Tolnavármegye, 1893 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1893-10-29 / 44. szám
metőben ott emelkednek a hulla-ógető kemencék, S vájjon találunk-e egy magyar várost is, a hol az ilyen intézmény meg volna valósítva ? Mikor ezt uáluuk előhozzák, óriási felzúdulással találkoznak és mint istentagadó eretnekek, ép hogy a pokol legmélységesebb fenekére nem kergetik ! Pedig nem is oly borzalmas valami, az a hulla-égetés, a mint — nem is említve annak hygienikus előnyét — sokan gondolják. Gyönyörű és művészi tökólylyel vannak kiállítva a hulla-égető intézetek, közvetlen a temető kerítése mellett s kevésbé borzalmasok, mint a sirok s az egyázi szertartásokat sem zárják ki 1 Ott most egy-egy városban 15—20—30 ember adja át testét a megsemmisülésnek. Ez utón 1—2 órát vesz csupán igénybe. Senki sincs arra kényszerítve, hogy megógettesse hulláját, ott van mellette a sir- kert, sirhalmaival, a melyik tetszik, azt választja. Azt mondhatnák erre némelyek, hogy én mindezeket csak azért hoztam fel, hogy lássuk, hol áll a külföld és hol állunk mi ? Pedig ennek a vallás- szabadságnak, a melyre beszédem súlyát fektettem, óriási kihatása van a tudomány terén is ! Pl. iskoláink, melyekre százezreket költünk, ritka kivétellel, egy bizonyos pressio alatt állanak a tudomány világban, bizonyos disciplináris korlátok közé szorítják a kutatás eredményeit! Ha pl. átnézzük tankönyveinket, azt olvassuk bennök, hogy a világ teremtése óta csak 6000 év telt el; a physikai és az égi tüneményeket úgy magyarázzák, a mint azt az egyházi főhatóság megengedi s igy fejtegetik aztán künn a tudósok ezrei. Már pedig tudjuk azt, hogy a tudomány szárnyait megkötni nem szabad 1 A mai ásatások által napfényre került leletek, földrétegek stb. azt bizonyítják, hogy még a bibliai korban annyi évet Írhattak, de ma már a föld felületének átalakítására nem szabad 4—5 ezer évet venni, hanem majd 30,000 évre kell visszamennünk. És e tekintetben tisztelet illeti a protestáns egyházakat, melyek kimondották a szabad vizsgálódás elvét, az emberi elmének e legszentebb jogát s a felvilágosodás büszke zászlóját tűzték az emberi kultúra tornyára 1 S bizony mindaddig, mig a külső emberi érdekekhez kötjük le a tudomány vívmányait, addig a tudománynak a vallásfelekezetektől el kell tekintenie! mert a tudománynak egyetlen célja az igazság és annak kikutatása. Vájjon azt a kérdést megfogjuk-e már egyszer oldani az életben, elérjük-e azt az időt, a mikor az emberek nemcsak a gyakorlati, hanem minden néven nevezendő téren egyformán megérnek az egyenlőség, szabadság, testvériség szent eszméire s nemcsak március 15-én hangoztatják fennen, hanem a gyakorlati életben, meg a vallás terén is ténynyó változnak és mindenütt, minden körülmények között érvényesülni fognak. Azt mondja erre Deák Ferenc : „Az idő leikével haladó mivelödós, mely sem visszalépni, sem megállani többé nem képes, ki fogja vivni a most kívánt szabadságot; mert a raiveltség és a szabadság azon elválhatat- lan két testvér, kiket a jótevő végzet az emberiség boldogitására küldött a világra.