta. Sziinóra előtt volt két négyes, szünóra után egy. A rendezőség, dacára, hogy csak néhány tagból állott, mindvégig nagy buzgósággal és kiváló ügyességgel felelt meg nehéz feladatának. A dicséretből az oroszlánrész az egylet érdemes elnök- nőjét, Theodorovic8 Lajosné és alelnöknöjét Púpé Gyuláné úrnőket illeti, a kik a bál sikere érdekében már előzőleg is fáradhatlan tevékenységet tanúsítottak és a bálon is, reggeli öt óráig kitartva, a jó példával jártak elöl. Övéké első sorban az érdem, hogy a nőegyleti bál azt az előkelő posiciot, mely megilleti, az elfeledett és eltemetett régi romokból diadalmasan kikelve, ismét visszanyerte Mindent elkövettünk, hogy az összes jelenlevők neveit összeírjuk és ha az még sem sikerült tökéletesen, abban mi nem vagyunk hibásak. Jelen voltak asszonyok: Abaffy Gyuláné (sárga brokát, gyöngydiszszel), Bodnár Istvánná (világos kék selyem, csipkével), Boross Gyuláné, Dicenty Gyuláné, Döry Lászlóné (sárga selyem, fehér csipke áthuheti — pusztán üzleti érdek, hanem egyéb szempontokat is tekintetbe kell vennie, s igy méltán elvárhatjuk, hogy a szárnyvonalon gyorsabb közlekedésről gondoskodik. A Szegzárd-bajai Duna-szakasz szabályozását régóta sürgetjük. Félünk, hogy az ( 1 idei jégtorlódások és a rengeteg hótömeg I folytán a következmények majd szomorú bizonyságot tesznek érveink igazsága mellett. Vagy be kell várnunk, inig a baj bekövet- ; kezett ? A pusztulás utánra hagyjuk a védekezést, mikor a pusztulás előtt is védekezhetnénk ? íme — Tolnavármegye elsőrangú köz- gazdasági kérdései ezek, melyeket előadtunk. Elég fontosaknak tartjuk bármelyiket, s még az ismétlés vádját is elviseljük, hogy e kérdések megoldását Tolnavármegye javára sürgessük ! Cikkünk elején mondottuk, hogy Ma- ; gyarország nemzetgazdasága csak úgy lehet nagy és hatalmas, ha az egyes megyék közgazdasági kérdéseit helyesen megoldjuk, S mikor Tolnavármegye közgazdasági felvirágzásáról szólunk, egyúttal szemünk előtt lebeg az a gazdaságilag erős és hatalmas Magyarország, melyre nagy Széchenyink oly szent lelkesedéssel gondolt! Mert ha szükebb hazánk javán dolgozunk, egyúttal a haza javán is munkálkodunk! Betegsegélyző pénztár. Azon alkalomból, hogy helyben megalakult a kerületi betegsegélyző pénztár, célszerű lesz egyet-mást o humánus intézményről elmondani, hogy a legközelebbről érdekelteken kívül a nagy közönsé g is megismerhesse céljait, törekvéseit. Azon feszitő erők elvezetésére, melyek az állam kazánját szétrobbantással fenyegetik, s melyek a „szocializmus“ szóval jelöltetnek, egyes államok különféle eszközökhöz nyúltak. Nálunk még inkább praeventiv intézkedésre volt szükség; de valóban szükség volt, mert jobb a bajt megelőzni, mint engedni, hogy nyakunkra nőjön. A szocializmus egyes tünetei, főleg Budapesten s az Alföld némely vidékén, nálunk is kezdtek mutatkozni s igy a fent említett okból is elérkezett az állami beavatkozás ideje. A munkások elégedetlenségének egyik főoka volt eddig, hogy ha betegség miatt nem dolgozhattak, vagy egyáltalában munkára képtelenekké lettek, maguk és családjuk a legnagyobb nyomornak néztek elébe. Ezen segítendő az állam összesen 98 beteg- segélvzó pénztárt létesített országszerte, a melyekbe való belépésre a munkásokat esetleg kényszeríteni fogja. És e kényszer okos és szükséges dolog, mert az államnak kötelessége polgárait saját akaratuk ellenére is boldogítani, javukat előmozdítani. Meg vagyunk ugyan győződve arról, hogy ez intézkedés korántsem oldja még meg a munkás kérdést, s hogy ez csupán egy szelep, melyen az elégületlenség háborgó erői rést találnak, s hogy még sok reformra lesz szükség, inig az igények nagyjából