“ Oh de nagyon kétes, hogy ez a két fontos tényező egyhamar elterjedjen a nép minden zöme közt és úgy vigyék diadalra a zászlót 1 Hisz több mint 2000 éve a műveltebb nemzetek nagyjai mindig az egyenlőség, szabadság és testvériség szent eszméiért küzdöttek; de úgy a gyakorlati élet, mint a történelem tanúsága azt bizonyítja, hogy azt megvalósítani nem tudták az emberek gyengesége, kislelküsége és szolgai hajlamai miatt! Én félek, hogy ez nem egyhamar fog majd bekövetkezni 1 De még egy kérdést! Vájjon már most az következik-e, minthogy mi a vallásszabadság harcosai vagyunk, hogy azt mindenféle, minden rendű embernek megadjuk ? Minden néven nevezendő vallásfelekezet megkapja-e teljes jogát a szabad gyakorlásra és hívei üdvözitósóre ? Kimondjuk bátran az „igent“; mert hisz a hit boldogít, bármily alakban is nyilvánuljon; de oly feltétel alatt, hogy mindaddig élvezed a vallás terén a szabadságot, a mig a te vallásod elvei nem ütköznek össze a haza érdekeivel, boldogulásával, s a nemzet inegszifárditására működnek közre ! De a mint a vallásod oly alakban nyilatkozik, mely a hazán' sebet ejt, annak előmenetelét gátolja, ki kell mondani a veto tiltó szavát. „A haza minden előtt“ a költő is azt mondja. — Ily értelemben kimondhatjuk jogosan, hogy minden vallás nyerhesse meg szabadságát, de a mint az a haza ellenére irányul, kötelessége a hazának fellépni, s minden jó honpolgárnak segédkezet nyújtani a veszély elhárítására. És ón azt hiszem, csakis igy fogunk boldogulni és igy fogjuk elérni ama boldogabb jövőt, hogy nemcsak Isten előtt, de itt a földön is egymásközt egyenlők, igazi testvérek leszünk. Hogy e boldogság kora el fog-e érkezni és mikor? Engedjék meg tisztelt hallgatóim, hogy erre ne én feleljek, hanem újra visssatérjek ahhoz a pogány bölcshöz, Platonhoz, kinek szép eszméi voltak, de a ki azok megvalósulását nem tudta megérni. A fölvetett kérdésekre feleljenek azok a szavak, miket ugyancsak Politeia cimü művében mond : „Mig az államokban a bölcsek nem fognak uralkodni, vagy a királyok és hatalmasak nem lesz4. _____________________________________ ne k bölcsekké s a politika egygyé nem lesz a böl- eselemmel: mig azok, kik most külön az országos dolgokra s külön a bölcselemre adják magokat, nem kénytelenek avval felhagyni, addig az állam, sőt mondhatni az emberi nem bajainak vége nem lesz; s mindaddig a mi államunk sem lát napvilágot !“ Várkonyi Endre. Klamarik miniszteri tanácsos Szegzárdon. Az elmúlt vasárnap esti 8 órakor tartott ü'é- sén a főgimnázium végrehajtó-bizottsága örömmel értesült arról, hogy Klamarik miniszteri tanácsos ur, a közoktatásügyi miniszter által kiküldve, hétfőn este városunkba érkezik, hogy a létesítendő főgimnázium ügyében a helyszínén személyesen szerezzen magának adatokat és felvilágosításokat. A végrehajtó-bizottság lelkesült örömmel fogadta e hírt, a melyben egyik jelentékeny bizonyítékát látta az ügy megvalósulásának. Megbeszélte a miniszteri tanácsos ur fogadtatásának módozatait és az időközben Szegzárdról eltávozott elnök, Hanny Gábor helyébe a már volt elnököt, Simontsits Bélát választotta meg, ki az elnökséget, miután azok a feszélyező körülmények, melyek őt annak idején a lemondásra bírták, már megszűntek, elvállalta. Si- niontsits eluök ékes szavakban köszönte meg a megválasztatást és hosszabb beszédben ismertette a főgimnázium ügyének miben állását. A végrehajtó- bizottság a Szegzárdról eltávozott Dezseöffy, Hanny és Varasdy biz. tagok helyébe Selcz József törvényszéki elnököt, Döry László főszolgabírót és Rill József kir. tanfelügyelőt választotta tagjaiul. — Másnap este érkezett meg Gyünkről Klamarik miniszteri tanácsos, kit Simontsits Béla elnök és Boda Vilmos s Miké György biz. tagok üdvözölték a vasútnál. Klamarik a főispáni lakosztályban szállt meg, vacsorára az alispáni család vendége volt. Még esti kilenc órakor fogadta a teljes számú végrehajtóbizottság tisztelgését, melynek tagjait Simontsits Béla mutatta be ő méltóságának. Simontsits üdvözlő beszédére röviden válaszolt, kiemelve, hogy az ügyet lelkiismeretes tanulmányozás tárgyává teendi. Tizenegy óra volt, midőn a bizottság tagjai a miniszteri tanácsos urtól, kinek egyéni szeretetre- méltósága általános rokonszeuvet keltett, távozott. A keddi napot arra használta fel ő méltósága, hogy az egész várost, az összes népiskolákat, úgy a belvárosit, újvárosit, mint a református és zsidó iskolákat, a poigáii iskolát, az óvodákat, a Mayer-féle intézetet, a selyemgyárat, megtekintette, mi közben Mikő György és Boda Vilmos urak kalauzolták. Az iskolákban a tanhelyisóget és szertárakat behatóan megvizsgálta, a tanítókhoz tanügyi dolgokról i kérdéseket intézett, valamint a tanulókat az előadott tárgyakból examinálta. Az iskolák megnyerték tét- szűzét , a zsidó iskolából azzal a kijelentéssel távozott hogy örömmel fog róla a miniszternek jelentést tenni. Déli 12 órakor a vármegyeház nagytermében fogadta Szegzárd közönségének impozáns tiszielgését. Minden társadalmi osztály képviselve volt. Körülbelül 300-an lehettek a tisztelgők. Boda Vilmos beszédére, a melyben Szegzárd város óvti- zedekes óhaját és igazságos ügyét, a főgimnáziumnak városunkban leendő létesítését, meleg szavakban figyelmébe ajánlotta, a miniszteri tanácsos ur | a következőkben válaszolt: „Tisztelt uraim ! Magyarországnak legnagyobb ereje az őstermelésben van. Nagyon természetes tehát, hogyha Magyarországnak az ügyét a közoktatás terén jól akarjuk intézni, első sorban ezt kell tekintetbe vennünk. De hiba volna azért, he e miatt megállapodás történnék, vagy egyéb tekintet nem volna a kulturális célokra. Mert, ha csak az őstermelés, ipar s kereskedelem szempontjait akarnók követni, akkor gyarmatpolitikát űznénk, mely általános jó- j létre vezethetne ugyan, de a magasabb műveltségről le kellene mondanunk. De mivel mi arról lemondani nem akarunk, tehát természetes, hogy más tekintetben is törekednünk kell magasabb célok felé. A történelem is mutatja, hogy a magasabb kultúra a városok emelkedésével fokozatosan történt s különösen Magyarországon. TOLNAVÁHMEGYE. ___________ A mely város emelkedni akar, annak érdekében áll megszerezni miudazon kulturális intézményeket, melyek által úgy anyagi, mint szellemi emelkedését biztosíthatja, ha egyébként az neki tehetségében áll. De egyoldalú gondolkodás is volna, ha egy város, mely magában képességet érez a haladásra, nem igyekeznék azon polcra emelkedni, a mely megilleti. Szegzárdnak, elhiszem, meg van a jó szándéka, hogy olyan iskoláról akar gondoskodni, melytől remélheti, hogy az majdan a szeg- zárdi társadalomnak szellemi vezetőket adjon. Elismerem, hogy Sz^gzárd helyesen teszi, midőn első sorban ilyen intézetet megszerezni iparkodik, de hozzá kell tennem, hogy ezen városnak nem lehet egyetlen programmja, hogy csak főgyin- násiuraa legywi, mert a kultúra fejlesztésének