kielégit- tetnek, de már ez is vívmány s egyelőre nemcsak a munkások, hanem általában a humanizmus követelményeinek is eleget tesz. Tekintsük első sorban azt, hogy mily kedvezményeket nyújt a kerületi betegsegélyző pénztár tagjainak. A pénztár nyújt: ingyen orvosi segélyt; gyógyszereket és a gyógyászati segédeszközöket; szülészeti támogatást és gyógykezelést; táppénzt keresetképtelenség esetén ; mindezt húsz heten át; gyermek-ágy segélyt; temetkezési se - gélyt. A munkások által fizetendő járulékok a napi bér 2°/0-át teszi. Ha egy nagy ipari vállalat például 249 munkást foglalkoztat, kiknek heti bére 1995 fit 31 krt tesz, jelenleg betegsególyzési járulék fejében az ált. munkás beteg- és rokkant pénztárnak he- tenkint 47 frt 13 krt fizet s ezen összeg 2/3-át a munkások béréből vonja le. A pénztár kötelezett tagja minden segéd, tanonc, munkás vagy más, az iparral foglalkozó egyén, ki az ipartestület valamely tagjánál alkalmazva van, a mennyiben 1200 írtnál magasabb évi vagy 4 írtnál magasabb napi fizetést vagy bért nem élvez. Önként beléphetnek az ipartestület zattal), Göttmann Istvánná (Felső-Besnyő). dr. Hai- dekker Bólánó (rózsaszín selyem, csipkével), Halász Gézánó (Bonyhád), Horváth Kálmánná, Länderer Arthurné (bordeaux selyem brokát), dr. Leopold Kornálná (rózsaszín alapon indiai crépe rózsafüzór- rel), Leopold Lajosné (fehér faille, kék bársonynyal), Madarász Elememé (kék selyem csipkével) Molnár Istvánná (kék selyem gazirral), Martin Ferencznó (zöldes kék brokát pluche-el), Mayerné Ocskay Her min (Tápé), Papé Gyuláné, Perczel Bezsőnó és Ivánné (Bonyhád), Nagy Istvánná (rózsaszín selyem, csipkével), Eácz Józsefné (fehér csikós selyem szal- laggal), Scherer Ottónó (Czikola), Szendródy Ká- rolynó, Steiner Károlyné (zöld selyem pluche-el hattyuprémmel), Tekus Yilmosnó (rózsaszín selyem fekete tollprémroel), Tury Kálmánná (Hangos), Theodorovics Lajosné, Totth Istvánná, Valter Károlyné (créme selyem, csipkével) és Weininger Sándorné. Leányok: Benes Mila (rózsaszínű ottoraán, szallag és virágdiszszel). Boross Ilona (fehér selyem gaze áthuzattal), Dicenty Sarolta (fehér selyem, gaze, piros petytvekkel), Etl Crescense (rózsaszínű gazir), Göttman Ilona Felső-Besnyő, (róz'saszinü selyem), Halász Emilia Bonyhád, (rózsaszínű selyem), Horváth Györgyike (fehér selyem, csipkével), Jásek Etus Himesháza, (rózsaszínű ottomán, szallag és virágdiszszel), Lengyel Ilona Bonyhád (rózsaszínű salyem), Madarász nővérek Tamási (fehér selyem gazit át huzattal), Mayr Mariska Tápé, (rózsaszinü selyem szallaggal), Martin SzidiósOIga (fehér illúzión), Percei Teréz Bonyhád, (fehér illúzión hóvirággal),' Percei Emma Bonyhád, (fehér selyem illúzióval), Percei Margit Bonyhád, (kék selyem csipkével), Scherer Laura Cikola, (rózsaszinü selyem) Szend- rődy Sarolta (fehér selyem gaze áthuzattal), Somogyi nővérek K.-Széke'y, (fehér selyem), Trajber Margit Bonyhád, (rózsaszinü selyem rózsaszín cepe áthuzattal, szallag és virágdiszszel), Weininger Gizella (fehér selyem illúzióval). A karzaton is díszes közönség jelent meg. Hát érdemes szeretni? Egyetlen Yi'mám ! Az eg ura midőn teremte a szivet, arra ren- <lele hogy a parányi husdarab, mint a hold a föld korul, lorogjon egy más szív pá'yáján. Meghitt dák és megszerettelek — boldognak mondom azt az órát, midőn megismertelek, boldognak mondom azt a percet midőn találkozom veled Lelki szemeimmel - úgy vélem - jól látSzeretlek^'' w T”] °'y <Ídegen irányomban. Szeretlek végtelenül, hévvel Egek a vágytól, hogy '6e raielübb találkozhassam. Add meg ezt az „ezeregy ej“ tündérvilágába illő pillanatot! <1.1 a“°f *"*«.** ***• -»• °ea sírig szerető Lajosod.