alapja a jó népoktatás. Egyik feladatom jelenleg az is, hogy a fő- gymnasium előfeltételeiről, a népoktatási viszonyokról szerezzek személyesen meggyőződést, mert a főgymnasium kérdése is célirányosan csak úgy lehet megoldva, ha a népiskolák is kellőleg fejlesztettek. Egészen helyeslem azt a programmot, melyet önök maguk elé tűztek, de ez esetben csak olyan programm lehet helyes, mely sorrendet készít, mert, ha magasabb cél felé törekszünk, a programm minden pontjának készen kell lennie; midőn tehát főgymnasiumot akarnak állítani, első sorban szükséges, hogy népiskoláik tökéletesen rendben legyenek. Ha meg lesz a főgymnasium, melynek jogosultságát kétségbe nem vonom, a programmot tovább kell vinni. — Egy ilyen városnak, mint Szegzárd, szüksége van más intézményekre is, tovább kell dolgozni a közoktatás terén, nagyon természetes kell, hogy gondoskodva legyen arról is, hogy az iparos és kereskedelmi osztálynak is meg legyen a maga továbbképző iskolája. Az uj programm tehát teljes, töké-, letes csak az esetben lehet, ha a főgymnasium csak egy tag lesz abban a gyűrűben, mely a közoktatásügyet körülövezi. Haladjunk t. uraim áldozat- készséggel és lelkesedéssel előre, akkor sikere lesz törekvéseiknek; ajánlom magamát szives barátságukba !“ Ebédre Madarász Elemér főjegyzőnek volt vendége. Délután folytatta körútját városunkban, a mely minden tekintetben kitűnő benyomást tett reá. Este a végrehajtó-bizottság társaságában a szálloda éttermében megvacsorált, a hol, valamint később a kávéimban, Garay zenéje mellett kedélyes hangulatban telt el az idő; csaknem éjfél volt, midőn a társaság oszolni kezdett. — Kedden reggel Bonyhádra utazott az ottani viszonyok megismerésére, onnét pedig Pécsen keresztül Zala-Egerszegre, a hol hasonló kérdés van szőnyegen. A győr-veszprém-dombovári vasút. A győr-veszprém-dombovári vasút irányának megállapítása ügyében Simontsits Béla, vármegyénk alispánja e hó 24-ér« értekezletet hivott össze Tamásiba. Az érdekeltek szokatlan nagy számmal gyűltek össze. Jelen voltak : Simontsits Béla alispán, mint az értekezlet elnöke Száváid Mór, mint a járási hatóság képviselője. Az engedményesek részéről Szél Kálmán és Kis Jenő, a magyar általános hitelbanktól Schvarc Ernő mérnök. Tamási, Kónyi, Kocsola, Szakcs, Majsa, Regöly, S/.akály,’ Felsp- Nyék, Purged, Nak, Lápafő, Várong, Értény, O- Dombovár, Döbrököz, Kurd, Pincenely, Gyulajo- vánca. Tót-Keszi, Nagy-Székely, Felső-lregh, Szemcse-Csehi, Tengőd, Kánya, Bedegh, Tót-Kér, Paári, Szántó községek két, három képviselőt is küldtek s ezeken^ kívül nagyszámmal vettek részt magán érdeklődők is az értekezleten. Simontsits Béla elnök gyönyörű beszédben üdvözölte a nagy számmal megjelenteket. Az értekezlet megnyitása után kifejtette, hogy a szóban forgó vasútvonal irányának az érdekeltek meghallgatása mellett leendő megállapítása céljából hívta össze az értekezletet s hiszi, úgymond, hogy a vasútvonal kiváló nagy^ fontosságánál fogva, a mit a vármegye közönségé is felismert az által, hogy 200 000 frtot ajánlott fel annak kiépítésére, a mellék érdekek figyelmen kívül hagyásával, csapán csak a közérde- kék szemmel tartásával sikerülni fog az értekezletnek a vasút irányát megállapítani, felhívja ezért az érdekelteket, hogy álláspontjukat világosítsák meg. 1893. október 29.
